Esztergom és Vidéke, 1893
1893-06-15 / 48.szám
ESZTERGOM é* VIDÉKI f HBGJBfiENiK némtm. **m •. * 7árosi és megyei érdekeink közlönye. * HIRDETÉSEK: T VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK l «zótói IOÖ szóig te kr, loo—— SZÉCHENYI-TÉR 332. t61 ' mA S 1 ftt g^J TfokT^ * 95 ELŐFIZETÉSI ÍR: noVíl a ] R p szellemi részét illetfl közlemények küldeüdök. ' ' Egész évr« - - - 6 frt — ki*. ——U >™ '— MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás siseriilt legjutáuyoaab* Fél évre 3 frt - kr. KIADÓHIVATAL: ban közölteinek. N«gyed évre 1 frt 50 kr. SZÉCHKNYI-TlSR 332, # 7 Egy 8Tám ára 7 kr. hová lap hivatalos és magán hirdetései, a nyilltéibe szánt közle- NYILTTÉR sora 20 kir. • • inénvek. előfizetési oénzek es reklamálások intózeiulők. A • — —• 9 A munkások. A munkáskérdés >ezideig veszélyes közgazdasági és éársadalwt helyzetet nem okozott. Mert a magyar gyáripar még Ujj., nagyobb dimenziókat még nem vethetett, gyári munkások egy-egy helyen nagy töm-egekbem alkalmazva nincsenek. Talán csak a bányákban lehetnek nagyobb munkástömegek, melyek azonban eddig elég csendesek voltak, a szoczi• » álista tanokat talán legnagyobb részben m«g se értették, s igy azok nem is izgatták okét. Ennek is lehet oka: az, hogy a szocziálista tanokkal ismerős külföldi munkások, mint ügyesebbek, képzettebbek a magyarországi gyárakban, műhelyekbea -és bányákban rendszerint aránytalanul jobb keresetre szerződnek, mint a belföldiek, miért e viszonyokat megbolygatni nem igen állott érdekünkben. Yoitak itt is sztrájkok ; nem régen a fegyvergyár munkásai, most pedig a pécsi bányászok sztrájkolnak. Ámde e munkabeszüntetés nem czéltudatos és következetes harczot képeznek a tőke ellen, hanem rendszerint olyankor törnek ki, midőn a vállalat vezetősége, i . mely az illető munkásokat alkalmazza, rossz üzleti viszony közé kerül s a nagyobb veszteségtől az alkalmazott munkások terhére akar szabadulni. Az érdekeiben súlyosan sértett munkást aztán nem nehéz felizgatni s azokra az eszközökre figyelmeztetni, melyekkel a külföld nagy munkástömegei már igen gyakran sikeresen küzdöttek. Lehet azonban, sőt valószínű, hogy ily esetek gyakori ismétlése folytán a szocziálista tanok nálunk is népszerűségre vergődnek, ámbár a viszonyok nálunk arra nem igen alkalmasak, miből joggal remélhetjük, hogy ez eset egyhamar nem fog bekövetkezni, Minálunk ugyanis a köznép vagyoni és életviszonyainál fogva szocialista tanok iránt nem fogékony, főleg pe* dig hiányzik a megfelelő tanullsága és intelligencziája. Ha azonban a veszélyes tanok itt is fognak a viszonyok daczára proseliiákat szerezni, akkor a köznép igénytelensége és tudatlansága lesz az a veszélyes fegyver, melyet az izgatók a mai társadalmi rend ellen a legnagyobb sikerrel fognak alkalmazhatni. Mostanában, midőn e kérdést a pécsi bányász sztrájk napi rendre hozta, talán nem kelletlen, üres beszéd a munkások viszonyairól szólani s felhívni a közfigyelmei arra, hogy habár nálunk az ipari munkások helyzetével a mezőgazdasági munkásoké össze nem hasonlítható, mégis szükséges volna előrelátással, ha egyébbért nem, humanitásból rendezni a mezei munkások helyzetét, mely rendezés egyúttal a mezőgazdasági munkások nyomorult helyzetének javítása is volna. Nem találjuk szükségesnek e szerény igényű munkásnép helyzetének nyomoruságát részletezni; mindenki tudja azt, hogy a gazdasági cseléd, ki éjjel-nappal kénytelen szolgálatára állani urának, ki szolgálati viszonyánál fogva a szabad ember egyetlen jogával sem bir, igazán nyomorult ellátásban részesül* Lehetnek dicséretes kivételek is, de a legtöbb helyen rosszul épült házakban, egy helyiségben több család vau összezsúfolva. Lehet e ilyen helyen a közegószségi, kívánalmakról beszélni ? Sok helyen a tanyákon a cselédgyermek semmiféle tudományos ismereretet nem szerezhet, erkölcsi nevelésben, vallásoki irtásban nem részesül. Kora gyermekségétől fogva osztályrésze az erkölcsi és anyagi nyomor, melyből kivergődni