Esztergom és Vidéke, 1893
1893-03-15 / 22.szám
TÖl osotre fogadni, s azokat napi utazási dijakkal ellátni. Kincs ciklus városunk életében, hogy iiol kövezés,, csatornázás, középillet emelése, javítása, felülvizsgálata avagy külső mérnöki munkák elő ne fordul* iiának, avagy, hogy egyik másik ügyben mérnöki szakvéleményre szükség no volna s ilyenkor mérnök hiányában kisegítő mérnökre van szükség, esetleg az égető kérdés megoldása a kisegítő mérnök occupált idejétől, egyébb elfoglaltságától van, lehet függővé téve, kinek utazási költsége és illő napidijai egy éven át nern kis összeget emésztenek fel, hátralevén még a rajzok felvétele, munkadijak stb. ciméu felszámítandó esetleges kiadások. Városunk életében egy uj kor, a haladás korszaka köszöni ott be. Itt vaunak a kövezési, szabályozási uiuukálatok. A Táros csatornázása, a vágóhíd, kaszárnya építése. A nagy Duna áthidalása szülte kis Dunai áthidalás, a kis Duna kikotrásának kérdése, meliyek megvalósítása városunk területi átalakulását, szabályozását fogja maga után vonni. Itt a város általános és rendszeres csatornázása és kövezésének tervezete s több e féie. Oly munkák ezek, melyek egy egyént állandóan eléggé foglalkoztathatnak, de amely munkálatok egy állandó és a város érdekeit szolgáló mérnök alkalmazását elkerülhet lenné teszik. Évek, sőt évtizedek során át fogják a tervek megvalósít ásni foglalkoztatni az állandó szakközeget 8 így egyébb célserüsógi indokoktól eltekintve, főleg takarékossági szempontból elkerülhetetlen a mérnöki hivatal állandó betöltése. Adjunk illő, a munkakörnek megfelelő díjazást s a város bizonyára még mindég sokkal célszerűbben fog gazdálkodni fínauciáliter, mint az esetrőleselre igénybe vett kisegítő erők alkalmazásával s e mellett még a szükség mérvéhez fog szabadon rendelkezhetni saját hivatalnokával. A küszöbön lévő építkezések, a mérnöki hivatal betöltését nemcsak, hogy szükséglik, de sürgetőeu követelik. A szabályrendelet e részben aggályra ad okot, mert mig 52. §-ában az elöljáróság, segéd ós kezelő személyzet fizetését tételenként, szabályozza, addig a a mérnök fizetését az előirányzatba fel nem vette, mi arra enged következtetni, H bogy a mérnöki állás állandósítása ez idő szerint nem terveztetik. A szabályrendelet 35 §. a) pontjaszerént a mérnök a tanács tagja, de e § egyébb pontjai is engednek ugyan következtetést vonni a mérnöki hivatal állandósítására, de uem az előbb hivatkozott 52 §. ALIQIS. A kereskedő-ifjak felolvasó estélye. (Marcim 12.) — Lesz ma hős Babette ! Feljön ugy-e ? kérdé egyik ismerősöm. — Hová ? — A kereskedő-ifakhoz ! — Hős Babeite. ? — Igen ! erősitó. — Hm! gondoláin magamban, mi lehet az ? Ez az ur utóbb is ismeri kíváncsi természetem s hátha csak áldozata leszek kíváncsiságomnak. De még se. Hisz most, jut az eszembe, hogy hetek óta hallok a hős Babeltéről itt is, o't is beszélni. Csakugyan lesz valami! Igaza volt a kis kópénak, a nyomdász gyereknek, midőn tegnap egyik cipész gyerekre igy szólt : Junas, lesz Bábellé 1 De ni, most látom a «Magyar Király »-ról egy hatalmas lobogó leng alá, tehát mégis tesz hős Babette ! a lobogó azt jelenti. Kabátom gombjain kezdtem számlálgatni ; megkérdjem, ne kérdjem ós igy tovább. Ne kérdjem ! volt az utolsó Nem is kérdeztem meg senkit. Ki tudja mi lehet az, hátha utóbb ki nevet valaki. Kihúzva magamat felnéztem este a kereskedő-ifjak estólyére. Még