Esztergom és Vidéke, 1893
1893-05-25 / 42.szám
Esztergom, XV. évfolyam. ' 42. szám. f CsDtBrtSk. 1893. Májas 25. f MErtJKTjENIK IIEIENK1NT KÉTSZER: ' Vá ''° SÍ f S MftmtA kÖÚÖTljeA HIRDETÉSEK: j VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK i W.ÓIM JOO szóig kr, looSZÉCHENYI-TÉR 332. tó1 áü0i « 1 frt ™ k J f? 0 '* 2 frt 95 kr * ELŐFIZETÉSI ÍR: ű<)Va a ] ap szellemi részéi ÜteM közlemények kftldendök. , 6 J 6g ' J * Egész évre 6 frt — kr. n ^ . ~—- « , MAGÁN HIRDETÉSEK megállapod is szerint legjutányosabPél évre 3 fit — kr. K I A D 0 - H I V A T A L : ban közüliéinek. Negyed évre 1 frt r >0 kr KZÉOfiKNyi-TÉH 832, 7 Egy SZám ára 7 kr. hová lap bhaia'os h m>«án hinl*>lései, a nyi literbe szánt közle- t NYILTTÉR sora 20 kr. • 1| iiKMiyek, elöli/.ftéwi pénzel; »'s leklamá ások in'éW»»HtMc £ — 1 0 A mumus. Az utóbbi időben dívpítá vált, bogy mindenki — ki a napirenden lévő szabadelvű jelszavakat magának vallja — szabadkőművesnek neveztetik, igy történt ez Esztergom vármegyével, mi lapunk is azon megtiszteltetésben részesült ily címzést kaphatni, Ezennel ünnepélyesen kijelentjük, liogy e lap soba szabadkőművesek szolgálatában nem állott, munkatársai közül egy sem tagja valamely szabadkőműves páholynak. Nem mentegetésből tesszük e kijelentést ,hanem mintán anynyira ós annyiszor ijesztik közönségünket — mint a gyermekeket a mumussal — a szabadkőművességgel, szemébe akarunk nézni ennek. Azért szükséges e kijelentés, nehogy elfogultaknak látszassunk. Tanulmányoztuk ezen intézményt mindenféle nyilvános könnyen és nehezen hozzáférhető forrásokból s azon meggyőződésre jutottunk, hogy a szabadkőművesség fedettségének főoka látszólagos titokzatosságában rejlik. «Szabadkőmüvesség vagy az élet művészete nemes gondolkodás, az emberiség rendeltetésére célzó önérzetes munka, tekintet nélkül rang, állás, nemzetiség és vallásfelekezetre, szabad testvéries egyesülése az e célra törekvőknek, csakis az erkölcsi törvények által kötve.* Ezek azon fő jelszavak, melyek tudomására jutottunk. A céljaik elérésére szolgáló eszközök jó tanítás és példa emberszerető intézmények élet belépi etése. A szabadkőművesek nem képeznek titkos szövetséget, hanem zárt társulatot, mert sem létezése, sem elvei, törvényei, tagjai és történeke nem képeznek titkot. Titoktartásra kötelezi magát a szabadkőműves nem eskü, hanem adott szó állal nem a szabadkőművesség lényegére vonatkozólag, hanem csak a régi időkből fenmaradt symbolikus, egymást i megismertető jelekre ós szokásokra vonatkozólag. Ezen jelek és szokások semmit sem tartalmaznak mi az erkölcs vagy állam törvényeivel ellenkeznék, tisztán ethicai természetűek. A szabadkőműves szövetkezet működése oda irányul, hogy első sorban tagjai szellemileg, erkölcsileg nemesítsenek, minJdenfóle divatos előítélet, babona ós szenvedélyektől mentek legyenek, hogy önérdek nélkül mindig csak az emberí(Ség javáért működjenek, az igazság, a szép és jóért lelkesedjenek. Ezen elvek látszó eredményei jótékony intézetek alapítása, — a népnevelés és mindenféle humánus törekvések előmozdítása. Tagja lehet minden önálló, független, kellő műveltséget bíró ideálisan gondolkodó férfiú. Ezek főbb vonásokban a szabadkőművesség céljai ; bármennyire kutattuk forrásaikai, semmiféle vallás vagy állami intézmények elleni tendenciákat nem tudtunk felfedezni, — oly dolgok ezek, melyekre minden nemes ember törekszik a nélkül, hogy szükség volna titokzatosnak látszó szövetségbe belépni. A szabadkőművesség története sem bizonyít ilyen vallás vagy állam felforgató törekvések mellett, — példa erre, hogy a legtöbb államban engedélyezve van, sőt koronás fejedelmek védnökei és nagymesterei, — mint pl. Németországban oly páholy van, melynek csak keresztény lehet tagja. Hazánkban is számos minden rendű és rangú tagokból álló