Esztergom és Vidéke, 1893

1893-11-10 / 96.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. ^^^'"^j u'V'^'w "Ijj Megjelenik hetenként háromszor: \ : \ Hirdetések: S \ szerdán, pénteken és Vasárnap, f Szerkesztőség és kiadóhivatal, í Hivatalos hirdetés 1 szótól 100 szóig 75 kr., 100-tól í | | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos f 200ig 1 frt 00 kr

" 20ötóI *H 2 frt 25 kr

" | Előfizetési ar: | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Béiyegdi^30 kr. | | Egész évre . . . . ; . 8 frt — kr. \ reklamálások küldendők: \ M„^„i,;,j

a(

x„i, • * X \ Fél évre 4 * t Magánhirdetések megállapodás szerint. ^ f Negyed évre . . , , . . 2 ',' — l \ Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház). \ A f \ Egyes- szám ára .....—„ 8 „ \ \ Nyiltiér sora 20 kr. % **™»»<™^^ iKT" 32. telefonszám. "^B t********^ Rendőri igazgatásunk. Esztergom, nov. 9. Nincs az igazgatásnak egyetlenegy ága sem, mely oly fontossággal birna, mint a rendőri igazgatás. Nemcsak azért, mert hatásköre kiterjed az igazgatás valamennyi ágára, hanem különösen, mert czélja a megelőzés és nem megtorlás lévén, hatásköre szabatosan meg nem állapitható, hanem meg kell elégednünk azon nagyon is tág megjelöléssel, hogy hatásköre kiterjed mindazon intézkedésekre, a melyek a polgárok szellemi és anyagi előhaladását akadályozó, káros cselekvények megelőzését czélozzák. Ezen tág hatáskörből mint specziális, közvetlen hatáskör a közrend és közbiztonság létesítése és fentartása emelkedik ki, a mely első sorban képezi a rendőri igazgatás feladatát. Felesleges munka volna indokolni azt, hogy ezen szűkebb hatáskörbe tartozó teendők alapját képezik nemcsak a haladásnak, hanem minden társas együttlétnek is. S épen mert ez kétségtelen, nem lehet eléggé csodálni azon nembánomságot, azon közönyt, a mellyel a rendészet találkozik különösen nálunk, a hol nap-nap után az egyik kiháÁz Esztergom és Vidéke tárczája. A gesztenye. — Rajz. — Persze csak olyan mesebeli gesztenye, melyet előbb egy valakinek ki kell kaparni a tűzből, hogy aztán egy más valaki hasznát vehesse. Karnai Péter nagyon csöndes szobaúr volt. Azok közé a félénk karakterek közé tartozott, akik az élet zűrzavarában sokkal inkább kitérnek az Összeütközések elöl s félreállanak onnan, ahol az érdekek, vagy az indulatok nagyobb torlódása várható, hogysem ők is belesodortassanák egy olyan küzdelembe, mely kérdésessé teszi azt, hogy hogyan kerül ki belőle az ember? Igaz, hogy a kísértéseknek nem is volt túlságosan kitéve. Napközben gépiesen másolgatta az eléje adott iratokat; este meg hazasétált, nézegetve az utczák sürgő-forgó népét és félig öntudatlanul Örülve annak, hogy őt nem csalogatja ugy a pénzvágy, nem üzi ugy a szenvedély, mint ezt a sok rohanó alakot, akiknek arczán örökké ott ül az a démon: az izgalom, mely rabszolgáit azzal öli meg, hogy képzeletükkel megelőzteti az eseményeket és elveszi tőlük a türelmet, gás a másikat követi, a hol az estéli órákban végigmenni az utczákon valóságos merénylet, mert nem biztos az ember abban, hogy hol, mikor kólintják fejbe, nem is említve azokat az ingyen hangversenyeket, a melyekben a járó-kelő gyönyörködhetik és elhallgatva azokat a megjegyzéseket, a melyek árán esetleg az ember a további bántalmazástól megszabadul. Igaz ugyan, hogy az erkölcsök ilyen eldurvulása és elvadulása ellen más eszközök talán czélszerübbek