Esztergom és Vidéke, 1893
1893-05-18 / 40.szám
«Vota non numeranda sed ponderanda sutit.* Ez elvből kifolyólag becsmérli cikkíró a falusi jegyzők, zsidók stb. szavazalát. Nagyon sántikál laptársunk okoskodása, mort'-a megyei bizottságban minden szavazatnak egyenlő súlya, minden tagnak egyenlő joga van, bármilyen legyen is egyébként társadalmi állása. De ha el is fogadnók e tételt, teljesen nyugodt lehet, hogy mi a jegyzőkét illeti, azok szavazata ér annyit mint pl. a káptalani tisztviselőké ; — a jegyzők ugyanoly függetlenek mint ők és elhiheti hogy szavazatukra senki sem volt befolyással. De azért mi nem becsméreljük az ellenfél szavazatait, nem vonjuk kétségbe meggyőződésük tisztaságát. A zsidó szavazatokat illetőleg megjegyezzük, hogy azok mindenesetre inkább tiszta meggyőződésből eredtek, mind azon számos földművelőké, kik betekkel a közgyűlés előtt, il lei ékes és illetéktelen helyről olyféleoktatásokat kaptak: «ba a polgári házasság életbe lép, minden 3 évben el lehet a feleséget küldeni!» Ilyen argumentumokkal esak földműveseinket lehet megnyerni és azokat sem mind, de zsidókat uem. A mit a cikkiró Esztergom dicső múltja és tradícióiról említ, azzal ép az ellenkezőt lehet bebizonyítani. Esztergom vármegye mindig a szabadság, jogegyenlőség és testvériség zászlaját lobogtatta, nem a felekezeti türelmetlenség és obscurantizmus igéit hirdette, — mit a történelem is tanúsít, a midőn Esztergom vármegye 1848 és 1861-ben az országnak mintaképül szolgált. A fenemiitett személyes támadások után cikkiró a kormány valláspolitikái programmját bírálja, ezzel mi többféle okból nem foglalkozunk. Először lapunk nem politikai, azért ilyen országos politikai kérdésekkel nem foglalkozhatik; másodszor bármily argumentokát is hoznánk fel — pedig alaposakat hozhatnánk — ellenfeleiuket nem győznénk meg, épugy, mint nekik sem sikerült minket meggyőzni és igy a dolgot csak elmérgesitenők ; ezért csak egy körülmény fel említésére szorítkozunk. Azok kik vallási meggyőződésüknél fogva ellenzik a kormány vallásügyi politikáját és azt tisztességes eszközökkel megakadályozni törekszenek, azok előtt meg kell hajolnunk ; de nagyon dÍNCredítálja ezen ügyet, ha a vallás cége alatt oly elemek szövetkeznek, kik egosz más célokat óhajtanak ez uton elérni: ilye nek a szerb- és románok, a munkavezetők az absolutismus többi hősei, végre p á r t 1 a p j u k a «Ma gyár Állam* mely nem szégyelie magát Kos suth Lajost, hazánk e nagy alakját ni e g v e s z t e g e t h e t ő n e k nyilvánitani csak azéft, mert a kormány egyházpolitikáját osztja és ajánlja. Ezek a vallás ügyének dicsőséget nem fognak szerezni, de mindenesetre a haza és szabadság ügyének ártani fognak. Végül higyje el t. laptársunk, hogy Esztergom — a tulajdonképeni független Esztergom — nem gyászol s reméljük, nem leszünk rósz próféták, ha azt állítjuk, hogy a liberalismus diadalát nem sokára fényes ünneppel fogja városunk megülni. Közvágóhíd. Lapunk hasábjain a már oly sokszor megvitatott vágóhíd ügye lassan a megvalósulás stádiumába jut, miután annak építése már a közel jövőben kezdetét veszi. A városi tanács legutóbbi ülésén újra tárgyalás alá vette az elkészített terveket és a költségvetést s végleg megállapította, hogy az árlejtés kihirdetése e hét folyamán megtörténjék s a pályázat határideje legkésőbb június 'hó elejére létessék. Az építési összeg költségvetésileg 20,341 fnra vau fel) véve, melyből azonban némi engedmény ! biztosan várhaló. I Az egész közvágóhidi telep a doroghí uton lévő u. n. Horváth-féle leiekre van tervezve, melynek kiterjedése 2000 négyszögöl. A közvágóhíd