Esztergom és Vidéke, 1893

1893-01-12 / 4.szám

t&zm&ny. Biztositasséle a üíüködő végrehajtók számára egy bizonyos jövedelemminimum, szelgilatképességök esetére pedig nyugdíj. 4. Bővíttessék H a f)ir. végrehajtók munkaköre a törvényileg kijelöl t natáskörükbea, a kir. közjegyzők, bírósági -és keze lőszernél yze ti tagok irányában 4öbb-k egesebb jogosultsággal, wagy épen visszaélésképen tett kedvelések 4ltal ne korlátozlássanak, 5u A dijak -a fennálló díjszabályzat -módosítása mellett, méátáuyos módon szabályoztassanak s e részben különös el-| járási dijak a hivatalos működés alkalmával kifejtett munkának és fáradságnak méltányos figyelembevételével állapíttassanak meg. Ne dijaztassék tehát az egy kiküldő végzés alapján többi végrehajló részére, egy a-dós ellon ^agyegy végrehajtó részére több — t)ár külön-külön lakó — adósok ellen, több napon át folytatott eljárás, munka és fizetés fogalmának félremagyarázásával, esupán egy eljárási díjjal. Midőn ezekben azon kérdésre, hogy mit akarnak a bir. végrehajtók ? megfelel rönk, felkél jük a törvényhozás fai-, torait, a jogszolgáltatás k-özegeit, a sajtót és minden értő és gondolkodó emberbarátot, a kiknek a közvéleményés hangulatcsinál ásra befolyása vau, Jiogy saját hatáskörükben a bir. végrehajtói intézményben fenálló tarthatalan állapotok célszerű megváltozásához közreműködni kegyeskedjenek. Idtji'. már, hogy az állam, melynek feladata a polgárok előtt a jog és igazság fáklyáját lobogtatni, szűnjék meg 450 családapa irányában oly méltatlan és jogtalan eljárást követni, melyot nem nevezhetüuk egyébnek, mint a munka megérdemelt jutalmazása jogtalan elvonásának. A bírósági végrehajtóknak 1893. évi január hó ő-áu Budapesten tartott szűkebb körű értekezlet megbízásából SOMLYÓI V. IGNÁC, bir. végrehajtó, 4» cBir. Vógreh. Közlönye* szerkesztője. A kaszárnya építés ellenőrzése. Burány János ügyvéd, városi képviselő' indítványt intézett Esztergom város közgyűléséhez, melyet a tárgy fontosságánál fogva a következőkben] ismertetünk ; Kifogásolja azt, hogy a laktanya alapépítményénél a strázsa-hegyi homokkövet használják, mivel ezen épület-anyag nagymértékű vizföiszivó tulajdonsággal bir, a talajból fölszivárgó vizet folytonosan kiizadja s a falazat felsőbb rétegeibe boesájija, miáltal az egészségre veszélyes kórcsiráknak és penészgombáknak kiirthatlaai tenyésző talaját képezi. Hivatkozik a budautcaí 364. számú háznál tett személyes tapasztalataira, melynek alapfala szintén strázsahegyi kőből épült s mely az 1876-i ár viz idején annyira át nedvesült, hogy falatról, embermagasságnyira csurgott alá a kiizadt viz. Igy van ez a többi házakban is, csakhogy lakóik nem veszik észre addig, mig meg nem betegesznek. Egyáltalán nem is szükséges, hogy strázsahegyi követ használjunk, mert van a kir. város közvetlen környékén kitűnő épületkő, mely minden célra egyenlően alkalmas ós milyennel, Parist kivéve, ily közelségben, egy város sem bir Európában, — melyből egész Parisnak összes épületei, a rómaiak korától kezdve épültek és a melyből a Kairó melletti gizechi pyramisok óriási fedő-kockái állanak. És ez a közép harmadkori Örbitoid-mészkő, vagy korábbi nevén Nuuimulites Tshihatscffiraészkő, mely a kis Strázsahegy tetején, továbbá az öreg Strázsahegyeu a nagy kőszikla mellett nyugatra levő nyergen, szálban fordul elő és könnyen feltalálható, meri. a felszínen fekszik. Előfordul Tokodou, Nyergesujfalun, az