Esztergom és Vidéke, 1893
1893-07-16 / 57.szám
f • VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. *~ ~ ~ ; • MEG.1KLENIK HETENKINT KÉTSZER: . , . . HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. S fzÉCHENn TFR 332 : HIVATALOS HIRDETÉSEK l szótól 100 szói* 75 kr, 100— < hova a lap szellemi rémét lilitt ktaleuiéujek küldendők. tó1 m-' l « 1 flt 5 u °,, kr ' WO-M 300-ig 2 frt 95 kr. KíiötTIZKTÉSÍ ÁR: ' — Belyegdíj 30 kr. Ew évre 6 frt — Ur. K 1 *. D ° H 1 V * T * L : MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabFelévre- 3 frt - kr. . -NYl-l KR 832, ban közöltetnek. Ne"ved évre 1 frt 50 kr- hova h'P hivatalos OH m.'igan hirdetései, a nyi Ittenié szatit közle- „ gi c nv 82 A M A RA 7 b r menyek, előfizetési pénzek es reklamálások intóneiidGk. NYJLTTÉR sora 20 kr. m egy b*dm dict ^ ^ 2? Telefonszám A kolera. Nemcsak a külföldről, hanem hazánk egyik vidékéről is érkezik annak hire, liogy a gyanús megbetegedések és az ezek folytán bekövetkezett halálozások száma aránytalanul szaporodik. Ezen körülmény alapos félelmet kelt és keltbet mindenkiben, hogy a szörnyű járvány, melylyel szemben a szakemberek is tehetetlenek, újra fellép. S noha ezt mindenki tndja, noha már egyebütt nyert tapasztaltok is igazolják, hogy megfelel") praevenliv intézkedésekkel elejét lehet venni a bajnak ha nem is kerülhető el teljesen, de lehet pusztitásuit mérsékelni, a minimumra apasztani; ezen vészhirekkel szemben nálunk mindeddig még nem történt semmi. Tény ugyan, hogy a járvány előjelei tőlünk jó távol, hazánk északkeleti részén jelentkeztek, de ez legkevésbbé sem indokolja azt, hogy semmiféle előintézkedés ne történjók, mert köztudomású, hogy a kolera nem követi a hivatalos utat, nem halad szabályszerűen, instanciáról - instanciára, belyről-helyre, hanem néha — sőt mondhatjuk legtöbb esetben — egymástól nagyon is távol fekvő vidékeken üti fel fejét, de egész országokat is ál ugrik. Ezen, a mult évben is igazolást nyert tény, eléggé int bennünket arra, hogy a koleniszerü megbetegedések bármily messze vidékeit való fellépése esetén semmit abból el ne mulaszszunk, |a mi eddig is a járvány elkerülésére, mérséklésére jónak és célszerűnek bizonyult. Annál kevósbbé lehet pedig ezen praevenliv intézkedéseket elmulasztani, vagy elhanyagolni most, mikor a nagy forróság, az ugorka, a sok gyümölcs amúgy is előkészítik a talajt a kolera számára és elősegítik a kór kifejlődését. S ha valahol, ugy nálunk van nagy óvatosságra, az óvintézkedések szigorú, pontos és kellő időbeni foganatosítására szükség. Városunk fekvése ugyan kedvező, környéke egészséges, de azért közegészségügyi, illetve köztisztasági szempontból kevés oly kedvezőtlen viszonyok között levő város van. Első és főhiba, a jó ivóvíz hiánya. Nem akarunk a hideg viz gyógyító hatásának fejtegetésébe bocsátkozni, de nem csalódunk, ha állítjuk, hogy alig van ember, a ki a jó ivóvíz jótékony hatásáról meg nem győződött volna. A jó ivóvíz első és nélkülözhetetlen kelléke az egészség fenntartásának, különösen pedig a rendszeres emésztésnek, melynek megzavarodása is a kolera élesztésére szolgál. Jó ivóvízzel pedig épen nem rendelkezünk. A lakosság jórésze Dunavizet használ ivásra ós főzésre; ez nem mondható valami egészségesnek és jónak, de a kutvizről sem mondhatjuk, hogy megfelelő volna, eltekintve egykét kut vizétől, a melyet épen azok is használnak, a kik különben óvakodnak a bajtól. Utcáinkról még az irigység sem mondhatja, hogy tiszták. Még ma is végig folyik legtöbb utcáinkou a szenynyes viz, a melybe változatosságból bebocsátják a sertésbizlalók hizlaldájuk vizét s teszik dögletesse a lebegőt. Ezen nyitott csatornák dezinficiálásával nem kell épeu