Esztergom és Vidéke, 1893

1893-09-03 / 71.szám

közönsége, amely sokat nem áldozhat a mai viszonyok közt e*gyszerre könyvvásárlásra, részletenkint szivesen meghozná a maga áldozatát az irodalom oltárára. Nem hozunk fel többet csak egy példát. Ezen cikkünk olvasóinak épp úgy mint nekünk volt 'alkalmuk meggyőződni arról, hogy az egész ország ugyszólváu el van árasztva a rémregények füzetes kiadásaival. Nap nap után megjelennek utcáinkon a «könyvekben* utazó ügynökök házról házra kínálván az úgynevezett népregónyeket. Ezekben ugyan vérlázító ostobaságok, rémes históriák vannak megírva, amelyek a nép kultúráját nem igen mozdítják elő, hanem ellenkezőleg igen alkalmasak a nép üde tiszta lelkét erkölcsileg megmételyezni. Es mi ngy tapasztaltuk, hogy ezek a vállalatok igen el vaunak terjedve, ezer és ezer példányban forognak közkézen, miért ? mert olcsók. Az igen szegény embernek sem esik terhére kiadni heten kint egy hatost egy füzetért; a füzetek meg csak jönnek jönnek s mire az olvasó a századik (100) füzetet veszi a kezébe, már tiz forintot adott ki, apránként, észrevétlenül. És bizony uem igen végzik be ezeket a rém regényeket száz füzeten alul. Aztán az ellen az ízléstelenség ellen fellépni, hogy bizonyos számú füzetnél evőeszközöket, olajfestményeket, «perzsa» szőnyegeket adnak «potóra* áron ezek az irodalmi kufárok, a törvényhozás teendője volna. Ez közönséges szédelgés számba megy. Most már a szegényebb ember kiadott 10 forintott, aminek ellenértékéül egy fórcmunkának jutott birtokába, pedig ezen összegért jeles iró Jókai vagy Mikszáth vagy az irói gárda bárnitly számottevő tagjának bármelyik müvét meg lehetne szerezni. Igen, de könyvkiadóink élelmessége móg ehhez nem jutott el. Még sokkal kiskorúbbak annál, hogysem belátnák azt, hogy nem urak számára kell a könyveket árulni, hanem miudenkinak. Frébálják mug, adják ki például Jókainak egy regényét füzrtes alakban, esak egy kísérletet tegy-enek arra, hogy mindenkinek hozváférhetővó té. tessenek a nemzet tulajdona, az iroda, lom kincsei. Hanem igen természetes hogy ne olyan kiadást rendezzenek' mint pl. az Athenaeum Jókai regé-' nyéből az «Egy magyar nábob»-ból, amely tagadhatlanul fényesen van kiállítva, de ára is olyan, hogy szegényebb sorsú ember önmaga megterhelése nélkül nem szerezheti meg. íróink Írjanak a népnek, a könyvkiadók pedig olcsó müvekkel árasszák el az országot és ha ügynökeik ilyen vállalkozással jelennek meg a józan magyar ember egyenes esze meg fogja látni a külömbséget. Ezzel nyerne a publikum, az iró, a kiadó és föllendülne az irodalom. A hatalmas anyagi siker mögött azouban nem maradna el az erkölcsi sem. A ponyva regények, a férciuunkák [gyári termelése megszűnnék ós nem veszélyeztetnék a jóizlóst, a tisztes erkölcsöt és a publikum zsebét. Ennyiben akarjuk reasszumálni az időről időre megjelenő siralmakat, a melyek ijesztően tüntetik fel a publikum közönyét az irodalom iránt. Mindenesetre kell, hogy v. közel jövőben fordulat álljon be ezen a téren, ezt követeli a magyar irodalom érdeke, követeli az olvasó közönség, amelynek mégis joga vau a nemzet közkincsét az irodalom jeles termékeit olvasni, ezekhez jutányosán hozzáférni. Ezt követeli a magyar kultúra érdeke is, melynek végcélja az, hogy egyesüljünk az irodalom jeleseinek ismeretében. Színház. (Visszapillantás.) Dobóék társulata elhagyta városunkat, ahol igyekezett a nyári szezont kellemessé tenni. Kötelességünknek tartjuk, hogy viszsz api