Esztergom és Vidéke, 1893
1893-12-15 / 111.szám
ESZTERGOM és VMI I : j VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. r-. • , | Megjelenik hetenként háromszor: | | Hirdetések: | szerdán, pénteken és Vasárnap, f Szerkesztőséé: és kiadóhivatal. í Hiva ^l os h , irdetés 1 szótó1100szóig75kr10<UÓ! f \ 9 T | Lvöt'jj oo rviouoiuvoLöi, 200 . ig j frt 5Q fa 200-tól 300-ig 2 frt 25 kr. f Előfizetési ár: I hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos \ Bélyegdij 30 kr. \ Egész évre . 8 frt - kr. J és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek éS f Magánhirdetések négyzet centimétere Tkr. Ezenkívül se kr. bélyegdij. | £ Fél évre 4 „ — „ í reklamálások küldendők : í Hirdetésminimum bélyegdijjal együtt i frt 20 kr. 5—ro-szeri hirdetésnél | í Nedved évre 2 — £ 10 0 I o. rí—ao-szorinál 15 0 | 0 , egy negyedévi (39-szer) és egy félévnéli jf f Egy "hónapra '. \ *. '. * - % f Duna-UtCZa $2. Szám (Tóttl-ház). f (yS-szo^oOl^egész^nélOs^^^lo engedmény. | Egyes szám ára - „ 8 „ | | Nyj , ttér $0ra 2Q ^ g 0f 32, telefonszám. *»«Í*H««^*^^ A Kis-Duna szabályozása. Esztergom, decz. 14. (J.) „Ismét csak az ujitás, a reform!" Fogja valaki mondani, mikor a czimet elolvasta. Sok mindenféle újításra szorul a mi városunk, de alig van sürgősebb köztük, mint a KisDuna szabályozása. Csak végig kell menni ilyen időben, mint a mostani, a parton, s azonnal be fogjuk látni ennek szükségességét. Milyen ez a mi Kis-Dunánk? Olyan, mint egy rozoga vizárok a hegyek közt. Idomtalan partjai nyáron embermagasságnyi burjánnal vannak benőve, a melyek közé letölti a partmenti lakosság a szemetet. Akadunk aztán mindenféle elhullott állatok földi maradványaira is. Az a sok szemét s miegymás, ami ott le van töltve, nyáron szinte kiállhatatlan bűzhödtté teszi a levegőt. Ott van aztán a bőrgyár. A bőrről ledörzsölt szőrrelikviák egész nyáron a partra töltve terjesztik illatjukat. Talán még sem kellene a magisztrátusnak j megengedni, hogy a lakott városban ily mesterműhely létezzék. A Kis-Dunapartot szabályosan levágatni, a medret kikotrani kellene, mert nyáron, ha egy kissé leapad a viz, az uszodán alul a magas mederfenék a viz lefolyását megakadályozza. Mily kellemes szemgyönyörköd te tő hinár lepi el ilyenkor a folyót! Ha pedig egy kis esőzés van, kisértse meg a földi halandó, s menjen végig a Kis-Dunaparton. A sár oly feneketlen s ragadós, hogy .az ember lábait ugy kell kirángatni belőle. De ami a legtöbb figyelmet érdemli, az kétségkívül a vágóhíd. — Nyáron egy messze városból való ismerősöm járt itt. Elmondta, hogy szerte az országban mily vélemény van Esztergom felől, hogy ez egy nagyszerű, diszes épületekkel pompázó stb. város, mint egy primási székhelyhez illő ís. Körülvezettem a városban, elmondtam neki minden fényoldalát s árnyait városunknak, többek közt felemiitettem, hogy nincs tisztességes színházunk, csak a Duna mellett van egy fabódénk. Mikor aztán a Duna mellett sétálunk, rámutat a vágóhidra: Az talán a szinház? Bizony sajnálatraméltó, hogy e tekintetben nagyon hátra van városunk. A vágóhíd ott áll városunk közepén; nem csak elékteleníti azon városrészt, de egészségi állapotára nézve is veszélylyel jár. Állandó dunai hidat építtettünk, létesítünk telefon hálózatot, nagyszerű kaszárnyát emelünk, s a vágóhidat a város közepén megtűrjük. Ilyen állapotok vannak az ősi Esztergomban! A jogi államvizsgálat reformja. Az egységes elméleti jogi álíamvizsgálat tárgyában Csáky Albin gr. vallásos közoktatásügyi miniszter legutóbb a következő törvényjavaslatot terjesztette a képviselőház elé: 1. §. Az eddig fenállott jogtudományi és államtudományi államvizsgálatok, továbbá a jogtudományi és államtudományi doktori szigorlatok, mint a gyakorlati jogi, illetve közigazgatási pályákra eiőföltételül szabott minősítő vizsgálatok megszűnvén, ezek helyett az elméleti jogi államvizsgálat létesíttetik. 2. §. Az elméleti jogi álíamvizsgálat annak igazolására szolgál, hogy a jelölt mily eredménynyel tanulmányozta megelőző jogi tanfolyama alatt összeségében a jog- és államtudományokat, milyen eredménynyel hatolt be a jogi viszonyok lényegébe és szervi kapcsolatába, egyszóval, hogy a jövő gyakorlati életpályához szükséges elméleti készültséget összeségében megszerezte-e ? 3. §. A vizsgálat két szóbeli és egy írásbeli vizsgálatból áll, melyeknek tárgyait és rendjét a vallás- és közoktatásügyi miniszter, az igazságügyi és belügyi miniszterekkel egyetértőleg állapítja meg.,Ugyanő szabályozza részletesen a vizsgálati eljárást és a vizsgálatra bocsátás előtt elvégzendő tanulmányokat. 4. §. Elméleti jogi t államvizsgálati bizottság mindkét egyetem és mindazon jogakadémiák székhelyein állítandó fel, melyek addig is, mig a felsőbb iskolák iránt törvény fog intézkedni, a vallás- és közoktatási miniszter előtt igazolják azt, hogy a joghallgatókra nézve kötelező tantárgyakat, a megszabott óraszámban legalább nyolcz, az illető szakra egyetemi magántanárul képesített tanár által tanítják. A már alkalmazva levő tanerőkre nézve a vallás- és közoktatásügyi miniszter átmeneti kedvezményt nyújthat. A vizsgálati bizottság tagjait a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki, és pedig felerészben a jogtanárok közül, felerészben pedig az igazságügyi és belügyi miniszterek Az Esztergom és Vidéke tárczája. Tiltsák be a bálokat. Mélyen tisztelt szerkesztő úr, Hat lányom van, csodaszép, Jár utánok mint az árnyék, Bolondul a férfinép. Eladók mind, kérem szépen Hiszen ez a bajom éppen, Egy nap más után halad S egyet sem vesznek — hiába.... Irja ki hát az újságba; Tiltsák be a bálokat! Mélyen tisztelt szerkesztő űr! Nagy az adó, sok a gyerek ! Mikor Jákob cselédkedett S úgy kapta meg Rebekát ? Oh, ha hat Jákobra lelnék, Drága nőmmel nem pörölnék: »Ugyan szegyeid már magad, Mért tánczoltok adósságra ? Irja ki hát az újságba: Tiltsák be a bálokat. Mélyen tisztelt szerkesztő úr, Sok adó van, sok a gyerek! Hát a tánczért is fizessünk, Hogy az Isten áldja meg! Szabó, fodrász, házibutor, Mind megannyi exekutor, Farsangi szezon alatt Hol egy csipke, hol egy tű kell, Irja kérem nagy betűkkel: Tiltsák be a bálokat. Mélyen tisztelt szerkesztő úr ! Nem tudja ön mi a bál, Majd megérzi, ha önre r#, Hat nagy leány kiabál. »Papa, hogy mehessünk férjhez, Mikor más ruhája szép lesz, Moár, tüll és patyolat. A mienk meg szemet sem szúr« Irja ki m á r s z e r k e s z t ő úr: Tiltsák be a bálokat. Mélyen tisztelt szerkesztő úr Hol a kormány? — kérdezem, Mely a hitvány filloxerát S járványt irtja rémesen, Arra néki nincsen gondja A mi legjobban megronlja A derék polgárokat. Irja ki hát, pardon nélkül, Avagy — vegye feleségül Mind a hat leányomat. Egy kesergő családapa. Egy kis tengeri utazás. Fiume, deczember 7. A tulboldog vőlegényt és menyaszszonyt, kik egymást oly igazán, őszintén szeretik, már jó előre örömmel tölti el a gondolat, hogy az első magányos