Esztergom és Vidéke, 1893

1893-03-15 / 22.szám

A szabadság napja. Esztergom, márc. 14. Negyvenöt éve ma futunk, hogy az ország szivéből), a főváros ifjúságának, a hazaszeretet hevélől lángoló kebléből tört elő, hogy mit kivan a magyar nemzet? A tizenkét pontból álló választ a hazaszeretet sugallta, s követelte az élet szüksége. Szabadság ! Egyenlőség ! Testvériség ! E hármas jelige volt alapja az eszméknek. Az eszme győzött, nyomába, tettek léplek. Felviradt március 15-ike ! Az önkény szülte censura bókói ketté szakadlak. Szabaddá lett a sajtó, szabaddá a gondolat. Megnyíltak a sölót börtönök ajtai és az elvek rabláncra vert mártírjait ezrek ajkáról felhangzó lelkesült örömkiáltások fogadták. cEsküszünk, hogy rabok többé nem leszünk !» hangzott fel a főváros utcáin, s a fogadás visszhangra talált széles e hazában, melyet telt kövelett. Kivívta szabadságát a nemzet, de a hősöknek verőkkel kellett e földet áztatniok. Küzdöttek, meghaltak a szabadságért ! Zarándokoljunk el a helyhez, melyet az elporladt hősök teteme szentelt meg. Koszorúzzuk meg sírjaikat, rebegjünk hő imát az egek urához ! Tanuljuk meg sírjuknál mi a hazaszeretet, hogy a hősöknek méltó utódjai s a kivívott szabadságra méltók legyünk. A mai nap programja Március 15-étiek megünneplésénél a kezdeményező és vezérszepet évek során át a «Tarkaság» szokta vinni. Ez évben is ő az, ki gondoskodott arról, hogy a mai napot kegyelettel üljük meg, mi végből az alábbi lelkes felhívást tette közzé, melyben az ünnepélyen a kegyelet adójának lerovásánál való minél tömegesebb megjelenésre hivja fel a város lakosságát. FELHÍVÁS ! Esztergom város lelkes közönségéhez. «Minden magyar kebelben élénken él a nagy napnak emléke melynek a közel napokban évfordulóját üljük. A szabadság napjának fölkelését hirdeti e nap! Az el tiprott, szabadságért, mely újból feltűnt, hogy ragyogó fényével eloszlassa századok homályát, uj éleire keltse az önkény rabságában sínylődő neiftzetet — nemes eszméket hirdetve, mik e jelszóban viszhaugzotiak százezrek ajakáról: «Szabad.ság, egyenlőség, testvériség !» Mindnyájan tudjuk — az eszme győzött, a valódi jognak uralma lépett életbe. Ámde tudjuk azt is, hogy mily hősi elszántság és mily drága áldozatok árán küzdhet ék ki apáink e jogok diadalát számunkra. ősi városunk- határában is domborul egy sir, mely alatt a hazáért, a szabadságért él tőket feláldozó félistenek porai nyugszanak. Esztergom ós a testvérvárosok lelkes közönsége ünnepelhetnéd méltóbban e napot ? az 1848. évi március 15-ének emlékét, mintha e hősöknek sírjához kiznráudokolvn, leteszi néma hantjok fölébe a kegyelet, az emlékezés, a dicsőítés és a hála szent koszorúját. Fel tehát polgártársak ! Ünnepeljük meg e napot és gyülekezzünk tömegeisen délután 3 órakor a honvéd temetőben. Mondjunk imát az ott nyugvó hősök lelkeért és e hazáért.* A tarkaság tagjai 2 ótakor gyülekeznek már helyiségükben, honnét fogaion fognak kihajtatni a hősök sírjához, a szenigyörgymezeihotivédtemetőbe. Az ünnepély lefolyása következő lesz : 1. A szobor megkoszorúzása. 2. Ének. 3. Hazafias szónoklat. 4. Ének. 5. Szavalat. 6. Zárének Ezek végeztével a jelenlévők zászló alatt, elvonulnak a szenl.györgy mezői szentegyházba, hol d. u. fél 5 órakor istentisztelet lesz a hősök lelki üdveért. Este 8 órakor a «Tarkaság» helyiségeiben tartandó társas vacsora fogja az ünnepély sorrendjét bezárni. A városi szervezési szabályok. Az újonnan elkészült városi szervezési szabályok tárgyalásához, az elmúlt héten fogott hozzá a jog és pénzügyi bizottság, hogy azt behatóan megvizsgálja s a netalán indokolt módozatokat megtegye. A bizottság az idő előrehaladottságánál fogva s amennyiben egyelőre elvi szempontok voltak irányadók, a szabályrendelet részleges tárgyalásába ez alkalommal nem bocsátkozott, a jövő heti üléseknek tartván azt fenn* Városunkra oly felette fontos és égető kérdés tárgyalásával a szakbizottságoknak, a tanácsnak, képviselő testületnek, valamint a sajtónak lesz még elég alkalma foglalkozni, mielőtt az törvényerőre emelkednék, de egyelőre szabadjon annak egy pontjára vonatkozólag egyéni nézetemnek kifejezést adni. A szakavatottsággal egybeállított s megfogalmazott szabályrendelet a tiszti és segédszemélyzet hatáskörének megállapításán kivül, több fontos ujitásfc tartalmaz. Igy, egy adó és gyámügyi tanácsosi, majd egy uj könyvvivői állást állit fel s hoz javaslatba. Egyebeken kivül 35. §-ában a mérnök hivatali teendőit irja körül 12 pontban eléggé kimerítően, s a város érdekeinek szemelőtt tartásával. A mérnöki állás évek hosszú soráu betöltetlenül vau, hogy mi okból ismerétjén,de felette valószínű, hogy az eddigi csekély jtmidatmazasu állásra pályázó nem igen találkozott. Hogy a kor fokozódó igényeivel lé' pest tartani akaró városra nézve, mily elkerülhetetlenül szükséges, a mérnöki állás rendszeresítése ós betöltése, indokolni felesleges. De mutatja a mindennapi szükséglet, mely évek soráu át arra késztelte városunkat, hogy napidíjas mérnököket volt kénytelen esetÁRNYÉK. Mintha mindig rémképeket látnék, Lépten-nyomon úgy követ egy árnyék; Meg-meg mozdul időnkint mögöttem, Bennem valami úgy meg-megdübben. Mi lebet ez? kérdem megrettenve, Azt feleli lelkem bús sejtelme: A/,t az árnyat mindörökre látod, Mert az a te eltűnt boldogságod. Igy elfeledett paed&gogw.*) Irta: OKÁNYIK LAJOS. (Neveléstudományi egyveleg, vagyis jobban mondva zagyvalék.) Minden századnak, minden kornak megvannak a maga hires emberei, tudósai és vezérférfiai, kik tevékeny és hasznos életműködésükkel beragyogják századukat, fényt árasztanak kortársaikra, eszméik s elveik valósítása által a polgárosodásnak hatalmas lökéseket adnak, és az emberiséget a tudomány és képzettség terén egy-egy lépéssel előbbre viszik. A tapasztalás azonban azt bizonyítja, hogy igen sokszor, sőt talán a legtöbb esetben az ily férfiak nem érik meg eszméik megvalósítását, koruk *) Felolvasta szerző a kereskedő ifjak f. hó 12-ón tartott estélyen. félreismeri őket s ők talán nyomorban vesznek el, mindenkitől elbagyatva és elfeledve. Hiába ez az ember örökös sorsa. «Ember! küzdve küzdj és bizva bízzál*, mondja hírneves költőnk remek művének «Az ember tragédiájáénak a végén. Küzdve küzdj, ezt, ugy hiszem elfogadja mindenki olyan alapigazságnak, melyhez semmi kétség sem fér, hiszen csupán egy tekintet, melyet az emberiségre vetünk, meggyőz minket arról a folytonos küzdelemről, melyet ugy az egyednek, mint a családnak és a fajnak végig kell harcolnia. A küzdelem föltételezteti egyúttal a bizodalmat, a reményt, hogy küzdelmünk vége a győzelem lesz; tehát bizva bízzál ; igen ám, csakhogy a remény igen sokszor küzdelmeink végén fügét mutat nekünk. Ha tehát már magunk fajta embereknek ilyen a sorsa, nem csoda, ha azon nagy elmék, kik felülemelkedve a törpe emberiség gondolkodásmódján és eszmevilágán, egy magasztosabb elv győzelméért küzdenek, ha ezek küzdelmük végéhez sok fáradtság és önfeláldozás után jutnak, egy diszes koszorút lelnek ugyan, de nem babérból, hanem egy gyümölcsből, mely allegorikusait a semmit fejezi ki, értem a füge koszorút. Mint. minden találmánynak megvan a maga létrehozója, épp ugy az egyes tudomány szakoknak vannak hírneves művelőik s tudósaik. Fölolvasásom tárgyát a nevelés tudományból választottam, mert gondolom, hogy a m. t. h. közönség is elismeri a nevelés becsét, hiszen azokká lettünk, a mikké neveltek, olyanokká lettünk a minőknek neveltek, állapotunkat, tehetségeinket erkölcsi tulajdonságainkat a nevelésnek köszönhetjük s éppen ezért gondolom és remény lem, hogy előadásom egyhangúságát a tárgy fontossága, az emberi életre történő kiváló befolyása, teszi mégis némileg tűrhetővé. Egy paedagogusról, népnevelőről akarok beszélni, a ki nevelte atyáinkat, nevelt közülünk is egynehányat, de a kit ujabban a fiatalabb nemzedékek lassan már nem ismernek és a kinek létezéséről, — ha a nevelés a jelenlegi irányban fog haladni, — csak régi könyvek utján fognak értesülni. Meg vagyok győződve, bogy a m. t. h. kőz. köréből többen, sőt talán mondhatnám a legtöbben különösen az erős férfi nem tagjai közül, ismerték gyermekkorukban ezen paedagogust, hisz én is gyermekkoromban többször érintkeztem vele és ezen érintkezésnek nagy hasznát csakis most, önálló férfi koromban tudom méltányolni, belátni és megbecsülni. Ezen tiszteletreméltó paedagogusnak, kit szerencsém volt többször közelebbről megismerni, a neve «vessző* vagy pedig ha a gyermeki .pajkosság és rosszaság megvastagodott, akkor a vessző paedagogus ur is megnőtt s lett belőle bot. Ezt a paedagogust, ugy hiszem eléggé ismertük, s ezt kezdik most a gyermeknevelésnél feledni és elhanyagolni. Sokat irtak már erről a dologról a nevelők és tudósok és pedig pro és contra, mellette és ellene, kiki a maga fölfogasa szerint. Napilapok és szakközlönyök sűrűn hoznak cikkeket, melyek majd a testi büntetés mellet, vagy ellene küzdenek ; és minthogy ez kérem oly társadalmi s gyermek nevelési kérdés, mely mellett vagy ellen saját magunk is tapasztalásunkból fölhozhatunk érveket, más részt pedig közérdekű dolog is, a mennyiben én azt hiszem, hogy senki sem lehet közönyös az iránt, hogy mily irányban jóban-e vagy rosszban fejlődjenek az ő gyermekei, azért gondolom, hogy nem követek el valami vétséget, ha ezen kérdés eldöntésére s megbirálására fölhívom a m. t. k. becses figyelmét és előhozakodom saját szerény nézeteimmel is. Az ujabb időben a nevelők különösen küzdenek a testi büntetések ellen és honi törvényeink, az iskolai büntetések fokozataiból egészen törülték azokat, ezen különben nem csodálkozom és csupán csak azt jegyzem meg erre és azt is c-oipán zárjel között, hogy idegenek ne hallják, miként népnevelési törvényeink fogalmazói javarészben oly paedagogiai kitűnőségekből állanak, kik akkor látták utoljára az iskolát, mikor annak padjai közt gubbaszkodtak bajuszuk üres helyét pödörve. Eu azt tartom, hogy az arany középút a leghelyesebb. Kárhoztatom az otromba, embertelen verést, mely elfojtja a gyermekben az emberi érzést és önérzetet és növeli a dacosságot és a bosszú állás érzelmét ; a gyöngéd büntetésnek azonban, mely a gyermek szellemi és testi fejlődésére nem gyakorol káros hatást, mely csak olyan gyöngéd figyelmeztetés arra, hogy mit szabad és mit nem szabad cselekedni, az ilyen testi fenyítésnek soha sem lehetnék ellensége, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy sok esetben egy-két veszélytelen suhintás jobban használt és többet eredményezett, mint óra számra • D * • Városi PS inet»'V

fl

i érdekeink közlönye * ~ ~

ú MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER : ' J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG :* HIVATALOS HiimETiíSEK l szótól 100 szóig 75 kr, moDUNA-UTCA 48. SZÁKI, to1 ao

°-bJ 1 fít 50 lrr- '

;

.?°;

to1 3oo-i

g 2 frt 95 kr. ELŐFIZETÉSI ÁR: hova ti lap töfitimi tes/.ét iljet« kóVJemények küldendők. Bély

egdíj 3

0 kr. Egénz évre - - 6 fr* — kr. . . _ . , MAGÁN HIRDETIÍSEK megállapod is szerint legjutányosabPá'l évre 3 frt - kr. KIAUU-nlVA I ML: . bau közöltetnek. Negyed évre - - 1 frt 50 kr SZEOHKNYl-TÉIí í!32, -—— Egy szám ára 7 kr. hová l»p birafotai h ra-djáti hirttmései, a nyi'ttérbe szánt közle- NYILTTÉR sora 20 kr. £ . 0 ' nn'iiyek, elöii/i't^xi pénzek ejs reklamá'ások intézftndők 4} 9