Esztergom és Vidéke, 1893

1893-10-15 / 85.szám

Utrendészeti törvényhozásunk. Esztergom, okt. 14. Husz, huszonöt évvel ezelőtt — ha visszatekintünk a múltra — közlekedési ügyünk még bölcső korát élte. A gőzerő ismeretes volt már ugyan ekkor, de annak a közlekedési jármüvekre való alkalmazása, a a kezdet, s egyéb nehézségekkel küzdött. A természetes akadályok által szük keretben mozgó hajózásunknak útját állotta folyóink szabályozatlansága, mig az elég szerény hálózatú vasúti közlekedés főleg a monarchia fővárosainak érdekeit szolgálta, s igy a tulajdonképeni forgalom országos utainkon volt. Hogy mily élet, forgalom volt országútainkon, példával illustrálni felesleges, de egyébként tanújele annak a most már romokban heverő sok útszéli csárda, s azon városaink virágzása, melyeken át országos utaink vezettek. Törvényhozásunk, mely mindenkor feladatának magaslatán állott, évtizedek, sőt mondhatnánk évszázadokon át nem látta szükségét annak, hogy a majdnem egyedül országos utainkon folyó közlekedés megrendszabályozása országos törvényt alkosson. Daczára azonban ily törvény hiányának, forgalmi viszonyaink — eltekintve azok primitív voltától — Az Esztergom és Vidéke taraja. Emich Gusztáv. 1814-1869. Irta: SENNOWITZ ADOLF. A magyar könyvkereskedők évkönyve Ill-ik évfolyamából. (Folytatás.) Ezen, akkor valódi irodalmi eseményt képező kiadás könyvészeti czime ez : „Petőfi összes költeményei egy kötetben. Nagy 8-adrét 537 lap. Pest, 1847. Emich Gusztáv sajátja." Nyomatott Beiméi Józsefnél s ajánlva van Vörösmarty Mihálynak. Példányai ezen teljes kiadásnak ma már igen ritkák s az antiquáriumban 15 frton kelnek. — Hanem aztán volt is keletje a külső kiállításában akkor párját kereső műnek, olyan, minőt magyar könyv addig még nem látott. De szóljanak az egykorú hirlaptudósitások. A „Pesti Hirlap" 1847. évi april 4-diki száma ezeket irja: „Petőfi költeményeinek ... kiadása csakugyan példátlan keletnek örvend .. . Az első két hétben annyi példány kelt el, hogy bízvást föl lehet tenni, miszerint, hacsak negyedrésznyi arányban kelend is igy ezentúl a munka, félév múlva második kiadásra leend szükség. Örvendetes tünemény ez irodalmunkban . . ." kereskedelmi érdekeink rovására hátrányt e miatt nem szenvedtek. Ma, midőn az óriási mérveket öltő vasúti hálózatunk a forgalmat országutainkról magára igyekszik terelni, midőn országos és törvényhatósági közutaink szerepe csak mellékes, midőn a hatalmasan megrakott társzekerek hosszú lánczolata helyett, óraszámra, sőt naphosszat alig halad át egy-egy jármű : törvényhozásunk haladó szelleme néhány évvel ezelőtt annak tudatára ébredt, hogy a közutakról szóló törvény nem érzett hiányát pótolja, s megalkotta az 1890. évi I. t. czikket. Sok jó és üdvös intézkedés van e törvényben, de miként mindennek, mi emberi, úgy e törvénynek is vannak hiányai. A törvényhozás, illetve a törvényjavaslatot készítő kereskedelmi minisztérium egy csapással akarván megoldani útrendészetünk kérdését, hogy ezt a forgalom, kereskedelem érdekében minél hathatósabban tehesse, nagy csapást mért a megoldás — allegoricusan szólva — szegére, mely nagy buzgósága közepette nem vette észre, hogy mig a kalapács magasra emelésével elölről eredményt czéloz elérni, addig háta megett fejbe kolintja az ott settenkedő kereskedelmi érdekeket. Példával illustrálva a mondottakat, felemlítjük a törvény 110. §-át. Egerben — irja a „Pesti Divatlap" — kapva kapják a kiadást. — A Győrben megjelent „Hazánk" 1847. márczius 18-áról kelt 33-ik számában