páholyok vannak, azok azonban, kik a jelenleg napirenden lévő valláspolitikai kérdéseket érvényre juttatni akarják, nem szabadkőművesek. Az előadottak által nem akarjuk tisztelt olvasóinkat buzdítani, hógy lépjenek a szabadkőművesek közé, hanem csak illusztrálni akartuk, hogy meny nyire alapos ama folytonos vád, hogy mindenki, ki a józan haladás barátja, a szabadkőművesek szolgálatában áll. Azon tendenciát, hogy a szabadkőművesség a vallásfelekezetek és különösen a kath. vallás ellen volna, sehol sem tudtuk a forrásokból megtalálni. A budai honvédszobor leleplezése. A budavári dísztéren felállított honvédszobrot pünkösd vasárnapján d. e. 11 órakor tengernyi közönség jelenlétében, nagy és szép ünnepélyességgel leplezték le. Az ünnepélynek az időjárás is kedvezett. A verőfényes szép időben már kora reggel megmozdult a főváros lakossága és apraja-nagyja valóságos zarándoklatban, a melynek végehossza nem volt, vonult fel a budai várba. A lánchíd folyton himbálódzott a rengeteg néptömeg terhe alatt, mely rajta keresztül ment. A budai lánchid(éren, az Albrecht-uton, a várba vezető" gyalogos hegyiülakon, mint valamely megindult hangyaboly, nyüzsgött a nép, a sikló pedig szüuet nélkül közieke* defct fel és alá. Az ünnepély színhelye, a budai vár valóságos nemzeti díszt öltött. A házakat gazdagon felékesítették lobogók* kai, szőnyegekkel ós zöld gályákkal* A szobor mellett állott a dobogó a szónokok számára, a szobor előtt pedig a hölgytribün ötszáz ülőhelylyel. A szob* rot négy óriási szálfára felhúzott vászon takaró födte el a leleplezésig. A szobrot környező pázsitra rakták le aft érkező koszorúkat. A disztéri házak és erkélyek zsúfolásig megteltek közön-* seggel, sőt még a házak tetejéről ís több százan nézték az üuuepóly lefolyását. D. e. 9 órától kezdve egymásután érkeztek a meghívottak és a küldött* ségek a leleplezési ünnepélyre és a számukra kijelölt helyet példás rendben foglalták el a vállszallagos öreg honvédek ós a kokárdás egyetemi ifjakból alakított rendezőség előzékeny és udvarias intézkedései nyomán. Igen érdekes látványt nyújtott a küldöttsó* gek felvonulása. Legelsőnek érkeztek a honvéd menedékház díszbe öltözött tagjai Cserey ezredes-parancsnok vezetése alatt. Köztük többen voltak olyanok, akik 44 évvel ezelőtt Budavára ostromán résztvetlek. A szegedi öreg honvédek egyenruhában, élükön Széli G-yörgy elnökkel dobpergés mellett vonultak fel s a közönség zajosan megéljenezte őket ép ugy, mint a zászló alatt tromAz „Esztim ss Tiiikí" tárcája. — Történet. — Irta: ALAPI GYULA. Matic Nikola és Dragosán Juon kecskéket őriztek valahol a Karsztban, az Isten háta mögött. Elég jó egyetértésben élt a két móriák egymással; megosztoztak, — a mi kevés volt, — legelőn és nem bántották sem egymást, sem a kecskéiket. Ha ugy nagy néha — egy esztendőben egyszer — többet találtak beszedni az alma borból, vagy szilva-pálinkából, hát kölcsönösen vigyáztak egymásra, hogy haza jussanak, s vagy Dragosán Juon kísérte haza Matic Nikolát, vagy megfordítva. Szóval szent volt a béke. Egyszer azonban a brjesztováci vásár után azt hiszem szent Bazilius napján, mégis össze különböztek. Mikor Matic Nikola haza felé hajtotta a kecskéit, ugy vette észre, hogy egy gödölye hiányzik a nyájból . . . Ezt valahogy kereshette Dragosánon és civakodni kezdtek. Dragosánnál csak furkós bot volt, Matic Nikola pedig éles kést hordott magával és Dragosán Juon halva maradt a csatatéren. Olyan biztos szúrást kapott az oldalába, a mit egy kecskeőrzésben megőszült móriak se bírt ki. Be azért a világ folyott tovább, Dragosán Juont elföldelték a felesége meg a fia. A temetést nem végezhette pópa, mert az messze lakik, meg aztán az pénzbe kerül, legalább is egy kecskébe. Dragosán fia vagy özvegye nem hívták törvénybe Matic Nikolat, a