Esztergom és Vidéke, 1893

1893-01-08 / 3.szám

Tanárok strikeja. Esztergom, jan. 7. Nagyon hihetetlenül hangzik ez a cini, hogy strikeolnak a tanárok. Megszoktuk ugy képzelni a tanárokat, mint akik békés természetű emberek, és szenvednek néha-néha nagyfokú szórakozottságban, de nagyzási hóbortban soha. És ime megmozdulnak egész Magyarországon a flegmatikus professzorok és szemébe vágják a hivatalos tekintélynek, a minek ezúttal «Országos középiskolai tanár-egyesüiet» a cime, hogy ám megelégesznek a sovány kenyérrel, mit a társadalom verejtékes munknjukórt ad nekik, de hogy őket vidéken a IX. rangosztályba sorozzák, ezt nem tünk, ha mindjárt össze is dül a magyar közoktatás amúgy is rozoga épülete. És nagyon igazuk van. A tanár ép ugy járja az egyetemet, ugyanannyi, ha nem több fáradságba kerül megszerezni diplomáját, mint az orvosnak vagy jogásznak. Miért nevetségesen csekélyebb tehát anyagi javadalmazása ? És ha már rosszul fizetik, de legalább ismerjék el raugfokozatát olyannak, a milyennek intelligenciájánál fogva jogosau kívánhatja. Ez kivonata a strikeolók panaszának. Mi részünkről azt hisszük, hogy meglehetősen lényegtelen, vájjon a tanárok a VIII. vagy IX. rangfokozatba Boroztatnak és nagyon lényeges, hogy jutalmuk legyen tanulmányaik- és nehéz munkunkájukhoz mórt. Fel-felhányják ugyan a forradalom alkalmából a vidéki állami tanárok fizetésük csekélységét. Ez a mi esztergomi állapotainkkal szemben kemény szatírának látszik. Mert igaz ugyan, hogy az ő helyzetük sem szerfelett fényes, de a nem állami kezelés alatt levő iskolák tanáraié még sokkal-sokkal fénytelenebb. íme, Esztergom sz. kir. városa fonta rt egy alreáliskolát, amelynél 800 frt a tanárok fizetése nyugdíjigény, lakáspénz, ötödéves pótlók nélkül. Mit tesz az, hogy ez iskola tanárainak nincs rendes nyugdijszabályzata ? Azt, hogy negyedfél évtizedes munka után legyen valamelyik munkaképtelenné, a város képviselői egy a pillanatnyi benyomások iránt fogékony testület, szavaz meg bizonyos, tetszés szerinti nagyságú kegy dijat. Mit jelent az, hogy a javadalmazásnak bizonyos számú évekkel való növekedése, melyet az állam intézeteinél ötödéves pótlék alakjában hozott be, hiányzik ? Azt, hogy a harminchat évet szolgált professzor fizetése ugyanakkora, mint volt tanárságának legelső évében. Mindenféle társadalmi állás nyújt lehetőséget az előléptetésre, Esztergom középiskolájánál ez ki van zárva. Egy fokban, egy fizetéssel szolgál addig a mig szolgálni képes. A város bármelyik hasonló rangú hivatalnokának tisztességesebb javadalmazása van és ugy tudjuk, hogy fizetésük a közel jövőben még emeltetni fogHa Esztergom komolyan fogja föl kulturális haladásának eszméjét, rendezni fogja saját külön iskolájának ügyét is, mert nem feledheti el, hogy az iskolák gondozásával a jövő Esztergomnak tesz beláthatlan nagy szolgálatokat. Nemrég hallottam egy irányadó városi képviselőtől, — mikor Esztergom fejlesztése képezte a beszéd tárgyát : «Ah, a pénz, ez a legkevesebb. Pénzünk annyi van, amennyit akarunk.» Vájjon hol rejtőzik tehát eme bizonyos pénz, mikor az esztergomi reáltanárok tűrhetőbb javadalmazásáról van szó ? Közgazdaságunk. (K. H.) Alkotmányosságunk visszaszerzésének negyedszázados évfordulóját nagy ünnepségekkel ülte meg a magyar nemzet a most véget ért esztendőben. Minden téren nagy a haladás, óriásiak az eredmények. Ha azonban azt mondjuk, hogy az anyagi, a gazdasági téren a legnagyobb a haladás, ez nemcsak azért van, mert az anyagi haladást lehet leginkább megmérni, számokban kifejezni, hanem főleg azért, mert Magyarország elég jókor fölismerte azt, hogy csak ugy biztosithatja fennállását, ha anyagi