Esztergom és Vidéke, 1893

1893-02-12 / 13.szám

A jog a társadalomban. Esztergom, febr. 11. Mély tudományú bölcsészek, láng­elméjü poliiiknsok és államférfiak, so­kat foglalkoztak már a kérdéssel, hogy piily szerep jutott a jognak a társa­dalomban. A tudományos fejtegetések eredménye egyben concludált, elismerte azt: hogy a társadalmi alakzatok alapja a jog, lét oka a jogrend. Az akarat szabadsággal biró észlé­nyek egymásra utaltsága, egymástóli függése, az életcélok megvalósíthatása, teszik szükségessé azt ; hogy velünk szülelet ósjogaink egyik fő alkatrésze, az akarat, a korlátlan cselekvési ké­pesség oly határok közé szőritassék, mely az egyéni akarat gyakorlását, má­sok jogainak épségben tartása mellett biztosit ja, de fékezi az egyéni jogkör határainak átlépését. Ez a társadalmi jogrend. A társadalmi alakzatok legnemesebbje: az állam. Az állam a tételes jogban Szabja meg az egyéni akarat határait, melyek tiszteletben tartásához büntető­jogi sanctiót füz, de nem füz ily sanc­tiót a szó-szorosabb értelmében vett társadalom, a társadalmi rend ineg­bontóinak tetteihez. Számtalanszor ta­pasztaljuk napjainkban, hogy az önér­dek, egyéni boszu, megsértett hiúság, politikai nézeteltérés a közélet, a tár­sadalom terére vitetik át, ott keres ma­gának elégtételt, a társadalmi hnrmo­nia ,rovására, önzetleu hazafiak, nemes, fenkölt gondolkozású alapítók évtizedes müveinek, alkotásainak ront neki, romba dönti a létezőt, bogy a romokból az egyéni érdeknek emeljen bajiékot. Az egész társadalom testén ejtett seb fájón sajog, megsinli azt a társa­dalom. De nem hagyja békében nyu­godni a fájó sebektől sajgó társadalom jajkiáltása a merénylőket. A nemes cél felett lebegő alapító nagy szelleme erőt ad a betegnek, az általános részvét balzsamot csepegtet sebére. A szervezet .erőssége megküzd a bajjal s a beteg uj erőre kél. A feledós fátyolt von a történtekre, de nem az azt előidézőkre. Kerüli azokat, okulván a tapasztaltakon. De miért mindez?! A válasz az előbb mondot­takban vau megadva. Ma, midőn nem ritkák az egyéni ér­dek szolgálatában álló ily társadalom bontó kísérletek, mind inkább érezhető annak szüksége, hogy a társadalom, habár nem is a tételes jog szabályaihoz, de oly intézkedésekhez nyúljon, melyek a köz­szellem harmóniáját őrzik s vasmarokkal ragadják s fékezik meg az az ellen vétőket. Tiszteljük az egyéni jogkört mely tételes intézkedésen alapul, tiszteljük saját intézményeinket, s legyünk abban következetesek. Nyugodjunk meg az általunk választott és érdekeinket kép­viselő többség határozatában, ismerjük el a társadalmi szokás ós illem szabályait oly kötelezőknek s tartsuk épp oly tiszteletben, mint a tételes jog szab­ványait. A társadalomnak hivatása, hogy kiközösítse kebeléből az olyanokat kik egyéni, magán érdekeiket a társadalom terére viszik át és elég lelketlenek ahhoz, hogy az önérdeket, ha kell még a társadalom megmételyezése és meg­bomlasztása árán is annak elébe he­lyezzék. Mezőgazdasági iparunkról. (__m—) Magyarország iparában az első helyet azon iparágak foglalják el, melynk a