Esztergom és Vidéke, 1893

1893-02-12 / 13.szám

h könnyen bírják el, ha a befektetések kölcsönyétel által történlek. Ugy a cukorrépa, mint a komló termelés a légin teucí vebb mezőgazdasági ] snürelést követeli. Az általuk igényelt nagy munkaerő-szükséglet az illető vidék mezőgazdasági öaunkásviszonyaira is nagy befolyással vau s a-munkás* köznép keresetét Jelentékenyen növeli. Vessünk egy pillantást utóbb uevezett három iparágunk mult évi viszonyaira azon kimutatás alapján, melyet mezőgazdasági cikkeink áruforgalmáról a «Földraivelési Értesítő* tett közzé. A malomiparral jelen soraink keretében nem foglalkozhatunk. Szeszt a mult év első tiz hónapjában (ezen időre terjed a jelzett kimutatás) 143,125 mm. vittünk ki s 43,949 mm. hoztunk be. Pálinkát 5,681 mm. hoztunk be, 21,205 mm. vittünk ki. Ooguacbehozataluuk 3,273 mm., kivitelünk 7,307 mm. volt. Pezsgőbehozatalunk, 1,712, kivitelünk 1,945 mm. Nyers cukrot kivittünk 109,080, behoztunk 8,645, finomított cukrot kivittünk 209,417, behoztunk 168,361 tamázsát. Ellenben : sörből hordókban behoztunk 197,459mm.,kivittünk l,552min., palackokban behoztunk 13,963 mm., kivittünk, 1,650 mm. Édesített szeszes folyadékból való 3,894 mm. behozatalunk mellett kivitelünk csupán 701 mm. tett ki. Komlóból behozatalunk 3,933 mm., kivilelünk 1,184 mm. ingott. Végig tekiutve ezen — említett iparágaink mult évi működésére vonatkozó adatokra, feltűnik az, hogy cukoriparunk és szesziparunk produktumai — az előbbié minőség tekintetében is, mennyire felülmúlják behozatalunkat. Szesz behozatalunk már alig jön számba, a cukorbehozatal pedig feltűnően kicsi a nyers 08 feltűnően nagy a finomított cukornál arai kivitelünkhöz viszonyítva. A finomított cukor konkurenciájával tehát még küzd belföldi iparunk itthon is, de a nagy kivitelből Ítélve, esakaz Üzleti összeköttetésünkön múlik már, hogy nem győzedelmeskedett ugy, mint a nyers cukornál. A szesznél csak azt kell megjegyeznünk, hogy a finomabb ipari feldolgozást igénylő édesített szesz (liqeur) alig megy ki tőlünk, behozatalunk ellenben jelentékeny. Örvendetes fejlődést mutat cognac és pezsgőbor gyáriásunk, minthogy mindakettŐoly mérvbeu hódított magának piacot a külföldön, hogy különösen azelőbbi kivitele jóval felülmúlja behozatalunkat. Alinál lehangolóbbak a sori párra vonatkozó adatok. Söriparunk folyton hanyatlik, pedig fogyasztásunk nő s behozatalunk igeu nagy. A hanyatlásnak oka tehát csak az, hogy a magyar produkció nem tudott oly berendezésű gyárakat teremteni, melyek küzönségüuk illéséinek oly megfelelő azon nézetre jutottunk, hogy sörgyáraink csak akkor fejlődnének biztos alapon, ha a nyersanyag termelést akként biztosítanák a maguk részére, mint ezt a cukorgyárak tették. Ha tekintetbe vesszük, hogyanomét söripar jóformán a mi árpánkon él söriparunknak prosperációja jó sört előállító gyárak s biztosított komlótermelés mellett el nem maradhat. CSAHNOK Ooctor philosophiae. — Hallja Vékony ur ! most másodszor ajánlom fel Vilma lányom kezét. Én gazdag ember vagyok, maga szegény koldus és dr. philosophiae. Nos hát, ha ért a philosophiához, akkor okoskodjunk! Minden nyomorult ember jólét után vágyódik. ön nyomorult ember, ergó. Ön is jólét után vágyódik. És azt hiszi, hogy a nevelőnőnunel elnyeri a jólétet! Hiszen az éppen olyan szegény, mint ön! Hogy tiz éve szeretik egymást! Bah! Az én leányommal kap tiz öt emeletes házat. fs?