Hántsunk az itt töltött időre, mely a színházlátogató publikumban elég kellemes emlékeket fog hagyni és viszont a társulat is meg lehet elégedve azzal a támogatással, amelyben Esztergom minden szépért ós jóért lelkesülő, müveit közönsége részéről részesült a lefolyt szezon alatt. Mindenek előtt, hogy Dobóék társulatáról megmondjuk véleményünket, kijelentjük azi, amit már több izben konstatáltunk, hogy Dobó társulata neglehetős, és a vidéki társulatok közt, ha nem is elsőrangú, de mindenesetre jó, közepes társul at számba megy. Az esztergomi műízlést általában kielégítette es panaszra nem lehet oka sem a közönségnek sem a direktornak. A társulat eleinte lanyha pártolásban részesült, mivel a publikum móg bizalmatlan volt uem lévén tisztában azzal, hogy milyen társulattal áll szemközi. De a mikor meggyőződött arról, hogy a tagokban törekvés, szorgalom van, ós néhány pláne ambícióval működik pályáján, belemelegedett a közönség a színházlátogatásba, amely kitartó is volt aztán mindvégig. Ami az esztergomi közönség művészeti igényeit illeti, az bőven ki vo't elégítve a? igazgató szakavatott, tapintatos működése által, amellyel megismertette a fővárosi legújabban előadott darabokat. A drámai előadások közül ki kell emelnünk «Az ember tragédiájáénak előadását, amelyért Dobót feltétlen elismerés illeti : Madách e remekmüve, nemzeti irodalmunk e büszkeségének előadása ünnepszámba ment városunkban. A komolyabb műfajok közül színre hozta Dobó, az említett darabon kivül «A dolovai nábob leányá»-t Herceg Ferenctől, mely a Nemzeti színházban állandóan műsoron van, Csiky Gergely posthumus darabját a megkoszorúzott «Két szerelem* cimü drámát, Karcag «Lomondá8»-át és «Kapivár»-t Gnbányitól. Könnyebb műfajokból is láttunk eleget. Szinre került Verő népszerű operettje a «Szultán», melyet meg is kellett ismételni, Láttuk négy izben a «Próbaházasság»-ot, Gerő bohózatát, mely országos hirre tett szert. A mi a népszinmü előadásokat illeti, azok nem sikerültek a legjobban. Ennek oka abban rejlik, hogy a régi jó népszínműveket vasárnap délután adták elő, amikor pedig a nem éppen disztingvált közönség azokat nem is tudja eléggé méltányolni. Legjobban illusztrálja Dobó jóakaratát az esztergomi publikum iránt, hogy még a budapesti nyári újdonságokat is bemutatta, Leírkevósbbé voltunk azonban megelégedve azzal, hogy szinrehozta a Lukácsy gyár, termékeit a Sanyuró Veudel-t és a fene-darabokat, amelyekben igen sok Ízléstelenség fordul elő s amelyek eszi hetikai értéke a zéruson is alul áll. Megismerte a társulat működése alatt a közönség Kopácsy Juliskát, a népszínház másod primadonnáját, akinek szép játékát sokáig nem feledjük el. Dobó társulatában elismeréssel kell hogy megemlékezzünk néhány igazán tehetséges törekvő tagról. Kacér Nina intelligens játéka emlékünkben fog maradni. Szigethy Lujza is kedves ismerőse lesz az esztergomiaknak. Dobónak igazgatói érdemeinél nem csekélyebbek azok sem, melyeket mint színész és mint rendező szerzett. Dobó sohasem túloz, nagyon képzett és nagyon intelligens színésznek mutatta magát. Végül ki kell még emelnünk Boronkait, a ki a társulat egyik legambiciózusabb, legtehetségesebb tagja. Esztergom, a zene kedvelők és zene értők városa, régen látott színtársulatnál ilyen jól fegyelmezett zenekart, mint amilyen Dobóékat kisérte* Egy szóval a közönség meg volt e* légedve Dobóvei, aki működése alatt meg tudta nyerni a közönség szeretem tét, ragaszkodását. Most midőn Thalia