elég jókor jöttem. Lihegve jön elembe egy rendező. — Uram egy forgatót keresünk az ábrándhoz nem lenne szíves . . . — Bocsánat, de én ... s ezzel elrohant. Brenuer Lujza úrhölgy lépett a zongorához tapsok között, hogy Ábrányi 2-ik magyar ábrándjának előadásával vívja ki magának a méltó elismerés, közelgő tapsviharát. Sürü sötét felhők kezdtek tornyosulni játéka vége felé s a (taps) vihar teljes erővel tört ki. Játékáról műértők felette elismerőleg és dicsérőleg nyilatkoztak. A leghatalmasabb foriissiinók és a legenyhébb pianissimók váltakoztak szabatos és ügyes játékában. Valódi áhítattal hallgatta a közönség a kis művésznőt s igy magam is észrevettartott erkölcsi prédikáció vagy oktatás, mert hát mi turés-tagadás, volt idő, m. t. uraim mikor gallérunkat nem ékesítek fényes csillagok, sem nyakkendőnket ékes tük, hanem bizony kabátujjainkat és volt idö, mikor m. t. hölgyeim is szivesebben nézték a mézes kalácsos kirakatában közszemlére kiáilitott mézes-cukros huszárt, mint azt, a mely a hetyke huszár legények élén, jobbra balra tekintgetve és sarkantyúját csengetve, ágaskodó paripáján szélvész rohamban vágtat. Az olasz azt mondja erre ; «tempi passati* vagyis elmúlt idők, de emlékük még mindig élénk és kérdem, okoznak-e nekünk visszatetszészt azon szelíd büntetések, melyekkel szüleink ámbár szigorúan, de mégis igazságosan és szeretetteljesen sújtottak ! ? Én meg vagyok győződve, hogy sem I Mert a tapasztalás bizonyítja, hogy a következetesen szigorú, de a mellettgyermekeiket igazán szerető szülők, mindig külőmb embereket neveltek gyermekeikből, mint azok, akik az ö úgynevezett majomszeretetükkel elkényeztették és igy ereszen ferde irányba terelték, mely iránynak káros hatásait ők érzik majd legjobban élemedett korukban. Tagadhatlan tény, hogy a régibb kor igen sok kitűnő embert nevelt és ha ezt nem hiszik,akkorelhihetik mégpedig egészen biztosan, hogy sokkal kevesebb gazembert, mint egy pár utolsó évtized, mely a testi fenyítést teljesen eltörülte. Pedig a régieknél ugyancsak dívott a leüti fenyíték sőt igen sokszor túlzásba inent. Sophoklesz, a hires görög bölcsész, azt irja, hogy akinek bőre vau csereztetik, az nem neveltetik. És nekem ugy látszik, de ez kérem csak saját véleményem, melyet nem akarnék a világért sem másokra ráerőszakolni, hogy az egyes nyelvekben is a büntető eszköz olyan nemű volt, mint a minő nemre alkalmazták. A régi római azt mondta, hogy hic baculus, vagyis hímnemű volt nála a bot, a német der Stock-nak nevezte, mert ugy a latin mint a régi germán csakis az erösebb férfinemet ismertette meu ezen nevezetes paedagogussal, a gyöngéd női nemet, pedig mindig kiváló tiszteletben tartotta s ezen eszköz alkalmazását a női méltóság megsértésének tekintette. Igy az udvarias román és germán népfaj. A szláv népfaj ez már sokkal udvariatlanabb volt s minthogy ő nála a nö legtöbbször szolga számba ment, azért a botot és ennek erősebb válfaját a kancsukát nőneművé tette és a mennyire kimélte magát és bőrét, annál inkább próbálgatta alkalmazni ezen fenyítéket, mint a női hűség előmozdításának hathatós eszközét. Hát magyarban milyen nemű ? Se hím, se nőnemű. Mivel pedig nyelvünkben nincs nem, azért azt tartom, hogy közösnemü, vagyis kijutott belőle mindig ugy az erősebb mint a gyöngéd nemnek. Nem hiába nevezte el a magyar ember az asszonyt feleségnek. Ha feleség, illő dolog, hogy