mezőgazdasági termelésre van­nak alapítva, kétséget uem szenved. Sem fém, sem szénbányászatunk, sem gép­iparunk niveauja nem hasonlítható össze, például malom vagy szesz iparunkóval. Mezőgazdasági iparunk ezen erőteljes fejlődését nem akarjuk nagyon rózsa­színű szemüvegen nézni. Az ezen ipar jelentőségére nézve felhozni szokott leg­gyakoribb okot, hogy t. i. ez könnyebbé és jobbá teszi az értékesítését a mező­gazdasági cikkeknek, az eddigi tapasz­talatok után csak első felerószébeu fo­gadhatjuk el. Malomiparunk és szén­iparunk befolyása az általuk szüksé­gelt termények árára mindennek ne­vezhető inkább, mint a gazdákra ked­vezőnek. Küzdöllek és küzdenek a ki­viteli viszonyokkal ós pedig oly módon, hogy ezen küzdelemnek árát a termelő közönség adja meg. írjuk ezt a kedvezőtlen üzleti kon­juktúrák rovására s egyelőre a gazda­közonség sem tehet mást, mint reméli, hogy a mint a lisztet ós szeszt jobban tudják exportra dolgozó malmaink és szeszgyáraink értékesíteni, ezen válla­latokat nem fogja a gabna baissere dol­gozó táborban találni. Sokkal fontosabbuak tartjuk mi a mezőgazdasági ipar azon hatását, mely-1 lyel a gazdasági üzem racionálisabbá, intenzivebbé tételére, a talajerő kímé­lésével való gazdálkodásra bir. Az kétségtelen, hiszen a gyakorlati élet megmutatta, hogy a malom és szeszipar bizonyos ideig a legexieu­zivebb termelési viszonyok között is meg él, addig t. i., mig az extenzív termelés a produkeió erőt ki nem me­ríti s a föld képtelen a szükséges nyers anyagot az előbbi müvelés mellett meg­teremni. Minthogy ily mivelés mellett a nyers anyag olcsóbb, ez a malom és szesziparnak az emiitett ideig még elő­nyére is van. Mind a mellett az előrelátóbb gaz­dáknál ezen két igazságnak is megvan az a hatása, hogy állandó fogyasztást biztosítván, hosszabb időre számító, ta­laj kimélő gazdálkodásra 8 a termelés* nek minden tekintetében javítására szo­rít. Csak a malom és szeszipar tech­nikailag fejlett földolgozása hozta fel­színre a tartalmas és gyengébb minő­ségű szetnterményok közötti különbsé­geket. Amidőn tehát a gazda jobb mi­nőségű gabonát, tengerit, burgonyát igyekszik produkálni, ezt abban a biz­tos tudatban teszi, hogy terményének jó minősége honorálva lesz. Sokkal közvetlenebbül ható a gaz­dálkodási üzem intenzivitására a cukor és söripar. Mind a kettő oly termények productióját föltételezi, melyek sok munkabeli és egyéb befektotést igényel­nek, de a szemtermelésnól sokszorosan többet is jövedelmeznek — és rendes körülmények között a szükséges pénz­beli befektetések amortizációját akkor As „Esztergom és Vidéke" tárcája. • Ai tutexgomi ss&zsaor saépsk meséje.