Esztergom és Vidéke, 1893

1893-09-03 / 71.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE • fVÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE.* ; • MEG.IICTJKNIK IIKTKNKINT KET8ZRB.: _ HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Ö * VÁROSHÁZ-KÖZ 823. HIVATALOS HIRDETÉSEK I N*MI JOO szói? 75 kr, 100­; hova a lap szellemi részét illeti! közlemények küldendők. tó1 * 00mi 8 1 f,t R t 0 „ kr « JOO-tól SOO-lg 2 frt 95 kr. ELŐFIZETÉSI ÁR~ Belyegdíj 30 kr. Egéw. évre 6 frt - kr. K 1 V? J?j"' L*j* * L: MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­Fél évre - - • H frt — kr. . SZW'HKNYMhK Hd2 ban közöli élnek. Negyed évre 1 frt 50 kr. nova top Inva'aios es nmgan lnnMesei, a nyilttartie szánt kőzle- • EOV 82ám ára 7 kr. menyek, elfllwetéHi pénzek es reklamál ások int ézendök. NYILTTÉR sora 20 kr. # 9 WF* 27. Telefonsz ám. # _ # Ilőfhetési fölhívás. Az Esztergom és Vidéke ez év ok­tóber 1-én kezdi meg XV. évfolyamá­nak utolsó negyedét. Az Esztergom ós Vidéke hosszú pályafutása alatt mindig megtartotta az első helyet az esztergomi lapok közt. Viszonozni óhajtván a közönségnek másfél évtizeden át tanúsítóit támoga­tását, elhalároztuk, bogy a lapnak úgy belső, mint külső kiállítását előnyösen * át fogjuk változtatni. Az Esztergom és Vidéke ez óv ok­tóber 1-től kezdve nem mint eddig hetenként kétszer: csütörtökön és va­sárnap fog megjelenni, hanem hetenként háromszor: szerdán, pénteken ós vasárnap. Az Esztergom ós Vidéke október 1-i (vasárnapi) száma az eddigi alakban, cimbelükkel és beosztással, de mar teljesen korrekt nyomdai kiáilitátiban (paiszky János jóhirü könyvnyomdá­jából) pompás papirou és nyolc olda­lon jelenik meg. . Az Esztergom és \idéke rendes kö­rülmények közt megtartja eddigi ter­jedelmét, t. i. egy-egy alkalommal négy oldalt fog adni, de a szükség­hez képest koronként még ezenkívül két vagy négy oldalas mellékletet is nyújt olvasóinak. Az Esztergom és Vidéke már majd­nem napilap számba megy, mert min­den másodnap az előző három vagy két nap történetéről pontos krónikát fog hozni. Ellentétben a helybeli többi lappal^'tnélyek egy-egy szá­mukban vagy egy teljes hétről, vagy egy egész hót feléről számolnak el. Az Esztergom és Vidéke záróráját bndapesti lapok mintájára olyan ké­sőre lettük, hogy póld;íul szerdai szá­munkban még a kedden este történt eseményeket is feldolgozhatjuk. Az Esztergom és Vidéke mint a primásváros legrégibb lapja, oddig is dolgozótársai közé számíthatta a vá­ros- és megyebeli tollforgatók színe­javát. Munkatársaink díszes glédája most még nemcsak hogy szaporodik, hanem fővárosi irók is megígérték tá­mogatásukat. Az Esztergom és Vidéke szerkesztő­ségét lapunk szükségleteihez képest kipróbált erőkből teljesen újjászervez­tük. Kiadóhivatalunk is gyors, lelki­ismeretes és julányos kiszolgálással fog iparkodni azon, hogy olvasó-, de kü­lönösen hirdető közönségünknek még fokozottabb támogatását kiérdemelje. Az Esztergom és Vidéke főcélul tű­zi magának Esztergom sz. kir. város és Esztergom vármegye érdekeinek eme­lését. Cime alatt eddig is ez állott: «Városi és megyei érdekeink közlö­nye.