Esztergom és Vidéke, 1893

1893-08-31 / 70.szám

íiz ismétlő iskola, hozzávéve még a tanonciskolát is, nem adják meg azt a tudományt, azt az ismeretet, amelyIvei egy müveit iparosnak -bírnia kell. Igen az iparosnak műveltnek kell lennie, mert minél műveltebb valaki, annál több érzéko vau a szép iráut, annál tökéletesebb cikkeket állíthat elő iparágában. A gyári párral versenyezni nehéz, de nem lehetetlen. Meg lehetne azt az olcsóságot közelíteni, amelylyel azok <vesztegetik* portékáikat. Lehetne szövetkezni raktárak felállítására és igy első kézből lehetne kapni az anyagot. Mindenki adna egy keveset, ki menynyit bir. Lehetne részvényekre alapítani és fogyasztási szövetkezetet létesíteni. Csak egy kis jóakarat kellene hozzá és reméljük, ha ezen eszme megpendülne — mely az országban talált követöket — lendítene a kisiparosok nyomasztó helyzetén. Az ipari haladásnak legnagyobb ellensége vidéki városokban a közöny. Indifferens a kisiparos még érdekei iráut is és éppen ez a nemtörődömség okozza sokszor azt, hogy nem lehet orvosolni a kisiparos osztály bajait, mert maga gátolja meg azt. Legyenek óvatosak, ennek ellenkezőjót nem kívánja tőlük senki: de viszont lássák he azt is, hogy amikor minden halad e rohanó század végén, a kisiparosnak is ki kell vennie részét a haladásból. Nagyon helyes az is, hogy bizalmatlanok olyanok iránt, akik nem a kisiparos érdekeit mozdítják elő, de ezekkel soha se kellene összetéveszteni a kisiparos osztály igaz barátait, melyek közt á sajtó is helyet foglal. Másodszor óusulyal nehezednek a kisiparosra a közterhek. Ott van a súlyos adó. Ki tndná előszámlálni, hányféle adót kell fizetni ? Legjobban ismerik annak nagyságát maguk az adófizetők, az iparos polgártársaink. De vannak oly terhek is, amelyek alól nem lehet kibújni, menekülni. Szóval igen nehéz leirni részletesen, mi faj a kisiparosnak. Érzi ezt igen sok ember. Felsziszenünk a sok teher snlya alatt ós jajszavuuk ha el is hallatszik oda. ahol ezen változtatni lehetne, de ott azt telelik erre, hogy még «ez idő szerinU segíteni nem lehet, Reméljünk, talán még jobb idők is fognak járni, mint most. Továbbá ott van az élet gondja, Mert manapság megélni igen nehéz: Azt csak az tndja, aki próbálja. A kisiparosnak családját kell tartani, segédeket fizetni, tanoncokról is gondoskodnia. S mindezt abból a csekély haszonból, amit ipárja nyújt. Hogy kenyere legyen, vásárokra jár kockáztatja egészségét, álmatlanul töl ti éjszakáit, fárad, izzad, dolgozik mindig csak az életért. Hogy tisztességesen eltartsa családját, gyermekeit ruházza, nevelje, esetleg iskoláztassa, hogy alkalmazottjait fizethesse, ellát hassa. Mert azoktól nem lehet sem mit elvonni, aki dolgozik, annak béréi elvonni iszonyú bün. Továbbá az ipa rosnak is kell magára adni valamit hogy díszére váljék tekintélyes osztályának, Elmondhatjuk, ha valaki hídja azt, hogy mit lesz az élettel küzdeni, ugy azt a kisiparos tudja csak igazán. Tekintélyes és nagy az iparos osztály a társadalomban ós hogy terjedelméhez képest nem játszik arányosabb, nagyobb szerepet, annak okát magában hordozza. Külföldön mily hatalmas szerep jut ezen osztálynak ! Juthatna minálunk is s bogy ez nincs igy, elő soroljuk okait. Nélkülözik az egységet iparos polgártársaink. Tartsanak össze, mert enélkül nem