Esztergom és Vidéke, 1893
1893-01-12 / 4.szám
1887. tavaszán Nagyváradra költözött Ipolyi Arnold távozása által megürült püspöki székbe, hogy a délvidéken egyházi, mint luizafini téren annyi áldással kezdett munkáját az ország északi részében folytassa. A mint a besztercebányai püspökséget elfoglalta, első gondja vala, hogy híveinek egyetemét láthassa. E célból csakhamar bérmáló körútra indult püspöki megyéjében. Bars, Nyitra, Turóc és Zólyommegyék erdős hegyein nem egy községe van, melyek alig hozzáférhető magasságban elszórva rejlik az ő hiveit s akik ez okból az ő jöttéig püspököt még nem is láttak. Az uj püspök nem törődött akadályokkal s hegy és völgyszorosok járhatlan utain leszálva fogatáról sokszor gyalog vezetó föl kisérő és szerpapjait, hogy áldását váró hiveit saját otthonukban láthassa. A templomból rendesen az iskolába vezeté őket, hol a vizsgálatot ő maga végzé. Imádkoztat a kisdedek anyanyelvén, azon kérdezgeti őket a vallás tanaiból is. De midőn ennek vége van, megszólal benne a magyar főpap. «No most lássuk, szokta mondani, tanultatok-e valamit édes anyátok nyelvéből* s kezd velők magyarul olvastatni, majd számol, majd utazgat velők az iskola térképén magyarul s ügyes feleletek nyerésénél nem lehet tudni, hogy az ő öröme volt-e nagyobb, vagy a jelenvolt szülőké, kik ilyenkor hallották gyermekeiket magyar nyelven megszólamlani. — Dacára szerény jövedelmeinek, rendre épittetó ós restauráltatá a roskadozó templomokat, iskolákat. Műszeretetóuek bizonysága, hogy egyik ifjú papját, Murgás Józsefet, jelenleg Münchenben képezteti, honnan Rómába küldi, hogy tanulmányai befejeztével az egyházmegyei templomok műbeccsel bíró oltárképekkel láttassanak el. A keresetlen Őszinte bizalom ós ragaszkodás fűzte hozzá papjait és tanítóit. A szent-kereszti kastély mindegyiknek mintegy ziráudokló helye volt, mert tudták, hogy ott atyai főpásztorukra ís találnak. Jelszavához, a «Deus et patria»-hoz híven, az eszközökben gazdagabb nyitrai püspöki székben fokozottabb mértékben folytathatja áldásos életét. — FÖuri esküvő. Fényes főúri esküvő volt 9 ón délelőtt a hercegprímás budavári palotájában. Weukheim Ferenc gróf cs. és kir. kamarás, houvédhuszár-főhadnagy vezette oltárhoz ForgáchIlona grófnőt, özvegy Forgách Józsefné, született Révay Sarolta bárónő leányát. — A felvonulás már jóval a kitűzött idő előtt megkezdődött s a primási palota előtt nagy közönség nézte a fényes fogatok megérkezését. Az érkezők a hercegprímás szalonjaiban gyülekeztek. 10 órakor a nászmenet és Vaszary Kolos hercegprímás bevonulván a kápolnába, ez azonnal az oltárhoz lépett s dr. Csernoeh János apát kanonok és dr. Kohl Medárd segédkezésével csendes misét mondott. Mise végeztével a hercegprímás a szokásos szertartások közt összeadta az ifjú párt, rövid beszédet intézve hozzájuk a házasság szentségéről s az azzal járó kötelességekről. A beszéd befejeztével az egyházi szertartás véget ért s a hercegprímás volt az első, a ki szerencsét ki vaut az uj párnak. — Egy élő szent halála. A kir. városi köz kórházban áldásosán működő irgalmasnónék főnöknője Grop per A t h a u a s i a nővér f. hó 9-én éjjel fél 12 órakor jobb létre szenderült. Hosszú tizenhárom évig szolgálta önfeláldozó buzgalommal Esztergom közegészség-ügyét, mert annyi idő óta kitartással