Esztergom és Vidéke, 1893

1893-02-16 / 14.szám

Böjti elmélkedés. Esztergom, febr. 15. "Vígan, trombita, dob, zeneszóval jött í» szomorúan távozik korunkból CarueVal. Kedélyes, vig napokat szerzett a Vendég, mulattunk, vigadtunk gondtalanul, de ennek is vége. Lecsendesüljek a bálok, estéíyek ternrei. A zajt <csend, a gondtalanságot komoly magába szállás váltja fel. A hó lassan elolvad, •a barázdák pocsolyáit felszántja az ér<des tavaszi szellő, omladozó hantok terülnek el az eke nyomában, 8 a vető ísteii áldását kérve -szórja el a magol. A hegyek lejtői a ípnha földbe vágott ;

kapa guhogásától hangzanak :: megindul a munka. De nemcsak künn, Isten szabad ege •alatt, hanem benn is megindul. A város atyái komoly, gondolkodó ál/rázatta! haladnak uijókban, megélénkülnek a tanácskozások termei, hogy városunk Ugyei megháuyattassanak, vettessenek. -Nagy feladat vár azokra, kik a város polgárainak fouiImából ülik körül a *öld posztóval bevont asztalt. Mert ha valaha, ugy most van szükségünk vá4*08 atyáinknak a közügyekért fokozottabb mórtékben lelkesülő tevékenységére, éberségére. Ott van az 'állandó hid, következményeiben városunk szellemi és anyagi felvirágzására messze kiható kérdése s bizonyos kapcsolatban ezzel a kis Duna 'kikotrása és a két part vasúti vonalának egybekapcsolása. Ott a fél milliós 'kaszárnya felépítése, a város csatornasuwa 8 az uj vágóhíd. A városrészek egyesítésének a megvalósuláshoz mindigjobbau közeledő kérdése. Sok és számos nagy horderej'ü kérdés gyakorlati megoldása lesz feladata városunknak a közel jövőben. Városatyáinkhoz szóltunk, kiknek kezébe a nép bizalma letéve van. Ők vezérei érdekeinknek;, kezükben a hatalom. Vezéreinkhez szólluuk, képvisél[jék, juttassák diadalra érdekeinket. Eendiihellén szikla legyen kitartásuk s a nép bizalma támaszuk. Nagy feladat megoldása, nagy munka vár rajuk, de ne ijedjenek meg, ne rettegjenek vissza, lebegjen előtltük a város érdeke, melynek szószólói. Szék és szikes talajok a külföldön. A magy. kir. földművelésügyi minisztérium kebelében újonnan felállított talij vizsgálati laboratóriumban jelenleg a magyarországi 8»ók és -szikes talajok képezik a vizsgálat tárgyát. Addig mig ezen vizsgálatok alapján a székes talajok összetétele és tulajdonságai felől tisztában leszünk, nem lesz érdektelen azon tanulmányokkal megismerkedni, melyek eddig hasonló talajokat illetőleg a külföldön tétettek. Tudjuk azt, hogy szék vagy -szikes foltok, azaz az alkáli sÖk ki virágzásai mindig oly síkságokon lépnek fel, ahol a klíma inkább száraz, az évi csapadék mennyisége igen kicsiny, a talaj agyagos természetű s a föld átja lefolyása, bármely okból is, igen lassn. Hazánkon kivül ilyen felvirágzást találunk Németország 'egyes helyein. Spanyolországban^ Arábiáiban-, Egyptomban, Sahara északi szélén az AralóCaspi medencében, a Grobi sivatagon, Indiábau, a hol a ki virágzás kulturális bajként a legutolsó időben a mesterséges öntözés követkéz:ében annyira elharapódzott, hogy most, a nagy költséggel felállított csatornákat lerombolni s az egész Rendszeri, megváltoztatva, újból felépíteni kény'elének. Igen nagy terjedelműek a -székes és sziksós talajok Amerikában az Egyesült államok nyugati szélén, ahol a Sziklás hegységtől a 'Csendes tengerig nyúló egész területet elborítják. Ezekről irt közelebb E. W. Hilgárd, a kaliforniai gazdasági főiskolához tartozó kísérleti állomás igazgatója egy tanulmányt, melyben az Ottani állomáson szék- ós szikes, azaz alkáli talajok elemzésére és javítására vonatkozó kréórleteit közli. Kaliforniában már 1880-ban kezdtek az alkáli talajokkal foglalkozni s azóta szakadatlanul folytak ez irányban a kísérletek és vizsgálatok, ngy, hogy ma már egészen tisztában vannak az ottani alkáli talajok mibenlétét s természetét illetőleg s mi több, 8 nagyobb városok közelében, ahol a földnek már oly nagy értéke 'van, hogy nagyobb meliórátiókba [fektetett tőke meghozza kamatját, az alkálit egészen eltüntetni képesek. A hivatolt jelentésben Hilgard előbb az alkaliák összetételét, eredetét és a növényzetre talajra való hatásukat ismerteti '•; azután az eljárásokat sorolja fel, a melyekkel ezen baj megszüntethető, vagy legalább hatásában csökkenthető s végül megnevezi azon véleményeket, a melyek ezen alkáli talajokon legjobban díszlenek. Ha összehasonlítjuk az amerikai álkáli talajokra vonatkozó elemzéseket azokkal a melyek eddig hazánkban a -szék és szikes talajokat illetőleg tétettek, azt találjuk, hogy az elemek ós ezek sói a melyek az elemzésnél feltűnő meunyiségbeu találtattakatálajbau, azonosak; de egyenlő a hatás is,, a melyek ugy a talajra, mint a növényzetre gyakorolnak s nagyában hasonló a talaj származásra nézve is, a mennyibeu mindkettő régi tófeneket képez. Tekintve ezen tényeket azt biszem., nem lesz érdektelen az amerikai alkáli talajokat tüzetesebben megismerni, ugy szintén azon eljárásokat, a melyek ezen nagy részben steril területek .javításaira vonatkozólag tétették. Alkáli néven oly földnem értendő., a mely szokatlan mennyiségben tartalmaz vizbon oldható sókat. Ezen sók esőt követő száraz időben a talaj felszínén kiválnak apró kristálykák alakjában és mint ott is mondják, ÍV talajj ki virágzik. ilyen összegyűjtött sókat elemezve, azt találjuk, hogy azok bázisait rendesen nátrium és kálium, kevés mész és mágnestűm képezik, melyek következő vegyületekben lépnek fel: Grlauber s6 (kén savas nátron), konyhasó, szóda, szómsavaskálL, phosphorsavas káli, 'nátron vagy mész^; légenysavas nátron vagy káli; kénsavas mész és magnezia csak kisebb mennyiségben van hozzá keverve. Hogy ezen sók egy kisebb területen ily nagy mennyiségben találhatók, azt Ai wíUigcmi tsisistt csépek •{Foíyt. 'és vóge.) íme-! ugy pusztult el Esztergom Rögeim* szerint. Azonban ezt az elbeszélést nem Írhatjuk alá minden részletében. Megengedjük, hogy a tatárok, kitartóbb ellenállásra számítva, nagy késiületeket tőnek {Esztergom ostromára, mint a melyről hallották foglyaiktól, 'hogy az ország leggazdagabb városa. Az is valószitfü, hogy eme roppant készületek sikeres eredményei : a határok nyilai ellen a harcosok védelmére épített fatornyok összeomlása, az árkok betöltése stb., renoTíivüli félelmet idéztek «elő és kétségbeesést. De a mit ezek után mond Rogerius: a külvárosok <(!) felgyujtását, a javak elégetését, a város körülzárását és hogy oly kevesen menekültek csak meg, azt nem hisszük. Azt csak röviden érintjük, hogy külvárosai a körülsáncolt Esztergomnak nem vajának. Hogy a faházakat — ilyenekből állott a -város nagyobb része — nem a ^édök, hanem a görög tűzzel bánni tudó ellenség boritá lángba, azon nem kételkedünk. S a midőn a zavar «ez által tetőpontjára hágott, megrohanta a barbár mongol sereg az égő várost, a melynek menekülni nem tudó népe a templomokban <é« kőházakban kerese menedéket. A várost facölöpökkel körülvenni a mily fárasztó, ép oly nevetséges és haszontalan dolog lett volna. Nem is tették ezt a tatárok, hanem igen is körös-körül elfoglalták a sáncokat. Igy sem menekülhetett, a ki ott szorult. ÉFöl nem tehetjük, hogy az a fejét és reménységét vesztett gyáva nép, — Rogerius ilyenről beszél — olyan vakmerőséget követett volna el, hogy a bátrak végső elszántságával megfossza vad ellenségét a zsákmány reménységétől és igy maga ellen ingerelje. Ellene mond ennek a spalatói foesperes tudósítása is, hogy «a magyarok minden vagyonukat a magas -erősségbe hordták vala.» Természetes, hogy a városban maradt értékes holmi a tűznek áldozata lőn. De még azok sem ásák el kincseiket, akik nem menekülhettek «a magas erősségbe.* Ezt maga Rogerius bizonyítja, a midőn alább a háromszáz asszonyról azt állítja, hogy eaek drágaságaikkal ékesítve jelentek meg Kádán vezér előtt. Pedig aligha volt azoknak idejök elásott ékszereiket kiásni és magukat ezekkel felcifrázni. Igen valószínűnek látszik előttünk, hogy a polgárok, reményüket vesztve a város megvédbetése iránt, még az ostrom ideje alatt menekültek a várba. Erre enged következtetnünk egy 1249-ben kelt oklevél következő részlete: «residntim populi de Ciuitate Strigon,, *qui deo auziliante eorum (se. Tartaromm) «ian-us <enaserant.»*) ^Esztergom városa népének megmaradt része, a mely I