lehet semmi komoly eredményhez jutni. Művelődjenek, mert manapság anélkül boldogulni nem lehet, mindenki azt állítja, aki csak az iparosok javát munká'ja. Ápolják a társas szellemet. Gyülekezzenek össze minél gyakrabban és cseréljenek nézeteket ügyeiről. Legyenek függetlenek mindenkitől ós ne tűrjék, hogy dolgaikba, olyan beavatkozzék, akik nem ismerik a kisiparos nyomasztó, szomorú helyzetét. Ennyit mondottunk ezen alkalommal őszintén, rokon szívvel! Mi, akik közlük élünk, többször is élni fogunk a szabadsággal, hogy ügyeiket itt megbeszéljük ós szó 1 j u n k n e k i k j öy őj ü k rő 1. Színház. özvegy k i s a s z o n y. Szombaton este az Özvegy kisaszszony cimü énekes bohózat került szilire, mely a városligeti színkör számára készült. A darab nem sokat ér, de van benne néhány jól sikerült alak, a melynek bohóságain sokat lehet nevetni. A leghálásabb szerep Dobóuak jutott, aki egy nagy tudományú, de a sors által üldözött pincért alakított, aki azelőtt szabó volt. Fölfedezte n golyónientes páncélt, de az istentelen Dowe elvitte a dicsőséget orra előlJelszava: «Csak hideg vér és elegancia !» A közönség uagyon jól mulatott Dobón (Rid<*g Antal) ós sokszor ki is tapsolta. Hidassy (Csóka) a féltékeny és ostoba szabó szerepében kitűnő alakítást nyújtott. Lomnicy (Kic kó, fodrász) Nagy (Durák) ós Pálfi (Rékly) szintén közreműködtek az est mulatságossá tételében. Németh (Kirmayer), a zsarnok apa és férj, a ki titokban chatnbre separoé-kba szokott járni, sokszor megnevettette a közönséget. Boronkay (Géber Vili) ez egyszer jobb is lehetett volna. A nők közül egynek sem volt hálás szerepe. Szigethy (Éva), Csókáné (Polixéna), Kacor (Teréz) ós Kovács (Szidi) természetesen nagyon jól játszottak, de az udvariatlan szerző 0gyiküknek sem juttatott olyan szerepet, moly után taps jár. — Közönség csekély számban. * * * Feneleányok. —? Piros b 11 g y e I 1 á r i s. Vasárnap délután a Fene leányok cimü énekes bohózatot adták. Sem a darabról, som az előadásról nem érdemes megemlékezni, csak annyiban, a mennyiben nem hagyhatjuk dicséret, nélkül Dobót (Csurgós), Hidassy (Hodzsák) ós Lomnicyt, a ki a Borsszem Jankó Mokány Bercijét nagyon sikerülten alakította. A feneleányok (Pártos, Csókáné, Boronkaynó, Kacér, Kovács) kivétel nélkül szeur^valók voltakEste Csepreghy Ferencnek igazán kitűnő népszínműve, a Piros bugyeláris ment közepes ház előtt. Pedig a darab is, meg az előadás is zsúfolásig lelt házat érdemelt volna. A darabról különben fölösleges dicsérőleg megemlékeznem, hiszen alig van magyar ember, a ki a Piros bugyellárist ne látta volna. Annál nagyobb elismeréssel kell azonban szólnom az előadásról, a mely kiválóan sikerült. Szigethy (Zsófi) temperameiiíumos játékával és csengő hangjával most is kitünó volt, mint mindig. Hiába ! Szigethy a népszínművekben a legjobb ós legkedvesebb. Az a sok taps, amivel játékát ós énekét fogadták, legfényesebb bizonyítéka annak, hogy közönségünk szereti. Ka cér (Menci) rövid szerepót a nála szo" kásos ügyességgel és kedvességgel ját" szotta. A férfiak közül igazan "nehex eldönteni, hogy ki játszott legjobban. Dobó (Peták), a vén huszárkáplár szerepében legjobb alakitásatnak egyikét mutatta be a közönségnek, mely viszont lelkes tapsokban muUtta ki elismerését iránta. Boronkay (Csillag; Pal) olyan