Esztergom és Vidéke, 1893

1893-01-08 / 3.szám

E^yon, a kelerazátonyá n fenn ís akadtuuk. Ez a borzasztó nyavalya roppant károkat okozott gazdasági haladásunkban. A forgalom, az ipar ós a kereskedelem hosszú időn át pangott e miatt. Most ugyan már elmult, reméljük, hogy nem is tér vissza hozzánk, de még mindig nem lehet át sem tekinteni azt a kárt, melyet m anyagi lét minden ágában eiőidózett.Nemcsak az állam pénzügyi műveleteit akadályozta a kolera, egyébként is sok bajt, sok kárt okozott. Az óv elején nagy reményekkel indultunk az uj esztendőnek. Mögöttünk volt az elég kedvező 1891-ik esztendő, amelyben az áruforgalom nem voli jelentéktelen, az aratás sem volt rossz, az ipar jól virágzott. Mögöttünk volt «gy oly esztendő, melyben sikerült az állami háztartásban a teljes egyensúlyt olérni; amelyben az osztrák-magyar államvasut-társaság magyar vonalainak megváltása, tengeri hajózásunk függetlenítése az osztrák-magyar Lloydtól; a Németországgal, Olaszországgal, Svájccal és Belgiummal kötött kereskedelmi szerződések; a vasúti tarifa reformja : mind oly vívmányok voltak, melyek a kilátásban levő valutareformmal együtt a rég várt fordulatot meghozhatták volna Eddig azonban még mindig csak i remény vau még a javulásra. Biztatóbl ragyán ez a remény, mint azelőtt, dt ha az 1392-ik évről akarunk beszámolni csak azt mondhatjuk eredményképen hogy az a reményünk, mellyel az esztendőt megkezdettük, az év végével is megvan legfeljebb valamivel biztosabb alapra fektetve. Az elméleti siker adja meg az 1892-ik év jellegét. Most még nincsenek az évi számadások lezárva, de ha majd a zárszámadásokkal elibónk lépnek a pénzintézetek és általában a részvénytársaságok, ezek mindegyike kicsinyben fogja bemutatni ezt a félsikert, mely elméletileg teljes ugyan, de gyakorlatilag jelentéktelen. A beszámoló jo'entések ki fogják fejezni abbeli reményüket, hogy a valutarendezés következtében a gazdasági élet minden ágában óriási fejlődés, haladás várható, de ebbon az esztendőben még nem volt érezhető ennek hatása, nem volt érezhető a hatása az előző évben kötött kereskedelmi szerződéseknek sem, hanem pangott az üzleti tevékenység egyrészt a kolera, másrészt a reméuyteljes várakozás miatt. Az iparvállalatok hozama nem lesz valami fényes, bár hanyatlást nem látunk, azonban a fejlődés is csak minimális. Azok az ipari alapitások, melyüket az imént, mint uj alkotásokat'felsoroHunk, tulajdonképen nem is ipari alapitások, hanem legtöbb esetben egyesek meg lévő vállalatának részvénytársasággá való átalakítása. Ezt az átalakítását évek óta előszeretettel kultiválják nálunk, di ezt nem tekintjük igazi alkotásnak, ső ellenkezőleg az egyéni iparvállalatot sok kai többre kell becsülni, mint a részvénytársaságét, mert az oly, a fejlődés kezdetén lévő iparnál, minta mienk, a megizmosodás, felvirágzás nagy mér tékben az egyéni felügyelettől, vigyázattól és gondosságtól függ. Hogy az ily átalakítások milyen kevés szerencsévé járnak, azt mutatja számos példa. Az ipari fejlődés magasztos és lélekemelő ünnepet ült az év végével, a mikor az országos ipnregyesület félszázados jubileumát ünnepelte. Ez a félszázad az ország iparának születésé tői mai magaslatára való fejlődésének egész korszakát öleli fel ; mert egy félszázaddal ezelőtt még nem is vol Magyarországon voltaképon ipar. Baross Gáborral fejez/ük be e rapszodikus visszapillantásunkat : Baross Gáborral, a