függetlenségét, önállóságát tudja magának megszerezni. Elég jókor fölismerte ezt ugyan s ha e megjubilált uegyedszázad gazdasági történetét, fejlődését kutatjuk, nem vitathatjuk el azt, hogy mindenkor szem előtt tartotta az ország e célt és mindenkor e cél felé törekedett ; de hogy még mindig nem értük el, ez azért vau, mert e törekvésben eddig még nem volt rendszer, a fejlődés uem volt egyirányú. Sokfelé kellett leuni, sok kitérést nem lehetett elkerülni és nagyon sokszor vissza kellett térni a már meghaladott utón. Csak a negyedszázad utolsó esztendőjében, a most lefolyt évben kezdtük fejlődésünket rendszeresíteni, kezdtük megépíteni azt az alapot, melyen egyedül állhat szilárdan közgazdaságunk. Csak ebben az esztendőben vetettük meg alapját pénzrendszerünknek, mely nélkül egészséges gazdasági fejlődós nem képzelhető. Meghozválf, szentesítve vannak azok az alaptörvények, melyek megadják a módot arra, hogy a világforgalomba mint jogosult fizetésképes ós egyenértékű versenyzők léphetünk be. Most a mikor már a végrehajtásra vonatkozó müveletek tárgyában csakugyan megkezdődnek az alkudozások, nincs helye a rekrimináeióknak ; örüljünk annak, hogy legalább alapköve van meg annak az épületnek, mely hivatva vau a mostani ingatag és megbízhatatlan papirgazdálkodást megszüntetni: azt a gazdálkodást, amelyben évszázadok óta sinlődött gazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk, és mely nem egy válságba sodort volt már bennünket. Ma, a mikor még csak a «papíron* vau meg aranypénzrendszerünk, még nincs itt az ideje, hogy az aranypénzrendszer biztos révjéből tekinthetuéuk vissza a papirgazdálkodás veszélyesen hullámzó óceánjára, de, evezzünk csak bátran előre, ez a rév már nincs messze. A mult évben nem egy veszedelmes zátony fenyegette előretörő hajónkat. Az „Esztergom és Vidéke" tárcája. NIAGARA, Üres a hely, nem jő megnézni senki, Hol foéretetőn hömpélyg a nagy folyam, De halld ! a tájt dörgő szava bezengi, Hol sziklák éliről alázuhan. Csodája fut morajló vízesésnek,

1 Hulló tömeg csak ujabb ágyat ás, A népek, mit még ámulattal néznek : Már mult neki, a fenséges bukás. Életfolyómnak nagy Niagarája, Körötted még a gyülevész csapat, Mig utam tart tovább, uj ágyat vájva, A völgyben lenn, a bérctetők alatt. Vitorlás csolnakommal, sérületlen Megyek, lobogóm még irányt se veszt, Győzőt köszöntve hajladoz megettem, Az úttörőknek készült kin-kereszt. KISTELEKI EDE. MI A SZERELEM ? (Emlékkönyvbe.) Semmi. Egy fogalom, a mire ez a szó is nagyon rosszul illik, mert épen nem fogható meg. Théma, a mi jó pár ezer éve gz^iufegen forog,.-4tí még most sem ennuyant. Stúdium, mihez tanulás á íaí ^oha,e.>ak empj i ikus uton juthatunk. Hasonlít Pandora szelencéjéhez : a ki birja, az nincs tisztában, hogy mije is van tulajdonképen, aki meg lényegével megismerkedett, az elől elszállanak a szelence pajkos ördögei. Valami jó dolognak kell lennie, mert mindenki áhítozik utána. Kétféle szerelem van: viszonzott és reménytelen. A dologban versatusok állítják, hogy még az utóbbi is jobb a közöny állapotánál. Valahol, valaki ezt irja : «Oh istenem, csak én még egyszer szerencsétlen szerelem miatt pisztolyt foghatnék magamra !» Despota az érzelmek tündérországában, hol az arisztokrácia: a sziv hangadó, és alsó-parliament: az ész gravaraenjei többnyire hallgatással mellőztetnek ... Én istenem, mennyi idegen szavat össze kellene meg irnom, hogy némileg meg tudjam magyarázni, mi is az a szerelem ? Pedig, no lám, most jut eszembe, ez a magyarázat nagyon sokszor fölösleges. ID ARGON. 8KSZ1 JÁ1DS1QL, — Epizódok a híres népszónok életéből. — Két hónapja immár, hogy megyeri Besze János, a haza nagy napjainak egyik kiváló alakja meghalt. TVljesen elfeledve, nyomorban élt. Aj nyilvánosság előtt soha sem tétetett róla említés. Meghalt s alig-alig emlékezlek meg róla; ki oly kiváló szerepet játszott egykor ! Hiszen oly igen kevesen ösmerték is őfc . . . Mindezideig vártam, hogy majd akad valaki azok közül, kik őt pályája fénypontján ösmerték, vele küzdöttek, tőle tatanultak ; aki majd valamicskét ir róla, hogy legalább most, halála után, ösmerje meg őt a mai nemzedék. De ez nem történt! Felveszem leháfc én szerény tollamat! Jellemrajzot, vagy életirásfc adni nincs szándékom Besze Jánosról. Csak közölni akarok róla, minden színezet nélkül, csupán ugy, amint ezeket tőle magától elbeszélni hallottam. Néhány szóval azonban mégis el kell térnem propoziciómtól. «De mortuis nil, nisi bene.» Igaz ! Nem is vétek én e szabály ellen, midőn kimondom, hogy az öreg: Besze, ha viselt dolgairól beszélt, gyakran — nagyított. Gyengéje volt az öreg urnák, hogy a hol ritka éles emlékező tehetsége cserben hagyta, ott képzeletéből egészítette ki az eseményeket. Ezt különben csak azért említem meg, mert azon keveseknek, kik Beszét ismerték, csak igen kis része tudta őt méltányolni ; mig a többiek, ezen hibája alapján (de tulajdon képen szegénysége miatt) lenézték, kinevették, rágalmazták öt. Sőt (restellem le is irni) akadt nem egy üres fejű, tanulatlan, ki nem átallotta magát azzal blamiru.zui, hogy ót sviháknuk deklarálta ; kijelentvén nagy öntelten: hogy ö ugyan nem ül f»l neki; vele ugyan el nem hiteti, hogy o egykor szerepelt. j Csaknem törvénnyé vált inár a társadalom művelt rétegeiben a szokás, hogy annak, ki az élők közül elköltözött, óriási erényeiről és nagyságairól beszélnek, még ha rá kell is, hogy fogják azokat; mig életében rendesen- az ellenkező szokott történni. Nem nevetséges-e ez ? Igen is: szép és nemes szokás volna ez; ha nálunk is divnék az élők irányában ama finom, s különösen hasznos törvény, mely az angol gentlemanlike egyik föfeltéle. Hogy t. i. : akiről szépet és jót nem mondhatunk, vagy mondani nem akarunk, arról hallgassunk inkább, mintsem hogy előszedjük ezzel nem egyező tulajdonságait. Azok, kik az öreg Besze említett gyengéjébe kapaszkodva gúnyt és rágalmat szórtak ősz fejére mig élt, mióta halála után a sovány nekrológokat olvasták, csak jót és szépet tudnak rölá. "Én azonban, ki őszinte tisztelői közé tartoztam, rámutatok legnagyobb hibájára, hogy ezáltal is növeljem erényeit. * * * Gyermek koráról soha sem hallottam Besze Jánost beszélni. Legkorábbi ifjúságából a következő történetet tudom: 1829-ben Kassán volt tanuló. Egy napon igazgatója valamely csin végett maga elé idézte az étterembe, melyben rengeteg sok asztal volt. JSesze, bűnössége tudatában, alázatosan járult eléje s töredelmesen, bünbánólag hallgatta a dorgálást, mindaddig, mig az igazgató valamely erős, sértő kifejezést nem használt. Ez azonban annyira dühbe ESZTERGOM és VIDÉKE # # Városi meffv^i érdekeink közlönye.* _ * • MEÖ.TKLENIK HETENKÍNT KÉTSZER : J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIRDETIÍSEK I %ói 100 szói* 75 kr, 100. nilMA IITP7A AQ C7ÁU tói 200-ig L frt 50 kr, 200-tól 300-ig 2 frt 95 kr. Frfittr/FTFqi ÁR- J UUNA-U1ÜZA 40. bZAM, Bé.Iyegdij 30 kr. MAidíMftbi * hova a lap <*.«*liemi részét iUotf közlemények kflldundók. , . Egé«7. évre , 6 frt — kr- ———«— MAGÁN HIRDETlíSEK megállapodás szerint legjufányosabm tóra 3 frt - kr. KIADÓHIVATAL: bau közöltetnek. Negyedévre 1 frt 50 kr. SZÉUHUNYNTÉIí 232, KVITTT^"

7 Egy SZám ára 7 kP. hová a lap hna'a'os és ni.igán hirdetései, a nyílttérié szfínt közle- IsiILIlMí sora ,41) Kr. 0 £> menyek, el<">íSzeténi pénzek és reklamá'ások intézeiidfik (9~— ! 1 •