mokány huszárőrmestert alakított, hogy öröm volt nézni. Szép énekét tapssal jutalmazták. Lomnicy (Török bíró), Németh (Peuuás Muki), Hidassy (Hájas Muki) mind elismerést érdemelnek. Még a kis Dobó Sáriról kell megemlékeznünk, aki ezúttal Leveles Misi hosszabb szerepében is megállta a sarat. Apja lánya! * * ! * Csó k. Kacér N i u a jutalomjátéka. Dócy Lajos Csók-ja, ez a gyönyörű lírai részletekben gazdag vígjáték adatott hétfőn Kacér Nina jutalomjátókául. Közönség csak közepes számmal volt, a mi eléggé csodálatos, tekintve azt, hogy Kacért közönségünk különösen a Dolovai nábob lánya után nagyon megkedvelte. Az előadás nem sikerült ugy, miut a hogyan ez a poétikus darab megérdemelte volna; az összhangról nem sok dicséreteset lehet elmondani már csak azért sem, mert többen szerepeiket igen rosszul tud ák. Már pedig olyan színészt végighallgatni, a ki a súgó segítsége nélkül egy szóra sem képes,az nem élvezet, hanem valóságos kin. A dicsérendők közül az első hely kétségkívül Kacért, a jutalnvtzandót illeti, a ki Marittát annyi bájjal és pajzán kedvvel játszotta, hogy alakítása nem egyhamar fog kitörlődui Esztergomnak emlékezetéből. A közönség elismerésérői nemcsak az a sok taps tanúskodik, mely újra és újra a lámpák elé hívta s a mely a csők definttiója-utín szűnni nem akaró tapsviharrá fejlődött, hanem az a négy csokor a mivel tisztelői neki kedveskedtek. —Pártos (Blanda) ez este kifogástalanul játszott; annyi komolysággal talán még egy szerepót sum fogta föl, miut ezt. A siker uem is maradt el : a harmadik felvonásban egy nagyon szépen megjátszott jelenete után tapssal Hintették ki őt. Kovács (Angéla) bizonyára igeu jól játszott volna, ha szerepét jobban tudta volna. A férfiak közül Boronkay (Sever) áll első helyen, a ki Dobó társulatának egyik legtörekvőbb, legambiciózusabb tagja. Már csak azért is dicséret illeti meg, mert szerepót mindig tudja, a mit nem minden társáról lehet elmondani. Játéka kifogástalan volt. Dobó Sobrinus *Z"repében sokszor megnövi telte a közönséget. A második felvonás végén őt is kihívták a lámpák elé. — Németh (Carló) ügyes pórfiufc alakított. Hidassy (Fornandó) és Lomnicy (Adolár) nem tudták szerepeiket, a mi az elsőnél nem volt olyan nagy baj, mint a másodiknál, mert Hidassynak csak az első jelenetben van szerepe, mig Lomnicyuek hosszú s nagyou szép szerepe van. * Pont-Biquet család. Hidassy Kálmán jutalomjátéka. A keddi est eléggé jól sikerült a jutalmazandót és a közönséget illetőleg is. Közepes ház hallgatta végig a mulatságos darabot, melynek előadása sem hagyott kívánni valót Jiátra. Kajér (Maihilde) kifogástalan elegantiával játszott, miut szalon darabokban ígyáltaában ; Csókáné nagyon mulatságos alakítást nyújtott az öreg, de még mindig tetszenj vágyó hiu PoutBiquelnó személyében. Pártos (Gabri3lle) játékáról ezúttal is csak jót nondhatunk, Kovács (Jnlio) csinos )olgárleány volt. — A férfiak közül <;?ont-j$i(juet) tetszett legjp]* * dott felelni: A fiatal ember a monoklin keresztül végig nézte az ellőtte álló asz8/0nyt és foghegyről kérdezte: hallottam, beteg volt, el akar menni fürdőre ? Az aszszony elölről kezte elbeszélni betegségét, gyógyulását, fájdalmait, a miket még a lábában érez. De a fiatal ember türelmetlen mozdulatot tett, kivette tárcáját, három darab százast tett