Esztergom és Vidéke, 1893

1893-04-13 / 30.szám

Eszterg

om, XV. évfolyam. 30. szám. _ Csütörtök, 1893. Április 13. Városi ás megyei érdekeink közlönye * °* MEGJELENIK IIETENKINT KÉTSZER: °' j J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZT ŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK l áóiá 100 szói? 75 kr> looDUNA-UTCA 48. SZÁM, tó1 aoo-i

g i fa *o kr, wo-tói 3oo-ig 2 n-t 95 kr. ELŐFIZETÉSI ÍR: . hova a lap bssdlemi réssel ületR közlemények koldend&k. Bély

egdíj 8

0 kr. Egész évre 6'frt — kr. „ . . u , . _ . . MAGÁN HIRDETÉSEK" megállapodás szerint legjutányosabPól évre - - - 3 frt — kr. I\ I A U U-H I V A I ML: bail közüli einek. Negyedévre 1 frt 50 kr. SZÉdHMNYI-TÉK 332, — Egy Szára ára 7 kr. hová lap hivatalos ós m»gáu birdetéslöí, a nyilitécbe szánt közle- fit NY1LTTÉR sora 20 kr. I) — .— 1| nicMiyek, elöíi/.i'ti'wi pénzek •'s i•eklamá'ások iiifé/.enMíik Q • Merénylet a hercegprímás ellen. Esztergom, ápr. 12. Hétfőn dél nlán négy óra tájban hozta Esztergomba a láviró a hirt, hogy aznap dóiban Vaszary Kolos esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása ellen elbocsátott pincemestere, Csolics Mihály merényletet követeti el. Este felé már a részleteket beszélték városszerte. Csolics Mibály kihallgatásra jelentkezett a prímásnál. Előadia ügyesbajos dolgát, azt kérte a főpaptól, bogy helyezze vissza állásába s midőn a primás csak annyit igért meg a tolakodó látogatónak, hogy majd megvizsgálja ügyér, s ahhoz képest fog intézkedni, Csolics a másik terembe visszavonuló herceg után rohan, kifent konyhakéssel kezében. Csakhogy jelen volt a kihallgatáskor dr. Kohl Medárd, a rokonszenves fiatal primási titkár is. Ez a páratlan szorgalmú, szerény bencés pap, aki előzékeny modorával minden vele érintkezőnek rokonszenvét Esztergomban is kiérdemelte. Kohl Medárd most mutatta meg igazai, mennyire önfeláldozó segítője a fópásziornak. Rátette papi kezét az orgyilkosra, és öuteste épségének árán megvédelmezte urát. Súlyos öt sebet lapott az ártatlan fiatal pap és még most is — mikor e sorokat írjuk .— nehéz soblázban fekszik betegágyán. Valóban messze a történelembe kell visszamérnünk, egész Zácli Felicián tragédiájáig, bogy a halálmegvető hűség hason ló példájával találkozhassunk. Kohl Medárd, szegény, majdnem ártatlanul áldozatául esett a fanatikus orgyilkos késének. De kell, hogy hálát; adjunk a Gondviselésnek, mely a nagyok éleiét hasonló válságos körülmények között megszokta védelmezni. A hercegprímáshoz nem tudott kö/el férkőzni Csolics, a rozsdás gyilok csak a titkárt sebezte meg. Kétségtelen, hogy a fanatikus pincemester nem volt tette elkövetésekor beszámítható állapotban. Esztergomban Simor boldogult hercegprímás alatt j ugyan józan embernek ismerték, de i mióta Lóskay Jeromos főkormányzó ^mulasztások miau, elbocsátotta őt, meghasonloit a világgal ós önmagával. , Már a mull. évben emlegette, hogy ! megfogja ölni a herceget ós kormányzóját. Ilyenkor lekinlve zavart lelkiállapotai, . arra lehetett következtéi ni, hogy komolyan értette amit beszélt és el van szánva a legvégsőre is. A gyilkos azt hitte és hiszi még most is, hogy Lóskay főkormányzó igazságtalanul fosziotla meg őt kenyerétől. Pestre ment foglalkozást keresni, de nem talált. Mikor már minden kötél szakadt, mikor ő és családja az éhen? hálás .veszedelmének voltak ki i éve, akkor megbomlott agyával igy gondolkozott: Nekem már el kell vesznem, de mielőtt öngyilkos lennék, megölöm szerencsétlenségein okozóját ós csak aztán magamat. És a boldogtalan átvitte gyűlöletét a főkonnányzóról a hercegprímásra is. A legnemesebb, a legjobb főpap halálát kívánta és nem gondolta meg, micsoda világraszóló következménye lehet megbomlott agya ez elhatározásának. A legmagasabb fokra csigázott gyűlölet, a végső elkeseredés megfosztotta a mérlegelni tudás uiolsó szikrájától is a szerencsétlent. Egy féleszű, a végsőkig elkeseredett ember boszuját látjuk mi Csolics Mihály tragédiájában. De vau valami ezenkívül, a háttér mélyén, ami még sötétebbre festi egy árnyalattal a pintér gonosztettének rajzát. Nyílt titok Esztergomban, bár a főváros és nevezetesen ennek sajtója madártávlatból nem is veszi tudomásul, hogy a Vaszary-regime nagy változást hozott a primási uradalom kezelésébe. Az arauy korszak, Simor kora óta elmúlott, mert a mostani hercegprímás erőskezű jószágkormányzója jóval öszszébb vonta a kormányzás gyeplőit. Lóskay Jeromos nem érti a tréfát. Ott, ahol meggyőződése szerint mulasztást, hanyagságot vagy visszaélést tapasztal, könyörtelenül és rövid utou szokott rendet csinálni. Az a baj, hogy sokszor nagyon is rövid utón. — Mert ha voltak visszaélések, ezeket reformálni kell kétségtelenül, de fokozatosan, meggondoltan, mérlegelve az igazság érzékeny serpenyője szerint. Meg kell adni az érdemnek, a mi az érdemé, a munkás is fáradságának méltányos diját követeli; ám bűnhődjenek a bűnösök anyagilag is, de a tisztakezű, buzgó tisztviselőidől nem szabad elvonni a legelemibb megélhetés föltételeit. Nem azért hozzuk fel mi e helyen a primás elleni merénylettel kapcsolatban mindezt, mintha párhuzamot akarnánk vonni a Csolics tragédiája ós más egyebek közt. A jószágkormányzó ur ugy nyilatkozott, hogy az elcsapott pincemester hűtlenül sáfárkodott a prímás vagyonával. Nincs okunk kételkedni szavaiban. Ha pedig Csolics lopott, megérdemelte volna nemcsak a degradálást, hanem a röglönös elcsapást. Es még ha igazságtalanul csapják is el, csak bódult agyban fogamzhatik meg ama szörnyű orgyilkolás eszméje. De mi látunk Csolics szive mélyén valamit, amiben van némi igazság. Szolgáltassunk Te Deumokat Esztergom összes templomaiban ós menjünk, el mindnyájan az Isten házába és földre borulva adjunk hálát a gondviselésnek,, hogy Vaszary Kolos hercegprímást, a legmagyarabb, a legeszesebb, a legjobb főpapot nem engedte a gyilkos áldozatául esni. És kérjük, az Istent, hogy a neme? szívű főpap jóságos szemei meglássák olyanok szenvedéseit, fülei meghallják olyanok panaszait is, akiknek baját eddig nem engedte a Minden haló a bíboros herceg szive mélyéig jutni. A merénylet története. Esztergom, apr. 12. Mi is, mint a primási szókváros közlönye, meg akarjuk örökíteni hasábjainkon a hercegprímás elleui szörnyű merényletet. Az 9f

