Esztergom és Vidéke, 1893

1893-04-13 / 30.szám

A vérfagylaló részletekben -gazdag históriai fejezetet adjuk főbb vonásaiban, még pedig Csolies Mihály, a merénylő elbeszélése nyomán, mikor Sélley Sándor rendőr főkapitány kihallgatta Őt. A vizsgálat adatai szerint Csolies 38 éves, római katholikus, bodnár, nős, három gyermek atyja. A primás esztergomi hirtokán mint pincemester volt alkalmazva. Csolies ogyedül kezelte a primás pincéit, a mult év nyarán azonban a primás még egy másik pincemestert is nevezett ki, aki aztán Csoliesnak fellehbvalója lett. A két pincemester folyton civakodott s ezért Lóskay Jeromos jószágigazgató fel is mondott Csoliesnak. Nagy könyörgésére azonban mégis meghagyták állásában. De a torzsalkodás csak nem szűnt meg s a jószágigazgató végül 120 forint végkielégítéssel mégis elbocsátotta Csolicsot a szolgálatból. Csolies ekkor, miut a főkapitány előtt maga vallotta, eladta esztergomi szőlőjét s nejét és három gyermekét Esztergomban hagyta és feljött a főTárosba. Innen a vidékre ment, hogy ott keressen állást, de nem talált. Január 18-dika körül ismét feljött a fővárosba s a Borz-utca 1. szám alatt lakó Dvorzsákuénál szállt meg. Azóta mindig ott lakott. Folyton járt-kelt és kereste a foglalkozást, de sehogy sem talált. A pénze egyre fogyott s legutóbb már nagy nyomorúságban volt. A mult pénteken az a gondolata támadt, hogy kérvényt intéz a hercegprímáshoz, melyben azt fogja kérni tőle, hogy helyezze vissza régi állásába vagy nyugdíjazza. Ezt a tervét elmondta szállásadónéja Dvorzsáknó József fiának is s ez a tervet helyeselte. Pénteken hozzá is fogott a kérvény megírásához, de csak ma fejezte be. A főkapitány kérdéseire azután azt is elmoudta, hogy ugyanekkor a gyil-l kosság eszméje is megérlelődött benne, j Az volt a szándéka, hogy a kérvényt személyesen fogja átadni a prímásnak s ha ez a kérését nem akarja teljesíteni, megöli. Ezt a szándékát azouban nem közölte Dvorzsák Józseffel. Másnap szombaton eladta, a mi még csekély holmija volt. Az'igy szerzett pénzzel az Uj vásártérre ment s egy zsibárustól konyhakést vásárolt. A kés 25 centiméter bosszú, pengéje maga 13 centiméternyi széles és (ele vau rozsdafoltokkal. A merényletei Csolies mára, hétfőre tervezte. A primás hói főnként általános kihallgatást szokott adni. A főkapitánynak arra a kérdésére, hogy ha már ily lépésre határozta el magát, miért nem tette meg előbb, Csolies azt felelte, hogy : — Csak akkor akariam szándékomat kivinni, amikor minden pénzem elfogyott. Arra akartam kérni, hogy fogadjon vissza vagy nyugdíjaztasson. Ha pedig megtagadja kérésemel, el vollam határozva, hogy őt, a ki nyomorba döntött, "megölöm. A főkapitány ekkor azt kérdezte tőle, mit akart a nála talált borotvával. — El voltam határozva, hogy előbb leszúrom a prímást s azután ott, az ő szobájában a magam torkát vágom el, nehogy tovább nyomorogjam. Csoliesnál mikor megmotozták, mindössze 15 krajcárt találtak. A további részletekre áttérve, Csolies előadta, bogy ma reggel 7 órakor, mikor a primásboz intézett kérvényét, befejezte, a háziasszonya fiával Dvorzsák Józseffel, aki most foglalkozás nélkül van, sói ál ni ment. Mielőtt eltávozott, magához vette az Uj-vásánéren vásárolt konyhakését, beretvát ós a kérvényt. Dvorzsákuak annyit mondott csak, hogy felmegy délben a prímáshoz s arra kérte, hogy jöjjön vele addig egyet sétálni. Együtt mentek a Dunapartra és 10 óra tájban a Pipa-utcában lévőHoffinannfóle vendéglőbe tériek be. Ott egy-egy liter bort ittak meg, aztán együtt mentek fel Budára, a primási