ápolgatta városunknak kórházba került betegeit és elaggott szegény polgárait. A boldogult maga is évtizedeken át betegeskedett, sokat, nagyon sokat szenvedett. Béketűrő megadással szenvedte végig sinlődését ós valódi példaképe volt ott a szegény betegeknek. Az az alázatos szendesóg, mely egész valóján elomlott, mindenkit lebilincselt, ki valamikor közelébe jutott. Társnői előtt ugy, mint a számos beteg előtt nagy tekintélyt szerzett neki az a biztos és céltudatos higgadtság, mely minden intézkedését jellemezte. Akik közelebbről ismerték, azt tartják róla, hogy valóságos élő szent volt. Igaza van Voltaiméit midőn irja, hogy alig van valami nagyobb a földön, mint a szépségnek, a fiatalságnak és sokszor még a magas műveltségnek áldozata, melyet a gyenge nem felajánl a végeit, hogy a kórházban enyhítsen az emberi nyomor halmazán, melynek szemlélete kevélységünkre nézve oly lealázó és elpuhultságunkra nézve oly lázító. Ily véleményben voltak az irgalmasnéuókről nagy Napóleon és II. József is ós Bismarck a sedani hősök mellé Berlinben az ily betegápoló apácák szobrait állíttatta fel. Minekünk is hálából kell megbecsülnünk a boldogult, jó lélek emlékét, ki annyi ideig fáradozott betegeink ápolásán. A kórházi templom ízléses megújítása és csinos felszerelése is az ő lankadatlan utánjárásának érdeme. Ennek sikerülte volt utolsó öröme. Ezt óhajtotta még megérni s azután elszállt örök jutalmáért. R. — A kereskedő ifjak táncestéiye mult vasárnap jól sikerült. A szóból ós zenéből összeállított programúi elsejéül Brenner Lujza úrhölgy, Borovii sk a Adolf és Szt rak a Iván urak játszták Haydn Trióját. Peróuyi Irma úrhölgy, Perónyi Kálmán ur zougorakiséreie mellett magyar népdalokat énekelt, Nógrádi Jenő pedig egy humoros tárgyú elbeszélését olvasta föl. Mozart zongoranégyesét Takács Imre, Borovilska Adolf, Sztraka Iván ós Zsakovec Nándor urak ad iák elő. Tetszéssel fogadták még Feigler János és Borovit ska Adolf urak Duóját, valamint dr. DMCÓ György ügyesen megjátszott magánjelenetél, a «Legény bucsúu. A hangverseny ntáu tánc következett és folyt szakadatlan jókedvvel egész reggal 4 óráig. Az első négyest 50 pár táncolta. Tudósilónk összeállítása szerint a jelenvolt hölgyek névsora a következő. Brenner Fereucné, Irma és Lujza, Bayer Károlyné, Bergmann Jánosáé, Lujza ós Etelka, Bariul Samuné, Dócy Veronka, Draxler Alajosné, Diamant B.-nó és Teréz, Demsch Mónié, Frey Fereucné, Felsenburg Blanka, Grosz Frigyesnó és Regina, Hegyváry M.-ué és Teréz, Königsberg Gy.-nó, Krehuyák Ferencné, Knöpfler M.-nó, Lobog Mariska, Miedler Gusztávné, Mihalik Bálin iné és Irón, Marosi Józsefné és Lujza, Mezei Józsefné, Nóvák Imréné, dr. Perónyi Kálmánné, ' Perényi Henri kné ós Irma, Perónyi Árpádné, Szecskay Kornél né, Slernfeld Rezsőné, Scheiber J.-né, Riza ós Adél, Scheiber Rezsőné, Slern Antónia és Fanni, Schalkhász Ignácné, Schatz Frigyeséé és Malvin (Párkány), Steiner Malvin, Steiner L.-né, Teichert Kelemenné és Klementin, Tábor Sáudorné, Waldvogel Józsefné és Ida, Zalába Józseluó és Ilonka és még többen. területére rendeljen ki az állam költségén, hogy az amerikai szőlőojtásra és kezelésre egy ideig a község lakosait, oktassák. — Végül meghagyta a bizottság, hogy minden község köteles a termelendő vesszőt előállítási áron a tehetősebb lakosoknak készpénzfizetés mellett, a szegényebbeknek pedig rész* letfizotósre átengedni. — A dal- es zenekedvelő egyesület f. hó 28-áit ós február hó ll-' i n hangversennyel összekötött táncmulatságot rendez, mire a t. közönség figyelmét különösen felhívjuk. — Az esztergomi csavargözöstársulat a zord idő dacára még mindig főnt.artja propeller-járatait Esztergom ós Párkány közt, a mennyiben kitűnő szerkezetű hajója, habár a Duna színét legnagyobb részben erős jégpáncél takarja, a folyón áttört uton akadálytalanul közlekedik. — Elbocsájtott katonák. Esztergom járásban a mult év végével elbocsájtatott 88 katoua, kiknek vógelbocsátó okmányait az Esztergom-járási szolgabírói hivatal foeia kiszolgáltatni. — Telelő hajók. Á belügymiuisler körrendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, hogy intézkedjenek a téli ki* kötőben levő hajók személyzetének orvosilag való megvizsgálásáról. Ez a közegészségügyi vizsgálat még azokra is kiterjed, akik a telelési időt nem a hajón, hanem azon községben töltik, amelynek területén az illető hajó kikötött. — Elhalasztott hangverseny. Tisztelettel értesítem m. t. vendégeimet, hogy a vasárnap, jan. 15-ére tervezett hangverseuy közbejött akadályok miatt máskorra lett halasztva. Bokros Károly. — A primási tisztviselők fizetése. A hercegprímás központi uradalmi tisztsége — irja egy fővárosi napilap — karácsonyra nem éppen a legkellemesebb meglepetésben részesült. Az uj fizetések kiadása alkalmával ugyanis az igazgató fizetéséből 2000, a főszámvevőjéből 1000, a főpénztárnokéból 1000, a számvevőkéből 800, az ügyészekéből és egyéb segédhivatalnokokóból 200— 400 forintot levontak. — Benickyné válogatott regényeiből megjelent az 5. füzet, kapható Singer ós Wolfuernél, Budapest Andrássy-ut. szónokokat, de senki sem mert arra vállalkozni, hogy itry, ex abrupto beszéljen. — Hol van Besze János, majd mond az, szól ekkor valaki. — Mikor Andrássy felszólította, ő csak ennyit felelt: «gyerünk !» Amint a termen végig haladt, többen odasúgták neki: — Valahogy bolondot ne mondj János bátya, az istenért!» ő pedig gyönyörű toasztját e szavakkal vezette be: «Mily ihletteljességgel kellett ama költőnek birnia, aki előre megírta hogy: Nem anyától lettél, Rózsafán termettél Piros-pünkösd napján Hajnalban születtél — szép királyné !» * * * írhatnék még számtalan epizódot Besze János életéből, sőt hatalmamban állana egész éíetirását adni. De nem teszem. Tegyék meg azok, akik méltóak és hivatottak erre. Ha nem teszik, az vétek lenne. Hadd tanulja meg minden magyar honfiú és honleány, hogy ki volt az a koldus, elfeledett, megvetett Besze János. Hogy a ki az aradi temetőbe zarándokol, álljon meg kegyelettel a kicsi sirhalom előtt, mely alatt Besze nyugszik s melynek puszta elhagyatottsága azt óhajtja: Sirkövet állítsatok neki! És vétket követ el az is, a ki hivatottBágát nem használja fel arra, hogy néhány félig-meddig feledésben még élő nagy emberünkről nem ir. De a legnagyobb és soha meg nem bocsátható bünt azok követték el, kik nagy szabadságharcunk részletes, kimerítő, hiteles, oknyomozó történetét megírni hivatva lettek volna s azt nem tették. «Azon nagy idők óta nagyon megváltozott a nemzedék?, hangzik minden oldalról. Igaz ! De mi enn k az oka ? ! Az : hogy nem ösmeri azon időket, azok szereplőit s azok