EH<orgom ós Vidila" tároája. V Fefgf élete es költészete. (Vége.) 1847. sept. 8-án volt Petőfi esküvője Júliájával, e romantikus lelkületű, művelt szellemű dí excentrikus növel, ki fenmaradt arcké:ei után érdekesnek igen, de szépnek nen mondható. Petöü forró szerelmét menyasszonyához és feleségéhez irott gyönyörű (ölteményei meggyőzően igazolják, mely irökszép dalaibau a magyar szerelmi lyra, eddig senki állal utol nem ért magasságbui szárnyal. Esküvöj' után nem sokára fölkereste nejével eg.ütt Arany Jánost Szalontán, a kivel bens* és soha meg nem zavart barátságot kötőt. Szalontárói egyenesen Pestre ment, hol az egykori szilaj ifjúból gondos férjjé változott férfiú csak nejének és a költészenek élt. Hogy a háztartás költségeit elötremthesse, ez okból minden nagyobb és ;isebb költeményét összegyűjtötte s egszer mindenkorra eladta Emich Gusztáv kitdónak 1500 frtért. Petőfi «öszs z es köbé menyei* (1847.) rendkívüli feltűnést leltettek s csakhamar meghódi tották az igész nemzet szivét s a közvélemény kdvező nyilatkozása, majd meg a magyar szllemi élet kimagasló oszlopainak Vörömarty és Eötvös József báró elismerő ó magasztaló 113 ilatkozatai oly tédpajzsulszolgáltak neki, melyről az-irigy kritika neitelen és kicsinylő támadásainak nyilai visszapattantak s a személyeskedő epigonokat, a kik szerint Petőfi semmi költői tehetséggel nem hirt, elhallgattatva, az utókor szánakozó mosolyának tették ki. 1847. végén Vörösmartyval és Aranynyal szövetkezett Shakespeare minden színművének lefordilására. A vállalatot ö indította meg «C 0 r i 01 a n u s»-sal, melynek erőteljes magyarsága, a drámai nyelvnek egyik legsikerültebb példánya. Ez időben irta «B 0I0nd Istók* cimü költői elbeszélését, melyben Petőfi magát irta le s mely kétségkívül legköltöibb elbeszélése. Itt megkell még emlékeznünk Petőfinek az «Apostol» cimü nagyobb elbeszélő költeményéről, melyet 1849. nyarán fejezettbe, Az «Apostol» iránymű melynek fő hőse ajszociál-demokratiai és köztársasági eszméket képviseli. Mozgalmas idők géniusza sugalta Petőfinek e müvet, a melyen erősen lyrai hangnlat vonul át, tartalmára és külső alakjára rhapsodikus, de egyes túlhajtott képei visszatetszők. A mü nem a magyar nép életéből van merítve s a fenn emiitett bizarr eszmeken kivül ez is egyik oka, hogy nem talált utat a magyar nép szivéhez és lelkéhez. Petőfi a prózairás torén is megkisérlette erejét, de kevés eredménnyel. 1846-ban «A hóhér kötele* cimü regényt irta, mely fantasztikus tartalma és gyenge compositiójánál fogva csekély értékű. De a dráma terén tett kísérletei sem termettek számára babért. Még 1845-ben irt egy népszínművet «Z ö I d Marci* címmel, melyben egy ismert rablóbetyarban magyar Moör Károlyt akart teremteni ; 1847-ben pedig «Tigris ós b y e n a» cimü történeti drámája jelent meg, melynek hősei Kálmán király eltaszított fia Borics (tigris) és ennek anyja Predszlava (hyena). A hibás szerkezet és a jellemfestésnek fogyatkozásai megbuktatták e drámáját, mig az előbbit a magyar szinészvilág legnagyobb alakja Egressy Gábor, Petőfi önzetlen jó barátja, színpadra nem valónak jelentvén ki, azt az Önérzetében sértett költő maga a tűzbe dobta. 1848. évben feltámadt Európában a szabadság szellője, a mely nyugattól keletig magával ragadta ezt a magasztos! jelszót: népszabadság! A szabadság és] egyenlőség dicső korszakának hajnala már-I cíus 15-én tűnt fel a magyar nemzet' egén, a mely nagy nap korszakalkotó ese- i menyeit Petőfi nyitotta meg «Talpra. magyar* kezdetű híres dalával, a magyar szabadságharcnak e remek költői prológusával. Ezt sűrűen követték számos szilaj forradalmi költeményei, melyek részint j u «Életképekbeiu, részint külön lenyo-' inatokban jelentek meg. Petőfi költenie- .