Ürge-pusztán. Van -ezenkívül a város erdejében, a Bottyáu-kut fölötti hegylejtőn egy alsó harmadkori mészkő. Ez azonos kőzet a Karsztmárvánnyal, melyből a m. kir. operaház és több más diszépület lépcsői és karzatai készültek. Van végül Piszkén, Süt tőn és Almáson kitűnő Lajtha- vagy durva mészkő, melyből a kis dunai hidfő burkolatai ós karzatai épülvék. Ebből liz nagy várost is lehetne építeni. Mind a három kőzetnek azon közös sajátsága van, hogy eredeti fokhelyükön könnyen faraghatok, sőt fürészel he tők is, később azonban a levegőn nagyon megkeményednek. Ezen kövek fejtése ós szálitása sem kerülne több költségbe, mint a homokkőé. A szálitás esetleg drótkötól-pályán, vagy Süttőről hajón nagy költség megtakarítással eszközölhető. Ez állítások megerősítésére hivatkozik a képviselő ur a földtani intézet, az országos vegytani intézet és a közegészségügyi tanács esetleg kikérendő véleményére. Másik fontos föladat — úgymond — még a többi épület-anyagnak jómiuőségük szempontjából leendő folytonos ellenőrzése. A közgyűlés az épikezés fölötti felügyeletet a tervező mérnökre bízta ugyan és ezt helyesen tette. De ezen felügyelő nem lehet a két helyen történendő építkezésnél mindenütt egyszerre jelou, nem vizsgálhat meg minden egyes épület-anyagot mielőtt azok beépiietnének, azt meg épen nem ellenőrizheti, hogy távollétében nem kiselejtezett anyag hasznai tat ott-e föl. Erre egy ember ereje ós ideje elégtelen. Az anyagok ellenőrzését a közgyűlés uem bizhatja senkire, aki az építés eredménye által nincs közvetlenül érdekelve; mert a rossz eredményért a városi képviselők felelősek. (Folyt, köv.) IIIIIHK. — Bibornok hercegprímás. Rövid idő még és Vaszary Kolos hercegprímás bibornok lesz. Rómából érkezett tudósiiások szerint ugyanis XIII. Leo pápa január 17-én tartja meg a már több izben elhalasztott titkos konzisztóriumot, amikor is a pápa Vaszary Kolos hercegprímást kardinálissá fogja deklarálni. Egy nappal azután, január 18-án, nyilvános konziszlóriuin lesz. Akkor fogják publikálni a pápa és a bíbornoki kollégium határozatait. És ugyanakkor bízzák majd meg a kiválasztott római grófot, hogy vigye el Vaszary Kolos kardinálisnak a bíboros kalapot s a többi bíboros jelvényt, a megfelelő bullákkal együtt. A budapesti kathoiikus-kör kezdeményező lépést akar tenni arra nézve, hogy a főváros katholikus polgársága fáklyásmenetet rendezzen az uj kardiuális tiszteletére. — A hercegprímás, mint muzsi kllS. Vaszary Kolos hercegprímásnak, — irja a «Magyar Hírlap* — még főapát korában sokkal több üres órája volt, mint ma, mikor már esak néhány szabad perccel rendelkezik. A budai várpalota a délelőtti órákban folytonosait tele van látogatókkal. Amint azonban az audonciáknak vége van 8 a munkaasztal napi tételei is föl vannak dolgozva, a hercegprímás szabadon röpködő Mandi madárkájával kezd enyelegni. A prímás ezután harmóniumjához ül, a kanári a gazda vállára helyezkedik. Régi, melankolikus magyar népdalok és vallásos énekek akkordjai szólalnak meg. A bánatos hangszer mélabús nótáira megszólal a kis primadonna és egész madárhimnúszókat kezd csicseregni. A csöndes kísérethez nem egyszer énekel maga a hercegprímás is kellemesen csengő régi népdalokat és egyházi énekeket. Ilyenkor még a harmadik szobábau is lábujjhegyen járnak a eseíédek, hogy meg ne zavarják valamiképp a prímás muzsikáját. A házi-koncert után a prímásnak mindig jobb