Esztergom és Vidéke, 1893

1893-05-11 / 38.szám

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ ^I^^S^^S I '. * Városi megv^i érdekeink közlönye. *~ uinnrT­or .„ MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: ö- mmm J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK I «/.ótói 100 szóig n kr, 100­___ DUNA-UTCA 48. SZÁM, tó1 ' mA * 1 frt Z&JStul^ 2 * 95 kn ELŐFIZETÉSI AR: h ova a j ap ^..Hemi részét Metil közlemények küldendők. , 3 Egész évre - « - - - 6 frt - kr. I -v- _ ,' MAGÁN HIRDETÉSEK megállapod MS szerint legjutányosab­Pól évre 3 frt - kr. KIADO-HIVATAL: bau közöltetnek. Negyed év^ 1 frt 50 kr KZÉ<'HKNYI-TÉIí íi32, 7 r Z Egy SZám ára 7 kr. hová lnp hivatalos és magán hír<(Hié8ei, a nyiittérbe szánt közle- NYILT'I'ER sora 20 kr. • . <í» iii.'nyek, eI">íi/<• í-• wi pénzel; <*s ieklamá ások in'é/P'nlok 9 __ — 0 Olcsó pénzt az iparosoknak! (M. I.) Felesleges bizonyítgatni, hogy ez a hazai ipar fejlődésének egyik leglényegesebb, legsarkalalosabb köve­telménye, amit mindenfelől gyakran hangoztattak. De nem igen régen ez még csak «jámbor oliajiás» volt. Köz­gazdasági viszonyaink javulásával a nagyobb iparosok és iparleiepek las­san-lassan hozzájutottak ugyan azokhoz a forrásokhoz, melyekből az olcsó pénz bőségesen szétárad : de iparosaink nagy tömege, a kisebb kézművesek előtt ezek IÍ források a legújabb időig csak el­érhetlen déÜbábszerü tüneményül le­begett. Ily körülmények közölt epochá­lis jelentőséggel bir az a lény, bogy az olcsó pénz áhitva óhajtott álma a kisiparosra nézve is úgyszólván egy csapással a megvalósulás stádiumába jul ott. Ezt a váratlan örvendeles fordula­tot a miniszterelnök által kezdeménye­zeit szövetkezeti reform, illetőleg az erre vonatkozó szervezési javaslat időzte elő, mely felelt behaló és sikeres szak­tanácskozások folytak a miniszterelnök elnöklete alatt. A tanácskozások menete a napi­lapokban közölve levén, ezek rész­letes ismertetésébe nem bocsátkozunk ; csak a dolog lényegét érintjük néhány szóval. A kormánynak ez az akciója az 1888. évi (XXXVI. t. c.) regále-kár­talanilási 1 örvényre vezethető vissza, melynek 26. §-ában a pénzügyminister utasítást nyert oly módozatok inegálla­pít ására, melyek mellett a községek a regále-kártalanitási összegeiket kellő biztonsággal átengedhetik az illető he­lyeken működő szövetkezel éknek. E feladatnak megoldása meglehető­sen nehéz volt. Több évi fontolgatás és tanácskozás után a pénzügyminister arra a meggyőződésre jutott, hogyha a szövetkezeteket ily készpénzekkel akarjuk dotálni, a szövetkezeti ügyet gyökeres reformnak kell alávetni. De a szövetkezeli törvénykezés egyszerű reformja erre nem látszott elégséges­nek. Valami <»ly intézkedésre volt szük­ség, mely a szövetkezeleknek necsak ellenőrzését, hanem először is azok lé­tesítését és a megfelelő alapon létesült és kellően ellenőrzött szövetkezetek hiteligényeinek kielégítését is előse-j gifse. E hármas cél elérésére a pénzügy­minister a szövetkezeteknek egy köz­ponti egyesületbe való egyesilését vette célba és pedig állami közremnkttdóssel speciális törvény alapján. Az erre célzó törvényjavaslat igen beható és bő in­dokolással s a nevezetesebb európai országok szövetkezeli törvényhozásának ismertelésével együtt egy tág keretű s az összes hivatott tényezőket felölelő ankét elé terjesztetett. Es mi lelt az eredmény ? Az a javaslat, mely eredetileg is már egy viszonyainknak megfelelő nagy­fontosságú alkotást vett célba, az an­két-tanácskozások folyamában még in­kább kibővilletett és oly módon épít­tetett ki, hogy most már a maga ne­mében páratlan alkotással állunk szem­ben, mely ha megvalósul, a szövei ke­zeli ügy fejlődésének és megszilárdu­lásának megdöuthetleu vódbástyáját fogja, képezni. A részletektől eltekintve, ez a kibő­vítés főleg két irányban történt. A ja­vaslat ugyanis eredetileg — a kiindu­lási pontot képező regále-kártalanitási törvény intenliójának megfelelően — főleg a mezőgazdasági szövetkezetek ügyével számolt, eme tőkékre támasz­kodva más közpénzekre kevésbbé ref­lektált és e mellett a hiteligények ki­elégítésének előmozdítását inkább csak morális eszközökkel vette célba. Ezzel szemben az ankéten felmerült javasla­tok következtében a ministerelnök is elfogadta először azt az eszmét, hogy a tervezett szövetkezeli szervezet a me­zőgazdasági hitelszövetkezetek mellett teljesen egyenrangúan figyelembe vegye az ipari szövet kezelek érdekeit is ; el­fogadta másodszor azt az eszmét, hogy a .szervezet nocsak normális alapon igyekezzék a szövetkezetek hiteligényei­nek megfelelni, hanem, hogy oly reá­lis alapra helyeztessék, mely a hitel­igények kielégítésére kellő garauciát nyújtson. Ez a reális alap pedig abban áll, hogy valamint a szövetkezeti tagok egymásérti kölcsönös jótállás alapján jutnak hitelhez, azonképen az egyes szövetkezetek is kölcsönös jót­állással illetőleg közös biztosítéki alap létrehozásával csoportokká (főszövetke­zetekké) egyesüljenek és pedig akár megyei vagy vidéki csoportokká, akár azonos természetű érdekcsoportokká és az összes ily csoportok ismét hasonló alapon a központ közvetlen veze­tése alatt álló szövetséggé egyesittes­seuek. Ily szervezet mellett a létező első­rendű pénzintézetek is kétségtelenül hajlandók lesznek a szövetkezetek szá­mára a lehető legolcsóbb kamat mel­lett pénzt adni; de emellett a kor­mány közbenjárásával közpénzek is ren­delkezésre foguak bocsáttatni ós pedig nemcsak a községek regalekártalanitási pénzei, hanem más közalapok pénzei is és különösen a postatakarékpénztá­rak intézményeinek jövedelem feleslegei is e célra fognak fordíttatni. Miután e szerint a szövetkezetek kellő mennyiségű olcsó pénzhez fognak jutni, s e mellett a központ által tel­jesített kellő ellenőrzés és útmutatás mellett az eddigi hibák ós visszaélések teljesen ki lesznek zárva, előre lát­ható, hogy a szövetkezeti ügy fejlő­dése s ezzel együtt az iparososztály anyagi helyzetének javítása alig kiszá­mítható lendületet veend. Ebben az ügyben az országos ipar­egyesületre is fontos szerep vár. Az iparegyesület lesz hivatva — épugy, miut annak idejében a testü­leti szervezkedésnél — az iparos ér­dekű szövetkezetek létesítésénél kez­deményezőig ós vezetőleg halni, s a miniszterelnök valóban jelentőségteljes alkotásának megvalósításában közremű­ködni. Az „E sztergom és Vidéke" tárcája. (Elbeszélés.; Irta: Nógrádi Jenő. (Folytatás.) — Nos, én ? Tibort boszantotta ez akihívó magatar-j tás, a szemébe vágta hevesen : — Nos akkor ön hazudik. -— Micsoda ? Még bogy én hazudom ? kiabált rekedten a terrorista. Engem mer sértegetni? ön, a kit ezért még csak fe­* lelösségre sem vonhatok, ön, a gyáva ro­pok, a ki elszokott illanni a párbajok elől ? . . Nem érdemli meg, hogy öklömet emeljem önre . . . Tibor kis ideig meglepetve hőkölt vissza, aztán villámgyorsan felemelte kezében tar­tott claqueját és Wernerre ütött. A terrorista ordítva rá akart rohanni, midőn a háziúr közbeveti magát és könyö­rög, kíméljék meg házát a további bot­ránytól, ő maga rajta lesz, hogy az ügy lovagias uton elintéztessék, csak itt ne kel­jenek birokra. Kökeszyt jellemes embernek ismeri, nem lehet diszkvalifikálva, elégté­telt adhat és fog is adni. — Jó. Tehát megverekszünk, — szólt Werner. Még az éjjel elküldöm segédeimet. Milyen nagylelkűség ! nem adja vissza most az ütést, hanem párbajban megfogja élni. A terrorista király erre szilárdul el volt tőkélre. A Dárbai. Éjjeli kéfc órakor Tibor szobájában az íróasztalnál ült és sietve irt. A lámpa halvány arcára vetette világát. Leveleket fogalmazott és várta Werner segédeit. Nem soká kellett várnia. Inasa jelentette, hogy két ur kivan vele beszélni. Ah, a terrorista