*) A tatárok 1240-ben már Rutheniát dúl­ták. Béla király megerösité a batárt és an­nak védelmét a nádorra bizta. IJgyauezen évben karácsony táján fegyverre szólitá a nemzetet, 1242. elején pedig Budán ta­nácskozott a jobb érzésű hazafiakkal a te­endők felől. Még tanakodtak, a midőn a nádor hirül adta, hogy a, tatárok betörését megakadályozni nem bírja. Negyed nap múlva pedig magának a nádornak ajkairól hallá a szerencsétlen király, hogy március 12-én a határt őrző sereget az ellenség nyilai megsemmisítek. Hogy is állott volna ellen ez a kis csapat olyan ellenségnek, a melyet az összetartás hatalmassá tőn oly birodalmat alapítani, a melynél nagyobbról nem emlékeznek az emberiség évkönyvei ; a mely dicsőségének tartá az ölés kegyet­len mesterségében kitűnni. Béla e 1 szomorú hír ballatára nejét Van­cbai István váci püspök kíséretében Po­zsonyba küldé, a külföldön segítséget sür­gete, a haza fiainak pedig megbagyá, hogy *) Több oldara kérésnek engedve, közöljük nz esztergomi százszor szépek történetét agy, mint azt Magyary Sulpio „Esztergom a tatárjárás korában" őíiaü főseiében oknyomozó adatok alapján megírta;. 'Saerfc * r ­: > T r,nluftéi?) .líívfj a törvények értelmében, a haza védelmére Pestre siessenek, a hol ő maga is, Eszter­gom és Fejér megyék, az esztergomi és kalocsai érsekek és öcscse, Kálmán herceg haderejével táborba szállott. Hogy Eszter­gom fegyverfogható népe nem vonta ki magát a honfiúi kötelesség teljesítése alól, azt a krónikákon kivül oklevelek is bizo­nyítják. Igy Simon grófról maga IV. Béla mondja, hogy nem kerülte a veszedel­met *) ; a muzslai nemesek közöl kettőről, Györgyről és Pálról tudjuk, hogy életüket áldoztak a haza szt. ügyeért**) ; és bi­zonyára a város hadi népe is követte ki-{ rályát. Mig a haza többi részeiből a lassankint érkező csapatok gyülekeztek, az alatt a ta­tár had, gátat nem ismerve nyomult előre, s útját felperzselt falvak és halmokban he­verő hullák jelölék. Béla király lassan Eger felé vonult, hogy a később érkező csapatok utolérhessék. A gyászos tespedés, a mely alatt a régi magyar hadviselés módja feledésbe ment; s az örökös vissza­vonás, a mely a szt. királyok nevével ha­zug ajakán mindenképpen gyengíteni ipar­kodott a haza fejedelmét, megboszulta magát a Sajó mellekén s az egész nemzet siratta meg azt. Ez az egy szerencsétlen ütközet tönkre tette a nemzet hadi erejét s a pusztulás éjszakája borult a hazára. >Nera vala semmi tisztelet a nőnem, semmi kegyelet a gyermeki kor, semmi irgalom az öregség iránt; mindent egyféle kegyet­lenséggel öldökölve nem embereknek, ha­*)Mon.'Strig. I. 345. - **) Mon. I. 383. nem ördögöknek látszanak vala,» úgymond a krónikás.*) A ki szerét tehette, menekült az üldözők kegyetlensége elől. A gyászos emlékű ta­tárfutás e korában a régóta körülsáncolt Esztergom, a mely e miatt kiiünő erős­ség hírében állott, számos menekülőnek nyújtott reménységet arra nézve, hogy ott az ellenség kemény acélát kikerülheti. «Azon városban u. m. Rogerius, számtalan nép s igen gazdag polgárok, nemes vité­zek és úrnők valának, a kik oda, mint ki­tűnő erősségbe gyülekeztek; s oly nagy vala kevélységük, hogy azt hiszik vala: az egész világnak ; ellen állhatnak.