hangulata van. A régi jó balatonmelléki és dunavidóki magyar néták a heieegprimás legkedvencebb énekrészletei. A vallásos énekek közül legjobban szereti a nagypénteki mizererót, mely lassúságával ós egyszerűségével legalkalmasabb a harinóniuinos kísérethez. A prímás magánkoncertjében sem igen gyönyörködhetik más, mint a bizalmas kis Mandi, mert rendesen elzárkózik belső szobáiban, mikor a harmóniumhoz ül. De a hangszer akkordjai, a prímás esengő tenorja s Mandi csicsergóse mégis keresztül hatolnak a csöndes falakon s kellemes hatással vannak arra, aki véletlenül tanúja lehet annak, hogy miképen mulat Magyarország első főpapja, mikor egyedül van s egészen a magáé. — A fővárosi papság és a vikárius. A «Hircsarnok» irja: Általános feltűnést kelt, hogy uiig a világi testülelek napról-napra tisztelegnek Cselka budapesti érseki helynöknéi, addig a fővárosi katholikus papsága távol marad s mindeddig nem jelent meg testületileg üdvözlésére, noha az uj püspök közvetlen legfőbb egyházi hatósága a fővárosi papságnak. Most a papság, különösen pedig a nagy többségben levő fiatalok közt, mozgalom indult meg 8 egyenesen a hercegprímáshoz akarnak fordulni azzal a kérelemmel, hogy figyelmeztesse Bogisieh Mihály budapesti esperest mulasztására s utasítsa Öt a kötelességszerű tisztelgésnek legrövidebb idő alatt való teljesítésére. - Az uj nyitrai püspök. GaraniSzeut-Keroszt kastélyában töltötte Beude Imre besztercebányai püspöksége öt óvót, mint püspöki megyéje híveinek lelki őre s mint a magyar állami és nemzeti érdekek hazafias gondozója. Beude Imre, a besztercebányai püspökök sorában a kilencedik. Országszerte nyilvánult helyeslés és tisztelet kisérte ó*fc 8 a sötétben nem ismerték meg ellenség-e vagy barát az illető - felhúzott ptsztolylyal kérdezték meg egymástól, hogy*. «kend is azok közül való ?» Ha ellenség volt, a ki «16bb lőtt, volt a szerencsés ; ha azonban barát volt, testvérekként üdvözölték egymást; s az egyik elvezette az árvábbat a közös tanyára, a hol azok voltak. Ez a tanya pedig többnyire egy szénaboglya volt, melynek kivájt belsejében kényelmesen elfért több ember. Még szerény ebédjüket, a szalonnát is itt sütötték. Hanem hosszadalmas és felesleges volna leírni mindazt, amit az öreg ur elbeszélt. Megírta már 6 maga : «Fekete keretben készült hazám képe» cim alatt. (E mű «gyik fejezete «A sárga csikó* cimet viseli, 8 ebből vette Csepreghy népszínműve íárgyát.) Egyszer aztán égzrevette Besze, hogy a vidéket csendőrökkel körülzárták ; s csak Pest felé hagytak utat. E félkört pedig mind szükebbre-szükebbre vonták s igy kénytelen volt belátni, hogy nincs többé menekvés. Elszánta tehát magát a végsöre. Elfogatni nem engedi magát; de maga jelentkezik a Landeskommandónál. Neki wdnlt Pestnek azon kellemes tudatban, hogy most egyenesen az akasztófára megy virágnak. Hogy el ne csípjék csak éjjel utazott; mig nappal meghúzta magát a hol éppen lehetett. Pest alá úgy hajnalban érkezett meg s belebújt egy szónaboglyába s ott várta be a következő estét. Mikor ez elérkezett, megvizsgálta pisztolyait, kezébe vette kétélű fokosát s a kerítéseket átugrálva, a kerteken keresztül bejutott a városba a Kókus-kórház közelébe. Itt már abban az időben is bérkocsik állottak. Odament ezek egyikéhez 8 a mellette álló suhancot megszólítva kérte, engedje Öt kocsijában meghálni. «Majd reggel aztán megmondom, hogy hova vigyél.