eldicsekszik, hogy előfizetési ivére a győri hölgyek közt egyelőre huszonöt rendelőt játszva szerzett. Hanem aztán nem hiányoztak az elismerést és dicséretet kifejező hírlapi czikkek sem. Igy az „Életképek" 1847. márczius 20-diki száma pár napra a megjelenés után következőkép nyilatkozik: „Még nem jelent meg magyar könyv oly pazar pompával, de tán ritkán érdemli is azt meg jobban mint „Petőfi Sándor összes költeményei egy kötetben I" Emich Gusztáv hihetetlen bőkezűséggel állitá ezt ki, s mégis árát (34 nagy nyolczadrétű ivért 3 pengő frt) oly olcsóra szabta, hogy legnagyobb tiszteletét tanusitá a jeles költőnk iránt, midőn ennek művét a kevésbé tehetséges osztálynak is megszerezhetővé teszi ..." S ha a „Jelenkor" még a megjelenés előtt, 1847. február 4-éről kelt számában ezeket mondja: „Kezdenek könyvárusaink is figyelmet fordítani a magyar müvekre: legközelebb Petőfi összes művei fognak megjelenni Emich Gusztáv költségén oly diszkiadásban, minőt még magyar könyv nem ért"; jellemzően tünteti ki Emich Gusztávot, mint azon magyar könyvárust, aki igazán elismerésre méltó hazafiságot mutatott Petőfi művei kiadásával. Szerző és kiadó meg lehetett eszeHogy a törvényhozásnak ezen törvény meghozatalával a kereskedelmi érdekeket szolgálni volt czélja, kétséget nem szenved, de hogy a merev szabványokkal mennyire ártott a kereskedelemnek-, egy városunkban, helyesebben Szt.-Tamáson előfordult esettel világithatjuk meg. Nem akarunk a tárgyilagosság keretén túl menni, s ezért a szereplő egyének neveinek elhallgatásával, csupán a tényállás előadására szorítkoznunk. N. kereskedőnknek a dorogh-kálnai közútra nyiló üzlete előtt a nyár folyamán egy vidéki fuvaros állott meg, s felvilágosítást kért, hogy hol lakik x. A véletlen akép hozta magával, hogy a törvény egyik hivatott őre épp azon pillanatban vette arra útját, s meglátva az úttest egyik oldalán álló kocsit, annak gazdájával, az ököljog rögtönbiráskodó elvei szerint röviden bánt el. A megrémült atyafi azt hívén, hogy ennek ugy kellett történni, mert rendnek muszáj lenni, a helyett, hogy feljelentést tett volna, odébb állott, s örült, hogy amúgy szárazon megszabadulhatott. De nem úgy N., ki üzleti érdekeit látva veszélyeztetve, orvoslást keresett, melynek vége lőn, hogy a megye alispánja határozatilag kimondotta, hogy a dorogh-kálnai közutnak N. üzlete előtti szakaszán kocsiknak megállani nem szabad. rint elégedve ezen első teljes kiadásnak ugy erkölcsi, mint anyagi eredményével. S e rendkívüli eredmény mindkettejét már most ösztönözte arra, hogy szorosabb viszonyba lépjenek egymáshoz. Megkezdődtek tehát Petőfi s Emich közt az összes költeményeknek örök áron való eladására, illetve megszereztetésére az alkudozások. Azok bizony, mert Petőfi költői értékének erősbödő tudatában, megbecsülte feléje mosolygó múzsájának olyannyira kedvelt gyermekeit s rátartós kezdett lenni; Emich pedig, már csak üzletileg is, nem tarthatta föltétlenül elfogadhatóknak Petőfi emelkedett igényeit. Méltatlankodik is Petőfi Arany Jánoshoz 1847. évi június 28-án intézett levelében a fölött, mondván: „. . . aztán még Emich is fene sovány alkut akar tenni költeményeimre, melyeket örök időre szándékozom eladni neki ..." De azért csak megegyeztek, s létre jött köztük a második szerződés is, melyet irodalom- s magyar könyvárus-történeti fontosságánál fogva szószerint iktatunk ide: Szerződés. Alulírottak a következő szerződésre léptünk: í-ször. Én Petőfi Sándor összes költeményeimet, melyeket Emich Gusztáv könyváros 1847-ben