nem lehet kilátása soha, A cseléd e&isztencziája tisztán a munkaadó kényétől függ, panaszára ritkán nyer igazságot a hatóságoknál, részint azért, mert a cselédtörvény a szükséges fegyelem fentartása érdekében a gazdának oly jogokat enged, melyek az általános jogegyenlőség elvét, itt a szabadság hazájában ugyan* csak komprommitálják, mennyiben a cselédet még testi fenyítéknek is alávetik, azon a plausibilis czimen, hogy a gazda atyai hatalommal bir cselédei felett; résziut pedig azért, mert a választott tisztviselők is inkább a jogokkal b i ró polgárnak, birtokosnak fogják pártját, mint a joguélküli, védtelen cselédnek. Nagyon természetes, hogy ily viszonyok közt jó cselédet csak oly helyeken lehet találni, hol a gazda humánus érzelmektől vezettetve, nemcsak a részére törvényben biztosított atyai hatalmat, hanem a kötelességeket is gyakorolja cselédei iránt. Ámde az emberi természetben levő kapzsiság a cselédtartó gazdák többségét inkább arra ösztönzi, hogy kedvező helyzetükben a cseléd munkaerejét, annak erkölcsi és anyagi kára árán is minél inkább kihasználják s módot keressenek aíra is, hogy a védetlen cseléd szerződósben kötelezett járandóságából is lehetőleg elvonjanak, mire nagyon könnyű alkalmuk van a törvényben biztosított bírságolási jogban* A közigazgatási hatóságok üagyon. sok adatot tudnának ez állításaink bizo* nyitására felmutatni. Szóval a cseléd ós gazda közti viszony, ahogy ma áll, a cselédet pari* ává alacsonyitja, csúfjává a felvilágosult század humanitásának és polgári szabadságának, mely minden ember számára biztosítva van a törvényben, egyedül a mezőgazdasági munkás ós cseléd számára nincs* Már pedig a kor humános és szabad* ság eszméi olyanok, mint a világosság* mely a legkisebb résen is bevilágít a legzártabb zugokba is. Lehet, hogy az eszmék mihamarabb Utat találnak e páriák lelkébe és eszébe is; a nyomor nagyon felkelti a vágyat a jobb sors után s ha egyszer megtalálni véli a segítséget ígérő eszközt, azt sokkal több elszántsággal ragadja meg, mint az, kit az ínség nem ösztönöz. Tehát nemcsak humanitárius érdekek szólnak a mellett, hogy a mezei munka* sok helyzetén egy jó, humánus és min* den irányban kielégítő törvénynyel kelt segíteni, hanem magának amezőgazdaság* uak az érdeke is. Azt hisszük, e kérdés megoldását halogatni veszélyes, mert vannak jeíi „Esztergom ás Vidéke" tárcája. Ttltki László gtéí „Kegyeaca"-©. Irta: HEREI KÁLMJÍN. k Franklin-társulat nyomdájában most jelent meg egy gyönyörűen kiállított könyv, mely tulajdonképpen doktorátusi értekezésnek készült, ösmerjük a bölcsészeti kar rémségesen silány doktori értekezéseit, s tudjuk, hogy esemény számba megy, ha e gy j°bb munka kerül bírálás alá ; azonban Mérei ur könyve magasan felette áll az ilynemű értekezéseknek s megérdemli, hogy szélesebb körben ismertté váljék. Ehhez járul még azon körülmény is, hogy Mérei urat nagyon jól ismeri Esztergom közönsége, mert hiszen itt tanároskodott öt esztendeig. Nem hiszem, hogy van ember, aki nem sajnálta volna távozását és nem hiszem, hogy van tanítványa, aki nem gondolna hálával szigorú, de páratlanul igazságos működésére. Most itt fekszik előttünk a szeretett tanárnak könyve, mely Teleki gróf tragoediájának széptani méltatásával foglalkozik, örömmel üdvözölhetnők már csak azért is, mert Gyulai Pál tanulmányán kivül ilynemű könyv alig jelent meg magyar nyelven. Nagy iróink nagy munkáival alig foglalkozunk részletesen ; itt-ott megjelenik egy rövid értekezés, vagy az irodalomtörténetekben találunk összefoglaló megjegyzéseket; de kimerítő, alapos tanulmányoknak bizony híjával vagyunk. És híjával vagyunk különösen az eredeti, önálló munkáknak. Aki csak futtában végig olvassa Mérei ur könyvét, azt azonnal meglepik az uj és erős gondolatok, s ezeknek a gondolatoknak következetes, lánczolatos összefüggése. Es talán ez teszi a könyv némely részletének olvasását kissé nehézzé ; mert az igaz, bogy a munkát csak az élvezheti, aki a «Kegyenc» fölött