palotához. Csolies bement a palotába, Dvorzsák pedig kint várakozott reá. Csolicsot a portás leánya vezette fel a titkárhoz, aki aztán a kérvényezőt bejelentette a prímásnál, Kohl Medárd együtt ment Csoliccsal a prímás elé. A hercegprímás pincemesterétől átvette a kérvényt s asztalára lette. Mikor ezt Csolies látta, durva hangon azt követelte, hogy a prímás rögtön olvassa el a levelet. — Látszik, hogy csak a zsidók boldogulnak, a keresztények nem. A primás ekkor nyugodtan megfordult és belső szobájába indult. A titkár felszólította Csolicsot s figyelmeztette, hogy ne erőszakoskodjék, hanem távozzék. Csolies a prímás után akart rohanni, a titkár azonban feltartóztatta. Dulakodás támadt közötiük. Mindketten a földre buktak s ott viaskodtak egymással, Csolies kirántotta zsebéből a konyhakést s a titkárt több helyen megszúrta vele. A lármára, a zuhanásra visszatért szobájából a primás is, a ki annak Iái tára, hogy titkára milyen nagy veszélyben van, rögiön segítségére sietett. Ráveieite magát a merénylőre és kicsavarták a merénylő kezéből a kést. Ezalatt bejött a cselédség s besiettek az előszobában audienciára várakozók is s a merénylőt a tornácra vitték, átadták a rendőrségnek, akik azl. ker.kapitányságra kiséri ók. Társadalmi viszonyaink és a gazda sági szakképzés. (—m.) Mi lehet nálunk egy oly egyénből, aki a gazdasági tanintézetet vagy a gazdasági akadémiát elvégezte ? Ha van, mit szüleitől örökbe ái venni, annyi tudniillik, hogy abból, mint kizárólag a mezőgazdasággal foglalkozó ember megél bet, lesz belőle önálló gazda. Ha nincs, gazdaliszt, vagy egyik tagja az állatni gazdasági, félig bureaukraiikus, félig gyakorlati munkát végző tisztikarnak. Csak igen ritka esetben lesz önálló gazdasági vállalkozó, bérlő. Ily körülmények között, nem lehet csodálkozni, ha a tehetség és tetterő nem az anyaföld művelésében keresi munkájának jutalmát, ambíciójának kielégítését; A termékenyítő, kiválóbb észtehetségeknek igen-igen kis százaléka megy évről-évre a mezőgazdasági szakpályára. És az a kis százalék sem mindig önkéntes hivatás szeretetből, hanem kényszerítő körülmények nyomása alatt. Birtokosaink legnagyobb része, gyermekeinek neveltetésénél meglehetős szükkeb'ü politikát követ. Katonák, papok és hivatalnokok lesznek a gazdák gyermekeiből. A birtok kezelést az atya halála után nem az a sarjadék veszi át, aki arra legalkalmasabb, hanem a kinek ez, más életkörülményeinél fogva, például, mert hivatala miatt közel lakik, legkönnyebb. Gazdasági intézetbe legnagyobb részt csak az a fiu lesz adva, a kinek képességei a gymuásiumi érettségi vizsgával előreláthatólag nem bírnak megküzdeni. Kedvező megélhetési viszonyok vonzzák az embereket bármi pályára, épen ngy a mezőgazdaságira is. A gazdasági haladást pedig értelmes gazdák sokasága csinálja meg. Ha áll — pedig áll — az a már frásíisszerüvé vált mondás, hogy az egész kulturális haladásunk, nemzeti erősödé* süuk, mezőgazdaságánk emelkedésétől függ, — teljes nagy hordereje vei bon* lakozik ki annak a, szüksége, hogy megsokszorozzuk azt az értelmi erőt, amely céljául a föld produktivitásaink emelését- tűzte ki. Ennek a nagy munkának két eszköze foglalkoztatja mai napság az érdekelt tényezőket. Ezen eszközök egyike a holt kézi birtokon a farm rendszer behozatala, — a másik a járulók birtokok rendszere. A h lt kézi birtokok ma divó kezelési rendszere teljességgel nem felel meg a mi viszonyainknak. Ezek ugyanis egyrészt nagy területű részletekben gazdaliszti kezelésben állanak, másik nagy részbon pedig mint nagy bérletek — bérleti