- De bocsánat Hopkovitz ur! már egyszer kijelenteltem, hogy én senki mást nőül nem veszek, mint Irmát, a szegény nevelőnőt. —- Ugyan, ugyan, majd megpuhul! Hiszen, ha ugy akarom, nevelőnőmet elküldhetem, aztán mind a ketten á levegőből élhetnek. Vékony dr. elhagyta a gazdag Hopkovitz lakását s ide-oda támolygott az utcákon. Okleveles ember és nem tud álláshoz jutni; már két hónapja egy szegény rokonánál tengődik, de az folyton azt panaszolja, hogy nem birja tartani. Pályázott á d—i tanári állásra, de nem ment könyörögni voksokért, mert tiltja az önérzet. Aztán nincsenek pártfogói sem, de nem is kellenek, mert az önérzet tiltja. Néki nem kell alamizsna, csak adják meg a jogot,(asszonyok, cifra urak kacagtak azertea megillető!.. El is bukott a választá són. Hát mihez fogjon? Kapálni menjen?! Haza ment rokonához, akt azzal fogadta, hogy most már keressen magának valami alkalmazást, mert ő tovább nem tarthatja. Megfordult és újra kiment az utcára kóvályogni. Rokona kilökte ... De ez még nem bántotta annyira, mint hogy a gazdag Hopko vitz kedvesét, menyasszonyát kilökheti. Mi lenne azzal a szegény gyermekkei ? Bolyongása közben megállott egy hírlap kiadóhivatala előtt s nézegette az apró hirdetéseket. Meglátja, hogy egyik gimnáziumhoz pedellust keresnek. Minden habozás nélkül bement a kiadóhivatalba s elkérte a gymnásium címét. Hát miért ne lehetne ő pedellus, ha már tanár nem lehet, hiszen az is tisztességes foglalkozás. El ni kell, könyörögni még csak nem mehet, mert azt az önérzet tiltja. És legalább, ha megkapja azt az állást, Hopkovitznak nem kell kilökui a szegény Irmát. Elviszi ő magával s meghúzódnak, mig valami jobb nem akad. Elment a gymnásium igazgatójához, aki legelsőben is azt kérdezte, milyen képzettsége van ? — Doctor philosophiae vagyok, —• mondta szerényen. Az igazgató meghökkent, kérdezgetett egyet-mást sorsáról 8 azt mondta végül neki, hogy majd levólbeu órtesi tik az eredményről. — De nincs lakásom ... szólt Vé kony dr. —- Nincs lakása?

1

. — bámult az igazgató. Nos hát akkor tudtára adom, bár restellem a dolgot nagyon, de tudja doctor ur, önt nem alkalmazhatom, mint pedellust, mert hát tudja, kérem a tanári kar tekintélye, tudja kérem . . . Majd kap ön valahol ta nári állást ... tudja kérem . . . Erre nem számított Vékony dr. Te hát pedellus nem lehet azért, mert a tanári kar tekintélye szenvedne csorbát. Megrázkódott. Hát mi lesz belőle ! Iszonyú, iszonyú! Éhen kell elpusztulnia ! Iszonyú ! Önérzet ! Ez a jutalom ! Önérzet! Érdemes önérzetesnek lenni ? Nem és háromszor nem ! Mert ha önérzetét tovább tartogatja, akkor a szegény It mát a gazdag Hopkovitz kilökheti. És mi lesz akkor?! Este volt már. A gázlángok csillagfák, fényes fogatok robogtak az utcákon, cifra hóval bort tott vidéken három napon kérészül, mig a magyaroknak tetszik átjönni értök. Különben is mi szükségük vala ily cselre a tatároknak, a kik épen Rogerius tanúsába szerint legkevésbé sem szokták kímélni foglyaikat és nem sajnálták lovaikát ? Nem ültettek volna-e néhány száz foglyot lóra, hogy kísértsék meg a jég tartósságát? Bizony Rogerius elbeszélése nem szent irás. | Kéraelyek —- kőztük Palugyai*) és Birkás**) — azt vélik, hogy a tatárok Eszttíl^omnál keltek a Dunán. Honnan vették ezt az állításukat, arról nem felelhetünk. Rogerius világosan mondja, hogy az átkelés után a tatárok egy része a királyt üldözés «a sereg másik része pedig az említett Esztergom felé vevé útját,****) Tamás főesperes pedig azt irja, liogy a «szokottnál keményebb tél álla be 8 minden folyó vi* befagyván, az ellenségnek szabad utat tára. Akkor a vérengző Kajdán vezér a sereg egy részét, magához vévén, a királyt üldözni megindula. Először is tehát Budaalját égetvén föl, Esztergom alá yonulo.»