* Pártoktól, felekezetektől, magán érdekektől függetlenül ez marad mot­tónk továbbra is. Hisszük, hogy ily jelszavu zászló alá Esztergom és vidékének egész közönsége csoportosul­ni fog. Az Esztergom és Vidéke szerkesz­tősége és kiadóhivatala, hOvá a lap szellemi részét iliető közlemények, hi­vatalos- és magán hirdetések, nyílt­terek, előfizetési pénzek és reklamá­lások küldendők, f. év október hó 1-től kezdve Duua-utca 52. szám alatt (a plébánia-templom átellenében) lesz. Az Esztergom és Vidéke előfizeté­si ára: Egész évre 8 frt. Fél évre 4 frt. Negyed évre 2 frt. Egyes szám ára 8 kr. Kérjük az Esztergom és Vidéke ol­vasóit és barátait, hogy lapunkat is­merőseik körében terjeszteni és a kibocsátott gyűjtői veket legkésőbb szept. hó 15-ig hozzánk (október hó l-ig Esztergom, Duna-utca 48. sz.) bekül­deni szíveskedjenek. Mindazokat pedig, kik lapunknak ez év okt. 1-től dec. 31-ig járó ne­gyedévi előfizetési diját (1 frt. 50 kr.) már lefizették, kérjük, hogy előfizeté­seiket az uj árhoz képest 50 krral. kiegészítsék. Nógrádi Jenő felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. Irodalompártolás. (—li—la—) Mikor ezt a kérdést a vonal fölött tárgyaljuk, szemünkbe öt­lik az a nagy fontosság, helyesebben szükségesség, melyet kultúránk fejlő­désében az irodalompártolás képvisel, az a nagy horderejű tény, mely száz­ezrek szivét hozza közelebb egymáshoz és egyesit mindnyájunkat egyre, a ma­gyarságra nézve. Fölösleges dolog volna bizonyítgat­ni, hogy az irodalompártolás egy nem­zet műveltségének fokmérője, teljesen szükségtelen constatálni manapság azt az igazságot, hogj egy nemzet jobban hódit könyveivel, mint mitrailleuse­eivel és Krupp ágyúival. Tudjuk mind­annyian, hogy az anyag küzdelme el­törpül a szellemek csatája mellett. És mégis, midőn mi újra felszínre hozzuk a kérdést, a múlthoz képest, kevés haladást látunk. Nincsenek u­gyan azok az idők, midőn az iró nem talált . kiadót szelleme termékeinek, ahol a szellemóriások nyomorban hal­tak el, mikor a nemzet közöny nyel fizette meg a gazdag kincseket, me­lyeket a költő teremtő agya örökül hagyott, a nemzet örökéül. Ma sincs még az irodalompártolás azon a fokon, melyet az országszerte felébredt közszellem emelkedett nive­au-ja tőlünk joggal megkívánhatna. Eddig az volt a divat, hogy az irók a közönséget vádolták meg az iroda­lom lanyha pártolása miatt és ugy volt, hogy mindenki belenyugodott ebbe az egyoldalú ítéletbe: irók is, közönség is. Pedig behatóbban szem­lélvén a dolog állapotát, más ered­ményre kell, hogy jussunk. Először is a könyvek méregdrágák. Nagyon jómódú embernek kell lennie annak, aki a kiválóbb irodalmi újdon­ságokat meg akarja szerezni magának. A hírneves irók kiadói rettenetes per­centre dolgoznak, uem elégedvén meg a polgári haszonnal, miáltal azt érik el, hogy a kicsinyes kereskedői érdek megakasztja az irodalom fellendülését. Másodszor tudhatnák ezek a jó urak, ha ugyan keresztül tudnának látni irodájuk szűk falain, hogy az ország Áz 99 Es2tsrgom és Vidéke^ tárcája. AHASVÉR. Zord éjszakában, szörnyű zivatarban "Üvöltő szél búg síri éjfelén, Cél nélkül bolygók én a bősz viharban, Csupán a bánat bujdosik velem. Versenyt futok a dúló fergeteggel, De nem lelem a nyugalom hónát, A kínos éjjel elmúlt, itt a reggel S egy benső szózat mondja, hogy: tovább! Tovább, előre, át a sikon, bércen! Pedig a testem rég pihenni vágy, Megtörve kíntól, száz sebből is vérzem S a szózat hajt, gyötör, kinoz tovább. Lábam megsebzé szildák szirt talajjá, Tövis megtépte rajtam a ruhát, Orcámat megverdeste erdő gallya, De űzve, verten bujdosom tovább Fejem fölött ég délnek izzó napja Letüzi rám szúró, hő sugarát, Tikkadt vagyok s nincs forrásnak hűs [habja, — Hogy felüdülnék, — futnom kell tovább. Elérek délről észak vad hónába, Éreznem kell a télnek szigorát, Elgémberedve a hidegtől, fázva, Kísér az átok, Üldöz még tovább! Egy talp alftt hely nincs a széles földön, Hol meghúzódnám félve, csendesen, Átkos az étel, amivel tengődöm, Megátkozá Jehova istenem. És eltűröm forró hevét a nyárnak, — Zimankós télben