> A kocsisnak a betyár öltözék láttára némi skrupulusai támadtak, de egy csillogó arany hamar eloszlatta azokat; s Besze meghált a kocsiban. Reggel 9 óra táján kikiáltott aztán a koesisnak : «A Károlyi palotába, az egyetem téren.» A kocsis kétszer is megkérdezte, hogy «hova ?» annyira furcsán hangzott neki, hogy egy betyár oda kívánkozik, a hol Wallmoden generális Landeskommandirender rezidál. Megcsóválta a fejét; de hát odavitte. Besze szilárd léptekkel, emelt fővel megindult felfelé a lépcsőn s majd fellökött egy lovassági kapitányt, ki éppen lefelé jött; s rögtön rá is kiáltott a maga nyelvén, hogy hova megy kend hé ? Besze azt válaszolta, hogy ő excellenciájával akar beszélni, ő hozzá megy. — Hát azok a pisztolyok meg vannak töltve ? kíváncsiskodik a kapitány. — Meg, feleié Besze. Az egyik annak van szánva, a ki hozzám nyui, a másik magamnak. De erre már a kapitány felfutott a lépcsőn és lármát csapott, hogy itt van egy , különös, veszedelmes óriás. Hanem azért 1 Besze akadálytalanul eljutott Wallmoden dolgozó szobájáig, hol ez őt kíséretével már várta. — Mit akar ön ? kérdé. — Excellenciád régen kerestet, eljöttem most a magam jószántából. — S nem tudja ön, hogy halálos büntetés terhe alatt meg van tiltva fegyveresen jönni e palotába ? — Hagyjuk ezt kegyelmes uram ! monda Besze szomorú mosolylyal. Sokkal nagyobb dolgokért fognak még engem felelőségre vonni. — De hát kicsoda ön ? álmélkodék a generális. — En Besze János ezredes vagyok, a ki eljöttem, hogy excellenciád kezeibe lerakjam a fegyvert. E szókkal letette fegyvereit az asztalra, amelyek hihetetlen gyorsasággal el is tűntek azonnal. A Landeskommandirender ezalatt elővett egy nagy könyvet s abban lapozgatva kérdé Beszétől: — Bezerédi ? — Nem excellenciád, Besze rédi nélkül. (Nein Excellenz, Besze ohne rédi.) — Ahá, ahá Besze János! kiáltá a tá bornok a nevet megtalálva. — Az esztergomi ? (Der Graner ?) — Igen. A komáromi ? (Der Komorner ?) —• Igen. — A debreceni ? (Der Debreeiner ?) — Igen. — A-a-a-h, szörnyüködék Wallmoden ön az egyedüli, kinek még függnie kell.] Wallmoden megígérte Beszének, hogy minden lehetőt el fog követni, hogy Őt az akasztófától megmentse s e végből sürgönyzött is Bécsbe. Azután ruhát hozatott magának Besze, megborotválkozott, s miután a tábornok becsületszóra szabadlábon hagyta őt, elment Pesten lakó nejéhez, született Ehédey grófnőhöz. Akik az utcán megesmérték őt, mindnyájan kérték, bújjon el; a kereskedők pedig szinte húzták boltjaikba, hogy a rendőrség meg ne lássa. Persze ez a három szó : «a Károlyi palotából jövök*, mindenkit megnyugtatott. Ebéd után a fekete kávét szürcsölgette Besze családja körében, mikor egy hadbíró lépett be hozzá. Tudtára adta, hogy Bécs nem kegyelmez, minélfogva a Landeskommandiiender, bármennyire sajnálja, kénytelen Őt kéretni, hogy délután 5 órakor legyen szives az Újépület X. számú cellájában jelen lenni. Besze azt mondta, hogy ott lesz; s kínálta a hadbírót, hogy üljön asztalhoz. «Bocsánat uram, ezt állásomnál fogva nem tehetem, mert ön államfogoIy;> Bélutáni 5 órára Besze szabadon, egymagában ment el börtönébe. * * * Meg csak azon nagy kitüntetést akarom megemlíteni, a melyhez fogható kevés embernek jut. Midőn ugyanis a koronázás után a királyi pár megérkezett a Redouteba, ö felsége igy szólt Andrássy Gyula gróf miniszterelnökhöz : «Megengedem, hogy a királynéra toaszt mondassák.» Andrássy sóiba felhívta a legkitűnőbb