Esztergom és Vidéke, 1893

1893-01-15 / 5.szám

Esztergom, jan. 14. A helybeli kereskedő ifjúság egye­sületében Walter Gyula dr. egyesületi elnök és a választmány buzgóikodása következtében megnyílt és szorgos lá­togatásnak örvend^tfgy esti tanfolyam, hol az ifjak felismerve pályájukhoz megkívánt ismereteik hiányát, a szép­írásban, a kereskedelmi számtanban és könyvvitelben gyakorolják magukat. Midőn örömmel üdvözöljük az ön­müvelésnek ezen, más városokban ré­gen divó módját, nem terheitink napi­rendre azon hiányok felett, melyek ke­reskedő ifjaink kiképeztetésébeu váro­sunkban szomorúan tapasztalhatók. Ke­reskedelmünk és igy városunk közjólé­tének véíünk szolgálatot tenni, ha fel­hívjuk az érdekelt körök figyelmét azon tennivalókra, melyeket halogatni már eddig is pótolhatlan mulasztásnak kell kvalifikálnunk. A vallás- és közoktatásügyi m. k. minister 1885. évi aug. 3. napján 29801. sz. a. kelt rendelete értelmé­ben «minden oly polgári község, mely­ben 12 — 15 éves kor közt álló s az elemi iskolát bevégzett 20—30 tan­köteles kereskedő-tanuló van, az is­métlő vagy esetleg e célból fennálló vasárnapi iskola helyett alsófoku ke­reskedelmi iskolát állit vagy hoz kap­csolatba az iparos tanulók számára felállított tanonciskolával.» «A kereskedő tanuló, az ismétlő vagy vasárnapi iskolába járás mellőzé­sével, az ily alsófoku kereskedelmi is­kolába köteles magát, beíratni, s ott az iparos tanulók példájára a megál­lapított időben hetenkint legalább 7 órai tanításban pontosan résztvenni tartozik.* Az ily alsófoku kereskedelmi iskola tanterve a tanítás anyagát 3 évre osztja fel és az olvasási és fogalmazási gya­korlatok mellett a kereskedelmi szám­tant, könyvvitelt és levelezést, áruis­ínét, váltóismót és nemzetgazdaságtant öleli fel oly célzattal, hogy a keres­kedő tanulót a szakmájára tartózó leg­szükségesebb ismeretek alapfogalmaira lehessen tanítani. A városunk tekintélyes kereskedői­ből alakult «Kereskedeimi egyesület», már régen belátta az ily iskola égető szükségé! ós alakit ott is oly ismétlő iskola-félét, hova a főnökök tanulóikat két órai oktatásra hetenkint egyszer el is küldik. Ebben két tanár veze­tése alatt a tanulók olvasás, fogalma­zás ós számolásban gyakorolják magu kat. Hogy ezen iskola, a tanárok bár­mily buzgalma mellett is hogyan felel meg a célnak, arra legjobb ilInstratiónl szolgál a kereskedő ifjak fenn említett, önmagukat képző esti tanulás, amely hivatva van azon nagy hiány pótlására, melyet önhibájukon kívül napról-napra tapasztalni kénytelenek s melynek ele­jét vehették volna, ha tanuló koruk­ban a minister intentiój áuak megfelelő iskola áldásait élvezik. De jobb később mint soha. Hisszük, hogy soraink buzdításul szolgálnak a «Kereskedelmi egyesület­nek.» Csakis saját érdekeikel mozdít­ják elő, ha ily iskola feláll írását a városi hatóság, — beleértve a szom­széd városokat is — a tanfelügyelőség az ipartestület, sőt a kereskedő ifjak segítségével is célul tűzik. Bizony nyal az állam sem idegenked­nék ez ügyben némi képen segédkezni. A kivitel nem is oly nehéz. Egyelőre elegendő volna a tanórák számátemelni, a tanárok számát legalább egygyel, a tantárgyakét pedig a könyvvitel- és áruismóvel szaporítani. Természetes azonban, hogy fél rendszabályokkal megelégedni nem szabad. Az iskola ily alapon való fejlesztését céltudatosan kellene keresztül vinni a ministeri ren­delet értelmében. Persze nagy kérdés, az erre szüksé­ges pénzt megteremteni. De ha sok mindenre van, csak ily célokra ne volna pénz? Hisz az esztergomi jó szívű pub­likum táncolva szórja ezreit a hernalsi árvák javára. Saját szellemi árváink javára nem juthatna belőle? Ajánljuk a kereskedői leleményesség becses figyelmébe az eszmét, mely min­denesetre testet