Esztergom és Vidéke, 1893
1893-07-13 / 56.szám
; •VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE.* r~ T MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: j HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. S 2 fzÉCHENY^TER 332* G ' HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig 75 kr, 100hova a lap szellemi részét illeti? közlemények küldendők. 401 20 °i « 1 frt *°,. kr ' 200-tól 800-ig 2 frt 95 kr. ELŐFIZETÉSI ÍR: —r Bély egdíj 3 0 kr. Egére évre 6 fit - kr. K 1 *. D Ó"" \ V IT A T * l: MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodó szerint legjutányosabPól évre 3 frt - kr. ; t SZECHKNYMER 332, ban közölteinek/ Negyed évre - - 1 fit 50 kr. hova lap hivatalos és magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közleEfJV SZám ára 7 kr menyek, el őfize tési pénzek és reklamálások intézendök. NYILTTÉR sora 20 kr Q ii ! # SrtT 27. Telefonszám. "^W m ' 0 Esztergomi sörgyár Hónapok óta foglalkoztatja már városunkat az eszme, hogy Horn Mór volt esztergomi lakos egy nagyszabású sör- és maláta-gyárat óhajt létesíteni az esztergomi vasút közelében elterülő földeken. A terv kivitele magában véve csak előnyöket nyújthat városunknak, a mennyiben az némi lendületet adna pangó gazdaság- ipar-, ós kereskedelmünknek és legalább 150—200 helybeli munkást segítene biztos kenyérkeresethez. Sürgős érdekünkben áll tehát fontolóra venni a sörgyár létesítésének eszméjét, nehogy olyan sorsra jusson, mint a vállalatok nagyrószóvel náluuk történni szokott. A sör- ós maláta-gyár a megállapított terv szerint — ba annak létesítéséhez a szükséges kellékek megadatnak — évenkint 100,000 hectoliter sört termelne, eltekintve attól, hogy nem csupán a sörfőzés, hanem a kivitel céljából gyártandó maláta is igen tekintélyes mennyiség volna. Egybevetve a sörgyár létesítéséből eredő minden további előnyöket, nem megvetendők lennének azok városunk további fejlődése érdekében is. Nevezetesen á mostani körülményeknél fogva a fiiloxera által elpusztított bort pótló sör ára tetemesen leszállana, munkásaink egy része biztos munkát és kenyeret kapna, továbbá a gyártáshoz szükséges nyersanyaguak beszerzése ugy a gazdákra, mint a fuvarozó szegényebb osztályra igen előnyös kereseti módot nyújtana. Végül a kereskedelem is élénkebb forgalmat nyerne, a mennyiben 100,000 hectoliter termelő képességű sör és maláta-gyárnak, árpa és egyébb terményekkel való ellátása ugy a város, mint a vidék gazdáinak biztos vevőt képezve, ezek könnyen és jól értékesítenék terményeiket ós igy a helyi gabonakereskedésnek uj irányt adva, csak élénkebbé tenné a helybeli piacot. Azonkívül egy mai kornak megfelelő modern berendezésű gyár csak díszére válnék Esztergom városának. Szembeu azon óriási befektetésekkel, melyekbe a gyár létesítése kerülne, reméljük, hogy városunk képviselőtestülete behatóan és méltányosan fog foglalkozni az eszme kivitelének lehetőségével. A polgári törvénykezés reformja. E héten hirdette ki az Országos Törvénytár a sommás eljárásról szóló 1893. XVIII. törvénycikket. Ez a reform a polgári pereknek legalább 80 százalékát átalakítja. A polgári pereknek az a része, a mely jelenleg az írásbeli rendes eljárás szerint intéztetik el, kiesett ebből a reformból. Ezek azok az ügyek, a melyek a polgárok legszentebb személyes jogait (család, házasság, öröklés, stb.) és legfontosabb vagyoni érdekeit érintik. Ugy tudjuk, a nyilvános szóbeli eljárás hatalmas átalakítása ezekre is ki fog terjedni. Az igazságügyminisztériumban most készült el egy törvénytervezet, a mely a megkezdett reform teljes keresztülvitelét célozza. Ez a reform olyan radikális, a milyen radikális jogreform csak lehet. Át fogja alakítani a magyar jogszolgáltatás kópét. Kiirt egy sereg perjogi fogalmat, a melyek nélkül az előttünk ólt nemzedék a polgári törvénykezést el sem tudta volna képzelni. Megsemmisíti a a jelenlegi magyar peres eljárás átkát, az Írásbeliség nyomán járó «Eventualitats-maxim»-ot. A véghetetlen periratok, replikák, duplikak helyére a nyilvános