Esztergom és Vidéke, 1893

1893-05-25 / 42.szám

bita szóra lépkedő de"breeoni honvédeket. Az öreg honvédek a Szt.-Háromság-téren gyülekeztek. Voltak közöttük többen régi honvéd- és nemzet őri egyenruhában, voltak előkelő urak és öreg földmivesek. Többen közülök egymásra ismerve, köuyes szemmel ölelkeztek Össze;.A honvédek fél tizenegy Óra tájban vonullak a szobor alá, a hol már akkor nagy élénkség uralkodott. A közönség néma csöndben hallgatta a dalárda énekét. Ezután Szénássy Sándor dr., a budai houvéd-egylet elnöke olvasta fel a szobor történetét, mely igy hangzik-: Helyen tisztelt ünneplő közönség! Kedves bajtársak ! Ma 44 éve ezen a téren, hova most mi gyülekeztünk, — a csata küzdelmeiben testileg ós lelkileg elfáradt, úgyszólván kimerült honvédek gyűltek össze, egyrészt hogy a kemény hadi tusa után fegyverüket lábhoz bocsátva, pihenőt tartsanak, kipihenjék a heves, véres csata küzdelmeit a vár bevétele fölött való örömeik között, másrészt, hogy a dicső honvédek közül, a vitézségi érmet kiérdemlők, elvegyék igazán megérdemlett kitüntetésüket. Hogy jól esett a pihenés azoknak, kik önfeláldozásuk és a halált megvető bátorságuk által, visszaadták a nemzet törvényhozó testűiéi ének otthonát és megmentették a haza szivének lakosait az örökös rettegéstől — elgondolhatjuk ; az akkor egybegyűlt közönség tagjai közt nem egy könnyes szemű találkozott, a ki abbeli örömének adott kifejezést, hogy Budavára az ellenségtől visszafoglaltatok, olyanok is voltak nem csekély számban, kik az elesett hősök közt testvért, férjet, vagy talán atyát sirattak; de öröm vegyül ott még a legborusabb arekifejezések kö/ó is, öröm — mint a miénk — kik, miként ők — megszabadításuk napját, ugy vártuk mi e napot, hogy a legnagyobb örömmel jelenjünk meg e nemzeti ünnepélyen ; a nemzeti vitézség emlékének leleplezésén ; tehát e nap nemzeti örömnap, melynek emléke neveli a nemzet büszke önérzetét. Ez az a hely, mely legjobban megérdemli, hogy feledhetetlenné tétessék, 8 ma már itt áll a jelvény, amely megőrzi emlékezetünkben a magyar szabadságharc legkimagaslóbb mozzanatát, melyről abban a reményben vonom le a leplet, hogy a magyar szaölte az én apámat. Én meg megöllek téged. És kihúzta a kést az övéből, s oly biztosan agyonszúrta az ijedtében megdermedt Szávát, hogy alig mozdult egyet. Mikor Ilia odaért az ebéddel, akkor ezt mondta neki. — Megboszultam az apánkat. Ilia elkezdett sírni, azt meg jól eldöngette a husánggal csak ugy jajongott. Mert hát erős, izmos ember volt Dragosán Petru a bátyja, meg a husáng is jó kipróbált husáng volt, családi ereklye. A dédanyját is ezzel döngette el a dédapja. Azután az erőgyakorlat után befalatozta a polentát és lefeküdt a lonkára, hogy ^aludjék egyet. jEste szépen hazahajtotta a nyáját. IV. Matic Szávát eltemették, az anyja meg a szomszédok, az igaz, hogy pópa nélkül, mert hát a pópa meg a dászkál csak jó pénzért mennek oda az Isten háta mögé, a mi szentül belekerülne egy kecskébe. Sem törvényben nem kereskedtek Dragosán Petrun, mert a tőrvény is igen messze van a Karszttól, lenn, egészen a Fittmára torkolatánál a tenger mellett . . . És az se volna ingyen. Majd törvénykezik helyette a Matic Száva öcscse a Hirkó, majd