papjai elvándorolnak tőlünk más vidékre, nem búcsúzunk ezen alkalomból, hanem azzal fejezzük be sorainkat, hogy mielőbbi szerencsés viszontlátásig útjukhoz és működésükhöz sok jót kívánunk 1 * * * Á prímádonn a. Szerdán este utolsó előtti előadásul Kövessy Albert három felvonásos énekes bohózata, A primadonna került színre üres ház előtt. A darab bohózatnak elég jó, a mulatságos helyek és helyzetek egymást követik benne. Az előadás a darabhoz méltó volt; az egyes szereplők tréfás és jóizü alakításán annyit kellett nevetni, hogy a közönség nagy része nevető görcsöket kapott. Különösen Németh (Cincár Kajetán) mulattatta a közönséget tréfás mókáival. Ez alkalommal elemében volt; nem kel lelt komikumát fékeznie, ami máskor úgyis csak nehezen sikerül neki. Mind a bárom fel vonáson keresztül állandó derültséget kel tett, de legmulatságosabb mégis csak a második felvonásban volt, a mikor női ruhát öltött magára és avval rémítgette Kocsáryt, a kit Galló alakított. Szigethy (Marietta) élénk játékával és szép énekével nagyon is rászolgált a tapsra, Csókáné (Veronika), a ki minden percben más és más színdarabból citál egyes részleteket ós hoz fel hasonlatokat, páratlanul jól játszotta meir szerepót. Kacér (Anna), Kovács (Flóra) és Pártos (Cenei) kisebb hogy egy sorsjegy ígérvényre szánt összeget vele négy forintra kiegészítsen. Ezzel azután tornót csinál. Ennek kell azt jelentenie, hogy egy krajcár 20,000 forint. Kapari ur minden forint után egy krajcárral többet számit és uzsoráskodik avval a krajcárral. Szentesiné aranyba foglaltatja a krajcárt és felajánlja az oltárra, de emellet lakójának Paizs Erzsébetnek (Pártos Etel) nem enged el a házbérből egy krajcárt s**, sőt azzal fenyegeti őket, hogyha másnapra nem lesz házbér, akkor kihordatja őket az utcára. Paizsné leánya, Júlia (Kacér Nina), csakhogy pénzt reremtseu az anyjától emlékül kapott iryűtttt elviszi zálogba, Kaparihoz, aki csak 14 frt 99 krt ad. A leány könyörög neki, de az uzsorás hajthatatlan marad, ezt meghalja Hangosi orvosnövendék <(Boronkay) odaadja neki egyetlen krajcárját és ezzel megmenti a szégyentől Júlia anyját. Ez jelentene anynyit, hogy egy krajcár egész kincs. A Bádogosi család nyakára hág a vagyonnak, amit a szerencse adott. A hat leány divatmajom lesz, elutaznak nyaralni NagyMarosra. A nánai állomás várótermében ismét találkoznak a rokonok. Bádogosiék üdülni mennek, Szentesiné búcsúra. Időközben Kapari felesége (Kovács Kornélia) a könyvvezetővel megszökik, emlékül elemelvén férjének néhány ezresét. Az uzsorás üldözi őket és a gyorsvonattal akar utánuk sietni, de nincs pénze a jegyre, egy krajcár híja van a forintnak. A krajcárt senkise akarja neki hitelezni, végre Verner, aki mindig ott kóvályog, ahol a többi, segítségére jön és Paizs Júlia zálogba adott gyűrűjére ad esrv kraicárt: de mire jelhez jutna, addig lekésik a vonatról. Tablö. Függöny. — A jelenet cime egyébiránt «Kú-ándulás Nagymarosra.* Mikor Bádogosiék nyakára hágtak a pénznek, akkor Bádogosi elhatározta, hogy egyik leányát férjhez adja. E célból gazdag férjet keres, akit fel is talál Furkósi gombkötő (Csefe) együgyű fiában, Leander úrban (Hidassy). Az eljegyzést ünneplik: ez «Estély Szenttamáson*. Itt volt ezntán betélül néhány szám : szavalat, ének, humoros előadás. Ezután Bádogosi és Furkósi leülnek piquetezni, amin hajba kapnak és csúnyán összevesznek. Ez az ötödik kép. A batodik az már nagyon természetes folyománya a többi ötnek; kisül, hogy