hófúvást, vihart, De egy kínt érzek, kínját forró vágynak, Nem . . . nem lehet hűn elbeszélni azt! örökké érzem, mar a hosszú várás, A titkos féreg benn rág szivemen Epesztő kín a szörnyű, sóvár vágyás, Ö1Ő méreg nekem a szerelem: Oldozd fel átkod nagy Jehova isten ! Oh hagyj nyugodnom, engedj halni hát, Ne légy oly szörnyű, rettentő boszudban. Óh légy kegyelmes Ahasvér iránt! Vedd el vágyását a bolygó zsidónak, Vagy engedd, hogy megöljön ez a kín : Hogy a rögös föld testem befogadja És rám boruljon őserdők avarja, Befödve roncsolt, fáradt tagjaim ! ALAPI GYULA. AZ ESZTSB&QMZ OB0IO3ÍE. (Helyiérdekű énekes bohózat, 6 képben. Costa után németből fordították Dobó Sándor és Andorn* Péter; helyi viszony»khoa alkalmazta Dobó Sándor (N N.) Először adták az esztergomi színkörben 1893. augusztus 31-én.) — Az „Esztergom ós Vidéke" eredeti tárcája —• Dologh Gedeon, akiről azt beszélik, hogy csakugyan élt Esztergomban valamikor, fel­tétlenül megfordult a sírjában, mikor az «Esztergomi örökösók»-et adták a világot jelentő deszkákon. Esztergom egész lázban volt az újdonsá­got illetőleg, melynek szerzőjét a direktor gondosan megőrizte inkognitóban az előadás estéjéig. Azok, akik alaptalanul meggy ani­tották ismerőiket, barátaikat a helyi érdekű bohózat elkövetésével lehorgasztott orral tá­voztak az arénából. Ami magát a darabot illeti, nem tudom, érdemes-e vele foglalkozni e helyütt egy­általán s ha ezt ez alkalommal megtesszük, ez csakis tekintettel a darab helyi vonat­kozásaira történik. A darabnak tulajdonképpeni meséjéről szó sem lehet; vannak benne összefüggés­telen epizódok egymás mellé dobálva ; egy krajcáron fordul meg az egész ^história, ebből keletkeznek aztán komikus helyzetek, amelyek azután annyira ki vannak aknázva, hogy szinte megszánja az ember a szerző­nek szellemi szegénységét. A mese kopott, ügyetlen, amit már feldolgoztak mesében, novellában mindenütt és mindenhol. Teh­nikáról szó sincsen. Eszthetikai becse egy­általán nem is képzelhető, komikuma durva, alantjáró, vaskos s a darabot a szerző ön­kényesen nevezte el bohózatnak, mert az semmi egyéb, mint humoros, dramatizált életkép. Az isten ne vegye bűnül annak a sze­rencsétlen németnek, hogy ezt a darabot elkövette, amiben szellem egy parányi sin­csen s a mely a bohózat kellékeinek éppen olyan formán felel meg, mint a hajdú a harangöntésnek és ne vegye bűnül Dobónak, hogy színre hozta az ügyetlenségek és né­met esetlenségek eme potpourri-ját. Meséje a következő' volna : Dologh Gedeon átvitorlázik Amerikába és ott rettenetesen meggazdagodik. Emellett ráér gondolni atyatiaira is százezer flőr erejéig. Megírja ügyvédének, hogy hirdesse ki az újságban, hogy jelentkezzenek roko­nai. Ezek nem tudják, hogy miről van szó, sorra jelentkeznek Dologh ur ügyvédjénél. Elsőnek jelentkezik BádogosiAndrás bádogos­mester (Dobó), akinek hat élo és kenyér­evő, a gyöngébb nemen levő magzata van, akiknek hő vágya naponként ebédelni.Azután Kapari Ferenc zálogos (Németh), .aki uzso­rából él ; majd beállit Szentesi Porciunkula, aggszüz ós álszenteskedó' farizeusnö (Csó­káné), aztán Hangosi orvosnövendék (Boron­kay) és Werner István (Lomnicy) Az ügyvéd átadja nekik a küldött csomagocs­kákat, a melyekbe egy pénzdarab van be­pecsételve, Dologh Gedeon azt irta levelé­ben, hogy százezer forintot ad nekik, illetve egy nagy részét annak, aki a küldött pénz­darabbal a legjobban tud gazdálkodni. Mi­dőn felbontják a csomagokat, mindegyikben egy-egy krajcár leledzik. Ez volna Dologh ur titka. A krajcárt Bádogosi András arra fordítja,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents