Esztergom és Vidéke, 1893

1893-08-31 / 70.szám

Előfizetési fölhívás. Az Esztergora és Vidéke ez év ok­tóber 1-én kezdi meg XV. évfolyamá­nak utolsó negyedét. Az Esztergom ós Vidéke bosszú pályafutása alatt mindig megtartotta az első helyet az esztergomi lapok közt. Viszonozni óhajtván a közönségnek másfél évtizeden át tanúsított támoga­tását, elhatároztuk, hogy a lapnak úgy belső, mint külső kiáljilását előnyösen át fogjuk változtatni. • Az Esztergom és Vidéke ez év ok­tóber 1-től kezdve nem mint eddig hetenként kétszer: csütörtökön és va­sárnap fog megjelenni, hanem hetenként háromszor: szirdán, pénteken és vasárnap. Az Esztergom és Vidéke október 1-i (vasárnapi) száma az eddigi alakban, cimbetükkel és beoszlással, de már teljesen korrekt nyomdai kiállításban (Laiszky János jóhirü könyvnyomdá­jából) pompás papíron és nyolc olda­lon jelenik meg. Az Esztergom és Vidéke rendes kö­rülmények közt megtartja eddigi ter­jedelmét, t. i. egy-egy alkalommal négy oldalt fog adni, de a szükség­hez képest koronként még ezenkívül két vagy négy oldalas mellékletet is nyújt olvasóinak. Az Esztergom és Vidéke már majd­nem napilap számba megy, mert min­den másodnap az előző három vagy két nap történetéről pontos krónikát fog hozni. Ellentétben a helybeli több lappal, melyek egy-egy szá­mukban vagy egy teljes hétről, vagy egy egész hót feléről számolnak el. Az Esztergom és Vidéke záróráját buda-pesti lapok mintájára olyan ké­sőre teltük, hogy például szerdai szá­munkban még a kedden este történt eseményeket is feldolgozhatjuk. Az Esztergom és Vidéke mint a primás város legrégibb lapja, eddig is dolgozótársai közé számíthatta a vá­ros- és megyebeli tollforgatók sziue­javát. Munkatársaink diszes glédája most még nemcsak hogy szaporodik, hanem fővárosi írók is megígérték tá­mogatásukat. Az Esztergom és Vidéke szerkesztő­ségét lapunk szükségleteihez képest kipróbált erőkből teljesen újjászervez­tük. Kiadóhivatalunk is gyors, lelki­ismeretes és jutányos kiszolgálással fog iparkodni azon, hogy olvasó-, de kü­lönösen hirdető közönségünknek még fokozottabb támogatását kiérdemelje. Az Esztergom és Vidéke főcélul tű­zi magának Esztergom Mi. kir. város és Es z te r go m v ár megy e éf$fammk i ~®\\w*' lését. Címe alatt eddig is-ez állott: «Városi ós megyei érdekeink közlö­nye.» Pártoktól, felekezetektől, magán érdekektől függetlenül ez marad mot­tónk továbbra is. Hisszük, hogy ily jelszavu zászló alá Esztergom és vidékének egész közönsége csoportosul­ni fog. Az Esztergom és Vidéke szerkesz­tősége és kiadóhivatala, hová a lap szellemi részét ihető közlemények, hi­vatalos- és magán hirdetések, nyilt­lerek, előfizetési pénzek és reklamá­lások küldendők, f. év október hó 1-től kezdve Duna-utca 52. szám alatt (a plébánia-templom átellenében) lesz. Az Esztergom és Vidéke v előfizeté­si ára: . Egész évre 8 írt. Fél évre 4 frt. Negyed évre 2 frt. Egyes szám ára 8 kiv Kérjük az Esztergom és Vidéke ol­vasóit és barátait, hogy lapunkat is­merőseik körében » terjeszteni és az előfizetési pénzeket legkésőbb szeptem­ber hó 15-ig hozzánk (október hó l-ig Esztergom, Duna-utca 48. sz.) bekül­deni szíveskedjenek. Nógrádi Jenő felelős szerkesztő és kiadótulajdonos. A kisiparos helyzete. Esztergom, 1893 aug. 29. (al—n 1—) Nagyon nehéz, nagyon komor idő jár mindenre. Országszerte felhangzik a panasz, hogy manapság már-már nem lehet megélni. Mikor mindenki panaszkodik és az uralkodó "vwfflOTiyok miatt a kifnkadás oly ke«erü, nem lehet figyelmen kivül hagyni a kisiparosok panaszait, akiknek helyzete csakugyan nyomasztó. Mik azok - a tényezők, melyek ve­szélylyel fenyegetik a kisiparos osz­tályt? Meg felelünk reá sorban. Először a gyáripar. A gyáros, vagy mint divatosan mondják, nagyiparos rendkívül sokat állit elő mihdonből ami szakmájához tartozik. Amit pro­dukál, sokkal olcsóbban adhatja, mint a kisiparos, mert a szükséges nyers anyagot, amelyből cikkeit előállítja vagy maga tartja készleten, vagy első kézből veszi. Például a bútorgyáros vagy cipőgyáros rendszerint töbnyire rendelkezik fürészgyárral, hol a búto­rokhoz való faanyagot maga állítja elő, vagy a cipőgyáros bőrgyárral is bir, hol a nyers bőrt kikészitteti és kidolgoztatja. Ezért az asztalt meg a cipőt sok­kal olcsóbban adhatják, inert nem kell az anyagot a kereskedőtől beszerezniük, mig a kisiparos az megveszi a desz­kát, meg a bőrt a fa kereskedőtől és borkereskedőtől, akiknek szintén élniök kell, tehát csak haszonnal adják a feldolgozandó cikkeket. Tehát a kis­iparos nem adhatja olyan olcsón az árut, mint a nagyiparos. Korunkban, a szabadipar korában, mely ebből a szempontból sokkal hát­rányosabb, mint a céhverseny, őrült verseny folyik. Mindenkinek küzdenie kell a létért : élnünk kell. Mit tehet a kisiparos? adja ő is olcsóbban ipar­cikkeit, amig adhatja. Haszon nélkül ő sem dolgozhatik. Innen, e verseny­ből kel 1'megfejteniök azt, hogy olyan nyomott, alacsony ára van az iparcik­keknek. Minden olcsó, azért mond­ják a kisiparosok, hogy rossz világa van. Pedig ezen is lehelne segíteni. Elő­ször is ipari szakiskolák kellenek, hol a mesterségeket tökéletesíteni, főfeladat volna. Mert minél szebben van valami ki­állítva, annál kelendőbb és haladás nélkül nics tökéletesedés. Többet kel­lene az iparosoknak tanulni, hogy mü­veitek legyenek, mert a népiskolák és ÉLE T-E L V. (Egy modern liöJgy naplójából) Arany, gazdaság, fény és pompa Csak, ezek kellenek nekem, Szerelem, érzés — szóvirágok, Ki behnök hisz, azt megvetem. Csak az elsőknek ; birtokában Legyek. Hah aztán kacagok ! Az ifjak minden rendű ser'ge Előttem térdet hajtni fog. A szépség varázsló hatalma Már réges-régen birtokom j Hol azokkal nem boldogulok Ez vívja ki diadalom. Ellent ki áll a fegyvereknek Legyen bár dandy, vagy r vitéz ? Csillagosok bűvös varázsát Legyőzni végtelen nehéz ! Arany, gazdaság, fény és pompa Csak ti kelletek hát nekem Szerelem,"érzés — mesében szépek. . . Ki bennök hisz — kinevetem. BUDIT* LÁSZLÓ. 3 i E á & nagy. Kerekes vitte ki az adó leszállítását is, melyet a kivető bizottság azért emelt fel, hogy ilyen szép özvegy asszonynak bizo­nyosan jól megy. (Persze a pénzügymi­niszter ilyen indokolásról nem tud.) Kere­kes szokta az asszonyt a közeli falvakba rokonlátogatásra vinni és az ő kocsija szál­lítja a korcsmárosné részére a bort. A legjobb baráti viszonyban vannak egy­mással. Rendesen Kerekes törzsasztalánál ülnek együtt egymással szemben. Az asz­szony varr, Kerekes pedig lassan szivarozik. A korcsmában soha sem pipál A társalgás monoton hangon folyik. Ha egyik beszél, a másik hallgatva vár, mig amaz kibeszélte magát. Az asszony rendesen arról beszél, hogy ő semmit sem tehet, a miért a város­ban ki ne pletykáznák. A városban sokat beszélnek arról, hogy ő és Kerekes mintha*j valamit akarnának. Kerekes egy pár szóval megvigasztalja, azután az ő dolgait adja elő. A városi ügyeket, hol a képviselő, hol a dalárda, a takarékpénztár, a református hitközség dolgait. A barátság annyira szívélyessé vált, hogy a tavaszon, mikor az asszony rheumában feküdt, ismerősei közül egyedül neki en­gedte meg, hogy szobájában meglátogat­hassa. Mikor felgyógyult a korcsmárosné, nehezére eset af pincébe borért bejárni s Kerekes készséggel hordta fel a- nagy kan­csókba a bort. A korcsmárosné panaszai betegsége óta terjedelemben megnövekedtek és határozott alakot öltöttek. Az orvos fürdőt rendelt neki és ő az üzletéből nem vonhatott ki pénzt. Az adósok