magyar közgazdaság legnagyobb veszteségével, mely az 1892-ik évben érte. Közlekedésünk, iparunk és kereskedelmünk e vasakaratu, szilárd jellemű és szerencsés reformátora meghalt alkotó buzgalmának közepette, mielőtt nagyszabású müveit teljesen megvalósíthatta volna. Még Wekerle Sándor nagy sikereinek som örülhetünk, ha arra a roppant veszteségre gondolunk, mely Baross halálával ért bennünket. És hogyne emlékeznénk Baross Gáborra, a mikor a hazai ipar, a közekedésügy, a tarifa-ügy, a kereskedeeiu fejlesztésére gondolunk ? Mind e fe I ad a t o k m eg v a l ós i t ásá 11 á 1, vég re h aj Iá sánál nagyon fog hiányozni az, aki ezeket kezdeméuyezte. Felhívás. A drága hamvakat a megboldogult családja január hó folyamán Szegedre szállíttatja, abba a városba, hova őt életében családi összeköttetései vonzották s melyben mint színigazgató busz esztendeig működött, ez idő alatt, tekintélyt, népszerűséget és rokonszenvet szerezve a magyar színészetnek. Mélyen tisztelt közönség! Tisztelt pályatársak ! Aradi GerŐ harmineöt esztendeig szolgálta a magyar színészetet. Az ő fáradhatatlan munkássága, szakavatottsága, erélye, sikerei ós ezekből származó hervadhatatlan érdemei ismeretesek ugy a nagy közönség, mint a színészet előtt s nem szorulnak felsorolásra, nem dicséretre. Az ő működése buzdítás nekünk. Az ő neve a jelen színészet korszakának egyik fényes lapját s a mi törekvésünk becsvágyát képezi. A társadalom, a magyar színészet e legkitűnőbb színigazgató, jó pályatárs ós minta-ember iránti kegyeletét és hálás emlékét azzal rónaija le, ha a szegedi temetőben közadakozás utján díszes síremléket állíttat hamvai fölé. Azon indítvánnyal járulok tehát a magyar színészet iránt érdeklődő mübarátokhoz és műpártoló közönséghez, továbbá a magyar színészet egyeteméhez, szíveskedjék Aradi. Gerő síremlékére mindenki tehetségétől telhetőleg bármily csekély adományuyal járulni s saját körében oda hatni, hogy e kegyeletes célra olyan tekintélyes összeg gyűljön össze, melyből az elhunyt érdemeihez méltó emlék áilitfathassék. Ha szerény indítványom viszhangra talál, méltóztassanak az adományokat Horvát Géza, egyesületi pénztárnohoz ki szíves volt a pénz kezelésére vállalkozni — Budapestre (X,, külső erepesi-ut 9-ik szám harmadik emelet, 26-ik ajtó) 1893. évi március hó 31-ig beküldeni. A sírkő megrendelése iránt az intézkedések május hóban fognak megletetni. A beküldött adományok hivatalos közlönyünk, a «Szinészek Lapjá»-bau nyilvánosan fognak nyugtáztatni. Az előleges intézkedések megtételére öttagú bizottságot akarok felkérni. A síremlék valamelyik budapesti elsőrendű vállalkozónál rendeltetik meg. Az ünnepélyes leleplezés a helyszínén november hó elsején, mindenszentek napján tölt éuhetnék. KRECSÁNYI IGNÁC, színigazgató. hozta a heves vérű ifjút, hogy — felkapva a billiárdról az egyik dákot — azzal neki xohant az igazgatónak. Ez segélyért kiáltozva, futásnak eredt az asztal körül ; de nehezen szabadult volna ki a veszedelemből, ha a nagy zajra befutott tanárok, tanulók és szolgáknak nem sikerül az utána rohanó Beszét lecsillapítani. Az utóbbi most azonnal elhagyta az intézetet ; s az utcára érve, egészen lecsilJapult vére, ugy. hogy megfontolhatta tettét s annak következményeit. Hogy ezektől megszabaduljon, elment a helyben állomásozó 34. sorezred parancsnokához s kérte magát katonának felvétetni. Az ezredes előbb megkérdezte ki- és miléte felől, valamint az okról, mely Őt e lépésre indította, aztán felvette ezredébe. Besze aztán még aznap beköltözött közbakának. Élete ettől kezdve nem egyéb, mint a viszontagságok és óriási fáradalmak szakadatlan sora. Elöljárói ugyanis különösen szigorúan bántak vele, nem csak azért, mivel őt veszélyesnek tartották, hanem, mert erre atyjától külön felkérettek. (Atyja ugyanis ezáltal kívánta megbüntetni őt tettéért, s egyszersmind kedvét venni a katonáskodástól.) 