tulajdonképen három épületből fog állani. Az első a felügyelői lak, mely a doroghí uton bir homlokzattal s magában foglalja az állatorvosi szobát, az értekezleli termet s a felügyelő lakását. A második épület a lelek helységéhen a marhaistáló, mely egyúttal a tetőn bőrszáritóval lesz ellátva. Az istáló helyiség külön marhák és juhok számára van berendezve; 4.30 mtr széles és 6.00 mtr hosszú négy helyiségből áll; 18 marba és 20 juh elhelyezésére vau terület. Ezen épület a főbejárattal oldali helyeztetik el és pedig a telek belsejében. A harmadik épület a tulajdonképeni «vágóépület*, melyben 4 vágóhelyiség a maiba vágásra egyenkint 4.00 mtr 'szélességben és 6.00 mlr hosszában jván elrendezve. A disznó vágás ra .külön helyiség van, még pedig 12.00 mtr hosszában és 4,0Q. mtr széleségbe n, Itt, van [elhelyezve a vérlartó is, mely egy nyomó [és SZÍVÓ kiitszivatiytival táplál intik.. A hUtő kamrák száma 8 ós fölöttük van elhelyezve a nagy jégtartó moly J 20 m 1 * jég ;elhelyozósére van berendezve. A pacal főző és a juh vágó külön helyiséggel bir. Ugyancsak a, 1 szolga számára van itt egy kisebb lakás, mely egy szobából és konyhából áll. A reservoir táplálására kutviz szolgálmely a szolga lakása mellett fog elhelyeztetni. Az egész telep a vizár vonala felelt, (az 1876-iki vízálláshoz mórion) fog épülni s igy az egész területen mintegy 1.20 mtr (eltöltés fog igényeltetni. Az egyes épületekből kiömlő vizek a sinter árokba vezettetnek, hol a kellő mélyítésről gondoskodva lesiá. A trágya és szemét összegyűjtésére egy külön falazott kamra fog bérendeztetni, honnét az anyag minden nap el távol itta tik. Tekintettel a vízellátás célszerűségét és a mocsok-víz gyors eltávolításának módját a közegészségi követelmények szigorúan betarthatók lesznek. A vágások miként való berendezése tekint etében külön utasítások fognak kiadatni s igen valószínű, hogy sertések vágása ezentúl magánházaknál nem lesz megengedve. Az épületek berendezése és felszerelése tekintetében a modern irányelvek érvényesülnek és minden intézkés megtéteteit arra nézve, hogy a közvágóhíd közhasznú rendeltetésének még a folyó évben átadható legyen. Sz. Egy szó a mezőgazdákhoz. Mult számunkban közöltük egész terjedelmében azon megszívlelendő és lendületes felhívást, melyet, gróf Bellilen András földművelésügyi miniszter Magyarország összes mezőgazdáiba intézett. Ez a miniszter, akinek érdemei a hazai mezőgazdaság körül elóvülhetlen igényt szereztek számára a nemzet hálájára, nagy súlyt fektet arra, hogy az ezredéves kiállításon a magyar mezőgazdaság is méltón legyen képviselve ós erre vonatkozó felhívásában utal arra, hogy a magyar mezőgazdaság és erdészet legfontosabb tényezője nemzetünk gazdasági életének és hogy Magyarország termelési ágai közt a legrégibb. Amily régi a magyar állam, tényleg oly régi benne a gazdászat. De csak néhány évtized óta űzik nálunk a mező* gazdaMágot modern értelomben. A külföd erről még nincs eléggé értesülve, különösösen nem tudja azt, hogy mennyire jutott, előre mezőgazdaságunk legújabb időben a haladás utján. Te hát uemcsak erkölcsi, hanem a saját érdeke által eléggé indokolt kötelessége mezőgazdaságunknak, hogy a nagy kiállítás keretébe méltó módon bebizouyiI sa fej Iődósót. A kiállitás nemcsak iskola lesz a saját népünk számára, hanem gazdasága és fénye által a Nyugat kulturuemzeit is ide fogja édesgetni. Mind a két tekintetben sürgős parancs, hogy a kiállitás mezőgazdasági része lehető nagyszerű legyen. Mindenek előtt a saját népünk tanulja meg, mit kell még tennie a hazai földmivelés tökéletesítésére, másodsorban ismerje meg a