nem fizethettek neki, mert a jószág még nem volt elcsépelve. Kerekes arra gondolt, hogy pénzt vesz fel, de a takarékpénztárnál látta, hogy szívesen nem adnak neki s igy csak arra határozta el magát, hogy az ősszel a jó­szág eladása után nőül veszi az özvegy korcsmárosnét. Hisz a Rozmaring-utcai nyel­vek már régen összeboronálták őket. De erről az asszonynak nem szólt. Vendégné a fejébe vette, hogy még a nyár elején fürdőbe megy. Minden vendég­jének elpanaszkodta, hogy mennyire beteg, meg kell halnia, ha nem mehet fürdőbe. Végre egy szombat délutáni vendég, a törvényszéki elnök fia, megkönyörült rajta. A dolog igy történt. A törvényszéki elnök fia egy kicsiny fiatalember, aki monoklit bord. Zárkózott természetű uri ember,Pe^ten van valami állá­sa a minisztériumban, mely a korcsmárosné és környezete előtt igen magas és érthetetlen valami. Most hat heti szabadságra van itt­hon és a szombat délutánt több uri ember társaságában Vendégnének korcsmájában, a kuglizó előttijlugasban tölti, ő nem iszik, nem játszik és nem beszél, csak fizet. Ennek okáéit Vendégné előtt nagy auctoritás. Különben is a korcsmárosnénak nagyon imponál. Olyan hallgatag és ha beszél, olyan goromba, hogy a korcsmárosné, fél tőle. Egy szombat délután bevárta mig a többiek elmennek. Akkor újságot kért. Mi­vel azonban a «Budapesfc» nem tetszett neki, lehordta az asszonyt, hogy «hog) r an tarthat olyan ostoba lapot.* Vendégné ijedten nézett rá és nem tu­• — — — 7~ ~* VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. *—~~ . ° MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER : HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZ ^g^lg |öZ ^ G : HIVATALOS HIRDETÉSEK X wiőfól ]00 }zMe 75 kr, 100­i hova n lap elinni • Jlktlf közlemények küldendők. 101 * 0 °-te 1 flt Jí! 0 ;* 01 , 3 00-ig 2 frt 95 kr. E ti Ö 1*' I Z E T Ií S I A R : . -- '— , • Jtelv egdíj _ Q kr. Eges-/, évre 6 frt — kr. I K 1 V DH J, V* ™ L : • ' - MAG ÁN FÜRDETÉSEK' megállapodó szerint legjtitányosab- ' Félévre- -• 9 frt - kr. , SZECIIENYI-TEI! 882, . han kOzölietnek. Negyed' évre ----------- 1 frt ­r >0 kr- hova lap hivatalos es mngftii hirdetései, a. nyillterhe szánt közte- . EflV SZám ára 7 kr. imM.yek,_el^téMÍ pénzek es reklamálásodé/emlők. NYILTTÉR sora 20 kr. # __ J .— 9 27. Telefonszám. "^Wf 9 9 — Az „Eaztergom és Vidéke" eredeti tárcája — A város végén, közvetlen a temető köze­lében áll a két év előtt elhalt Vendég Jó­zsef özvegyének a korcsmája. Alacsony,! zöldre festett, hosszú sarok haz, alig észre-j vehető apró ablakokkal. Előtte akácfák ál-j láttak. A korcsma vendégei hétköznap a Rozmaring-utcabeli kisbirtokosok, 40—100 hold - földnyi birtokok tulajdonosai, telve adóssággal és ital vággyal. Szombaton dél­után „kijönnek a fiatalabb megyei, városi, törvényszéki hivatalnokok, akik itt feszte­lenül kuglizhatnak és viccelhetnek. [Vasár­nap jönnek azután a katonák káplártól le­felé és ilyenkor megszólal a malacbanda hegedűje, felvervén zajával a csendes utca mélaságát. A korcsmárosné magas, szép asszony. Hegyes orra alatt gyakran húzza nevetésre száját. Különben a nevetés a legfőbb szen­vedélye. Haja mindig példásan van megfé­sülve és piros harisnyája ártatlan kacérság­gal kandikál ki félcipőjéből. 'Két leánya van. A nagyobbik a tizenegy, a kisebbik a- kilenc éves. Valami nagyon .n m dédelgeti őket, hanem azért rendes ruhá­ban járnak és szenvedélyesen olvasnak. Ha önök ebbe a korcsmába egész a mai napig betértek volna, sarok a asztalnál bizonyosan meglátták volna azt a nagy fekete bajuszú .gazda embert, posztó ru­hában 5 ^zasfc gombos mándlival. Ez Kerekes I Az özvegy ennek panaszolja el, ha az 1 üzlet roszul megy, a bor drága, az adó

Next

/
Thumbnails
Contents