1830-ban ezredével Temesvárra helyeztetett át; s itt mint kőzbaka ő is egyike volt az ő felsége születésekor disztüzelésre kirendelt katonáknak. Nemsokára ezután valami lábbajjal a katonai korházba került, hol sanyarú hónapokat töltött, annélkül azonban, hogy kigyógyult volna. Végre is szabadságra küldték azon paranccsal, hogy amint kigyógyul, haladéktalanul vonuljon ismét be. Útravalóul kevés pénzt meg két profuntot adtak neki ; s miután az utóbbiakat egy j koldusnak ajándékozta, hogy ne kelljen cipelnie megindult gyalog atyjához Szendröre.! Teljesen kimerülve, elcsigázva, félholtan érkezett meg ide, hol hosszú, kinos szenvedés után 1831-ben végre felépült. Atyjának sikerült öt ezalatt a katonaságból kiváltani, számára az «Absehied»-ot kieszközölni s ő ismét tanulmányaihoz térhetett vissza. Besze János volt Magyarországon a legöregebb «obsitos katona.» Mikor 1836-ban a Balog-családnál befejezte nevelői működését, nem tudván magát elhatározni, hogy mihez kezdjen, hazatért atyja házához s itt hosszabb időt szándékozott tölteni. Atyja pedig igy szólt hozzá : «Nevelést adtam, kész ember vagy, magad ura. Nem áll tehetségemben, hogy tartsalak ; de ha ugy volna, sem tenném, mert ingyenélöt nem tűrök. Adni nem birok neked egyebet, hanem azt a jó tanácsot, hogy mielőbb láss utána, miszerint magadnak állást, tekintélyt teremts. Három napig vendégem vagy, azután menned kell.» A három nap elteltével Besze útra készült. Mikor az András kocsis előállt a két örog szürkével, — melyeket atyja a csikók »-nak szeretett nevezni, anyja egy elemózsiás tarisznyát akasztott a nyakába atyja pedig megparauesolta a kocsisnak, hogy fiát a K'.-í csárdánál letéve, térjen vissza. Azután mindaketten megáldottak. Ez volt utravalója az élet tömkelegébe és ez volt öröksége is. Az N.-i csárdánál Besze elbúcsúzott a régi, hű szolgától, megölelgette a csikókat j azután egyedül maradt. Tanácstalanul állott ott, utánna nézett I a távozó fogatnak a mig csak láthatta ; aztán elhatározta, hogy alszik egyet abbeli gondjára, hogy «hova most ?» Elemózsiás tarisznyáját feje alá téve, csakhamar elaludt egy domboldalon. Fölébredve, betért a csárdába. Az ivószobába lépve, szeme Magyarország egy régi térképén akadt meg, melyen egy nagy tentafolt volt. Besze elhatározta, hogy azon városba megy, mely a tentafolthoz legközelebb van. A folt Esztergomot takarta el, tehát oda ment. (Folyt, köv.) — Altisztek táncestélye. A es. és k. 26. gyalogezred őrmesterei ós az egyenrangúak a «Fürdő» szállodában 11893. évi január hó 21-én tánckoszorut rendeznek. Kezdete esti 8 órakor. — A kai legényegyesület szinielőadással egybe kapesolt farsangi mulatságát jauuár 22-óu fogja a Fürdő vendéglő nagytermében megtartani. — A katonai Utóállítás, a melynek a vármegyeház nagytermében, f. hó 5-én kellet volna megtartatnia, elmaradt mert a honvédség képviselői Nyitráról, a nagy hó miatt bizonytalanná vált vasúti közlekedés