szellemét. — A dal* és zenekedvelő-egyesület a helybeli közreműködőn kívül a lapunk más helyén felemlített estély ekre Bartlnó Szeüer Leona úrnőt és Sípos Antal zongoraművészt kérte fel. A helybeliek közül már most kiemeljük Rapcsák Imréné úrhölgy, az egyesület dísztagjának leendő közreműködését. — Mennyi pénzük van a RothSChildoknak ? Abból az alkalomból, hogy Rotsehild Alfonz báró egy millió frankot, ajándékozott a párisi kórházaknak, egy francia matematikus kiszámította, hogy a Rotschi Idolt párisi ága háromszor annyi frank ura, mint a mennyi perc Krisztus születése óta mostanig lefolyt. A francia Rofschildok vagyona ugyanis háromezer millió frank. Krisztus születésétől 1893. kezdetéig pedig (beleszámítva a szökőéveket is), letelt 691,053 nap, 16.585,272 óra ós 995.116,320 perc. — A vármegyei tisztviselők Nestora Wargha Benedek kir. tanácsos, e hó 9-én ülte meg kedélyes baráii körben nyolcvan hetedik születésnapját. Az előkelő társaság a késő esti órákig maradt együtt a legjobb hangulatban. Dr. Feichtinger Sándor mondott, felköszöntőt az érdemekben megőszült, de azért korához képest kitűnő egészségnek örvendő agg megyei tisztviselőre, mit az ünnepelt meghatottan viszonzott. Wargha Benedek tudvalevőiig elsőben mint szolgabíró, majd mint főbíró és azután mint Esztergom vármegye alispánja 48 évig szolgálta a közügyeket ós vívta ki azt az általános tiszteletet, miben most aggkorában megyeszerte részesül. — A gazdasági egyesület indítványt terjesztett az esztergommegyei törvényhatósági bizottsághoz az elpusztult hegyi szőlők újból való betelepítése tárgyában. Ez indítványt a bizottság elfogadta és kimondta határozat ilag : 1. hogy a megye területén egy államilag fenntartott földmű ves-iskola minél előbbi felállítása iránt a földművelésügyi minisztériumhoz felterjesztés intézendő, 2. hogy köteles a megye területén létező mindama község, mely eddig a szőlőtermeléssel foglalkozott, amerikai szőlővesszők produkálása céljából még ez év folyamán legalább 4 hold terüietü telepítést létesíteni, vagy ha ez akadályokba ütköznék, faiskolájának egy részét szőlőteleppé átalakítani, 3. fel fog írni a földmüvelésügyi ministeriumhoz, hogy két, a szőlészethez értő egyént Esztergomroegye — Bál a népkonyha javára. Niedermann József városi rendőrkapitány ma, azaz f. hó 12-én este 6 órakor a népkonyha javára rendezendő bál megbeszélése céljából a Magyar Király szálloda elsőemeleti termében értekezletet tart. — Kéménytüz. Vasárnap d. e. 11 órakor kémény-űz ütött ki a Pfalz-báz padlásán és a tűz már a háztetőre is átcsapott, de a gyors segélyre sietett tűzoltók mihamar lokalizálták. — Megfagyott postásfiuról adott hírt egyik tudósítónk. Vakáu István nevű tizenötóves fiút, ki Bajua község korrespondenciáját közvetíti, megdermedve találták a tokodi csárda mellett és félig holtan szállították az Esztergom kir. városi kórházba. Eddig a tudósítás. A kórház gondnokságától nyert értesülésünk szerint Vakáu I. nem anynyira megfagyott, mint inkább 3 deciliter pálinkát kebelozvén bo a tokodi csárdában, egy kissé pihenni dűlt lo a havas országútra. Eldönletlenül kell tehát hagynunk a kérdést, vájjon a hideg vagy a pálinka ártott-e meg inkább a koraérett postásgyereknek. Annyi azonban tény, hogy szombaton már teljes egészséggel hagyta ott a kórházat.