kolerás híreket várni, mert ráfér az a nyár bármely szakában rendes körülmények között is. Ha a jó ivóvíz, a fedett csatornák hiánya már magában véve szükségessé teszi a legmesszebb menő intézkedéseket, fokozza ezek szükségességét a gyümölcs élvezetével járó veszély. Piacnnkon nagyrészt félig éretlen gyümölcsöt árulnak. Erre nagy gond lenne fordítandó s különösen éber figyelemmel kellene kisérni azokat, a kik otthon házaik kapujában árulják a gyümölcsöt, mert ott, nem tartva semmitéle vizsgálattól, még a teljesen éretlen gyümölcsöt is értékesíteni iparkodnak. Hasnló nagy felügyeletet ós gyakori vizsgálatot igényelnének a többi élelmi cikkek, ételek ós italok egyaránt nemkülönben az ezek kiszolgáltatására használt edények. Továbbá nagy goudot kellene fordítani a hentesüzletekre, vendéglőkre, kifőző helyekre, kurta korcsmákra, a melyeket gyakori ós beható vizsgálatnak kellene alávetni. Különösen figyelem tárgyává kellene tenni, hogy felmaradt ételek, husnemüek hol, milyen edényekben tartatnak, vájjon az ételek olyanok-e a melyek conservál hatók, ha nem olyanok, elkobzandók és az illető vendéglős, vagy kifőző megfelelő büntetéssel volna sújtandó. Szóval minden oíy hely, minden oly tárgy, minden oly üzlet, a melynek tisztátlansága, egészségtelen volta, épen mert a közönség basználja és élvezi, mert általános fogyasztási cikk forgalombahozására szolgál, közveszé yes, mert alkalmas arra, hogy a kór kifejlődjék, vagy mert terjedését előmozdítani alkalmas, kell, hogy állandó és szakszerű felügyelet alatt álljon és a felügyelettől, szigorú vizsgálattól nem riaszthatja vissza az illetékes közegeket az, hogy magánérdekek sérelmével jár. Reméljük bogy még a kellő időben történik meg minden intézkedés, hogy a járványtól megmeneküljünk, vagy hogy legalább az nagy aráuyokat ne öltsön. Ezt annyival inkább reméljük hogy nálunk is bekövetkezik, mert a belügyminiszter már rendelkezett e tárgyban. Ezen rendelkezés pótolni fogja a hiányos óvatosságot. <x—r. Képezdei értesítők az 1892/3. tanévről. I. Az esztergom kir. érs. tanítóképzőintézet értesítője az 1892—93. tanévről. Szerkesztette Walter Gyula dr. igazgató. — A 62 oldalra terjedő értesítő kimerítő képét nyújtja az intézet egy évi életének s az igazgatótanár buzgó tevékenységének. De hát As „Esztergom BI Vidiko" tároaja. A BALATON. Tudós, tudatlan, nincs aki megértne, Te vagy az Isten legszebb költeménye ! Hullámaid amerre összecsapnak, Akkordjai egy földöntúli dalnak S fodraidon a habok leperegve, Miként a rimek ugy fonódnak egybe, Színeidet az égbolt fénye szabja S haragod is az istenek haragja. Pehely kint reng a csolnakom öledbe', Röpit magával ki a végtelenbe, Hol nem határa többé a haboknak A bazalt sziklák melyek átkarolnak. S a mig te ringatsz, szemem egyre látja, Csókját a hab hogy lopja és kínálja S izzó szegélyed, szerelemtől égve, Mint olvad át a lilaszinü égbe. És elmerülve e nagy ragyogásba Egy pillanatra elkábít varázsa ; De lassan-lassan, mintha régi volna. Hideg, unott lesz köröttem a pompa, Az egész mintha nem volna csak álom, E költeményt oly ridegnek találom; A rim, a ritmus csenghet bármi szépen, Valami nincs e költeményben, érzem. . . . . Ha ő pihenne mellettem e sajkán S megcsendülne a legszebb rim az ajkán, Habok tükrén ha az a fény rezegne, A melyet az ö bársony szeme vetne ; Ha ez a hang, mely fülembe zsong ma, Arany-hajának suhogása volna, Ha szive vágyó szerelemtől égne —: Lelket lehelne e nagy költeménybe '. MAKAI EMIL. A PÁROS YIASKODÁSBÚL — Egy kis elmefuttatás. — Bonyodalmasabb kérdés ritkán foglalkoztatja az elméket, mint a párviadal kérdése. Kevesen bocsátkoztak eddig a párbaj lényegének és jogosultságának tárgyalásába, ami