Esztergom és Vidéke, 1893

1893-05-18 / 40.szám

f M Kfi.I KI.IÍN Ni H ÜT töNKI NT KÉTSZER : f^"

08

' «* ™&J± f^ink kózlőhye. j HIRDETÉSEK: f VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I wótói IOO szóig 75 kr, íno— , . SZÉCHENYI-TÉR 332. tó1 1 frt *L

k

^TŰ

]

&

09

~* 2 " 95 KliÖFIZKTKSI ÁR: hova a lap «*ellwni részt't. i«let« közlemények kflldendök. . 6 y

ÜL!Ll Egén* évre 6 frt — kr. —— MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányoaabPel én* 3 frt — kr. K I A D 0 - H I V A T A L : bau közöl létnek. Negyed évre 1 frt r.O kr SZÉOHKNYI-TÉR 832, Egy SZám ára 7 kr. hová lap hha'aos h rn^áu hirdetései, a nyüttéibe szánt közle- NYILTTER sora 20 kr. • — 0 menyek, előíi/ftewi pénzek cs reklamá'áxok inté/.eiulRk £ O A római ut előtt. A magyarországi katholikus egyház feje, a hercegprímás néhány nap múlva az örökvárosba ér, hogy kifejezhesse a világegyház látható feje előtt nagy Magyarors/ág katholikus híveinek beuső üdvö/letét. Rómában igen gyakran jelenik meg "oly magasrangu egyházfejedelem, miut Vaszary; de az ő megjelenése a szent szék előtt jelentősei)!), mint bármely » * nás rangtársáé, mert ő a magyar katolikus egyházat képviseli. Azt az egyházat, melyet a római szent szék előtt mindig kiváló lángelmék és honfiak képviseltek, mely a római szent széket még a próbáitatások idején is osztatlan hűséggel tisztelte meg s birta is annak bizalmát és megtiszieiő figyelmét egy évezreden át. A magyar egyházi méltóságok római utjának jelentősége még nincs érdeméhez méltóan megírva. De annyit minden intelligens magyar tud, hogy nemzeti önállóságunk kétes alapon való beperesitése idején a magyar állam első évszázadaiban a görög, olasz stb. eredetű dinasztikus jogsérelmek s alaptalan jogcímek a szent szék jóindulatú * * segélyével lettek orvosolva és devalválva. Egész multunkon végighúzódik a szent szék részvéte, mintegy elismeréséül a magyai katholikus nép hitbuzgalmának. A lefolyt ezredév alatt, elviselhetleiiül súlyosnak látszó viszonyok közt, Magyarországnak igen sok hercegprímása kereste fel Rómát, hogy onnan hitben ós tudásban gazdagabban térve vissza, az országot duló viszályok kiirtásának nagy munkájában vezérszere pet játszanak. Magyarország ma oly reformok előtt áll, melyek hivatva vannak régóla s/ükséges újításokat meghonosítani s rég igaztalanná vált előítéleteket megsemmisíteni. Ez újítások meglioiiositásának s ez előítéletek kiirtásának vannak ellenzői is, akik az áldatlan harc megkezdését a hercegprímás visszaérkezése után tervezik. E félszeg viszonyok közt a római zarándokúira induló hercegprímásra Rómában nemes hivatás vár. Tájékoztatnia kell az ottani irányadó köröket az államiságunk létérdekeinek megfelelőleg tervezett reformokról, kivételes viszonyainkról és pedig akként kell szólaniuk információinak, hogy azokban a magyar lelkészi kar legelsőjének liitbűsége mellett a jó magyar hazafiak legelsői közül való honfinak bölcsessége és hazaszeretete is érvényesüljön. Ha végigtekintünk azon kiváló egyházfejedelmek hosszú során, akik egyházi és nemzeti misszióban zarándokoltak hazánkból Rómába, hithűség és honfiúi érzület kiválósága tekintetében Vaszary hoz hasonlítható alakot alig találhatunk. Hitérzülete, hazaszeretete, oiszágszerte ismeretes bölcsessége szinte előre sejtik azt az irányt, melyet fennkölt lelke választhat, hogy egyenlő buzgalommal szolgálja hitét és hazáját. Az egész nemzet megtisztelő figyelme kiséri római útjában. Ottani ténykedései elé a legnagyobb megnyugvással tekintünk. Nemzetének minden tagja tudja, bogy Vaszary ban a fennkölt lelkű pap mellett Rómában is érvényesülni foga hazafi. E kettő együtt emeli őt.Pázmány Péter, a legkiválóbb magyar államférfi és egyházfő méltó utódjává. Visszajövételét várva-várjuk ; mert hisszük és reméljük, hogy útjáról visszatérve, gyöngéd kézzel el távol itja a szereplés szint eréről azon elemeket, melyek a magyar állam bel békéjét megzavarni, a nemzet előrehaladásának akadályaivá lenni merészkedtek ; el fogja őket távolítani, mert nem engedheti, hogy államellenes közbékeliáboritó