törvény is messze van a Karszttól . . . Hanem a fiu, a ki már tizenhat éves kamasz volt, jól kifente a kést és beledöfte az apja sírjába. Aztán ott a helyszinén megesküdött szent Baziliusra, hogy az apját megboszulja. Aztán hazament a kecskéket őrizni. Csak annyiban történt változás, hogy Matic Nikola jobbra hajtotta a kecskéit, Dragosán Petru, a kamasz meg balra. II. Matic Nikola öregedett, meg talán félt is a fiatal Dragosántól, az tény, hogy a fiát is mayával vitte a kecskéit őrizni. Tizenhárom éves volt már a fia, Száva, hát bele költött tanulni az apja- mesterségébe mert nem lehet se pópa se dászkál, hanem kecskepásztor. Egyszer aztán a fiu, Matic Száva, maga hajtotta haza a nyájat. Az öreg egy gödölye után ment és bele csúszott a szakadékba, hát bizony elég öreg volt már, hogy ily mély ugrást ki ne bírjon . . . Matic Száva pedig egyedül őrizte a kecskéit ezentúl. Dragosán Petru meg ismét elment az apja sírjához és megesküdött, hogy megboszulja. III. Lepergett néhány esztendő. Sokat fujt a bóra is, meg a scirokkó is. Dragosán Petru asszonyt vitt a házhoz, de azért bosznját se felejtette el. Matic Száva is a legény sorba jutott, hiszen tizennyolc éves elmúlt. Sok morlák leány volt azon a vidéken, kikkel kapott volna sok, sok kecskét is, de hát neki már volt választottja, a szép Dragosán Ilia. Néha-néha, mikor Ilia ebédet vitt a bátyjának, találkozott vele Matic Száva és bizony rajta felejtette a szemét. Mikor meg ünnep volt és Ilia befonta a hajába az arány és ezüst pénzeket, akkor igazán takaros, elragadó volt. Persze ilyenkor meg is mosakodott. Száva egyszer meg is szólította : — Te Ilia I mondanék neked valamit. — Mit akarsz Száva ? szólt a leány vissza. — Hát én téged elvennélek, mert tetszel nekem. Szép vagy. — Csakhogy azt nem engedi ám a Petru bátyám. — Az már baj. De eljönnél-e hozzám asszonynak ? — El hát ! — Majd beszélek én Petru bátyáddal. — Jól van, hát beszélj vele. És mindegyik ment a maga utján tovább. Miért ne szerethetnék egymást ? Miért ne lehetnének egymásé ? Száva nem tehet arról, hogy az apja megölte az Ilia apját. Es Ilia miért ne szeretné Szávát ? ö nem oka annak hogy az apja nem ütötte agyon a Száva apját. Matic Száva ugy gondolkodott, mikor a kecskéit őrizte, hogy miképpen kellene Dragosán Petru tói megkérni az Ilia kezét. Végre elhatározta, hogy egyszerűen megkéri a leány kezét, hozományt nem kér. Az apja úgyis megölte az Ilia meg a Petru l apját, hát elveszi Iliát hozomány nélkül is, de az arauy és ezüst pénzeket, melyek oly széppé teszik Iliát, követelni fogja. Az bizonyos, hogy Iliát megkapja, mert hozomány nélkül el nem veszi egy morlák legény se, ha akár milyen szép lenne is. Egy szép reggelen, mikor egy kicsit fujt a scirokkó, arra hajtotta a nyáját a merre Dragosán Petru szokta hajtani. Elérte ugy tiz óra felé, ott legeltették egymá9 mellettcsendben vagy tizenkét óráig. Ezalatt Matic Száva azon gondolkodott, hógy mit mondjon legjobban Petrunak. Azért gondolkodott olyan soká, mert az a gaz scirokkó elfújta a gondolatait, meg hát rekkenő meleg is volt. Ugy dél felé járt az idő, mert a nap egészen az ég közepén állt. Akkor odament Száva Petruhoz es azt mondta neki : — Kutyául fuj a scirokkó te Dragosáa Petru. — Bizony kutyául Matic Száva. —- Te Petru elvenném a testvéredet Iliát. — Különb legénynek is vásik arra a foga, mint te vagy Száva szomszéd. Te még kölyök vagy. — Az anyám azt mondja, hogy husz leszek a télre, az meg tudja jól. De hát én elvenném Iliát, nem kellene vele kecskét adnod, csak az arany meg ezüst pénzeket, a miket a hajába fon ünnepekeu, meg mikor a faluba megy, vagy a brjesztováci vásárra. — Nem adom Iliát. — De nézd csak Petru, nini éppen jön Ilia, hozza az ebédet. Ilia eljönne hozzám. Kérdezd csak meg ? — Nem megy tehozzád, A te apád meg-