külföld, hogy a mezőgazdaság tekintetében oly fokára értünk a fejlődésnek, mely e tekintetben is biztosítja számunkra egy kultur nép nevét. Nem kétkedünk, hogy a miniszter lelkesült felkivása ama kötökben, [melyek boz intézve van, hasonló lelkesült fogadtatásra talált. Hogy a magyar ipar legmagasabb becsvágyát helyezi abba, hogy a kiállításon jelenlegi állapotának hatalmas képét fejtse ki, erről igéretteljes jelek tanúskodnak. A mezőgazdaságnak szégyene és kára lenne az, ha nem tanúsítana hasonló buzgalmat. HÍREK. — Pünkösdi mise. A főszékesegyházban pünkösd vasárnapján Palástby Pál püspök fog pontifikálni. — Pünkösdi egyházi zene. A főszékesegyházi zenekar pünkösd vasárnapján Kompter F. miséjét, Brosig Offertorium és Graduáléját fogja előadni. — A magyar zarándoklat ma indul Kómába, melyen városunkból Dr. Walter Gyula és Récsey Victor, — lapunk kiváló muukatá'saí — is részt vesznek. — Esküvő. Csendessy Izabella köböl kuti postamesternőt f. hó 16-án vezette oltárhoz Kreudl Károly érsekújvári vendéglős. senyben égtek húrjaik s egymást buzdítva és lelkesítve «hul látták a nép ajkára .kefelöknek mennyei mannáját.* Mily érdekes azonban s mennyire jellemző a két költő sajátos egyéciségére nézve, hogy mig Petőfi a népköltészet művészi rangra emelésétől a nép politikai helyzetének javulását és szabadulását várja: Arany János tisztán aesthetikaí szempontból követi őt a megkezdett pályán «teljes dicsőséggel.* Nem sokára elkészült a «Murány ostroma* s a «Toldi estéje* is, amelyeket több kisebb költemény követett, de ez utóbbiakban nem a szabadság mámorában uszó nemzet lelkesülését, merész reményét fejezte ki, mint inkább a láthatáron tornyosuló viharos felhők fenyegető moraját s kétségbeejtő aggodalmait. S mikor a nemzet sorsa a kard élén függött: Arany János sejtelmei egész a látomásig emelkedtek. A tragédia megkezdődött. A hü barát is elveszett. Lyrai sóhajokban tördelte most szét fájó lelkét, amelynek izgalmai esak lassan csillapultak. A geszti Tisza-kastél\ ban töltött néhány hónap, mig az oly szép reményű, de korán elhalt Tisza. Domokost tanította, enyhiíőleg hatott kedélyére ; de sorsát biztos rév- j parthoz csak akkor köthette, midőn 1851. őszén Nagy-Kőrösre választották meg tanárnak. Itt élt 1860. nyaráig s ez évek alatt alkotta meg a magyar balladát s irta remekebbnél remekebb elégiái t. Amazokról Gyulai mondja, hogy «egy szerűség, kőzvetetlenség s plasztikaiság jellemzik balladáit, éppen mint a Goethééit.* «Nemzefci hiúság nélkül állíthatjuk, —-folytalja Gyulai — Aranyt! ^ JJ, «X.« rt f K«1tfift'>-l<őlta mnlté TVr/.cnyára Goethe fölülmúlja Őt kellőmben, rejtélyes bájban, a bölcseimi eszmék érzé lejtésében, a szerelem finom árnyalatú rajzaiban, de tragikai erőre nézve mögötte marad. Ha szabad merész kifejezést használni, Aranyt a ballada Shaksperejének nevezhetnők. Néhány,balládája erős tragikai hatasn. Kevés versszakban egész tragédiát tár elénk, s mily erővel rajzolja a szenvedély démonizmusát, monomán iáját, a lelkiismeret furdalásai között szenvedő lélek látomásait.* Arany János balladáiban épen ugy a népköltészet forrásaiból merített, s épen ugy ennek alapján alkotta meg a magyar mühalladát, mint Petőfi a népdalt, E mellett folyvást szövögette költői terveit a Toldi középső részére vonatkozólag, majd a hun-magyar monda foglalkoztatá s meuirta a «Buda halálát*, a tervezett trilógia első részét. Ekkor már a fővárosban lakott, eleinte mint a 'Szépirodalmi Figyelő* s később a «Koszoru» szerkesztője és a Kísfaludytársaság igazgatója, néhány évvel utóbb pedig (1865—1879-ig) az Akadémia főtitkára. Helyzetének e változása