volnának, de midőn rendőrségünk látja, hogy ez irányban semmi sem történik, élnie kell jogával, teljesítenie kell kötelességét és azon kell lennie, hogy azok a szégyenletes állapotok, a melyek a legutolsó falunak sem válnának díszére, megszűnjenek. Nagyon jól tudjuk, hogy ott, a hol a polgárok egy része a mások jogait mibe sem veszi, a hol a mások iránt való tekintet ismeretlen dolog, a rendőrség feladata nagyon nehéz. S annál nehezebb e feladat, mert rendőrségünk létszáma csekély és a fizetések sem olyanok, hogy a kellő minősítést meg lehetne kívánni. Bármily nehéz azonban a feladat, bármily csekélyek is a rendelkezésre álló, eszközök, azt mégis megmellyel bevárhatnák a dolgok sorát. — Milyen más, milyen nyugodt az ö élete 1 O a napi munkája után kipiheni magát otthon, ahol nem háborgatja senki sem. Legfölebb a szállásadó asszonya, meg annak a leánya incselkedtek vele néha, hogy miért nem nősül meg? hiszen öt, a csöndes, szolid, takarékos embert az Isten Ís férjnek teremtette 1 Csak fejet csóvált az ilyen beszédekre és hálás nevetéssel jutalmazta meg a hízelgő szavakat; mert habár elszörnyedt még a gondolatától is annak, hogy ö egy ilyen megmérhetetlen fontosságú, a régi életet felforgató és ujat teremtő, minden nyugalomnak hadat izenö lépésre szánja el magát, azért mégis jól esett neki, hogy vannak, akik fölteszik róla, hogy boldoggá tudna tenni egy női lényt, hogy ő egymaga, a többi sürgő-forgó emberektől távol, kivűl azon a forrongáson, mely a világot jelenti — az egész világa lehetne valakinek. Érezte a maga eltörpülő kicsinységét és oly kevéssé volt irigy, vagy nagyravágyó, hogy még mulattatta is őt ez a tréfa, mely az ő rovására ment; mosolyogva gondolta magában: — Hát csak mókázzanak, incselkedjenek, gúnyolódjanak, ha jól esik nekik I Aztán el-eltünödött azon a komikus képen, melyet működésbe hozott képzelete festett neki a házasságról: Egy aszszonyka lebbent eléje takaros ruhában és mosolyogva sandított rá; majd meg kívánhatja rendőrségünktől a város minden polgára, hogy legalább kellő biztonsággal térhessen haza lakására s reméljük is, hogy rendőrségünk feje, a ki az imént is jelét adta annak, hogy van érzéke a rendészet iránt és kész is ez irányban mindent elkövetni, fog találni utat-módot arra, hogy a legkiáltóbb bajok orvosolva legyenek. Hogy csekély létszám és csekély fizetés mellett is lehet szép eredményeket elérni és felmutatni, azt legjobban bizonyítja a csendőrségi intézmény, a melynek legénységi állománya nagyon csekély és a testületet véve az összehasonlítás alapjául, sokkal csekélyebb, mint a mi rendőrségünk létszáma. Hogy pedig a fizetés ott sem valami fényes, azt mindenki tudja. S a mi erre a kedvező eredményre vezetett a csendőrségnél, az talán nálunk sem volna sikertelen. Ezen kedvező eredményt a csendőrség az ott fennálló katonai fegyelemnek, szigornak és pontosságnak köszönheté, a melyhez még külön tényezőül a helyes munkamegosztás járul. Ha rendőreink katonai fegyelemhez szoknak, katonás fegyelmet tartanak, eljárásukban a szükséges egyszerű perkálruhában ült előtte, kezeit az ölébe téve és szemeiben, ajakán, amint rátekintett, valami ingerlő, búbánatos sóvárgás mutatkozott; és még egy alakban jelent meg előtte az asszony, a mint — pénzt kért. De most már haragosan űzte el magától a fantomot: — Hess 1 No nézd, még rajta kapom magam az érzelgésen. . . . Pedig Janka