órákat, a természet boldogító adományát, a mézes heteket majd a tengeren tölthetik, hol nem zavarja őket senki és semmi, hol kedves holdfény mellett szemtanú nélkül gyönyörködhetnek egymásban, boldogíthatják egymást. Ma már csaknem minden jobb módú házasságnál tervbe veszik e kéjes nászutazást, nem törődve az esetleges veszedelemmel, mely utazással gyakran jár. A kik olvastak vagy hallottak ilyenekről, a a boldogság mámorában nem is gondolnak rá. Pedig mily gyakran történnek ilyen szerencsétlenségek. Mi még sem okulunk, mert olyan nagyon kedvesen vonzó, csábítgató a tudat minden oldalról feneketlen viz által körülvéve és mégis száraz talajon lenni, hol ég és víznél egyebet nem láthatunk. Magam is átéltem már egy kis tengeri ut kellemetlenségét, mely alkalommal ugy nekem, mint a többi „kéjutazóknak" alkalom nyílott a már hírből mindenfelé ismeretes u. n. „tengeri betegség" gyakorlati megismerésére. — Mégis — meg kell vallanom — kapva-kapok ma is egy kis tengeri utazáson. Egyik hajóskapitány barátom éppen ma érkezett borzalmas útjáról városunkba. Nem olyan szörnyeteg ő, mint azt szárazföldön képzeljük az ilyen foglalkozású emberről. Nem früstököl czápapecsenyét, sem nem győzi le a tengeri rablók hajóhadát, még csak felfegyverkezve sem jár. — Olyan tésztából van gyúrva mint mi, jókedvű, még szerelmes is. Szive tehát neki is van, ha talán nem is olyan lágy, mint a jó meleg kályha mellett kötögető anyókáknak. Borzalmas utazását jó kedvvel mesélte el, nyilván attóli felelmében, hogy majd elpityeredem. — Jövendőbeli feleségem bizony még igy sem hallgatta volna végig sírás nélkül. (Felteszem róla ugyanis, hogy gyöngéd teremtés lesz.) Mikor Bordeauxban horgonyt vetettem — igy kezdé a történetet — a sok „bon voyage* kívánságok, a fertelmes időjárás és a biscayai öbölben tönkrement hajók hire nem a legjobb sejtelmet keltették bennem. Bíztam azonban az ősi erényben és biztattam utasaimat is, különösen egy újdonsült fiatal párt, kiken nagyon megesett a szivem. Szegények holdfény nélkül enyelegtek, de csak olyan boldogan, irigylendőn, mintha az sem hiányoznék. Az utazás jól kezdődött, a tenger nem vert nagyobb hullámokat, ugy hogy csak egy néhány asszonyság vacsorája váltotta meg a retourkártyát. Változatosság kedvéért és az Isten segítségét kikérendő bibliát szedtem elő, még pedig 32 levelűt. Egy kis „ram síit" indítványoztam, mit egy jóvérű franczia és két Schlesinger formájú osztrák nyomban el is fogadott A szerencse nekem kedvezett, amit a mellettem ülő orfeum-karmester természetesen kibiczi szakképzettségének tulajdonított. — Éppen harmincz Napóleon d'ort sepertem be, midőn egyik tiszt jelenti, hogy a hajó a teljes gőz (tutta forza) daczára alig bir előre jutni. Rohantam fel a parancsnoki hidra, partnerjeim követtek, az orfeum-karmester pedig a zavarosban halászva bezsebelte a kasszát. A hídról nem láthattam semmit az irtózatos köd miatt, pedig a biscayai öbölben ilyenkor veszedelmes a helyzet. Az utasok kérdésekkel halmoztak el, a nászutazó asszonyka pedig mindjárt síráson kezdte. Olyan jól állott ez neki, oly kedves, elbájoló volt, hogy ha menyasszonyom nincs, Isten úgyse bele kozmásodom. Megnyugtattam őket, dé magamat nem tudtam. A hullámok feltornyosultak felettünk, hányták, dobálták a hajót, én pedig nem tudtam, haladunk-e, jól, vagy rosszul. Irtózatos munkával töltöttünk egy félórát, nem látva semmit. — Az utasok félelme már csaknem a tetőpontra hágott,