Verner Dologh Gedeonnak valamilyen alteregója, aki látott, hallott, tapasztalt mindent. A sok pénzt a medikus kapja meg, aki aztán elveszi Júliát; Bádogosiékról is gondoskodik, de Kapari, Szentesiné azok semmit sem kapnak. A végén nem tudom mi okból, muzsikált k és táncoltak, hihetőleg örömükben. íme látható, hogy szervesen összefüggő, egységes cselekvényről szó sincsen. A játszók közül kiemeljük Dobó urat, Bádogosi, aki tanújelét adta ismét, hogy milyen intelligens színész, és hogy nem szeret túlozni. Boronkay, Hangosi medikus, a társulat ezen kiváiö tehetségű, ambiciózus tagja, hitvány szerepéből igazán élvezhe'Őt tudott nvujtani, elegáns játéka nagyon elütött a többiek szertelen túlzásaitól. Hidassy (Furkósi Leánder) az együgyű, gyerekes fiatal ember ábrázolásával tetszett a karzatnak. Németh (Kapari) c-mvMfm *iíírásokba ragadtatta magát és amit meg lehetett volna élvezni szerepéből, azt is elrontotta. Szentmiklóssy igen érdekes, csinos fiatalembernek festett és énekét meghallgatták, különben szalon kabátja igen jol állt és a darabból nem tudott semmit elrontani. Nagy Gyula (Jancsi bádogosinas) mókáin kacagtak eleget. A nő szereplők közül Kacér Nina apró szerepében kiváló alakítást mutatott be, egy kis jelenetet játszott meg annyi művészettel, hogy megérdemelte a tapsokat, melyek a társulat legintelligensebb művésznőjének szólottak. Szigethy Lujza (Lidi) tökéletesen indiszponáltan játszott, de szépen énekelte betéteit. Meg kell még emlékeznünk a kis Dobó Sárikáról, aki temperamentumosán szavalta C/Aicor « Falusi kis leány Pesten* cimü költeményét. A picike megérdemelte a biztató tapsot. Dobó humoros monológját megismételtették, úgyszintén kupiéit is, melyekben célzott, hogy a tavaszra viszontlátjuk. A darab a karzatnak tetszett eleinte és tapsoltak is, a mit," azonban idejekorán lokalizált egy kis jóakaratú pisszegés. A jóizlésüjpublikum mosolygott: Sajnálta Dobót, aki annyira kedves, derék direktor és fejét ilyen silányság fordítására, szinre hozázára adja. A darab sikere zérus, a végső tapsok a színészeknek szóltak, akik igen familiárisán pislogtak felénk a színpadról. A hely érdekű vonatkozások közül el kell ítélnünk azt a körülményt, hogy a darab egyik hősének egy volt esztergomi polgár nevét adták. Ezt ilyetén persziflálni ízléstelenség. Sok gyönge éle hangzott el a deszkákon, amiken a karzat nagyokat ne vetett; egyéb baj nem történt. Ez vala premiere-je az «Esztergomi örökösök»-nek, melyet egy német, Costa nevű ur nehézkes viccekkel, aantjáró komikummal meggyúrt bohózattá, Dobó átcselekedett magyarra (-és fájdalom helyi érdekűvé is cselekedte-) a társulat megsütötte, megfőzte — a publikumnak pedig meg kell emészteni. Goromba kritikámat azonban Dobóék fogják lenyelni ; mig én ebben ártatlan vagyok, addig Dobó a darabban ludas —a—— A pímási birtokok. A primási birtokok bérbe adásának terve, mint a szókesfejórvári «Szabadság» irja, ismét felújult. A napokban ugyanis ebben az ügyben Battyányi Géza gróf polgárdi nagybirtokos elnöklete alatt Polgárdon értekezlet volt, amelyen részt vettek Üchtricz báró, Hajós és Beniczky nagybirtokosok továbbá egy tekintélyes pénzintézet képviselője, amely intézet az érdekeltség financiális részét vezetné. A terv megvalósulása esetén az érdekeltség az egész bérletet kisebb albérletekre osztaná fel. — Sopron vár08 közönsége f. évi szeptember 3-án leplezi lo a szobrot, melyet a vármegye nagy szülöttének* Liszt Ferencuek emelt a kegyelet,