****) Tehát nem Esztergomnál, hanem Budán alól keltek át a tatárok a Dunán és Buda elpusztítása után vonultak Esztergom felé. Rogerius szerint «alája igen kevesen ménének, hanem távolabb szállának meg és harmincig való gépet csinálának.» Ezt az elbeszélést igazolni látszik a KesztÖlc és Csév helységek között fekvő völgynek a mostani tótajka lakosság által is fen*) SL oroz leguja»»b leirása 11 5. 6. — .**) Re*4M 1885. 2-ik félét. 586. — ***) Bog. 46. i****)'ftu* 76. tartott «Tatárszáílás» neve. E szerint tehát a Pilis erdőség tövében ütött tábort a mongol sereg és ott készité ama rettenetes vetőgépeket, a melyek Esztergom romlását előidézték. Onnan küldé csapait portyázni Kajdán vezér, a melyek láttára üresen maradt Szent-Király, rémölve futott Dorogn, Táth, Bnjon, és Nyirföld lakossága a városba, s elhagyták a prédikátorok kolostorukat és a pénzverők tanyáikat. Hihető,hogy a magyarok maguk felgyujtáke községeket, nehogy apusztitó ellenségnek védelmül szolgáljanak a té! zordonaága ellen. Esztergom népe rövid idő múlva bámulva látta, hogy a foglyok a város déli árkai mellett rozséból sáncaiknál magasabb gátat emelnek, rémülten vevé észre, hogy ama gát mögött a harminc vető gép elkezdé szörnyű munkáját és sirva tapasztala, hogy a Pilis szálfái s a kétágú nagy Hosszú SŐrő és fehérkősziklái pusztító eszközzé válának a durva ellenség kezében. Az éjjel és nappal záporként hulló kövek tompa dübörgésének hallatára a Rogerius emiitette kevélység helyében páni refclegés lépett. «01y nagy zavar kezde táj.madni a varosban és oly nagy homály bori tá él, őket, hogy már eszökbe sem jutott magokat védeni, hanem mint a vakok és bódultak ugy bódorognak vala. S midőn a tatárok a fa erősségeket lerontották, gépeikkel földdel megtöltött zsákokat hajigálnak vala, hogy az árkokat betöltsék. A magyarok és mások közül pedig senki nem merészkedik vala a sánc párkányán mutatkozni a

1 kövek és nyilak miatt. S a magyarok, frankok és lombardok, kik mintegy arai vatának a városnak, észrevévén, hogy magukat meg nem védhetik, elégették a külvárosokat és a faházakat, a melyek sokan valának, egész a város palotáiig.*) Számtalan posztót és ruhát égetőnek el a házakban, leöldösék a lovakat, az aranyat, ezüstöt földbe ásák és minden javaikat elrejtek s hogy magokat védjék, a palotákba vonulának. De a tatárok megtudva, hogy minden elégett, a mivel magokat gazdagodni hívék vala, ellenök nagy dühre lobbanván, rögtön köröskörül bezárták a várost facölőpzettel, hogy senki ki ne mehessen, hogy kard élére ne jusson. Aztán kezdek a palotákat vívni, melyeket hirtelen megvíván, nem hiszem, hogy az igazat meg valljam, hogy tizenöten maradtak volna az egész városból, kiket bent vagy kunt gonoszul mind le nem ölték volna. Vérben áztatták volt ott kardjaikat és azon dühben, melyre ellenök gerjedtek volt, élve sütögették az embereket, mint a malacokat.