sten segítségével kimeuekülta-ta*) Jíoa. 367. tatok kezéből.* Nem tudjuk elképzelni, hogvan kerülhették volna ki ezek a mongolok gyilkos fegyverét, ha csak oda nem menekütnek, a hová hordták. Mert hogy a kiket a városban értek e barbárok, azok közöl igen kevés maradt életben, abban igazat adhatunk RogeriUsnak. Azonban akárhogyan történt, hogy többen életben maradtak; annyi bizonyos, hogy Rogerius csalódott, a midőn nem hitte, hogy «tizenöten maradtak volna az egész városból, a kiket bent vagy ktint gonoszul le nem öltek volna.» Oklevelek bizonyítják Ugyanis, hogy az örmények,*) a latin hospesek közöl többen,**) Esztergom lakosságának többi osztályaiból Í3 nem kevesen***) életben maradának. Látjuk tehát, hogy Rogerius elbeszélése, akárhonnan merítette azt, nem felel meg mindenben a valóságnak. Sokkal egyszerűbb és valószínűbb Ifumás, spalatói foesperes következő előadása: *Kajdán vezér Esztergom alá voittila és elkezdé a várost egész erővel vívni, melyet nem igen nehezen bevévén fölgyujta, benne mindenkit kard élére hánya s keveseket vive rabszolgaságba, mivel a magyarok minden vagyonukat a magas erőségbe hordták vala»***•) hozzá téve, hogy az esztergomiak jó része kikerülte ezt a katasztrófát. Az ostrom leírása után Rogerius imigy folytatja elbeszélését: «A nagy úrnők pedig, a mint csak legszebbenföl tehettek ékítve, egy palotába vonultak volt. S midön'az sí kézre jutandó s ök megölendők lettek volna, a nagy fejedelem kihallgatására hivatkoztak. *) MOH. I. 345. *- **) Mou. L 344. 354. 440. —' |-***í) Moo. I.'S&S. Taro. <76. Azért is mind csak nem bárom százakat a városon kivül a fejedelemhez vitték, kik is kegyelmi ajándékul kérték, hogy őket hatalma alatt tartsa meg életben. Ez azonban haragudván azért, hogy semmi nyereséghez nem jutottak, megparairc^olá, hogy kifosztván őket, fejőket szedjék, a mi tüstént m«g is történt.* Ez a megdöbbentő epizód szomorú bizonysága volna ama kor eifajultságának, a mely nem tudott a haza boldogságáért lángolni s a mely nem ismerte a Doboziak erényeit. Egyedül az benne a vigasztaló, hogy igaz voltában kételkedhetünk. Az eddigiekből látjuk ugyanis hogy Rogerius «siralmas énekéének Esztergomról szóló részéhez annyi szó fér, hogy fel kell tennüuk, hogy Rogerius az itt történteknek nem vala szemtanúja, hanem a tatár táborban, talán épen hegedűsök ajkairól hallotta az általa elmondottakat. Csakhogy a mi a tatár költő dalában szépen beillett, annak a történet lapjain nincs helye. Igaz ugyan, nogV nem lett volna csuda, ha a gyenge nők ilyenre vetemednek, a mikor az erős férfiak készek valának a vad ellenség eszközévé lenni hazájuk rontására, csakhogy nyomorult életüket fentarthassák.*) Mindazáltal igen bajos elhinni, hogy oly sok előkelő hölgy ráért az ostrom hevében ily gyalázatos szándékot megbeszélni s hogy szépen feleifrazva összegyűlhettek a nélkül, hogy ez szemet szúrt volna. Meg aztán elég különös az is, hogy oly lovagias készséggel elvezették őket vezérükhöz azok a dühös tatárok, a kinek szabad prédájára * - • y.'

iros

j HS nie

gyfij érdekéjük közlönye* MEGJELENIK JIETENIÍ1NT KÉTSZER : °' - „, J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HII{|>BTRSEK' 1 ftfefl 100 azói^ 75 kr, 100— DUNA4JTCA 48. SZÁM, tó1 2ü

°i

« 1 ftt fi

R

0

,.

kr

' j'.

00

'^,

800-^ 2 frt 95 krELŐFIZETÉSI ÁR: ihora a kp wllemi lés/ét Ütet« közlemények kitldenctök. I y

eg J kr

' Rcé» évr« - 6 frl — kr. . V* ' _ MAGÁN HIRDETÉSEff megál]apod>is worint legjutáiíyosabffl évro 3 frt - kr. K I A D 0 - H I V A T A L : ,b

an .közoltetaek. Negyed ím 1 frt 50 kr. SZÉüHl<:NYI-TEU 332, T Egy Szám 7 kr. hová Inp lii'n«a'os PB m/tgáii hini^tósei, a ifyilüérbe Mánl közile- NYfLTTER sora"20 kr. ^ . |) nitíiiyek, előf5/.et««i pénzek PB reklamálások iniézendnif a ——_—— ^—^—^