hiányossága folytán nem jelenhettek meg. Mólyeu tisztelt pártfogói a magyar színészetnek ! Igen tisztelt pályatársak ! Aradi Gerő, legnépszerűbb, legérdemesebb szi ni igazgatónk hamvai a magyar színészet működési köréből kieső oravicai temetőben porlanak. Sírját egyszerű fakereszt jelöli, melyről a mindenki által tisztelt, becsült, közszeretetben álló nevet a, romboló idő rövid idő múlva teljesen lemossa. PROIaOGr, (Szavalta Szóda István a Polgári Olvasókör mlíkBdvelífi előadásán.) Köszöntlek itt e kicsi lakban Hogy ünnepünk emelni jöttetek, Jóságotok kifogyhatatlan Es érte ajkunk hálaszót rebeg. Csekély amit mi adhatunk A művészetnek mécsvilága csak, De benne tiszta szándokuuk Az gyújtja ki a halvány sugarat ! Egy évtized pergett le lassan Mióta kis körünk alapkövét, Jó emberek, buzogva gondbau A népnek üdveért, — itt letevék. S ma im az egyszerű falak, — Jóságos Istenünk kegyelmivel — Kiteltek, megtágultanak, S ajkunk szavára már egy nép figyel. A kis forrás hömpölyögve árad, A művelődés habjait viszi, S a munka népe hogy ha fáradt Megenyhülést ma már ez ád neki. Szeretni Istent és hitét, Szeretni honját s drága nemzetét, E békés kis födél alatt Mulatva, játszva megtanul a nép ! Itt zeng a dal hogy : «Isfcen áld meg !> Itt zeng: «Hazádnak rendületlenül !> S amig e szent dal aj kinkön lebeg, A honfi lelke ég felé repül, Áldást kónyörg a koronás Magyar királyra s minden léptire. Áldást a vérrel áztatott Magyar hazának munkás népire ! Itt ég e lakban a szövétnek Mely minket biztos utakon vezet, S elűzve éjt, a vak setétet Hajnalt dérit a küzdő nép felett Itt zeng felénk a kor szava, A mely hiv, — munkára int, Hogy felviruljon a haza, És népe boldog, nagy legyen megint!! Köszöntlek bát e kicsi lakban Hogy ünuepüuk emelni jöttetek Jóságotok kifogyhatatlan És érte ajkunk hálaszót rebeg. Csekély amit mi adhatunk A művészetnek mécsvilága csak De nézzétek szándokunk Mely tiszta szivünk legmélyén fakad. Dr. FÖliDVÁRY ISTVÁN. HIIIEK. — A hercegprímás fogadó napjai. Vaszary Kolos hercegprímást annyira elfoglalják a mindennapi tisztelgések és látogatások, hogy a fontosabb ügyek elintézésére alig marad idejoí. A hercegprímás éppen ezért elhatározta, hogy ezentúl csakis hétfőn és csütörtökön délelőtt 11-től délután 1 óráig fogad. Ezen órákon kivül egyáltalán senkit sem fogad mától fogva. — A tizenötös bizottság. E hóuap 14-én ül össze a Vaszary Kolos hercegprímás által megalkotandó tizenötös bizottság, hogy a kongnia és az autonómia ügyével kapcsolatosan Sehlaueh Lőrinc nagyváradi püspök javaslatát is tárgyalja,, melyet a püspöki konferencia már elfogadott. A bizottságban hét egyházi és hét világi tag lesz. A világi tagokra nézve még nem történt megállapodás. A függetlenségi pártból Polónyi Gézát, a kormánypártból Károlyi István grófot hívják meg. Hogy kiket hívjanak meg a nemzeti és a 48-as pártokból, erre nézve Vaszary hercegprímás Apponyi Albert gróf és Ugrón Gábor véleményét fogja kikérni. A főrendiházból Zichy Nándor grófot és Eszterházy Miklós Móric grófot hívják meg. A hercegprímás a világi tagok meghívásánál tekintettel kíván lenni arra, hogy a kormány valamelyik közege is a meghívottak között legyen. — A budapesti szentszék, mint elsőfokú bíróság. A budapesti érseki I szentszék működésének megkezdése alku Imából Vaszary Kolos hereegprimás a következő levelet intézte az ügyvédi kamarához: »A fő- ós székváros kat-