szóbeli tárgyalás lép : a kötött bizonyítás, az eskü kínálások, vissza kínálások, fólbizonyitókok, rószbizonyitékok helyébe a bíróság lelkiismerete szerint való szabad mórlegelés. A bíróságok terme pedig nem lesz többé megannyi bureau, a hol a referensek által készített indítványt gyorsan jóváhagyja a munkával tulhalmazott itólőtanács — s a hová, sajnos, szabad bejárása van a lábujjhegyen járó «információnak», — hanem a bíróság terme az igazságszolgáltatás nyilt csarnoka lesz, a bíróság pedig nem a periratok szózáporából ós nem a szűkszavú referáda halvány visszatükröződéséből fogja ítéletét meríteni, hanem magából az életből. És ne mondja senki, hogy a mi igazságszolgáltatásunk egyénei, — a birák ós ügyvédek, — nem lesznek alkalmasok arra, hogy ezt a reformot keresztül vigyék ós fentartsák, — mert az egyének mindig olyanok, a minőkké a társadalom és ennek intézményei nevelik őket! Az a munka, a melyet a mai Írásbeli törvénykezés ró a bíróra, — lélekölő. A referens egy aktahalmaz előtt áll, a mely perbeszódeket, tanúvallomásokat, okiratokat stb. tartalmaz, a melyeket mindkét fél a saját ízlése szerint és többnyire hallatlan bőbeszédüséggel ós igen rossz Írással kommentál. A tanács többi tagjai a jogvitából annyit hallauak, a mennyit a referens előad, vagy a mennyit a tanácsjegyző előttük sietve felolvas. Az itélőtanács maga a kötött bizonyítás korlátai kőzött nem az élő, hanem az úgynevezett perrendszerü igazságot szolgáltatja. Pontosan összeállítja, hogy egy aggályos okirat, egy megbízhatatlan tanúvallomás vagy egy felajánlott póteskü együtt véve képeznek egyetlen bizonyítékot. És az ilyen bizonyítékok értókét mórlegelni, az ellen bizonyítékokkal egybevetni, a jelenlegi p. t. rt. számos §§ szerint szigorúan tilalmas. Az írásbeli eljárás, a vele járó kötött bizonyítási rendszer, a «Referenten-justiz» rég leélte magát. A bűnvádi eljárás területén még a mult századbau véget velett neki a Voltaire hatalmas sarkasmusa és Beccaria hnmanistikus működése. Az enciklopédisták által felvilágosított törvényhozások először a büntetőbíráskodást reformálták, ugy, hogy az inkvizícióra emlékeztető titkos bureauk helyét a juryk nyilvánosságával, a vizsgálati akták igazságát pedig a bírói meggyőződós szabadságával pótolták. A polgári perjog reformja ezek után csak idő kérdése maradt. Azon országok, a hol e század elejéu a polgári társadalmak uralomra jutottak, nem is Az „Esztergom és Vidéke" tárcája. Irta: Kírüsy László dr. IH. Az országos tornaversenyek ezek a magyar tanügy nevezetes olympiádjai már a kezdet-kezdetén is mindenkit meggyőztek arról, hogy a testi nevelés eszméje rendkívüli fontosságú. Még eredményesebbé, sőt szellemesebbé fogja változtatni a testi nevelés rendszerét az ifjúsági játékok meg honosítása. A pompás testtartásu, szabályos járású, aesthetikus mozdolatu fiuk izomereje, ügyessége, edződése napról-napra nö s tiz-tizenőt év múlva nem a Thaigetosz örvényétől megmentett, minden testi és szellemi erőkifejtésre nem egészen rátermett nemzedék, hanem valőságoz a t h 1 é t h ar e n d fog kikerülni a középiskolákból, örülni fog a testi nevelés eszméje fényes sikereinek az ország és a trón védelmi ereje, Örülni fog á munkakör, mely he az acélizmti ifjúság elszegődik, őrülni fog az élét, a család s a társadalom, moly a legegészségesebb elemekkel gyarapodik és erősödik. A' milyen fontosnak s eredményeiben végtelen örvendetesnek tartjuk a testi nevelés eszméjét, olyan fontosnak^ s eredményeiben szintén a messze jövőbe ágazó eszmének valljuk az aesthetikaí nevelés meghonosítását. Vannak egyes középiskolai tárgyak, melyek egyenesenaz aesthetikaí nevelés jövőjének szolgálnak. Ilyenek a történet, az irodalomtörténet, a philosophia sa görögpótló tárgyak. —-— A történet tanára a műveltségi viszonyokra való visszapillantásoknál mütörténelmi ismeretekkel gyarapítja hallgatóságát. Ezek a mütörténeti ismeretközlések ugyan kezdetlegesek, de ha a tanár a szellemi élet ideáljait csoportosítja, akkor már mértéket nyújt az összehasonlítások