Esztergom és Vidéke, 1893

1893-10-15 / 85.szám

nap, nap után rakodnak ki az uttestén. Hogy a törvény végrehajtó közegeinek ezen körülmény ügyeimét elkerüli, indokolását ismeretlen dolgokban leli. Hogy az alispáni hivatalnak illetéktelenül és miden előzetes tárgyalás és bizonyítási eljárás megtartása nélkül hozott egyoldalú határozata minden jogi érzéket kell, hogy felháborítson, természetes, de hogy egy szabálytalanul, a törvény által előirt formák betartása nélkül hozott, és sérelmes határozatot a törvények hivatott őre, a szakminiszter sanctionaljon, ez amily törvény ellenes és szabálytalan eljárás, épp oly sajátszerű és sérelmes. Félreértések kikerülése végett ki kell jelentenünk, hogy nem annyiban érdekel s nem annyiban foglalkozunk vele, amennyiben specziális esetre vonatkozik, s N. érdekeit sérti a határozat, de elvi jellegénél fogva, s azért mert sérti áltao ö 7 lános kereskedelmi érdekeinket. A dorogh-kálnai törvényhatósági közút városunkon haladván át, az városunk egyik utczáját, fő útját képezi, melyre nemcsak N.,-nek, de számos kereskedőnek nyilik üzlete, boltja, s a mely üzletek előtt az áruk eladása, vétele, oda és tovaszállításakor, az árukat szállító járműnek természetszerűleg meg kell állania, mely körülményre, ha a törvény no. §-át figyelmesen átolvassuk, látni fogjuk, hogy a törvényhozás nyilván gondolt akkor, midőn kimondotta azt, hogy azon jármüvekkel, mellyekkel a hosszabb ideig való megállás elkerüihetlenülszükséges, az út egyik oldalára kell állani, ugy, hogy mellettük két egymással szemben jövő járműnek az útpályán közlekedhetésére kellő tér marad jo n." A törvény idézett sorai világosan szóiknak. Hogy a sérelmes és illetéktelenül hozott határozat a kir. főmérnöki hivatal szakvéleményén alapul, tudjuk, de ezzel kapcsolatosan nem zárkózhatunk el azon körülmény conegy nyereségi kalkulust is füz a czikkiró, mely azonban nagyon is elárulja könyvárusi dolgokbani tájékozatlanságát, midőn igy nyilatkozik: „A kiadó nyeresége, egy példány 4 p. forint lévén, nem csekély (pedig jól tudhatta a jámbor, hogy a kiadás zöme előfizetési uton 3 írtjával kelt ei ; hát a könyvárusoknak járó százalék 1 hát a gyűjtőknek járó tiszteletpéldány 1) s mégis — ha jól értesülénk — a költő csak 2000 pengő frtot kapott (500 -f- 1500 = 2000 frt) örök eladás fejében. Nem potom dij ez, ha meggondoljuk, hány kiadást érhetnek a legnépszerűbb költőnek a versei?!" — De lett légyen akárhogy, annyi bizonyos, hogy Emich már az 1847. évi ősz derekán uj kiadásról kezdett gondoskodni. Erre a második kiadásra s nem talán az egykötetes elsőnek példányai utánnyomatására czéloz ugyancsak a „Jelenkor" 1847. évi deczember 23-diki számában, midőn ezeket újságolja: „Petőfi verseit újra nyomják 1500 példányban. Kiadó ur alkalmasint nem rösteli a dolgot." — Hát bizony nem is röstelte ö, mert már 1848. évi február elején kész is volt a második kiadás, amint ezt az „Életképek" az évi február 6-iki számában jelenti már: „Megjelentek Petőfi összes versei Emich Gusztávnál második igen csinos kétkötetes kiadásban. Áruk: 3 frt E második kiadásnak teljes könystatálásátóí, hogy a törvény végrehajtó és éber közegei a főmérnöki hivatal alárendelt közegei. Áttérve már most a főmérnöki hivatal szakvéleményére, minden tartózkodás nélkül kiemelhetjük annak következetlenségeit. Anélkül, hogy a főmérnöki hivatal szakképzettségét kétségbe vonnánk, ismertetjük annak ez ügyben adott véleményét, melynek elbírálását, kinek-kinek belátására hagyjuk. Mindenek előtt feltűnő a főmérnöki hivatal azon eljárása, hogy véleményének adásánál az ügy érdeméhez nem tartozó oly mellékkörülményekre terjeszkedik ki, melyek már a bizonyítási eljárás keretébe tartoznak, s a melyekkel szakközegeinek eljárását szemben a panaszszal helyesli. Nézetünk szerént a bizonyítás terén a főmérnöki hivatal csak oly fél, mint a panaszos, s ha a vélemény adásra hivatik fel, kötelessége arra felelni, de nincs joga közegeinek eljárását hivatalos szakvéleményben helyeselni. De annál sérelmesebb az alispáni hivatal eljárása, mert akkor, midőn a főmérnöki hivatal szakközege ellen tétetik panasz, anélkül, hogy tárgyalást rendelne, a tényállást kiderítené, a főmérnöki hivataít hallgatja csak egyoidalulag meg, s annak bemondása alapján hoz — tegyük hozzá — mint illetéktelen hatóság — határozatot. Ennyit a tárgyilagosságról ! Áttérve már most a főmérnöki hivatal véleményének érdembe vágó részére, ezeket mondja: az úttest belső világossága 6.10 méter, a kocsik nyomszélessége 1.30 méter, melyhez hozzáadva a tengelyeknek a kerekektől kiálló hosszát vagyis 0.50 métert, a jármű szélessége 1.80 métert tesz ki. Föltéve ezen szakszerű adatok alapján, hogy nem is az útszélen, — miként az az adott esetben az történt — hanem közvetlen az uttestén áll egy kocsi, s mellette szemben két kocsi jön, ugy a főmérnöki hivatal által bőven mért három kocsi szélessége 5.40 méter, s így a főmérnöki hivatal által 6.10 méter szélesnek jelzett uttestén, föltéve, hogy veszeti czime ez: Petőfi Sándor összes költeményei 1842—1846. Második kiadás 2 kötet. 8-adrét. (I. 1842 — 1844 Petőfinek, Barabástól festett arczképe 390 -f- 4 számozatlan lap —r II. 1845 — 1846. 369 -(- 7 számozatlan lap.) Pest, 1848. Emich Gusztáv sajátja. E kiadásból két különböző lenyomatot ismerünk, s elég sajátságos, hogy mindketteje „második kiadás"-nak van jelezve, holott bevett kiadói szokás szerint a két lenyomat utóbbikát, mely nyilván csak az előbbinek példányai elkeltével eszközöltetett, harmadik kiadásnak nevezhette volna Emich, a kit ebben a költőveli szerződés semmi tekintetben nem feszélyezett vala. Felemiitjük még, hogy a két lenyomat közül az elsöbbik betűiben és szedésében tökéletesen megegyezik az 1846. évi egykötetes első kiadással, miglen a másiké, melynek betűje már nem ugyanaz, a technikai elrendezésben könnyen felismerhető eltéréseket mutat, máskülönben is kevesebb gonddal van összeállítva. Maga Emich e második kiadást népszerű kiadásnak nevezi a „PestiHirlap"-ban 1848. évi márczius 18-iki számában közzétett hirdetésében. Ára a két kötetnek csinos borítékban 3 frt e. p. (ezüst pénzben). Ez is, mint az az első egykötetes kiadás, Beiméi József sajtói alól került ki. — A „Márczius tizenötödike" szerint ez a kiadás is szaporán három kocsi haladna el egymás mellett, egyszerre ugy még mindég 0.70 méter széles tér maradna magán az