gondolkodott, vagy aki a tragoediát legalább is ismeri. De ezzel szemben igaz az is, hogy a munka stílusa valóban meglepő módon világos és tiszta. Nincsenek ebben czifra, czikornyás kifejezések, mint a mai tudodományos irodalom termékeiben, melynek szinte az a jelszava, hogy : írjunk megérthetetlenül ; ebben a munkában ilyen nincsen. Egyszerűen, simán folyik. De minden egyszerűsége mellett olyan választékos, olyan elegáns és olyan magyaros,'liogy az ember szinte bámul, hogyan fordíthat valaki ennyi gondot egy munka külalakjára. Annyi bizonyos, hogy Mérei ur nagyon jól ismeri a magyar nyelv természetét és ennek szépségeit. Nem tartozik e lap keretébe a mnnkával részletesen foglalkozni, de azt megemlíthetjük, hogy a könyv tizenöt fejezetre oszlik, melyekben a tragoediára vonatkozó minden dolog kiváló gonddal van tárgyalva. Megtalálhatja itt az olvasó a «Kegyencz»-re vonatkozó összes irodalmi és széptani véleményt, és ezeknek kritikus taglalását, de megvan itt, ami legnagyobb érdeme a könyvnek, hogy általa betekinthetünk Teleki grófnak alkotó lelkébe, s szinte látjuk, hogyan szerezte össze tragoediáját. Eemélni merjük, hogy a könyv megtalálja a kellő elismerést, ami buzdítani fogja Mérei urat további munkálkodásra. Aki ismeretlenül egyszerre ilyen hatalms munkával állt elő, annak következő működéséhez nagy reményeket fűzhet a tudós világ. (H.— lYIlMIIIK MOSDÁSA. A bőr ápolása lényegileg a tisztasággal függ össze, a fürdéssel és mosdással; de néhány szót kell szólnunk a módról, a hogyan ez történik, különösen a leszárítás módjáról. Sok anya és dajka alig tudnak eleget dörzsölni és vakarni a gyermeken, ugy, hogy a bőr ez után biborpirossá lesz. Ennek csak nagyobb gyermekek hideg fürdője vagy lemosása után van értelme, hogy a vérkeringést a bőrben ismét helyre állítsuk, különben nincs. Nem czél a bör felső rétegének bedörzsölése. A mi elhalt és leválásra megérett, az mosás után közönséges leszáritáskor amúgy is eltávolodik, többet ne akarjuk leválasztani. Hogy menynyire hajlandó a közönség a dörzsölés alkalmával többet tenni a szükségesnél, az néhány szomorú esetben mutatkozott, a midőn a vízből kihuzottak ismét életre ébredtek, de később bőrgyulladásban meghaltak, melyet a kíméletlen dörzsölés okozott. Nagyobb mosdás alkalmával czélszerü, hogy két törülközővel szárítsunk le, előbb egy bolyhossal szívassuk fel a viz nagyobb részét és ez után egy szárazzal és puhával a viz maradékát. Nincs semmi értelme, ihogy nedves kendővel dörzsölgessünk. Idősb korban hasznos vagy kellemes lehet, ha a bőrt dörzsöléssel vagy kefével izgatjuk | egészséges gyermeken erre nincs okunk* Arra is ügyeljünk, nehogy leszáritáskor a bort ide oda rángassuk és a közötte lévő kötőszövetet rongáljuk. Gyakori erőszakos nyújtás által a bőr elernyed a mitől óvakodj uk. Erre különösen leányoknál ügyeljünk, kiknek emlői épen fejlődnek vagy már kifejlődtek. Ezeket mindenkor lehetőleg kíméletesen szárítsuk föl dörzsölés nélkül, mert nem csak a szépségről van szó, hanem azt is gondoljus meg, hogy a bőr alatt egy nagy mirigy van, mely külőmböző bajoknak van kitéve, melylyel tehát kíméletesen kell bánni. Mosdásra való legjobb viz, mely kevés szappannal leginkább habzik. Ez a legpuhább viz, vagyis legkevesebb só van benne. Tiszta esőviz bármely kut- vagy forrásvíznél jobb. Legjobb törülközőkre való szövet a vászon, mert gyapotnál jobban sziv föl és használat közben, valamint mosás által puhábbá válik, mig a gyapot majdnem ellenkezőleg viselkedik. Bolyhos kendőknek, vagyis melynek szövetéből egyes szálak kiállanak, az az előnyük, hogy több vizet szívnak föl; azonban czélszerütlen az olyan törülköző, mely rögös és csimbókos vagv nagyon durva, hogy a bort jobban ledörzsölje ; ezek csak a gyermek kínzására valók. A télen képződő u. n. durva bőrt glyczerinnel, vaselinnel vagy créme célestetel kell puhábbá tenni. Ez ellen nem segít a gyakori mosdás, sőt inkább ez által a bőr még durvábbá lesz, a mit nemcsak