az asztalm, és azzal hogy » Ezt 10 frtos havi részletekben is visszafizelheti, de nem muszáj* elment a nélkül, hogy köszönt volna. Vendégné a kezébe vette a kék bankókat aggodalmasan körülnézett, azután eltette a szekrénybe. A dologról sem aznap sem másnap nem szólt senkinek. Harmadnap kedden este elhatározta magát, hog Kerekestől tanácsot fog kérni elfogadja-e vagy nem. A rendes asztaluknál ültek egymással szemközt. Az asszony közönyös akart maradni, de érezte, hogy arca mint borul lángba beszélgetés közhen. Egyszerre elhatározta magát és elmondta az egész dolgot ugy a mint történt. •Csak attól félek, fejezte be az asszony, hogy ha elfogadom, valami olyant akar, vagy valamire számot tarthat, a mi tudja már micsoda.* Kerekes izgett-mozgott a széken végre kimondta: «Adjon róla irást és mondja meg nyíltan, hogy maga kamatot is fizet, de semmi mást ne gondoljon,* •Különben tette hozzá — legjobb volna visszaadni. — Ugy-e legjobb ? — De ha beteg, mégse adja vissza, Azt gondolom elfogadhatja, Hanem talán legokosabb volna valami okos embertől tanácsot kérni. Az elnök fia kivételesen bejött csütörtökön. Nagyon melege van, ugy mondta, megiszik egy üveg szódát. A korcsmárosné lángbaborult arczczal szolgálta ki, azután elővett egy váltót, kiállította és oda adta a fiatal embernek. Az szó nélkül összetépte és a földre dobta a papir darabokat. Azzal fizetett és khnenésnél mintegy bácsuzásképpen azt mondta: holnap a délutáni vonattal Kecskédre utazom, nem jönne'oda? A választ nem várta be, sietve elment. Vendégné nem szólt semmit a kivételes látogatásról Kerekesnek. Este megkérte ó't. hogy másnap legyen szives az egész délutánt a korcsmába tölteni és vigyázzon a gyermekekre. Péntek lesz, ugy sincs vendég. Kerekes másnap az indóházban látta, hogy az asszony, mielőtt jegyet váltott, intett az elnök fiának, a ki monokliján keresztül gúnyosan nézett a világba. Vendégné zavartan kérte öt, hogy a mennyire lehet, siessen a gyermekekhez, egészen magukban vannak. j Kerekes másnap mitsem gyanítva, kér- j dezte az asszonytól! No hogy mulatott? Á korcsmárosné va%mi gúnyos hangot vélt e kérdésbeu hallani, és nyomatékkal jeeutette ki: én nem bánom akármit gondolnak is rólam, én most már emancipált nő vagyok. Kerekes agyában egy pillanat alatt világosság támadt. Ajkára egy keserű mosoly húzódott. Fogalt és minekutána meg l kérte a korcsmárosnét, hogy a kontóját számolja össze és üzenje át neki, elment és többet nem lépett be a korcsmába. HERCEG ERNŐ. *) Értesítés. A cs. és kir. 5. hadtest parancsnokság hadbiztossága Pozsonyban a 3673 sz és f. hó 16-ról kelt értesítése szerint, a pozsonyi komáromi és sopronyi cs. és kir. élelmezési raktárak 1894. ávi szükséglete fedezése végett, összesen mintegy 11.450 uií'tei mázsa rozsot vétel a íján szerez be, mire az érdekeltek ezennel figyelmeztetnek. A feltótelek a fenti hadbiztosságánál, továbbá a pozsonyi komáromi, ós soproni cs. ós kir. élelmezési raktáraknál, a szabályok füzetében naponta megrekinthetők, mely füzet ivenkint 4 krért (posta utján is) bárkinek rendelkezésére áll. — A városnál hirdetett mérnöki állásra beadta folyamodványát Markbreit Imre, a Béga-Temes-völgyi vízszabályozási társulat II. 0. mérnöke. Ahirdetett állat-orvosi állásra pedig ujabban Virág Mór ós Gallé Pál folyamodtak.