beváltotta igéretét, már most provokálja őt! Jöjjenek hát. Niki báró és Kelevéz János jelent meg az ajtóban. Hidegen üdvözölték Tibort s a kiualt ülést nem. fogadták el. — Köszönjük. Röviden fogunk végezni, — szólt a báró. — Megjelenésünk oka e szokatlan éjjeli órában ismeretes ön előtt. Mi Werner Alán ur segédei vagyunk, s az ő nevében önt lovagias elégtételadásra szó­lítjuk fel. Tibor nyugodtan válaszolt: — Az elégtételadásra kész vagyok. Szá­mítottam a provokálásra és már föl is kér­item két jóbaratomat, a kik önökkel a rész­' leteket megfogják beszélni. íme névjegyük és lakásuk cime. — Nagyon jó. Még csak egy szót uram. Felünk említést tett előttünk valami lova­gias ügyről, a mit állítólag ön elintézet­lenül hagyott. Werner ur ugyan szemé­j lyes tekintetekből még akkor is kész meg­I verekedni, ha ön nem tudná igazolni ma­gát, de mivel mi reméljük, hogy az egész | csak alaptalan mendemonda, kérjük, szí­veskedjék saját megnyugtatásunkra a dolog I felől felvilágosítani. — Ez kötelességem annál is inkább, mert Werner ur már más helyen is emlí­tette ez ügyet, monda Tibor. Nagyon örülök, hogy a felvilágosításra most önök nekem alkalmat nyújtanak. Az íróasztal fiókjából hivatalos formájú iratot vett ki. — íme uraim olvassák ezt, aztán mond­janak véleményt. Niki báró hangosan olvasá: «Jegyzö könyv felvéve dr. Bartos József és dr. Kőkeszy Tibor urak, mind­ketten a budapesti kir. magy. tudományos egyetem magán tanári orvosai közt fen­forgó bec»ületsértési ügyben — Müller Richárd cs. és kir. Őrnagy elnöklete alatt összeült becsületbíróság által. Tényállás. F. év szept. hó 26-án Bartos és Kőkeszy urak közt a sebészeti klinikán tartót operáció alkalmával nézet­eltérés merült föl, mi később szóváltásra adott alkalmat. Bartos ur ennek folytán sértve érezvén magát, Kőkeszy urat segé­dei közbenjárásával provokálta. Ez utóbbi által azonban az elégtételadás minden bő­vebb indokolás nélküi megtagadtatott. Mire Bartos ur egy helybeli napilap nyiltteré­ben Kőkeszi urat gyávának nyilvánította. Kőkeszy ur Bartos ur beleegyezésével becsületbíróság elé kívánta vinni az ügyet. Mire a biroság tiz tagból megalakulván, elnökül a fent megnevezett őrnagyot vá­lasztották meg. A bíróság határozatát mindkét fél Önmagára nézve kötelezendő­nek ismerte el. Kőkeszy ur a tárgyalás alkalmával kö­vetkező felvilágosítással szolgált; Hogy az elégtételadást megtagadta, az való. Indoka pedig a következő : Bartos ur anyja értesülve fia provoká­lási szándékáról és miután fiát sikertele­nül igyekezett erről lebeszélni, Kőkeszy urboz jött és itt térdenállva könyörgött neki, hogy ne verekedjék meg fiával, ő teljesen vagyontalan és Bartos József az ő egyetlen gyermeke, ki keresményébői tartja fen elaggott özvegy édes anyját. Ha a párbajban elesik, vagy munkakép­telenné lesz, az anya koldusbotra jut. Kő­keszy ur szive meglágyult a kétségbeesett anya könyörgésén és becsületszavát adta, hogy semmi szin alatt nem fog párbajozni. Bartos ur meghallgatása uj adatot nem derített föl. Azt azonban kijelentette, hogy a történteket már megbánta és a nyílttéri közleményben foglalt sértésére kész bocsá­natot kérni. E körülmények figyelembe vételével a becsületbíróság következőleg itélt: Párbaj szükségessége főn nem forog. Dr. Bartos József köteles ugyanazon lap nyiltterében, melyben a sértés elkö­vettetett, e fölött sajnálkozását fejezni ki. Minek megtörténte után ez ügy elinté­zettnek nyilvánittatik. A becsületbíróság kedves kötelességet vél még teljesíteni, ha dr. Kőkeszy Tibor urat teljesen rehabilitáltnak jelentvén ki, nemesszivü és korrekt eljárásáért különös elismerését nyilvánítja. Kelt Budapesten, 18 .... év október hó 10-én.» Aláírások. Valajni különös érzés fészkelte meg ma­gát a kuriális stílusban tartott becsület-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents