Esztergom és Vidéke, 1893
1893-01-29 / 9.szám
Kaszinónk. (Dr. P. Gy.)Régi intézmény, szilárd alapon. Ez jellemzi leginkább társas életünk élénkítése céljából alakult ezen egyesületünket.Régi intézménynek nevezhető s méltán, mert az ötvenes évek ringatták bölcsőjét. Szilárd alapon nyflgvónak, mert egyike s talán az egyedüli egyesületeink közül, mely ily hosszú életkorra tett szert. Városunkban számos egyesület van s mindeniknek megvan bizonyos tekintetben többé-kevésbbó létjogosultsága. Legtöbbnek zászlajára a társas élet élénkítésének magasztos eszméje van kitűzve. A kitűzött cél, az egyéni állás a társadalomban, mintegy erkölcsi kötelességéül szabják az egyénnek, hogy azoknak tagja legyen s igy ha számításba vesszük egyesületeinket, elég magas azon összeg, mellyel társadalmunknak e réven évenként adózunk, mert az adozÓ közönség mindég egy és ugyanaz. Vidéki városaink egyesületeinél megszokott ma már az, hogy az érdek ellentétek, félreértések, sértett hiúság s több efféle folytán, lohadván az alakulás eszméje szülte lelkesedés, bizonyos tétlenség, pangás szokott beállani. Igy van ez városunkban is. Számos jótékony, culturális s egf&b célú egyesületeink vaunak, hogy szolgálják társadalmunkat. Legtöbb egyesületünk életében, hisz nem főbenjáró bün, ha be is ismerjük, de gyakran van oly időszak, hogy bizonyos érdeklohadás, stagnatió szokott beállani. Kaszinónk, mely több, mint negyedszázados múlttal dicsekedhetik, célját mindig jól felfogta s mindenkor oda törekedett, hogy hivatásának megfeleljen. Ez ösztönözte kaszinónkat arra, hogy az elmúlt évben a haladás terére lépett s elhatározta, hogy helyiségeit a tagok folyton növekedő számának arányában bővítse, s azokat a kor követel menyeinek megfelelőleg berendezze. A választmány és tisztikar vállvetett működését siker koronázta s ma már elmondhatjuk, hogy kaszinónk oly niveaun áll, mely magasabb igényeket is képes kielégíteni. Van egy csinosan berendezett társalgó terme, olvasó, gyűlés, biliárd és' játékszobája, egyéb mellékhelyiségekkel. \ Termeiben társadalmunk művelt osz-í tályainak számos tagja ad találkát egy-j másnak, képviselve vau ott érlelem, iutelligentia. Hogy a . tagok családtagjainak is nyújthasson szórakozást, élvezetet, estélyek rendezésén fáradozik, szóval elkövet mindent, hogy hivatásának minél nagyobb mérvben megfeleljen. Tagjai napról-napra gyarapodnak, mi legszebb juta Ima az egyesület fáradozásának. Örömmel üdvözöljük a haladás terén nemes törekvésű egyesületünket, ki vallván, váljék társadalmunk vezér eszméinek szülőanyjává. Nem országos politikát énünk, mert tudatában vagyunk annak, hogy falai közül az ki van zárva s tudatában vagyunk annak, hogy az országos politika a vidéki városok társadalmi harmóniájának megboníója, mire legfényesebb példa városunk. Nagy feladat vár e rés/ben kaszinónkra, mely leginkább lenne hivatva a társas együttlét és érintkezés lehelő fokozása által a politikai nézet eltérések dissoiianciáját a helyes mederbe terelni. A bortermelő kis gazdák érdekében. A régi időkben a jobbágy községek fél-, illetve negyedéves korcsmáitatási jogukat ugy érvényesítették, hogy a szent Mihályiéi szent G-yörgyig, illetve karácsonyig terjedő időközben a jobbágyok sorban mértek. Ezt a, sorban való mérést csak a mult században szüntették meg a királyi rendelések — és azt parancsolták, hogy a helység korcsmái nyilvános árverés utján bérbe adassanak. Az 1836. évi VI. t.-c. szintén megtiltotta az egyes jobbágyoknak a kimérést, kivétel képen azonban megengedte azt a szőlőhegyekben szerte-s/ijjel lakóknak azon megszorítással, «hogy csak azoknak számára, kik szőllőikben dolgoznak s csupán a szőllőmunka ideje alatt, a hol ez eddig szokásban volt.» Miuda/áUal eme törvényes intézkedésnek nem volt mindenütt foganatjuk s a mikor a jobbágyi állapot törvényesen megszűnt, de az egykori jobbágyoknak korcsmái tatási joga az eddigi törvényekhez képest fenntartva lett, igen sok bortermelő községben, kivált ott, hol a község a nemesi jogon gyakorolt korcsma Itatási jogot vétel utján megszerezte, szokássá vált, hogy az egyes bortermelők egymásután való sorban bizonyos taksának a községi pénztárba való lefizetése mellett, avagy anélkül, saját termésű borukat álló vagy ül'* vendégeknek nyílt edényekben kimérték. A bortermelőknek ez az egymás után való kimérósi joga egyes sz. kir. városban is dívott királyi privilégiumok alpján, például Sopronban. Az italmórési jog -állami megváltása alkalmával a törvényhozás a bortermelőknek ezt a kimérést jogát, — melyet literezósnek, cégórezésuek, német helyeken Buschenchauk-nak hívták (a kimérés helyéül szolgáló ház elé kiakasztott zöld galycsomóról elnevezve) — nem vette figyelembe, hanem a kimérést a korcsmákra szorította, inig a bortermelőknek vagy a nagyban való értékesítést avagy" kis mérték bon való eladást hagyta fenn. Az italmórési jövedék életbelépésének első három évében a bortermelő kis gazdák nem érezték meg a törvény eme megszorító intézkedésének hatályát, mert az 1888. évi XXXV. t. c. 56. §-a • feljogosította a kincstárt, hogy 1892. évi december 31-ig az italmérési jövedéket a kizárólagos ital mérési jogosultságnak bérbeadásával értékesíthesse. Ez a kizárólagos italmórési jogosultság pedig abból állván, hogy az illető község területén a bérleti szerződés tartama alatt egyedül a haszonbérlőnek van joga a szeszes italok kimérése felett kizárólagosan rendelkezni, saját italait mérni vagy megbízottjai által méretni vagy a kimérést másoknak is megengedi, — a legtöbb bortermelő község áldozatok árán is megszerezte a kizárólagos ital mérési jogosultságot, hogy bortermelő lakosainak a kimérésre módot nyújthasson. Az „Esztergom ós Vidóko" tárcája. KIS LEÁNYNAK. Panaszkodol, hogy megcsalt, Hogy elhagyott a hütelen ; De lásd, ezen világon Csupán csak ingatag terem. Hisz nem te vagy az első És hidd utolsó sem te lész: A csalfát hát feledd el, Többé soha reá se nézz. őrizd meg büszkeséged S ha egyszer újra jár feléd, Szemébe vágd keményen: A nő a sziv hevével Egyszer szeret csak, férfinép ! ALAPI GYULA. A nedvn ItMuól. i. Tisztelt Uram! Ne vegye tőlem rosz néven, ha mindjárt soraim elején kifejezem azon véleményemet, hogy becses levelében hozzám intézett három kérdésének utolsóját nagyon merésznek tartom. Mert végre is azt kívánni tőlem, hogy magyarázzam meg a nedves lakás egészségtelen befolyását a benne lakóra, meg hogy trjam le, miként tegye szárazzá szobája fahit, az igen méltányos és önre nézve talán fontos dolog is. No de már az a fatális harmadik kérdés, ugyan hogy jutott eszébe ? Hát talán azt tetszik gondolni, hogy ha én kérésének engedve, soraimat nem önhöz, hanem kedves Szerkesztő barátomhoz küldöm, akkor valami okos és hasznos dolgot cselekszem? No ne tessék ily ábrándokban élni. Hogy miért? Rögtón elmondom. Ha levelemet csak ön olvasná el, tisztelt Uram, akkor talán elhinné legalább egy részét az abban elmondottaknak, s ta-l ián követné is tanácsaimat. Hanem ha én itt a levelében erősen aláhúzott «közjó»-nak iparkodom szolgálni, akkor első sorban j megneheztel reám a Szerkesztő ur, hogy! ilyen érdekességet nélkülöző firkálrnánnyal! kényszerítem tele tömni lapjának hasábjait,' másodszor ^kiállhatatlan* diszjelzövel látnak el az otthoni szép leányok, — akik udvarlójuk szerelmes költeménye helyén az én unalmas soraimnak címét betűzik ki, — s végre méltó haragját vonom magamra azon minden bacillusokat megvető, illetve nem létezőnek állító tudós Uraknak, kik dacára antibacilláris nézeteiknek, mégis dr. Bacillus azon véleményét tartják mindenek fölött levőnek, hogy: Erős leves és vesepecsenye — ez a mottó. Hogy mindezek felemlítése dacára kiteszem árva soraimat a szerkesztői kosárba való dohatás igen valószínű veszedelmeinek, vasjy, mi még roszabb, szegény ártatlan fejemet az esztergomi szép hölgyek szellemes megjegyzéseinek és a rám zúduló méltó kritikának, annak tisztán csak az az aláhúzott «kö/jó» lesz a < közvetlen, .s ön tisztelt Uram a közvetett oka. Mindezekért önt teszem ezennel felelőssé. II. «Magyarázza meg a nedves lakás káros voltát az egészségre.* Látta-e már, tisztelt Uram, egy olyan szegény család lakását belülről, a kinek nyomorult, rozzant viskója évenként megérzi a Duna közelségét ? Nem sokára, majd ha az a nagyon megénekelt tavasz elkövetkezik, próbára teheti összes látó, halló és szagló szépérzékét egy oly érdekes tanulmány kedvéért, a milyet ritkán szokott jómódú és müveit ember tenni. Menjen csak be egy tabáni kunyhóba. A legkisebb erőlködés nélkül megtalálja ott a tavaszt dicsőítő hangot a gyermekek és felnőttek jajgatása vagy tompa nyögésében, a szinpompát a betegségtől lesoványodottak sápadtsága, meg a lázasok arcának kicsattanó pirosságában. No és hogy az állat se hiányozzék teljesen, hát majd érezheti aít a dohos, pállott, bűzhödt, emberi kigözölgés essentiájánál is pestillentialisabb szagot, a melyhez csakis a nedves házakban folytonosan tartózkodók szervezete tud kénytelenségből hozzászokni. És ha ez az utóbbi kétszer, háromszor visszariasztja is a küszöbről, vegyen erőt magán Uram, s menjen be abba az emberi lakásnak csúfolt tenyésztő helyébe a betegségeknek, s nézzen figyelmes szemekkel körül. Fog első sorban igen szép, szeszélyes, kacskaringós vonalakat látni a falakon, melyek alatt valami meghatározatlan sárgaszürke-zöld szinkeverék ötlik szemébe. Ha pedig felfelé tekint, ugy ott valahol a padmaly közvetlen közelében talán rábukkanhat olyan foltokra is, a melyeken világosan észreveszi, hogy ez a fal bizony nem nagyon rég lehetett meszelve. Fordítsa most figyelmét a bennlakókra. Az apa meg az anya arca kísérteties, fakó, sárga, no de annál tulipirosabb a kamasz gyerek, a gagyogó apróság, meg a pólyás baba. Nem hiszem, hogy egy egész percet tölthetne ily helyen a nélkül, hogy ne ballaná az apa mély köhögését, az anya rekedt hantiját, a kamasz dunnyogó beszédet, a kisebb és legkisebbik gyermek sípoló légvételeit, melyeket rövid időnként kellemes ellentétként a két utóbbi ugató, majd nyöszörgés és fuldoklásban végződő köhögése szakit félbe. És ha eddig ki tudta állani e látványt, nézni ezt a kint és nyomorúságot, hát teljes okulás kedvéért kérdezze meg az apát vagy az anyát, hogy mióta szenvednek gyermekestől ? Biztos vagyok, hogy a felelet a következő lesz : «Megbűtöttuk magunkat mindnyájan a télen, s azóta nem bírunk, kivergődni a bajból.* Az a meghűlés szó egy kicsit ugyan furcsán hangzik az esztergomi földmives nép szájából, mert hisz télen szorgosan betömve látjuk az ablakok környékét hamuval és rongyokkal, ajtót, ablakot nyitva szellőztetni pedig — oh Uram bocsás — mily pazarlás volna. És mindezek dacára elhiheti bátran a mit mondtak. Mert fütheti az a szegény JiMlMuUlVl es ff llfüliJi # • Városi HS niei>vH érdekeink közlönye • TTTTTTTTTT ~ # MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER : °- J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZT ŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 *zótói 100 szóig 75 kr, 100nilNA IITP7A AQ 07ÁM íó1 m ' l 6 1 flt 00 kr . ' m ' tói 30u-ig 2 frt 95 kr. FTfiFl7FTKSI ÁR- , , UUNAU I b£A 40. bZAffl, Bólyegdij 30 kr. fcLUtiílUübl * hova a lap szt-Henii reszel ii|ct« közlemények küldendők. , . Egész évre 6 frt — kr- , " •• MAGÁN HIRDETKSEK megállapodás szerint legjutányosabFel évre - 3 frt - U KIADÓHIVATAL: ban közöl létnek. Negyed évre I frt 50 kr. SZÉI!HKNYI-TÉI? 8*2, VVITTTÍ^ Efly" SZám ára 7 kr. liová a lap hivaia'os ég m.igáu hml«tései, a nyilttérlie színt ka/Te- NYILrlER sora 20 kr. 0— . 1— Q ""'nyék, elíílivt'^i |iénzek <s ré'klaina'áWk iii'ézeii'lfík 0 — £