***) Oda érkezett a sájó ütközetből Simon gróf is, a hadak veszedelmeiben tapasztalt férfiú, a kinek vezérlete alatt az esztergomiak ki­tisztiták és szélesítek az árkokat, javiták és fatornyokkal erősítek szűz sáncaikat, hogy a tüzpróbát kiáll hassák. A Duna hullámai egész a tél bekövet­keztéig határt-szabtak a haza nagy részé­ben dúló vad ellenségnek. De Karácson táján beállott a Duna, s a tatár had át­kelt a jég hátán. Átkelésüket Rogerius a következőképen beszéli el: «Télen nagy hó és fagy álla be, ugy hogy a Duna, a mi az előtt sok éve nem történt,-befagy vala. Hanem a magyarok a magok part­ján minden nap törik vala a jeget és őr­zik vala Dunát, ugy hogy folyvást vívnak vala a gyalogok a jégen. Azonban midőn a kemény fagyok beálltak az egész Duna *) Tamás 68 1. K. Szabó Károly. Magyarotszág tört forrásai I. k- 2 füz. 58. és 59. U. Ezután ugy Tamás, mint Rogerius munkáját ezen magyar kiadás lapszámai szerint fogjuk idézni. — **) Rog, 46. U/?ov»m*$ í íc?:«f?f*,v «. f'ftní.'étí it.\. fjííl befagy a; de mégis a tatárok lovaikkal tel­jességgel nem batorkodának átkelni. Gon­doljátok meg tehát, mit csináltak ? Sok lovat és barmot a Duna partjára vivének és őrizetökre három nap senkit sem hagyá­nalc, ugy hogy azon barmok őrök- nélkül látszán,»k járkálni és közülök senki azon tájon nem mutatkozik vala. Akkor a ma­gyarok azt hivén, hogy a tatárok vissza­vonultak, rögtön átkelőnek és mind azon. barmokat átvivék. Mit a tatárok észrevé­vén, gondolák, hogy a jégen lóháton bát­ran átkelhetnek. Mi meg is történt s egy rohamra annyian átkelőnek,. hogy a .Duna tul partján a föld színét elboriták..»-*) ­íme ! mily ügyesen csalta tőrbe hazánk fiait a vad ellenség! Igen ám ! de mi ezt az elbeszélést mesének tartjuk." Nem te­hetjük fel Közép-Ázsia és Szibéria nagy részének urairól, Oroszország meghóditóiről, hogy oly kevéssé ismerték a jég termé­szetét, hogy ily cselre szorultak' volna. Sőt inkább hajlandók vagyunk azt hinni, hogy épen a Duna beállására számítva nem kisérték meg korábban az átkelést, a mely nyáron sokkal nagyobb erőfeszítésbe került volna. Ha a magyarok a tatár tábor irá­nyában törték a jeget, ugy igen haszon­talan munkát végeztek, mert ez a csel vető nép könnyen ismételhette volna a Sajó partjánál követett és hazánk évlapjaira vérbetükkel féljegyzett taktikáját. Hogy pedig az egész Duna hosszában törték volna a jeget, azt ugy gondolom, senki sem hiszi. Meg aztán az a sok hátrahagyott ba­rom és ló bizonyára szép nyugodtan várta *) 45. 1. 9 • m w ir o S i eS nieo;YM érdekeink közlönye.* „ , _• •' - ft • • MEviJ KLEN Hí IIETENKINT KÉTSZER: °-' • • , J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIIÍDETESEK l 100 75 kr, 100­uL Í; nilMA IITP>7A AQ C7ÜU tői aOO-ig 1 frt 50 'kr, «00-tól 30o-ig 2'frt 95 kr. »&ÍMwíBftfXft- DUNA-UTCZA 48. SZAM, B***I<S M• kr. l-iiViíJAMLM AU. hova a lap-'ölelni részed iMptn kö/Ieméiiviík küldendők. . . — Égé*/. évr« 6 frt - !<r — MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjni&nyooab­Fél évre 3 frt - ír. KIADÓ-HIVATAL:- Jüan köziVli étnek. ' Negyedévre < 1 frt 50 kr SZÉ^tíKNVI TÉlí «32. NYITTT^ . ont. Egy SZám ára 7 kr. hová a top. hi- a'a'os <-s m^gáii üintoiéíuti, a nyilitfli-lte sMiit kössle- MÍJLII BiK soia 40 kr. 0 1 —— —~ ^ ""'nyék, el('Ü7i'M«i pénzek MB • -t»kla.iná'ások i>• • ézen• I''»lc (§§ ; *—' 1 — — 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents