Esztergom és Vidéke, 1893

1893-10-20 / 87.szám

Képek. Esztergom, okt. 19. A csepergős őszi esők unalma köszöntött be. Oly jól esik ilyenkor elmélázni, belenézni az ablakon átal a világba. Meglehetős vigasztalan odakint. De a szobában lenni jó. Es ez érzet az unalom, a vigasztalanság fátyolát átrepeszti, keresztülcsillan rajta, mint a napsugár a felhőszakadékokon keresztül. Mire gondoljon ilyenkor a közügyek embere? Mi egyébre, mint a közügyekre ? És feltűnik előtte képe a város jelen állapotának és képe a város jövő állapotának. Milyen most ez a város? Bizony nem olyan, a hogy érdemelné s a hogy birná. A fényes, ragyogó, feledhetetlen történeti mult után — egyhangú, szürke, csendes, mozgalmatlan, kevéséletü jelen. Feltűnik a szemző őszi eső nyomasztó unalmában a sok ragyogó kép a múltból: az első király bölcsője, az első király keresztelése, a tudós kolostorok, a herczegprimások egymást követő hosszú sora. . . . De most? . . . Pangás, pangás — mindenütt, mindenben. Hanyatlás, elmaradottság, lassúság, tespedés. . . Kevéssel megelégedés . . . Zárkózás. . . Jólelkű, buzgóhitű, jóAz Esztergom és Vidéke tárczija. Tragikus hangulat. Alig vettük észre, hogy ránk köszöntött az ösz 1 Hideg nyárra hideg ösz. Népes utczák, ösmerös arczok, a rendes kérdezősködések, de egy uj hangulat. Vénebbek lettünk talán egy pár esztendővel — ilyen rövid nyár alatt? Hova tünt el annak a szép asszonynak az igéző mosolya? Miért szántották fel a váczi-utczát, ép most, mikor régi, nyugodalmas hangulatokat mennénk oda felújítani? Miért maradtak el a fürdői visszaemlékezések, a kávéházi kerekasztalok e giardinettói ? Bele ereszkedtünk a leveleket hullajtó ösz budhistikus hangulatvilágba, de mintha kétszerte keserűbb lenne a szájunk ize, mintha fonnyadtán indulnánk meg a téli harczra, mintha fáradt, nyomasztó lenne körülöttünk mindennek a képe. Miért . . . miért? . . . Tragikus hangulatokkal van tele a levegő-ég. Hasztalan köszöntelek, szép város I — Átalakulunk, fejlődünk — zokokod megtörve. A mesterség, a kihasználás vett munkába, elveszítem régi, boldog, egyszerű szépségeimet 1 Pazar gazdaggá akarnak tenni. De hol marad a fiatalos jókedvem ? hajlamú, értelmes, szorgalmas, — de szűkkörű nép. . . Ez a jelen képe. Meglehetősen szomorú egy kép. Szerencse, hogy a felhőket átalrepeszti a nap ragyogó fénye. S a fényességben uj képek rajzolódnak, egészen mások, a jövő képei. Ezek szépek, vigasztalók. Elfeledtetik a jelent és erőt, kitartást adnak az élethez. íme mi tűnik fel ott a képeken ? A széles Duna rohanó habjain hatalmas híd vezet keresztül. Megdönthetetlen talpakon nyugszik a roppant alkotás; pillérei, bordái vasból szerkesztve ; két oldalt a hid gyalogjáróin csak ugy nyüzsög a sok nép, városbeli, vidéki és külföldi vegyest szorgoskodik át és vissza, vegyest siet az élet feltételeit megkeresni, az élet megengedett élvezeteit kiélvezni. Egyszerre csak a hid közepén — fütyölő, robogó vonat rohan végig. . . Az uj vasút, a város testében egy uj ér, mely a testet vérrel tartja, mely a testet élteti A hosszú vaggonsorban tömérdek az utas, tömérdek az árú. A mint átér a hídon a vonat, megáll a széles, magasboltozatú, hatalmas állomási csarnokban. Egy perez alatt tele a csarnok emberekkel. Egész falka vasúti szolgaszemélyzet rakosgatja kifelé a málIgazad van. Zokogj, zokogj, szép város, mert hiszen nem a villamfény, meg