száraára. A históriának legmodernebb fejlődése szerint különben is a mütörténeti és aestikai ismereteket lehetetlen mellőznie. A classicus nyelvek tanárai már sokkal tovább terjeszkedhetnek az aesthetikaí nevelés fejlesztésén. Ők vésik a tanuló lelkébe az antik szellemi világ nagy ideáljait, ők beszélhetnek legszebb ékesszólással Pe r ik1 e s fényes korszakáról. Az ő hivatásuk először méltatni a legnagyobb ópikusköltöt, Homerost, a gyújtó Tyrtaiost s a fenséges lyrikust, Pindarost. Midőn a tudomány korszakalkotó hellénjeit sorolják föl, megismertetik Herodotost a történetírás atyját Thukididest, Xenopbont és Plutarchost mintaképül állítják föl a classicus történetírás művészetében. A mikor pedig Phid i a s, K a 11 i k r a t e s, Skopas és Polykletos faragott remekeiről elmélkednek már a műtörténet fölülmulhatatlan mestereiről vázolnak jellemrajzokat. A költőket és irókat bemutatják eredetben és fordításban, a képzőművészeket azonban necsak szóval, de jó illusztrációkkal, sőt müveik másolataival is ösmertessék. L i s i ppos és Apelles legendáinak felsorolása után az antik képírás római s főkép nápolyi freszkóit ismertetve (és válogatással bemutatva), érdekes képet fognak vázolni a görög képírás fejlettségéről. Aischylos, S o phokles és Euripides tragédiái és Aris tophanes Vígjátékainak felsorolásánál régi görög színházak romjairól rajzolt képek bemutatása alkalmával a classicus-kor szinmüvészetét is megismertethetik alapvonásaiban. Sokrates és Platón a legszebben élő és gondolkodó görög bölcsek méltatása után az első antik aesthetikusra, Aristotelesre irányozzák a tanulók figyelmét. Majd P e r i klest és Demosthenestállítják fői a hellén szónoklat mintaképei gyanánt s igy természetes egyszerűséggel a classicus művészetek összes nagy ideáljait beleírják a tanulók memóriájába és szivébe. A magyar, német és francia tanárok két hatalmas nyugateurópai nemzet szellemével ismertetik meg tanítványaikat. Az aesthetikus szellemű tanár az irodalmi korszakok vázolásánál bizonyára ki fog terjeszkedni a fontosabb mütörténeti adatokra is. Hiszen a művészetek ikertestvérek s igy nem lehet azokat szétszórni. A nagy német költők mellett bízvást meg lehet említeni a nagy német művészeket, a *kik különben is kiegészítik egymást. A francia szellem hatása nemcsak irodalmi, de főkép művészeti alkotásaiban renekivüli. A magyar irodalom tárgyalásánál az első árpádházi királyok alatt lehetetlen azó-keresztyón sa ro m á n-s t i 1 meghonosodását nem érinteni. A vegyesházi uralkodók alatt fejlődőt irodalmi viszonyokat alig lehet elválasztani a német gothika s az olasz r e n a i ssance-stil behozatalától. Mária Terézia korától} pedig lehetetlen az építés elfajulását idomtalan barokk templomainkon és kastélyainkon konstatálni. Mán y o k i ós Kopeczky képíróink f öltünésőig a magyarországi képírás, épen ugy mint bizonyos mértékben az irodalom, a vallás és a dinasztia apotheosisa. A legrégibb falfestmények után az ősi faragott müvek ismertetésére lehetne sort keríteni. Az első egyházi ének s a magyar népdalok csodálatos rokonságáról s az ősi nemzeti zene sajátságaira lehet következtetni. Deák orátoraiak is első, királyi decretummal vándorló mivelőink nyomdokain megemlékezhetünk a magyar szónoklat és színészet első fejezeteiről. Szóval a nemzeti irodalomtörténet tárgyalásába bele lehet olvasztani a magyarországi művészetek fejlődósének rövid történetét is. A tanár érdekesebbé teszi ezáltal stúdiumát s a tanuló kapcsolatos és vérrokonságot födöz fel a művészetek különféle ága közt. A görögpótló tárgyak tanára a felsőbb osztályokban a görög állami és magánrégiségek, az II i a s és 0 d y s s e i a, az Iphigeneia magyar fordításban való tárgyalása után a magyar irodalmi korszakok legkitűnőbb képviselőit ismerteti nemcsak életrajzukban, de jellemzetesebb müveikkel is. A görög mythologia a képfaragás és képírás kiapadhathatatlan forrása. Zeust Phidias teremtette, a hellén mythologiát a classikus ó-kor nagy művészei vésték márványba, öntötték ércbe s Al