egy kötetben kiadott, s mely kiadásnak czimlapja és tartalma ide mellékeltetik, örökre eladtam, minek következtében a fentebbi kötet ezentúl az ő kizárólagos sajátja. — 2-szor. En N. üzlete a törvényhatósági közútra nyílván, ezen sérelmes és az alispáni hivatal, mint utrendészeti ügyekben másodfokú hatóság által I. fokulag illetéktelenül hozott határozat ellen jogorvoslattal élt, melynek eredménye az lett, hogy mig eddig a kocsik megállása, vagy a törvény értelmében, vagy a törvényt végrehajtó és ellenőrző közegek nagylelkűségéből tiltva nem volt, vagy hallgatag megengedve lőn, addig az 1890. évi I. t. czikk 110 §-a meghozatalának harmadik évében az N. üzlete előtt megálló kocsik tulajdonosai egyszerre kihágást követnek el. Önkénytelenül eszünkbe jut egy német közmondás, mely úgy hangzik, hogy minden miértnek, van azértje, vagyis magyarán mondva, minden okozatnak van oka. Nem akarunk e kérdés bővebb taglalásába bocsájtkozni, egyedül a feletti méltó csodálkozásunknak adunk kifejezést, hogy akkor midőn N.-nek? a dorogh-kálnai közút háza előtt elvonuló szakaszán, nevezetesen pedig N.-nek üzlete előtt a kocsiknak megállani a közút állítólagos keskenysége miatt tiltva van, hogy akkor a dorogh-kálnai közutnak N. háza előtti részén, N. házával szemben, a kérdéses közúton — miként arról számtalan esetben volt alkalmunk^meggyőződni — a napi élelmi czikkeket árulók Emich Gusztáv, mint kiadó fizetek a szerzőnek egyszer mindenkorra (semel pro semper) 1500 — mondd ezer ötszáz pengő forintot három egyenlő rátában és pedig a folyó 1847. évi június 27-én 500 — mondd ötszáz pengő, 1847-ki október i-ön 500 — mondd ötszáz, és 1847-ki november 20-án az utolsó 500 •— mondd ötszáz pengő forintot. — 3-szor. Én Petőfi Sándor, ezen szerződés következtében egyszersmind kötelezem magamat, az ezentúl irandó költeményeimet, egyes kisebb darabokban vagy kötésekben ki nem adni, hanem azokat összegyűjteni, mig egy olyan kötetet képeznek, mint ezen első nagy kötet (tudni illik nagy nyolczadrétben 35 ivet körülbelül), s ezen második folyamatot nem másnak adni el, mint Emich Gusztáv kiadó könyvárusnak, az előremeghatározott dijért, egyszer mindenkorra (semel pro semper) 2000 — mondd kétezer forintért. — Ezen szerződést két egyenlő példányban elkészítettük és saját aláírásunkkal s pecsétünkkel megerősítettük. — Kelt Pesten, június 26. 1847. Petőfi Sándor (p. h.) Emich Gusztáv könyvárus (p. h.) Ha ugyan szabad föltétlen hitelt adnunk az akkori sajtó tudósításainak, Petőfi összes költeményei első kiadásából 3000 példány kelt el. A „Jelenkor" 1847. évi október 7-iki száma legalább ezeket irja : „. . . nem rég kijött verseiből 3000 példányban kelt el." S ehhez nyomban ESZTERGOM és VIDÉKI p^—^^^-^™—^ VÁHOSI ÉS HEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. „ „,„, .,.„ Megjelenik hetenként háromszor: | ——-— | Hirdetések: \ szerdán, pénteken és Vasárnap, f Szerkesztőség és kiadóhivatal, i Hivatalos hirdetés 1 szótól 100 szóig 75 kr., 100-tól ^ ! hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos \ 20

°ig 1 frt 50 kr

"' 200401 80(M

S 2 frt 25 kr

' f Előfizetési ár: | és m

agánHirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és | Béiyegdij^^o kr. | Egész évre 8 frt — kr. \ reklamálások küldendők: f M,. • u- A >A 1 n J- • ^ Í ? Fél évre ... 4 \ 'i Maganhirdetések megállapodás szerint. £ \ Negyed évre '. 2 " — " | Duna-utcza 52. Szám (Tóth-ház). I ~ f * Egyes szám ára — „ 8 „ \ | Nyilttér sora 20 kr. —fr* $ L™^^ &f 32. telefonszám. "W L™™^^^^^^