nem a földalatti vasút a te bübájod igaz eleme. A régi, fiatalos, bohémeked* ved haldoklik. Sirathatod azt megtört szívvel. Hideg nyárra hideg ösz. A vendéglő fényes ebédlőjében egymás hátán a sok vendég, sem a czigány vig nótája, sem az olasz borok ereje nem tudja jó kedvre hangolni ezt a ködbe borult tekintetű népet. Siri sápadtság az arezokon. A legtöbb vidéki. Gyermekeik jövőjére gondoló szülők, ugy ülnek ott helyeikre szögezve, ebben a hideg pompában, mint ha ereikből kicsorgott volna a vér s a távoli falu ősi házában hagyták volna. Azt látják, hogy sok az urinép, hogy sürögnek-mozognak a pinczérek, hallják a czigány-zene mókáit, egyikmásik nótára rá is ösmernek, de a hazai jókedv elillant. Nagyok a gondjaik: — Mi lesz Berti fiammal? El fog kallódni e közt a töméntelen nép közt ? Felveszik-e? Jó lesz jókor kelni! Amott, a másik asztal, szerb kupeczek ürítik a poharaikat s egyre hangosabb a társalgásuk. A fényes világítás, a sok selyem ruha kéjes zizegése, a gyémántok és ékszerek csilláma, mind nem létezik nekik, csak a holnapi vásár, a tavaszi termés, a bécsi ut. — Ne vous plaignez jamais des hákat a kocsikból, alig győzik végezni a sok munkát . . . Más kép tűnik elő a napsugárban ... A doroghi uton egy nagy épület, mely nem annyira szépsége, mint inkább czélszerü berendezése, erős, szilárd, maradandó alkotása által kelt figyelmet. A vágóhíd ez. Egész csordákat, csürhéket, nyájakat hajtanak oda a mészároslegények. Számtalan tetésen rakott szekér száliitja el a levágott marhákat, be a városba, a mészárszékbe, a hentesműhelyekbe. Sok a nép a városban és jómódú, — tehát sokat fogyaszt és a vidékre is sokat szállít, — kell ez a rengeteg mennyiségű hús! . . . Ismét más kép rajzolódik a napsugarak közt ... A várhegy alján, a templomhoz vezető uton csinos épület, viruló kerttel körülvéve. Az egységes tanítóképző intézet. A herczegprimás nagylelkűségének és bőkezűséségének gyümölcse. Innét kerülnek ki a nemzeti műveltség átplántálói, a nép.nevelői, a haza jövendő kincsének csiszolói: a lelkes tanitósereg. Uj alkotás ez az épület is. Este van, besötétedik. Egy pillanat alatt ragyogó villamfény terjeszti széjjel bűvös fátyolát az egész városra. .... Mennyi szivörvendeztető változás! És mindez nem puszta üres kép, nem egy őszi, unalmas délután ábrándja, hanem biztos, majdnem kész valóság! Hisz a legközelebbi jövőben mindez meglesz! Ez a gondolat lelkesítő, ez erőt ad az élet küzdelmeiben a kitartáshoz. Nem lesz itt e városban többé pangás, maradiság, tespedés, szükkorűség. Élet, erő, mozgalom és jólét fog itt csakhamar uralkodni. autres. Mettez les torts de votre coté — s megcsillan felséges nyakán az igaz gyöngy ékszer. Oláh szépség, bukaresti műveltség. Minden harmadik szava a F i g a r ó-ból idézve. Társai, az a sötét tekintetű bojár, meg a szőke miniszteri hivatalnok, kéjjel lesik ajkairól a szót. Guny és irónia ül az ajkai körül. Megszűnt számára létezni az egész világ. Csak a maga szelleme foglalja el, a maga fényes bon mot-i. — Igazán ugy van? — kérdi a szomszéd asztalnál az asszonyka, fiatal férjét. — Igazán? Oda figyelek, hogy halljam a hihetetlennek látszót. Mikor aztán tizenkét óra közeledett, neki feküdtünk a dolognak. Nem irtunk volt addig egy betűt sem. Hanem aztán! Csak ugy sistergett a pennánk . . . Oda hajlik égészen a férjéhez, hogy hallgassa a csodát. Szemei