tagadhiitlanul nagy megfontolást, éles judiciumot föltételez. A sajtó eddig nem mutat fel oly terméket, amely teljesen megfejtette és tisztázta volna e kérdést, mert a komoly tárgyalásnál annyi okot kell kutatni, oly számtalan jelentéktelennek látszó nüanszot kidomborítani és annyi speciális esetet elemezve szemügyre venni, amihez egy emberben hiányzik az erő. Meg nem is hálás feladat, amennyiben minden embernek megvan a privát egyéb véleménye e kérdésről, mely vélemények nagyon megoszolnak és azután jelenleg még a forgalomzavar is oly nagy, hogy tisztázára már az előbbiek alapján sem opportunus és aktuális. A sajtó nem akademice tárgyalja e thémát, hanem inkább novellisztikus irányban, amint esetről-esetre éppen előfordul. Mi megkíséreljük, ha nem is e nagy kérdést tisztázni, de elemeit szemügyre venni az és általános okokat megvizsgálni. A. párviadal nem más, mint a becsületében megtámadott és becsületét féltő, védelmező ember akciója. Vannak a becsületen ejtett olyan sérelmek, amelyek a jogrendet oty kevéssé sértik meg, hogy az annak fen tartására hivatott törvény beavatkozását nemcsak nélkülözhetővé teszik, hanem egyenesen kizárják. De a társadalom — sőt hogy a fogalomnak megfelelőbb szót használjunk — a társaság argus-szemeivel a legparányibb foltokat meglátja, sőt tüntetőleg mintegy mutatja, hogy észrevette az erkölcsi fogyatkozásnak olyan csekély nemeit, mint pl. egyetlen egy esetben jóhiszemüleg elkövetett hazugság, ha egyszer az embernek szemére lobbantják, társadalmilag lehetetlenné tesz az embert. A becsület maga, csak az élet egész folyásán a becsülettel ellenkező dolgoktól való tartózkodás által ítélhető csak oda az egyénnek. Csak a legritkább esetben lehet cselekvőleg tanúságot tenni arról, hogy becsületesek vagyunk ; pl. ha egy bíró a megvesztegetésére felajánlott összeget viszszautasitja. Az ilyen kivételes eseteken kivül azonban általában nem igen kínálkozik mód azt nyilvánosan és cselekvöleg bebizonyítani. A társadalom a becsületen ejtett sérelemnek orvoslására egyedül a párbajt nyújtja, hogy mennyi igazsággal mennyi tévedéssel, azt röviden érintjük. A sértő és sértett fél kiállanak egymás fegyverei elé és életüket teszik kockára a becsületért. Mi tűnik ki ebből ? Annak kellenne kitűnni, hogy az élet egyenlő a becsülettel, tehát, ha a becsület veszélyben forog, az életnek viszont veszélyben kell forognia s ha a becsület elveszett, elveszhet az élet is,vagyi saki nem becsületes, az meghalhat. Ez azonban circulus vitiosus, melyet alább fogunk kimutatni. Tehát ha ez nem tűnik ki, a két félnek egymás fegyverei elé való kiállásából, akkor nyilvánvaló és a legjobb esetben csakis az tűnhet ki, hogy mindkét fél bátor ember, a ki n,un retten vissza a haláltól se™, a becsületért. Hogy a bátorság szerves összefüggésben volna a becsülettel, abban kételkedünk. Némi alapja abban van, hogy a valódi bátorságnak — nem tévesztendő össze a vakmerosséggel — talaja a jellemeró' és az erős erkölcsi érzés, moly a becsülettel ellenkező dolgok elkövetését perhorreszkálja, kizárja. Ez az alap azonban szerfelett ingataggá válik, ha látjuk, hogy igen jellemtelen emberek a legnagyobb bátorságot vagy halálmegvetést tanúsították és tanúsítják is. Megvalljuk, hogy egyéb érvet a bátorságnak és a bátorság által a becsületesség kitüntetésének a párbajban rejlő igazság támogatására felhozni nem tudunk. Néha nem a társadalom rendjének megsértése, hanem subjektív önérzete készteti az embert a kiállásra és egyedül ez az indító ok fogadható el igazán természetesnek, míg minden más indok mesterkélt, erőszakolt, nem természetes. Általában, ha azt állítjuk, hogy a párbaj közvetlen oka az önérzet, azt hisszük, nem csalódunk.