t nyeiben, a haza és szabadságszeretet mély i érzelmei viharos erővel törtek már ki aj mozgalmas idők előtt néhány évvel meg-i elent hazafias verseiben is. Lantján ik leg- { jrőteljesebb hangjai: a lángoló hazaszere- 1 .et, a szabadság iránti lelkesedés s az elvyomott emberiség és hazája népének hasonló sorsa fölött érzett mély fájdalma. Nagy költőknek rég idöktóU fogva tulajlona, hogy jóslataikban valódi költői látás nyilatkozik, Petőfi nemcsak költői fiirét jövendölte meg versben és prózában, de halálát is a csatatéren az «Egy gondolat

1 bánt engemet*, «A csárda romjai* és «Ha az Isten* cimű költeményeiben* Az 1848. július 2-án Pesten egybegyűlendő országgyűlésen mint képviselő szerette volna a népet képviselni, de saját hazájában a Kis-Kunságban megbukott, egy névtelen, hétköznapi emberrel szemében, mely 'csalódása őt igen érzékenyen bántotta. Ugyanez alkalommal elbukott Arany János is, bejutott a képviselőházba Vörösmarty, akivel conservativ hajlamai miatt a radikális és republikánus Petőfi meghasonlott, nemkülönben a Vörös-.martyéhoz hasonló politikai hitvallása miatt; Jókaival is. 1848. szeptember havában lépett bePetőfi mint honvéd a nemzeti hadseregbe 5 katonai képzettsége ós in teliigentiáján ál fogva századosi rangot nyert, az ekkor Erdélyben működő 28-ik honvéáezrednél. STejét Debrecenben hagyta, aki ott dec. L5-én figyermekkel örvendeztette meg férjét.. Az év vége felé az erdélyi magyar sereg; ^vezényletét Bem lengyel tábornok vette it, akinek hősi nagyságát az osztrolenkat réres csatatér, Prága s a bécsi torlaszhar',ok fényesen hirdették. Petőfi, aki hosszabb; dő óta Debrebenben időzött, a lengyel hős. győzelmeinek hirére az erdélyi hadsereghez, térte áthelyezését, ami teljesülvén,, midőn 3em tábornoknál jelentkezett, a vén katona ipai szeretettel fogadta az. ifjú költőt s~ íadsegédévé nevezte ki. Petőfi megjeleléseaz erdélyi hadseregben valóságos forrongást idézett elő., Széltében énekelt népdalai,,, íazafias és, gyújtó forradalmi költeményeit smerte már a magyar nép s ekként nem, jso.da, ha mindenki látni, üdvözölni akarta.