ölt, csak vállvetve akarni kell ! Egy kitartó erős kéz egy év alatt nyélbe üti az ügyet. Van-e egy ilyen kéz Esztergomban? A kaszárnya-épités ellenőrzése. — Burány János képv. indítványa. — (Folytatás.) Hogy az épületek tartóssága között milyen nagy külömbség van — irja tov.'bb indítványozó — arra elég leend két példát összehasonlításul fölhoznom. Egyik az, hogy Rawlinson ezredes, angol régiség-buvár, az 1840-es évek­ben, a régi Babylon város romjai kö­zött, 4—6 emeletes házakat ásatott ki, melyeknek falai, sőt boltozatai is tisz­tán pelyvás vályogból épüllek és mind­azáltal az áradásoktói áztatott talajban is 2500 évig el lent állottak az idők rom­boló hatalmának, mert jól voltak meg­építve. A másik példa az általunk alig 12 év előtt épített egyemeletes főgytn­násiutn monumentális épület, melynek bádogcsatornáií, egy év multán mások­kal kellett kicserélni s azóta annak repedezett falai, elkorhadt stnkatorai ós lehulló díszítései minden évben nagy­mérvű javításra, sőt gyökeres újításokra szorulnak. Némi kitérés után folytatja indít­ványozó : Vannak még sokan városi képviselő­társaim közölt, akik emlékeznek arra, hogy a tőgymnásium építése előtt azon indítvány tétetett a városi közgyűlés­ben, mely szerint az építkezés fölötti felügyelet egy személyre bizassék, aki az építés kifogástalan végrehajtásáért a korlátlan felelősséget egészen magára vállalta, de határozottan kizárt minden beavatkozást, bármely részről történjék is az. Ezen indítvány ellen egyedül én emeltem szól, azon idokolással, hogy a képviselő testület az ellenőrzés kizá­rólagos jogát és kötelességét, valamint az annak netaláui nem kellő módon történendő teljesítéséből számazó köz­vetlen felelősségót, a községi törvény értelmében senkire másra nem ruház­Áz „Esstemm ss Vidéke" tárcája. ÜDV ÉS KÁRHOZAT. Szivem és eszem tanácskozának S a tanácskozásból vita támadt: Egymásra halmozták az érveket: Hogy vájj' mi az szeretni tégedet ? És a vak sziv, — mellőzve sok panaszt Boldogságnak és üdvnek mondta azt. De nem az ész és zordul zúg szava: E szerelem a — kárhozat maga! ... De ime a nagy vita hevében Mindkettő fordít ám a szekéren. Gyöngül a sziv, csalódás képei Kezdik szép érveit megdönteni, És mit előbb ugy vitatott az ész Elállni attól most örökre kész ; S a mi fent vala igy került alá, Ez itt amannak érvét vitatá. . , . Végre belátták mily silány szerep Forgatni folyton a köpenyegét, Eltökélték: való az ész szava, De bát a szívnek is van igaza. S igy született meg e határozat: Szeretni téged üdv és kárhozat! THTJRNER JÓZSEF. — Csevegés. — Nemrég valahol olvastam a végtelenség definícióját, — igáz, nem lettem tőle sok­kal okosabb. Igy hangzik körülbelül : Kép­zelj magadnak el egy világot, melyhez ké­pest a mi égboltozatunk akkora, mint egy mogyoró, aztán képzelj el számtalan sok világot gömbalakban ; most már ha e gömbnek nincsen határa : az a végtelenség. Ezzel ugyan meghatározva egy cseppet sincsen, de plauzibilisebb formában van előadva a mód, hogy merre kell gondola­tunkat irányítani, ha erre a themára gon­dolunk. A legmodernebb tudós, Camille Fiam­marion, az állandó, szilárd pont keresésé­ben arra a végeredményre jut: «mentül tovább keressük, annál kevésbé találjuk meg és gondolatunk végső megfeszítésének utolsó támasza, legfőbb valósága ; a vég­telenség'» És a végtelenség szorosan összefügg a semmivel. A mi közönséges eszmetársitá­sunk megszokta, hogy látható világ egye­temünk határain tul a végtelenségben semmit képzeljen. Mert ott kezdődik a semmi, a hol a ralami megszűnik. Föl­dünk atmoszféráján tul, vannak égi testek, melyek kihűlve keringenek láthatatlan erők kényszere folytán. Azokon tul ismét vannak égi testek és igy tovább in in­finitum. Mi tehát a semmi: a valami hiánya? Nem. A semmi, mint ilyen nem létezik. Mert a hol nincsen tárgy, a mely érzékeink által észrevehető legyen, ott van levegő, azon tul meg éther. A semmi tulajdon képen a fogalom hiánya. A semmit a közéletien a valami negá ciója gyanánt használjuk. Azt mondjuk, hogy a szobában semmi sincs t. i. min den bútor ki van hurcolva. Pedig igen is van a szobában fal, ajtó-kilincs és padló, meg padozat. Miért mondjuk azt, hogy semmi sincs a szobában ? azért, mert azt akarjuk kifejezni, hogy mind azon valamik, mindazon objektumok, melyek egy szobában megszoktak lenni rendes körülmények közt, ezúttal hiányzanak. Ha valamelyik ember vagy polgártársunk­nak tökéletes jellembeli vagy észbeli fo­gyatkozását akarjuk dokumentálni, azt mond­juk rá, hogy semmirevaló, semmirekellő, vagy lakonikusan, semmi ember. És ez tévedés, nagy igazságtalanság, mert ha egy embernek a becsülete, jelleme, esze sem­mit sem ér is, valamit kell érnie a lelké­nek vagy testének, a matériának. Söt a semminek házat is tulajdonítunk, ha va­bikit semmi házinak szidunk vagy nevezünk. Pedig a?t se látta senki. A főgymásium felsőbb osztályú tanulóit, ha tanáraik korholjak, rendesen ezt is mondják a jámbor nebulóknak : maga egy meynnigázott semmi ! Soha ennél nagyobb abszurdumot nem tud mondani tanár a világon. Ebhez képest «elkeresztelt bacil­1 lus», «hitehagyott kútágas*, «megveszte­gethetlen penecilus» igen világos és köny­nyen érthető fogalmak. De a nebuló mé­gis érti. ő egy olyan érzéki, szerves, ész­szel is biró lény, akit «hallja»-nak szólli­tanak ugyan, de a legjobb esetben sem más, mint egy nagyra nyúlt kérdőjel. Va­gyis más szóval nincsen olyan társadalmi foglalkozása, a melynek révén megélhetése biztosítva volna. Petőfi «János vitéze*, vagy vitézlő, de harcban soha nem lévő Joannes Hárry nagy kóborgásaik után elérték a világ vé­gét, a hol — az ö leírásuk szerint egy rozzant fakorlát van, hogy le ne essenek az emberek, — és a hol ők lelóbáíták a becses lábaikat a semmibe. Sok jámbor poétára, illetve terményeire azt mondjuk, hogy az a vers üres, semmit se mond. Még talán igy lehet legköny­nyebben megérteni. Tehát a.semmi nem más, mint olyan vers, a melyből mind az hiányzik, a mi egy jó vershez szükséges, hogy meg legyen. Remélem, hogy e fel­fedezésem után nem hagy felfedezetlenül a m. tudományos akadémia. Gondoltak-e már önök a semmire ? Ha ugy csendes, hosszú téli éjszakán (feltéve, hogy nincs a szobában kakukkoa óra és a községben bakter, meg részeg ember) felébrednek és nem tudnak elaludni sokáig, akkor gondoljanak a semmire, mikor a csend idegessé teszi az embert. Egyszerre, ha a sok gondolkozás kimeríti a szervezetet, olyan sugást Uallunt . . . ilyen forma lehet a semmi. De ezen hosz­szas gondolkozásnak feltétlen eredménye az, hogy bizonyosan elalszunk és ez is va­lami, a mi több a semminél. MADELAINE. • ~ # Városi és megyei érdekeink közlönye* „ , n n _ ^ . „ ~ * • MEGJKLENIK HETENKINT KÉTSZER: °" [ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG • HIVATALOS HIIÍDETICSEK I szótói 100 75 kr, 100­'> nilMA IITOTA AO C7 4M tó1 ^OÜ-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 30>J-jg 2 frt 95 kr. FiómTTi-si ÁR- . DÜNA-ÜTCZA 48. SZAW, bé , vegdij ^ kl , *,LO*JZIW¥JM AK. hova a lap Kellemi részét illet* közlemények küldendők. , , Egész évre 6 frt — kr —————— MAGÁN HIRÜETlíSEK megállapodás szerint legjuiányosab­Fel évre 3 frt — )<r. KIADÓ-HIVATAL: ban közüliéinek. Negyed évre 1 frt r,o kr. SZÉGHKNyi-TEU ;:32, 7~ Efjy SZám ára 7 kr. bová a Inp hivaiaíos i's m.igáii hinl^ései, a i»yitl.#i1»e BSPÍnf; közte- JNlJLilMí sora fV.Jft. P Q menyek, elí'lizft'^i pénzek t>s i eklamá'á^ok iniév,en-1 ílk — —— A kereskedő ifjúság ériekében. a s m m ^

Next

/
Thumbnails
Contents