uttestén, nem is említve azt, hogy jobbról balról 0.50 — 1 méter széles tér rendesen van még az uttestén kívül. Ezen, a főmérnöki hivatal által jelzett számadatok daczára, azt mondja véleményes jelentésében a főmérnöki hivatal, hogy a 6.10 méter széles uttestén három kocsi egymás mellett ezek szerént el nem haladhat. A főmérnöki hivatal egyébb adatokkal is támogatott szakvéleményéhez, elég commentár az egyszerű registrálás, s igy nem marad egyébb hátra, mint a szakminiszternek helyben hagyó határozata felett csodálkoznunk, mely a főmérnöki hivatalnek önmaga által számadatokkal meg czáfolt véleményét acceptálta. Nincs szándékunkban a főmérnöki hivatal véleményét tovább, sem alaki, sem tárgyi tekintetben elemezni, bonczolgatni, de egyet kérdünk tőle, hogy mi alapon részesiti a mindennapi élelmi szereket árulókat azon kiváltságos helyzetben, hogy azok kora reggeltől déli 10—11 óráig árulhatnak a főmérnöki hivatal által oly szűknek jelzett dorogh-kálnai közút kérdéses szakaszán ? Nem akarunk az árulók neveinek felsorolásával azokra, mint tanukra hivatkozni, mert állitásunk helyességéről bárki meggyőződhetik, de ha már a főmérnöki hivatal, főleg pedig annak alantas közegei feladatuknak ismerik a törvénynek, még kereskedőink és kereskedelmi érdekeink figyelmen kivül hagyásával való nagyon is lelkiismeretes végrehajtását, ugy megköveteljük azt, hogy a törvény alkalmazásánál, végrehajtásánál az adófizetők egyenlő rangsorozattal birjanak, s ne engedtessék meg az egyiknek az, a mi a másiknak tiltva van. Ezt kívánja az igazság! dr. p. gy. Adomák. Egy úri ember lehordja a szolgáját valami hanyagság miatt s haragjában akasztófáravalónak fogyott s e lap tudósításából megtudjuk, hogy az expedicziót mindjárt a Beiméi nyomdájából eszközölték. Petőfi összes költeményeinek Emich Gusztáv által rendezett kiadásával végzendők, még csak annak 1862-iki kiadását kell felemlítenünk, melyet Emich harmadiknak jelölt s mely szinte 2 kötetben jelent meg, akkor már saját nyomdájában. Fűzött példányának 3 frt, vászonkötésüének 4 frt 20 kr. és diszkötésüének 5 frt 25 kr. volt az ára. — Ennél több kiadását az összes költeményeknek nem bocsáthatta ki Emich — legalább nem nyilvánosan s mint uj kiadást bevallva — a könyvpiaezra. A vilá-osi katasztrófa után ugyanis gyászos idők borultak a hazára, melyekben már csak Petőfi neve is elegendő volt arra, hogy Emichet az abszolutisztikus hatalom egy uj kiadás rendezésétől eltiltsa. A rendőrség 1850-ben az Emich által 1851-re kiadott „Népszerű naptár" utáni hajsza alkalmával tartott házmotozáskor Petőfi összes költeményeinek még 1848-iki második kiadása másodlenyomatának raktáron talált körülbelül kétharmadfélezer példányát is lefoglalta s Emichnek csak nagy ügyes-bajos utánjárás s kegyelem útján megengedtetett, hogy a fennmaradt készletet — de csakis ezeket — végleg elárusíthatja. Igen érdekesen irja ezt a „Corvina" 18SŐ. 3-ik száma ily czimén : A szolga tiltakozik a sértés ellen: »Ilyet ne mondjon énnekem az úr, nem vagyok én akasztófáravaló !« »No jó

7 nem mondom!« — válaszol rá az úr. — >IIiszen csakugyan nem vagy te akasztófáravaló, hanem akasztófáról való, mert már levágtak az akasztófáról.« Iró: Szerkesztő úr, gondoljon ki valami álnevet a czikkem alá. Szerkesztő: Tudja mit, kedves barátom ? az ön nevét úgy sem ismeri senki eléggé álnév lesz a saját neve. --- Barátom, úgy látszik, te elmondod minden gondolatodat. — Meglehet ; csak az a kár, hogy nem tudhatod, mit nem mondok el. Egy fiatal, udvarias hirlapiró beszélget egy szintén fiatal, udvarias hirlapiróval ennek a lapjáról. Első: Az a lap, a melybe kegyed ir, nagyon leereszkedő. Regényemet, melyet közöltetni akarok, csak magas műveltségű ember értheti meg. A kegyed lapja leereszkedő. Másik, (a ki a leereszkedést, úri, szép dolognak tartja, finomul vág vissza:) Uram, nem érdemeljük a dicséretet. Hölgy: Mily szellemes ön ily késő este, hogy ily szépen bókol nekem ! U r (mintegy magát diciérve): Óh, nagysád, jókorább még szellemesebb vagyok. Korholás. — En nem értem, kedves ifjú barátom ; miért maga olyan javíthatatlan ? Ha husz évig együtt leszünk, se fog tudni kedvemre tenni semmit. — Mert nincs bennem javitani való. Ki a rövidlátó ? — Uram, úgy látszik, ön azt hiszi felőlem, hogy szellemi rövidlátásban szenvedek. — Valóban azt hiszem. — Én még azt hiszem, hogy ön oly rövidlátó, hogy még azt sem veszi észre, milyen jól látok é n. Aforizmák. Ha az ember a nőket hallja beszélni a korról, azt kellene hinnie, hogy nincsen — vénség. * A nő csak akkor bocsát meg, ha nincs igaza. * Vannak asszonyok, a kikre nézve a kaczérság életszükséglet; ha nincs kivel kaczérkodniok, a tükör elébe állanak és — saját magukkal kaczérkodnak. HÍREK. Esztergom, okt. 14. — Egyházi hir. Vaszary Kolos bíboros herczegprimás Klinda Teofil dr. budapest-józsefvárosi segédlelkészt udvari papjává s az esztergomi föszentszék jegyzőjévé nevezte ki. — A helybeli járásbíróságnál Magos Sándor kir. jbiró hátralévő szabadságidejét f. hó 17-töl 31-ig bezárólag veszi igénybe, mely időtartamra a járásbíróságot Dr. Wipplinger Róbert kir. albiró vezeti. „Miért nem fogytak el Petőfi költeményei?" Ha e közlemény névtelenjének hitelt szabad adni, Emich az 1848-iki kétkötetes Petőfit titokban kétszer is nyomatta újra s hozta forgalomba, mi annál valószínűbb, miután a nemzeti elnyomatás első két-három évében Petőfi költeményei csakugyan nagyobb számmal terjedtek el — már csak a lezajlott nagy események iránti hazafias kegyeletből is — mint akár a forradalom előtti időben. Emich ebbeli sáfárkodása az uj testamentom ama bizonyos özvegyének olajkorsójához hasonlított, mely nem ürült ki soha, bármennyit is merit ttek belőle. S csodálatos; e sáfárkodásnak az ausztriai könyvkereskedelem történetében is van egy frappáns hasonmása a bécsi hírhedt utánnyo.i ó Doll könyvárus személyében, ki, midőn a francziák 1809-ben Bécset megszállották, felhasználva a kivételes állapotokat, Schiller Frigyesnek akkor még szigorúan tiltva volt műveit utányomásban kiadta. A francziák elvonulása után Doll is kérdőre vonatott e miatt s összes készletei lefoglaltattak, mi által a tönk szélére jutott. Csak nagy rimánkodására I. Ferencz császárnál neki is megengedtetett, kegyelem utján, a leltározott készletek kiárusítása; hanem Doll is az özvegy olajos korsója módjára jart el s e művelete után jól meg is szedte magát.