***) (Vége köT.) MAGYART SZULPIC. *) Szabó Károly ugyan fordításában azt irja : „palotájáig," de a Knauz ur által a Mon. I. 342. éjt 343. lapján kiadott szövegben „palicia" áll — És ezt az olyasáét kell helyesnek tartanunk, mert a városn?k palotája (városháza) nem volt, 1284-ig - L. M. Sión. III. 546. **) Bog. 46. 47 11. x Dreher-féle export-palackser. Ezen világhírű gyártelep igazgatósága Kovács és Mezey budapesti thea és rum nagykereskedő cégnél egy főelárusitó helyet létesített. Az egyik társfőnők Kovács István ur kiváló szakértő, majdnem két évtizeden át Dietrich és Gottsohlig cégnél mint intéző működött széjjel.Vékony dr. fázva, dideregve kopott gúnyában agazdag Hoptkovitz lakása felé tartott, hogy a szegény Irmát elhozza onnau, miellőtt kilökhetnék. Hogy mit fognak csinálni ? Félredobja az önérzetet ós az segíteni fog. Mikor belépett a meleg szobába, a gazdag Hopko vilzal találta magát szemben. — Nos doctor ur! fogadta őt a gazdag Hopkovitz, meggondolta magát ugy-e ? Visszajött. Tessék helyet foglalni! Ide a divaura! majd megbeszéljük a dolgot. — Hol vau Irma ? kérdezte remegve Vékony dr. — Sétál a gyerekekkel valahol. Ne féljen, az most nem jön be. Holnap egyszerűen felmentem állásától s nem csinálhat majd érzékeny jeleneteket. Vékony dr. lesütött szemmel hallgatott, Hopkovitz pedig tartotta szóval beszólt neki boldogságról, mindenről. Ezenközben Vékony dr. észrevette, hogy Hopkovitz nadrágja zsebéből a pénztárca kiesendŐben van. Egyszerre elkezdett vele forogni a világ; az önérzet rettenetes tusát vívott egy más valamivel Majd megjelent lelki szemei előtt a szegény, kilökött Irma. Végre is győzött a rossz és elbukott az önérzet- . , í Ekkor már a pénztárca kiesett a divánra s Hopkovitz talán nem is vette észre. Vékony dr. tudta, hogy a gazdag Hopkovitz sok pénzt szokott magával hordani; az az Összeg kisegítené őket egy darabra s ha lehet talán egykor vissza is fizetné Hopkovitznak. Kivette zsebkendőjét, megtörülte, vele verejtékes homlokát ráejtette a pénztárcára, azután felvette tárcástul és zsebre dugta. Hopkovitz pedig beszólt a pénz ha* talmáról, a boldogságról, szegónységségről és mindenről, mialatt ő lesütött szemmel hallgatott. Egyszerre nyílik az ajtó, belép •Hopkovitz sovány, csúnya, öreg leánya, a szegény Inna és az apró gyerekek. HOnkovitz felált Ünnepélyesen Vékony doctorhoz vezeti leányát s igy szól: — íme kedves leányom 1 vőlegényed: Vékony dr. nr. Éppen most beszéltük meg. — Soha! sziszegte Vékony dr. — soha ! Jöjj Irma e házból ... — Vékony ur! szólt Hopkovitz és félrehívta; Vékony ur! Hát a pénztárcám . . . Vékony dr. nieg volt semmisítve. Elhalványult, támolygott és vontatva kinyögte. — Igen Vilma nagysád! az ön vőlegénye vagyok ... És ledőlt egy székre. Mire föleszmélt, ott zokogott előtte a szegény Inna és fuldokolva kérdezte : — Miért tetted ezt ? Miért tette ezt ? Vékony dr. bambán bámult egy-két pillanatig s csak ugy a fogai között susogta: — Mert nyomorult gazember var gyok ... BOLGÁR BÉLA; Farsang. Zárdai farsang. A vízivárosi uőzárda belnöyendókei f. hó 9-éu igen élvezetes farsangi Ünnepélyt rendeztek, a következő tárgysorozattal : Nyitányul: Galopp de concert, Ketterertől. 4 kézre előadták Prausz Teréz és Fischer Gabriella. 1 színdarab. A tojás-tolvaj. D»r. Himmelsteiniől. Vígjáték 2 felvonásban. Személyek : Kőpataky, uradalmi bérlő, Schéda Ida, Kőpatakynó Ttrantwein Irén Móric *>r. Kaas Terike, Róza br. Kaas Erzsike. Misi, tojásárus Helle Rózsa. Felvonások közben : Magyar népdatlekf. Cimbalmon előadja Kiss Irén. Em*