mindenből a fele az övé legyen, tehát a büntetésben is osztozkodott testvériesen, vagyis ugy, hogy neki mindig csak a kisebb fél jutott. (Fotyt. köv.) lem, hogy a darabot nem is a kottából, hanem mindvégig kívülről játszotta. A mély csendben csak egy ismeretlen bölgyecske csicsergett folyton a hátam megélt. Egy-két megütköző pillantást vetettem rája, mi azonban legkevósbbé semalterálta s a zongora fokozódó crescendójával miudhaugosabban kezdeti beszélgetni. Pszt! hallatszott szomszédom ajakáról, kit a nők iránti udvariassága ez alkalommal zavarba hozóit. Kedveskedni akart a zongorázó úrhölgynek, s rá pisszegett a másikra. De kérem, pisszegni egy hölgyre hiszen . . , Igaz, vágott közbe, hát az illik, hogy valaki hangosan beszélgessen és nevesen, a játszót zavarja s a többi hallgatókat boszaulsa! ? szólott közbe. Hallgattam ! A tapsviharok lecsendesüllóvel, a tapsok viszhangja mellett lépett a felolvasó aszúihoz dr. Walter Gyula egyes, elnök s olvasta fel szerzeményét, ca béke apostolát.* Az ügyes és kellemes hangszínezéssel intonált felolvasásáért hoszszan tárté és lelkes éljenzésekkel jutalmazta a hallgatósága fáradhat Jan elnököt. De mikor lesz már a hős Babette ? gondoláin magamban, miközben ismerős szövegű szavalatot halottam. Várkonyi Odiló ódáját szavalta Tréba Elemér, melyei szerző a főgymnásiumi pápai jubibileumra irt. Hasztalan hívta elő s tapsolta ki a hallgatóság a szerzőt s igy Feigler Károly fellépése csillapította le a tüntető kedélyeket Schubert <az én tanyám* cimü dalát adta elő kellemes csengésű, érces hangjával. Emberemlékezet óta nem gyönyörködtünk énekében, pedig kár, mert bálás hallgatóságra mindég talál. A szűnni nem akaró tapsokra egy magyar népdallal toldotta meg a műsor e számát. Nagyon fukarkodott hangjával, nem ugy, mint kísérője a zongorán, ki még akkor isakkordirozott midőn az énekes lelépőben volt. Ötödik és felette mulatságos része volt. a műsornak Okáuyik Lajos felolvasása, ki«egy elfeledet paedagogus»-ról tartott sikerült felolvasást, melynek mulatságos tartalma többször kaczajra fakasztotta a jelenlévőket. Szabó Olga úrhölgy, Luciából adott elő egy egyveleget cimbalmon, érzésteljes ós gyakorlott játékkal. A jól kiérdemelt tapsokra egy magyar nótával felelt . A műsor utolsó pontja egy drámai monlog a chajótörés» volt Coppétól, melyet Berger Hermann egyesületi tag adott elő jói sikerült drámai színezéssel és gyakorlott hanghordozással. A hallgatóság sorai közt. általános mozgás és készülődés kezdődött ezután. Kíváncsian és kérdőleg néztem szerte szét, mintegy kérdve a zsúfolt teremtől hát a hős Babette ? De választ nem kaptam. Végre is nem volt egyébb hátra s egyik szomszéduémet interpelláltam, a hős Babette-re vonatkozólag. De, oh veszedelem, nyakam szegte, az, hogy nők közé furakodtam. — Mit akar a hős Babettel ? kérdé a kis hamis. — De kérem, hisz azért leng a zászló az épületről, mert . . . Hangosan felkacagott majd hogy nem görcsöket kapott és én megfogadtam, hogy soha sem leszek többé KÍVÁNCSI. IIIKIüK. — Lapunk mai száma tekintettel a nemzeti ünnepre jelent meg a szokottnál egy nappal előbb. — A hercegprímás Rómában. Biztos forrásból nyert értesülés szerint a hercegprímás májas első napjaiban Rómába megy, hogy bibornokká történt kineveztetését a pápának megköszönje. Ezön alkalomból egy nagyszabású országos zarándoklat van tervbe véve, amelyet a hercegprímás maga fog bemutalni a pápának. A hercegprímáshoz csatlakozni fog a püspöki karnak több tagja, továbbá katholikus főurak nagyszámban, külömböző társulatok képviselői síben. A programúi már a legközelebbi időben fog megjelenni. Városunkban nagy érdeklődéssel néznek a zarándoklat elé s többen készülnek ez alkalmat felhasználni a Rómába való zarándoklatra. — A jegyzői minősítés. Hierouymi Károly belügyminiszter törvényjavaslatot szándékozik az országgyűlés elé terjeszteni az 1873. évi I. törvénycikkben a községi és körjegyzők minősítésére megszabott intézkedések módosítása tárgyában. Jelenleg tudvalevőleg elegendő a gymuásiumi hat osztálynak vagy ezzel egyenrangú más iskolának elvégzése, hogy a jelölt a jegyzői vizsgára bocsáttassák. A belügyminiszter javasolni szándékozik, hogy a jövőben a gymnásium vagy ezzel egyenrangú más iskola egész tanfolyamának elvégzése legyen a jegyzői miuisitós előfeltétele. Ezen intékedéssel kapcsolatban a belügyminiszter a jegyzők elméleti és gyakorlati kiképzésére községi közigazgatási tanfolyamokat szándékozik felállítania/ország különböző helyein és pedig Budapesten, Debrecenben, Kassán, Kolozsvárt, Mármarosszigeten, Nagy becskereken, Pécsett és Szombathelyen. Ezen szaktan folyamok nak időtartama szeptember 1-től június 30-ig terjedne. — A szerdai hetivásár ügyében több oldalról érkezett lapunkhoz tudakozás, mellyekre csak annyit válaszolhatunk, mint amennyit arról nemrég irtunk, hogy t. i. a minister által megküldött hiteles vásártartási jegyzék szerint Esztergomnak szombaton és szerdán vau hetivásárja, miről rendőrkapitányunk a megyebeli községeket értesítette is. Hogy vásár legyen, egyedül az eladók és vevőktől függ, kik ha megjelennek, van vásár. A jog tehát megvan, a tény pedig a jog gyakorlásától függ. — A helybeli polgári olvasókör műkedvelő tagjai f. évi március hó 12-én jótékonycélu műkedvelői színielőadást tartottak, mely alkalommal Tóth Ede 3 felvonásos népszínműve, «A falu rossza* került színre. A szerepek következőkép voltak megosztva: Feledi Balogh Arabrm Boriska) gy ermeKe ' .... Vörös Teréz k. a. BátKÍ Tercsi, árva, Feledi gyámsága alatt Tóth Ferenenó Göndör Sándor, szolgalegény . R&dics Mihály Finom Ró/si menyecske . . . Bartalos Vincéné Csapó, gazdaember ifj. Patkócy F. —i* : E-zy öreg paraszt Tóth János Megyei csendbiztos ..... Tóth András Kónya, kántortanító . . . . . Török János Gonosz Pista, bakter .... Tátus János Gonoszite • Soliindier P.-ná Cserebogár Jóska szSlopásztor . Tóth Fereno Cene, cigány primás .... Adorján József Ádus, vén cimbalmos .... Finke József Makk-hetes, korcsmáros .... Wolner Jóska, béres Hoiváth Mihály A szereplők dacára, bogy nagy munkába fogtak a falu rosszával, mindamellett helyüket elég jól megállották. A nŐ szereplők közül kiemelendő Bartalos Vincéné, Tóth Fereucné és Vörös Teréz a többek közt, mig a férfi szereplők közül Tátus János, Gonosz Pista természetes alakításával, továbbá Adorján János, Radics Mihály és Finke József vívtak ki maguknak elismerést. A kör helyisége zsúfolva volt vendégekkel. A többek közt ott láttuk dr. Rosszival István, Maszlaghy Ferenc, dr. Fehér Gyula, Számold Ignác stb,. — Értelemzavaró sajtóhiba csúszott be lapunk mult, 21. számába, «az orvosi heti lap» bekezdésü hírünkbe, mely nem «Nóháuy jótékony*, hanem «Néhány illékony* vegyület gőzének hatásáról a cholera bncillusokra — értekezik. « *