agitációkat folytassanak némelyek a szeretet tanának leple alatt. C. d P. «Esztergom gyásza.» Ezen cim alatt jónak találta az «Esztergomi Hirlap » vasárnapi számában az apr. 29-iki megyei közgyűlés eseményeit feleleveníteni és ahhoz megjegyzéseit fűzni. — Mindenki, ki a város és megye lakosainak belbékéjét szivén hordozza, azon nézetben van, hogy jobb lett volna ezen ügyet többé nem bolygatni, — tiszteljük egymás meggyőződését, a csata lezajlott, győzők vagy legyőzöttek nincsenek — térjünk a napirendre át. Nem reflectaltunk volna laptársunk ezen kirohanására, de azon körülmény, hogy cikkében a megyei tisztikart, a községi jegyzőket és mindazokat, kik a sokoldalú megfélemlítések dacára nyíltan kifejezték meggyőződésüket, oly indokolatlan támadásokkal illeti: szükségessé teszi, hogy e tárgyban felszólaljunk, nehogy az lássék qui tacet cousentire videtur. T. laptársunk először is a hercegprímás bánatát és szívfájdalmát beszéli el, a Csolics-féle merénylettel összefüggésben említi a megyei tisztviselők attentátumát a primás ellen, hálátlansággal vádolja őket, vallástalan, erkölcstelen* kenyérkosárral elnémítható egyéneknek declarálja mindazokat, kik nem az ő nézetét vallották. Erre a következő válaszunk van : Magyarország hercegprímása nem bizta meg az «Esztergomi Hirlap»-ot, hogy Őt védje vagy esetleges nem tetszését ezen nton tudassa; a ki helyi viszonyainkba be van avatva, az tudni fogja kellőleg megbecsülni, ezen védelem értékét; — a mennyire mi ismerjük hgprimásuuk érzelmeit, nem csalódunk, hogy ha véletlenül tudomására jutna ezen nem kért védelem, fel fog sóhajtani: «Ments meg Isten barátaimtól, ellenségeimtől majd megvédem enmagamat.* ,«Esztergom vármegye tisztikara h áI á d a 11 a n a primás irányában», mondja laptársunk; ha egyéni meggyőződést nyilvánítani hálátlanság, akkor igaza volna — de köztudomású dolog, hogy hgprimásunk ilynemű hálát nem óhajt, de el sem fogadna. Vallástalanok, rossz katholikusok, erkölcsteleneknek bélyegzi mindazokat, kik a kormánynak bizalmat szavaztak — nagyon szomorú volna, ha valóságában igy állana, mert akkor kevés jó katholikus volna ezen országban — pedig tudjuk, hogy tényleg nem igy van. Az „Esztergom bs Vidéke" tárcája. A Ji a il 7 (A Vasárnapi Újság 13-iki számából.) Tizen negyed fél éve, hogy Arany János elköltözött az élők sorából, s ugyanannyi, hogy halálával megpendült az eszme, a mely immár testet ölt. A nemzet gyásza nem sülyedhetett önmagába néma fajdalmával. Kifejezést kellett adnia a veszteség nagyságának s annak a tudatnak, hogy a magyar költészetnek egyik legelső rendű alakja, legnagyobb epikus költője iránt le kell rónia a kegyelet adóját. Földi alakjának képmását szoborban örökítette meg, a mely nemcsak a költő dicsőségét hirdeti, hanem a magyar nép áldozatkészségét is. Arany János halála először adott alkalmat arra, hogy a nemzet részvéte néhány rövid hónap alatt összeszerezze a szobor költségeit, megmutatva, hogy a lángész alkotásait nemcsak élvezni tudja, hanem hálás is tud lenni iránta. E bála nemcsak a szobor költségeinek gyors öszszeadásában nyilvánult impozáns módon, de mintegy a szobor helyének kijelölésében is. Nem a véletlen müve, hogy e szobor a Magyar Nemzeti Múzeum épülete előtt áll. A mint a honfiak áldozókészségéből megalkotott legelső müintézetünk a nemzet történeti fejlődésének, hazánk földjének minden becses emlékét összegyűjtve Őrzi: épen annak a költőnek az ércs/.obráfc kellett e gyűjtemények palotája elé fölállítani, a ki a magyar nép s a magyar szellem legtöbb és legsarkalatosabb tulajdonságait fejezte ki műveiben, a ki nyelvünk erejét, rhytmusunk zengzetességét, mondáink éltető elemeit a legmüvésziebben fejtette ki, a régi maradványokat öszszeolvasztotta az uj kor szellemének vívmányaival, a betemetett mult emlékeit a XIX. század élő tanúivá, beszélő alakjaivá teremtve s megelevenítve az őskor és lovagkor annyi dicsőséges epizódját. A mily bámulatos művészeti alkotások fűződnek a költő nevéhez : épen oly egyszerűen nemes az életpálya, a melyet megfutott. 