megveszi az igazat Dragosán Petrun, vagy gyermekein az apja haláláért, ha felnő, ha nagy lesz . . ,' bad ságszeretetnek örök hirdetője és emlékeztetője leend. (Szónok intésére a lepel lehull, amit riadó, szűnni nem akaró éljenzés követ.) Szeretve tisztelt nemzetem! Kedves bajtársak ! Miután 22 esztendei fáradságos és viszontagságos gyűjtésünk eredményét, nemzetünk hagyományos vitézségének emlékét, voltam szerencsés a nemzet örizetének átadni ; legyen szabad röviden visszapillanlást vetnem a szobor történetére és azokra a nehézségekre, melyek ez emlék felemelésének gátjaként állottak előttünk. Mágnásaink — 4 kivételével — vagy nem veitek tudomást a létesítendő szobor ügyében megindított mozgalomról vagy szándékosan maradtak távol adományaikkal. E négy adakozó közül is megérdemli a különös kiemelést egy, kinek családiagja a hadjáratok alkalmával szigorított hadi törvények ítéletének esett áldozatul, melyért hátramaradt övéi, — félretéve a boszu nemtelen fegyverét s meghajolva nemzeti szabadságunk szentsége előtt; szép összeggel járullak e hősi jelvény anyagi áldozataihoz. Nem áldozlak főpapjaink a nemzet hagyományos vitézségei emlékére, alig 4—5 kivételével, ezek közt első helyen a nem is magyar származású, Istenben boldogul! Kruesz Kriz osztom pannonhalmi főapái, ki a konventtel egyetértve, 50 frtot adományozott. A nemzet áldása lengje körül nyugvó porát nemes a d o m á n y á é r t. Minden támogatások és áldozatok közt legnagyobb a fő- és székváros hazafias meleg támogatása, mely nem csak szellemi támogatás, hanem tetemes anyagi segélyezésből áll; szellemi támogatásban részesítette a főváros középitészeti-bizottsága a szobor-bizottságot akkor, midőn a szobor helyének odaajándékozta e történelmileg nevezetes helyet. A középi!észeti bizottság ez ajándékozását a fő- és szókváros hazafias tanácsa, nemkülönben a közmunkatanács is örömmel vette tudomásul, melyek után a mii. belügyminister ur készséggel adta beleegyezését. Éljen a fő- ós székváros t. tanácsa soká s tartsa meg az 1848—49-tki honvédeket továbbra is hazafias emlékezetében. Végre nem mulaszthatom el hálakőszönelemnek itt e helyen kifejezést adui kedves bajtársaimnak a szobor felállítása körül kifejtett nem éppen tövis nélküli munkálataikért; nem éppen tövist elemiek nevezhetem azért, mert a szoborbizottság sok meg nem érdemlett támadtatásnak és sérelemnek volt kitéve és nem egyszer akarták szegény honvéd bajtársaink a szobor alapot a bizottság, illetve az elnök kezei közül kivenni és azt önmaguk közt felosztani, de meg volt a szilárd ellenállás, egy pár adakozónak a gyűjtő ivén jelzett ama kívánalma, hogy a pénzt csak is a jelzeit houvódszoborra kívánja fordíttatni és végre a buda-ó budai honvédegylet határtalan bizalma által támogatva, mellyel a bizottságot megtisztelte, ez alapon a szoboralap megőriztetett minden kellemetlenségtől. 