beletemetkeznek a férje szemeibe s ugy érzi, hogy csend van körülötte, néma, kéjes csend, csak a férje beszél, édesen, lágyan. Mit törődik ő a világgal ? Ezek a csodák, a hivatalélet apró csodái érdeklik csupán ! Aztán egyszerre, mintha csak fekete lepedőt teritettek volna erre a lágy, fáradt-lelkü tömegre. A Halál árnyéka suhant végig a termen I Tragikus hangulatok kínozták mindannyiát 1 A kis lutri végnapjai. A szerencse istenasszonyával mindig szeretett az ember kaczérkodní I Azonban nem annyira azért, mert aszszony, hanem, hogy a szerencse osztogatója és mert reménynyel kecsegtet, hát fülig szerelmes bele boldog, boldogtalan s ez utóbbi még inkább. A kis lutri a szegény embereknek a veszedelme ; ez zárja el előlük a takarékpénztárakba vezető utat. S aztán a kis lutri egészen demokratikusan van berendezve. Kevés krajczárral is beéri, csak sokfelől és gyakran jöjjön és mikor a szegény munkás a szájából elszakított falat árát odateszi Fortuna istenasszony tenyerébe, mindannyiszor az édes remény derűjét önti a nyomorultak szivébe és még álmaikban is megjelen, rongyaikat selyemmel, bársonynyal, fekete kenyerüket édes süteménynyel cseréli föl; éhínségtől gyötört gyermekeiknek is piros pozsgás arezokat fest. A megdöbbenés rémülete siklott végig az arezokon! Nem most először — mostanság. Mintha csak az lenne a Sors szeszélye, hogy folyton erős, hatalmas lelki megrázkódtatásokkal betegitsen meg. A szomszédja sápadtságát vette észre mindenki legelőször. Mi az? Mi történt? A Telefon Hírmondó Hiob-hirt eresztett széjjel. Aztán egyszerre . csak észrevettük, hogy nemcsak aggódó apa, nemcsak lókereskedő szerb, meg utazó bojár, szerelmes hivatalnokné vagyunk, mi emberek, hanem első sorban — emberek. A szerencsétlenség megvált a közönyből, még ha ezt a közönyt a nyomor dobta volna ránk. Csodálatos ez a véletlen, mely egymás mellé rakta mostanság a tragédiákat, micsoda drámaíró talentum is az élet! A szerelem, becsület, rágalom — mind mind kopott drámaimotivum ugyan, de azért egyre ismétlődnek. A hangulat, a hatása nem változott Aristoteles óta. A szánalom is, félelem is, megnyugvás is benne van, benne mind a három. Nem volt a rokonunk egyik sem, nem is ismertük őket, de érdekelnek, mert sorsuk emberi. Ennek a tragikus hangulatnak az árnya reánk is borul, együtt érzünk a szenvedőkkel, együtt panaszkodunk a Sorstól üldözöttel. A tragikus hangulat ereje kimérhetetlen. Nincs a ki meghatottan ne olvasná a reggeli kávéja mellett, ESZTERGOM és VIDÉKE r~ ; Í VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. r- , í Megjelenik hetenként háromszor: | i Hirdetések: f f szerdán, pénteken és Vasárnap, f Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hivatalos hirdetés 1 szótói 100szóig75kr.,ioo-tói f | | « , , .„ . „ i .. , , , . , \ 200-ig 1 frt 50 kr., 200-tól 300-ig 2 frt 25 kr. \ % $ hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos j t \ Előfizetési ár: | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és f Bélyegdíj 30 kr. | % Egész évre 8 frt — kr. \ reklamálások küldendők: í, - i,- í.,.' 1 u i- -4. 'i í *». , i « ívuiuiumaüun nmvn. ^.«rw ^ Magannir<1 etesek megállapodás szerint. , •> á r él évre ....... ^ ?? >? ^ . *rr\ í —— á í Negyed évre 2 „ — „ | Duna-utcza 52. szám (Totn-haz). :

! . \ i Egyes szám ára - „ 8 „ \ 3 V ' Nyilitér sora 20 kr. LMMM****^^ 32. telefonszám. f**m>J^mim^^