1817. márciusának 2-ika és 1882. októberének 22-ike az a két határpont, a mely életének kezdetét és végét jelöli. A ház, melyben az első napot megpillantotta, ma már nincs meg. Maga mondja a költő : Hire, pora sincsen már az öreg háznak, Honnan elindultam földi utazásnak. Nem is ugy épült, hogy századokig álljon, Csak rövid tanyául, mint a fecske-fészek. Ennek a nagyszalontai kis háznak egykori bölcsőjét az Akadémia diszes palotájában felállított ravataltól hatvanöt év választja el, s az egyszerű földmives apa gyermekét a nemzet legnagyobbjainak hire s dicsősége koszorúzza. A csonka torony alján játszadozó, s a toronyról szájrólszájra járt mesés hagyományokon ábrándozó gyermek önkéntelen kedvteléseit, az öntudatos alkotó művész munkája váltja fel, de ennek forrása az a nép, a mely közt növekedett, s az a táj, a hol gyermekjátékait játszotta. Mintegy az anyaföldből merített erőt magának Anteusként, azért kapcsolódott élete és művészete oly szorosan a hazai földhöz és néphez : «övé — mint hja — lantjának bája, övé rajta minden jegy.» Arany János azonban nemcsak a hazai táj levegőjét szívja, nemcsak a magyar nép szellemi világának titkait érti és érzi, hanem a világirodalom legnagyobb költőinek művészetét is tanulmányozza. Még mikor meg sem nyilt költői pályája, még mikor azt hitte, hogy «közönséges ember lesz, mint más» : már akkor is ismerte a régi klasszikus költőket, tanulta az idegen nyelveket, s Sbakespearet és Moliéret kezdte forgatni. Hiába akart aztán lemondani ábrándos terveiről, hiába űzte el magától a kínálkozó múzsát: az erős költői tehetség ere mintegy önkéntelenül csörgedezni kezdett oly dúsan és oly annyira természetesen, hogy onnantul fogva el volt határozva Arany János sorsa. A népköltészet s a világiiodalom remekein finommá fejlett érzéke s mtiösztöne ahhoz az irányhoz csatolták, a melyet több-kevesebb fontosságú kísérlet után Petőfi jelölt ki a magyar költők számára. A népköltészet műköltészetté avatva éppen akkor aratta a lyrában diadalait, midőn Arany János izgalmas lelkének önkéntelen szatírája «Az elveszett alkotmánya egyes jeleneteit sugalta. Mint ő maga irja Szilágyi Istvánhoz: elszigetelten nézte a megyei pártoskodás hullámveréseit s családjának és hivatalának élt. Hozzáteszi azonban, hogy a «literaturában is dilettánskodik», ami nem másból állt, minthogy a francia és angol remekírók műveit eredetiben olvasta, sőt fordítgatni is kezdett Shakspereböl, Byronból. Mily világosan látta a költői alkotás legmélyebb titkait e rövid pár évnyi tanulmányai után s mily művészi öntudatra jutott eddigi kísérleteivel, semmi sem mutatja inkább, mint az, hogy mig Szilágyi István barátja «Io Paeán»-nal üdvözli pályanyertes müvét, «Az elveszett alkotmány»-t, addig ö maga szerfölött elégedetlen volt, s szerette volna, ha nevét egészen elhallgatják. «Terjedelméhez képest — irja e műre vonatkozólag Szilágyinak — igen kevés időm volt kidolgozására, s midőn az egész öszszeállitva, mint tökéletlen tűnt föl előttem, már akkor nem volt idom újra dolgozni. Nincs kerekdedség, nincs a kellő .emekedés ós elfogyás; epizódjaiért látszik élni.* Ismeretes, hogy e mű pályabirái közül a Vörösmarty véleménye volt legerősb hatással Arany Jánosra, kinek mintha folyvást fülébe csengtek volna a Vörösmarty szavai, hogy a pályamű «nyelve olyan, mintha irodalmunk vaskorát élné* ; félénk tartózkodásából ki kellett lépnie s meg kellett mutatnia, hogy az ö géniusza megtalálta saját útját, saját irányát, és szabad folyást kellett engednie izmos tehetségének, amely a történeti és népmondák kultuszán fejlett. Válaszul a bírálatra megírta «Toldi»-ját, amelylyel egyszerre ünnepeltté tette nevét s a legelső rangú magyar költök közé emelkedett. A műnek még kéziratbeli olvasása meglepte s elragadta Petőfit, akinél e naiv költői elbeszélés frisseségét, üde zamatát, művészi egyszerűségét s koncepciójának bevégzettségét senki sem élvezte jobban. Lelkes szavakkal sietett üdvözlésére az ismeretlen lángelmének az öröm első mámorában s innentől kezdve a magyar költészet két legnagyobb alakja szoros barátságot kötött egymással. Ver-