1892. november hóban a 13 tagból álló szobor-bizottság, miután abból a hat később, az országos gyűlés által választott tag, kilépett, újból állíttatott össze 8 ez újonnan összeállított szobor-bizoltság, mely ma ünnepélyesen leteszi mandátumát, a következő tagokból állott: Csekélységem elnöklete alatt: Bogdánffy Antal ezredes, Pyber Károly százados, Palugyay Elek főhadnagy, Bodó Antal főhadnagy. Hauda Frigyes, Wavjrik Mihály hadnagy bajtársakból, kiknek munkálkodásáért is forró köszőuetett mondok. Ezekben voltam szerencsés a szobor történetének rövid vázát befejezni. És végre kegyeskedjék az itt igen nagy számban ünn«'pie«en megjelent közönség, forró hála köszönetemet fogadni és megígérni, hogy a nemzet első katonáját az 1848 —49-iki honvédet, ki hazája megsértett alkotmánya visszaszerzése közben kész volt életét is áldozni — nem felejti el soha. Mikor Szénássy Sándor dr.-nak ajakáról elhangzott a szó : Hulljon le a lepel, a vászonlakaró egy pillanat alatt legurult és a közönség szűnni nem akaró éljenzésben és dörgő tapsviharban tört ki. A zajos haiás szinte leírhat atlan volt. Lelkesülten megéljenezték Zala György szobrászt. A percekig tartó viharos éljenzés elmultával Degré Alajos elnök lépett az emelvényre, hogy elmondja beszédét. Eleinte nagy tűzzel beszélt, de mindinkább erőt vett rajta a meghatottság s nem fejezhette be beszédét. «Engedjók meg uraim, hogy ne mondjam tovább írott beszédemet, hanem szivem érzését tolmácsoljam. Különben a lelkesültség elfojtja szavamat. Ezért régi bajtársamat, Cserey Ignác ezredest lel kérem, hogy tegye le a központi houvédegylet koszorúját.» Degré szavai általános benyomást keltettek és az öreg honvédet zajosan megéljenezték. Ezután a dalárda az Üdvözlet-elénekelte el, melyet a koronázási jubileumon is előadott, majd Bartók Lajos országgyűlési képviselő uagyhatással elszavalta alkalmi ódáját, melyet a közönség zajosan megtapsolt és szerzőjét megéljenezte. Most Spur János honvéd rövid szavakkal a szobrot átadta a fővárosi közönség gondozásának. A budai dalárda az ünnepély programmjának záradékául elénekelte a Szózatot, mely után a közönség lassankint oszladozni kezdett, de a nagy forróság dacára egész délelőtt sokan állták körül a szobrot, melynek megtekintésére egész délután késő es*ig özönlőitek a fővárosiak ós az itt időző vidékiek. (N.) a rendezndŐ kereskedelmi kiállitás kereteit megállapította a következőkép : I. főosztály : A hazai kereskedelem tárgyai : 1. Kereskedelem élő állatokkal. 2. Mezőgazdasági ós állati termékek. 3. Építési anyagok. 4. Bányászat, fémes fémáruk, gépek és géprészek. 5. Bor, szesz és egyéb italok. 6. Dohány és dohánytermékek. 7. Ruházati cikkek. 8. Kózműáruk, gyapot, selyem. 9. Bőr, szőrme, gyapjú, len ós kender. 10. Papir, könyv, mű- ós zeneművek, hangszerek. 11, Gyarmatáru ós élelmi cikkek. 12. Ásványvizek. 13. Fa és szén. 14. Faipar. 15. Kő, agyag és üvegipar. 16. Vegyészeti szerek. 17. Rövidáruk és pipere-áruk. II. főosztály: a kereskedelem segédeszközei 1848 előtt, 1867-ben és 1896-ban. Ez a főosztály eredetiben, vagy mintákban a következő tárgyakat fogja feltüntetni, a jelzett három időszakban észlelhető fejlődósükben : 1. kereskedelmi irodák berendezései és felszerelési tárgyai, 2. raktárak ós elárusító helyiségek és ezek fölszerelései ; a raktározás eszközei ós módjai ; 3. csomagolás ; 4. reklámeszközök ; 5. szállítási eszközök ós módok; a szállítást közvetítő intézmények ; — 6. vásár-ügy ; 7. kereskedelmi utazók; 8. pénz-és hitelügy ; pénz ós hitelintézetek ; 9. tőzsdék, áru ós gabonacsarnokok; 10. a kereskedelem érdekeinek előmozdítására szolgáló intézmények, (kereskedelmi kamarák, kereskedelmi testületek, kereskedelmi múzeum, tudakozó irodák stb.); a hitelezők megóvására szolgáló intézmények. P. A milleniumi kiállitás. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás ama csoport-bizottsága, mely a kereskedelmet, a pénz- és hitel-ügyet öleli fel, nevezetes ós érdekesnek Ígérkező újítás. A bizottság e hó 15-én alakult meg a kereskedelmi minisztérium tanácstermében. Az ülést Falk Miksa elnök nyitotta meg azzal a javaslattal, hogy tekintettel a csoportba utalt tárgyak óriási körére, a csoport alakuljon megfelelő számú csoportokká. Az alcsoportok beosztásánál, illetve működési programúi kereteinek megállapításánál jelentékeny nehézségek merültek fel, mert a kereskedelem, mint ilyen, még eddig önállóan semmiféle kiállításon sem szerepelt ós igy sem a csoport tárgyai, sem a kiállitás módozatai tekintetében minta nem létezik. A beható értekezések eredményéhez képest a csoport két főosztályra fog oszlani; az első osztály fel fogja tüntetni a cikkeket, mely Magyarország bel- és külkereskedelmének tárgyai voltak 1848 előtt ós 1867-ben és lesz 1896-ban. A közbeeső időszakok fejlődési menetét statisztikai kimutatásokban és grafikai táblázatokban tüntetik fel. A beosztásnál nem annyira az áruforgalmi statisztika árucsoportjai voltak mérvadók, mint inkább az, hogy a kereskedelem egyes főágai milyen cikkeket ölelnek fel. A bizottság a kiállitás igazgatójának javaslatához képest, a beosztást illetve A kereskedő ifjak kirándulása. (Május 21.) Már korra reggel 6 órakor csoportosult a jelvényes rendezőség a csavargőzös állomásnál, mert pünkösd vasárnapján rendesen Merkúr hivei occupálják azon ózondus kies helyet, ho vá a mi közönségünk, vendéglőseink némi boszankodására, oly szívesen özönlik. Nem is panaszkodhatunk, hanem csak dicséret illeti a lelkes reudezőséget, mert kereskedői qulificatióval semmiből teremtette meg az egyesület helyiségeinek restaurálása és költözködései kiadásainak fedezését, melynek létjogosultságát ós nemes missióját legtöbb önálló kereskedőink nemcsak anyagi támogatásuk megtagadásával, hanem távol lettük fényes tündöklésével elismerni nem akarják. Mindazonáltal a vigalom fényesen sikerült; már 4 órakor délután táncra perdült a phönamatikus kártyákat forgalmazó ifjúság, ami nem csekély kacajra adott gyakran alkalmat. A talpalávalót a Paliék csinálták és a vigalom oly pezsgő, sőt mondhatjuk kicsapongó, jó kedvvel folyt le, mert a táncrakérés — a 19-ik század legújabb vívmánya — telefon utján eszközöltetett. A másikod négyest 90 pár lejtette és a táncvigalom éjfólutánig tartott, a mikor széles jó kedvvel énekszó mellett ült csavargŐzösüukre a jól mulató társaság. S —ő. HÍREK. — A római zarándokokat ő Emjának vezetése alatt nagy érdeklődéssel kiséri mindenütt a római lakosság. A zarándokok legelső utja a szt. Péterbe vezetett, melynek csúcsa megtekintése után elmentek szt. Péter sírjához, hol Fehér Ipoly hosszabban imádkozott elő és záradékra koronás fejedelmünket, kegyelmes bibomok hercegprímásunkat és az egész országot szt. Péter ótalmába ajánlotta, Pünkösd vasárnap Császka érsek misét mondott szt,