jótékonyan hatott költői tehetségének mintegy újra élénkülésére. A hun-magyar mondában nemzetünk viszontagságait látta megelevenülve s éppen azért a magyar eposzt visszavezette Jegéltetőbb kútfejéhez, a nemzeti mondákhoz, hogy megteremtse a naiv eposzt, amelybe 'beleolvaszt a magyar hagyományból, népéletből, jellemből mindent,! a mi csak beolvasztható*. Nyelvének ódon j zamata, rhyturnusának művészi zengése 1 jól illenek az egyszerű, de kerekded cselekményhez, az eleven jellemrajzhoz, melynek j körvonalai Attilát és Budát, Detrét és a' nőket oly plasztikusan kiemelik. De Ián még nagyobb hatást tett a «Toldi szerelme*, melynek főalakjai, Toldi és Piroska, oly megható tragédiát játszanak el előttünk. Ki nem ismeri a lovagi tőrvényt megsértő Toldi lelkifurdalásait és vezeklését, s a boldogtalanná tett Piroska lassú hervadását ? Ki nem érzi a Toldí-trí ogía három részében az emberi kor három szakának, az ifjúság reményeinek és feltörekvésének, a férfikor küzdelmeinek, s az öregkor csöndes lemondásának megkapd rajzát ? «E varázs, jól mondja Gyulai, az emberi sziv állandó hangulatainak varázsa, amelyet el nem avithatnak az ízlés változásai,* A nemzet öröme és tapsai kevéssé érintették a költőt, a ki a hatvanas évek közepén mindinkább vágyott vissza szülőföldjére, kivált mióta leánya, Juliska, Szalontára ment férjhez. De a sors kegyetlenül meggátolta tervében. «Évek óta ábrándozom a gondolattal, — írja Tompának — hogy vísszamehessek Szalon tára . . . terveztem, alkudoztam, építettem erősen. S most! ... Tegnap indítottam el az első épületkövet — Gerendaytól. Egy pyramidál gránitdarabot, mely egyszersmind évek óta sóvárgó ábrándjaim zárkövét képezi.* Mióta főtitkári hivatalától megvált: részint a hun-magyar trilógia második részén dolgozott, részint «őszikéit> írogatta. Nyugodtan készült az utolsó nagy útra, H gyakran foglalkozott a megsemmisülés gondolatával, hol humorosan, hol tréfásan, hol panaszosan, bánattal. Az őrök elválás gondolata folyvást kísérte, mint az árnyék az utazót. Betegsége s főleg szembaja ébren tárták e gondolatát. « ««rv-A<yv f*ia»4HA sóhajban, humoros reflexióban fejezte ki panaszát. Utoljára az «Epílogus»-ban egyesitette mindazt, a mi végső éveinek összes reménye, vágya, törekvése volt. Lemondását ugy érezzük, mintha e nagy lélek, a fényes szellem a kielégitetlenség tudatával venne bucsut küzdelmeinek, szenvedéseinek, sikereinek s dicsőségének színhelyétől. Mi pedig áldjuk emlékét s ünnepeljük nevét. Az ünnep magasztossága nemcsak a legnagyobb magyar epikus emlékét sugározza körül glóriával: kiemeli nemzetünket is a köznapi élet szokott köréből, egyesit minden magyar szivet, s büszke önérzettel tölt el bennünket. Ugy érezzük, mintha mi is mindnyájan részesei volnánk a dicsőségnek, mely horniokát övezte; mintha nemzetünk a lelkesülés órájában a nagy népek varázserejével bírna, eszünkbe jut" ván, bogy «nép, mely dicsőt, magasztost igy magasztal, van élni abban hit, jog és erő*. Arany János ércalakja bármilyen művészi s maradandó becsű, nem lehet oly tartós, mint szettemének azok a kincsei, a melyek müveiben nemzedékről-nemzedékre gazdagítják a magyar elméket, nemesitik a sziveket és fejlesztik a szép, jó, igaz iránti aesthetikaí s morális érzéseket. De szobra is hirdetni fogja a költő elhalnatatlan dicsőségét — miut Léray énekli — » kit Így m'igának Mázsák kegyével választott m ég, Nem le % zsákmánya a nagy éjszakának; Bár földi napja rég leáldozék , . . Elzng fele te az idő p;ttakja, Nevét egyik bére a másiknak adja, 8 aj nemzedékek szeliemfényiaél Mindig feltámad, mindig ojra él. VÍCY JÁNOS.