kisasszony, meg a mamája nem gúnyolódásból ösztökélték öt arra, hogy házasodjék meg. A kisaszszony már erősen benne volt abban a korban, melyben a leányok szörnyen kirínak az otthoni környezetből, s minden szavuk, minden mozdulatuk elárulja a hivatottságot arra, hogy Ők maguk legyenek megalapítói és éltető napjai egyegy uj háztartásnak . . . Karnai ur pedig elég alkalmas ember lett volna arra, hogy ilyen vállalkozásban társ legyen. Volt annyi fizetése, a mennyit egy nélkülözésekhez szokott leány be tudna osztani ugy, hogy minden kitelnék belőle. — Gondolatban már meg is cselekedte ezt Janka kisaszony . . . De hát nehéz fejű és — Janka kisasszony ugy i tél te meg — bátortalan ember volt szegény. Nem látszott rajta, " mintha fölismerte volna a világos czélzást, hogy az élet boldogsága itt van az orra előtt, csak utána kell nyúlni és egyre értelmetlenebb arcczal hallgatta az örökös csufondároskodást. Voltak aztán napok, illetve esték, melyeken Karnai ur érdeklődve vett szigort alkalmazzák és a kellő pontosságot tanúsítják, akkor saját feladatukat könnyítik meg, mert meg vagyunk róla győződve, hogy a rendőrség feje ebben kezükre jár és minden kihágást szigorúan megtorol. Persze szigor, fegyelem és pontossághoz nem igen törődik magától hozzá az ember, de a szolgálat és ellenőrzés szigorítása, a parancsok pontos teljesítésének kérlelhetlen megkövetelése lassan a mi rendőreinket is hozzászoktatná a fegyelemhez, mert hisz mind, vagy legalább legtöbbje, katonaviselt ember. A kellő szigor és a félrendszabályoktól való őrizkedés, a katonás pontosság helyreállítanák a rendőrség nagyonis megkopott tekintélyét és nagyban hozzájárulnának a szomorú állapotok megváltoztatásához. Ha ehhez azután a kellő munkamegosztás is járulna, ha a tíz szál rendőr egyébre, mint rendőri szolgálatra, nem alkalmaztatnék, ha a helyett, hogy tömegesen állanak a piaczon, a város egész területén szét volnának osztva, feladatukat könnyebben és sikeresebben oldanák meg. Ha a beosztás másként nem volna lehetséges, úgy legkevésbbé sem fájna a szivünk, ha a piaczi őrállás megszűnnék és a helyett künn részt az egyhangú traccsolásban. Leginkább olyankor szokott ez megesni, mikor a szomszédasszony is benn volt náluk kis leányával, a tizennégy éves Irmuskával, aki beszédközben majd kigyúló, majd meg elhalványodó arczával olyan érdekes egy tünemény volt, hogy Karnai ur rajta feledve a szemeit, öntudatlanul utána pirult és utána sápadt mindannyiszor . . . Persze magától érthető dolog, hogy a társalgás világában bekalandozott utak, bárhonnan indultak ki és bármerre ágaztak széjjel, okvetlenül a „Szerelem" országába, a „Házasság" főváros kapujához vezettek el ... S ha Karnai ur ilyenkor rátekintett a gondatlan, vihogó kis leányra, szinte önmagától megijedve kapta le róla hirtelen a szemeit. És az évek jöttek, multak. Karnai urat egy rég óhajtott szerencse érte. Kilátása nyilt arra, hogy egy rangfokozattal előléptetik. A sors elhatározása és a körülmények ugy Ígérkeztek (alakulni, hogy haladhat valamelyest az élet utján; igaz, hogy csak egy csigalépésnyire, de mégis előre. Multak az évek, Janka kisasszony fölött is látható nyomokat és láthatatlan keserveket hagyva maguk után és ijesztgetve Őt a lemondás sötét víziójával, mely nemsokára el lesz töltendő szivét. Mert hiábavaló volt a küzdelem, melyet folytatott. Czélzásait, tréfás irányú bízta-