latifundiumok kezeltetnek. Kezelésük nem csak bogy nagyou extenzív, hanem zsaroló is. A nagy tőkével rendelkező, legtöbbször nem hivatásszerű gazda-nagybérlők, nem törődnek a fold termő erejének főutartásával. Jövedelmüket nem ott költik el, aliol azt nyerték s éppenséggel nem fektetik a földbe. Egy-egy nagy bérleten öt-tiz szakképzett, önálló hivatásszerű gazda megélne, járulna auyagi és szellemi erejével a közterhekhez. A kötött latifundiumoknak ugy házi mint bérleti kezelése lényegében egyforma, t. i. gazdatiszti kezelés, — amelyből hiányzik az emberi munkának legfőbb sarkantyúja, a saját rizikóra, a saját ja7ára való törekvése. A farm rendszer behozatala által elérni kívánt cél tehát az: a holt kézi latifundiumokat mennél több, egy-egy intelligens ember megélhetésére elegendő nagy bérletekre osztani, s a természeténél fogva lanyhább tiszti keze* lést olyannal cserélni fel, amelyben a gazdálkodó egyén kizárólag saját érdekében dolgozik s ez által teljes értelmi és fizikai munkaerejének a fíldbe való fektetésére ösztöuöztetik. A földmivolésügyi miniszter megindította már ez irányban a munkálatokat, Kidelgoztatta a holt kézi birtokok uj beosztásához szükséges épilet terve-' ket és költségvetéseket s egj szerződési formuláról,. Ezen munkálatok megküldettek az érdekelteknél:, hogy az uj bérleti rendszer behozatalánál vezérfonalul használtassanak** A járadék birtokok rendszere, mely a költőt. S Petőfi is Tyrtáusként lelkesítette bajtársait gyújtó harcidalaival. Petőfi excentrikus természete s a katonai subordinatió gyakori megszegése miatt feljebbvalóival nem egyszer éles konflictusba keveredett; mindezen hibái dacára Bem nagyon kedvelte a költőt,, akit tollal és karddal szerzett érdemeiért hadi érdemjellel és őrnagyi ranggal tüntetett ki. 1849. május havában szabadságot nyervén, Debrecenbe utazott, majd Pestre szólította anyjának halálhíre, kr május 17-én követte férjét, a március 21-én elhunyt Petrovicsot, a ki 58 éves kora dacára szintén részt vett a szabadságharcban, a mely a rokonszenves jelenséget lelkesedésének áradozó szavaival festi le Petőfi «A vén zászlótartó* cimü költeményében. Július végén ismét Erdélyben találjuk Petőfit, Bem oldala mellett. Ez az idő a magyar szabadságharc tragédiájának utolsó fejezete. A kitűnő hadvezér, a ki az osztrák zsoldos seregeket ismételten összetiporta Erdélyben, a segítségül behívott friss erőnek, a roppant számú orosz haderőnek, kimerült seregével nem birván ellentálIni, Segesvár és Fehéregyház között csatát vesztett július 31-én, mely alkalommal tünt el az ütközetben részt vett Petőfi is s valószínűleg otromba kozák dzsida járván keresztül nemes szivét, elesett honvéd bajtársaival egy közős sirban piheni őrök álmait, beteljesedvén rajta az «E g y gondolat* kezdetű remek rhapsodiájában kifejezett jövendölése: Ott essem el én, A harc mezején. Ott folyjon az ifjúi vér ki ezivembűl; 8 ha ajkam örömteli vég szava aendül, Hadd nyelje el a',t az acélt zörej, A trombita hangja, az ágyúdörej, S bolt teste...e/i át Futó paripák Száuuldjanak a kivívott tiada'ra, S ott hagyjanak engemet összetiporva ! A halhatatlant senki se látta meghalni, de a nemzeti kegyelet a segesvári közös sirt tartja nagy költője sírjának. Alig" egy évre a segesvári csata után Petőfi özvegye Horváth Árpádnak a budapesti egyetem egyik tanárának nyújtotta kezét, beteljesedvén ekként a költőnek •Szeptember végén* cimü költeményében csodás sejtelemmel kifejezett melancholikus jóslata : Ok mondd, ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve boritas'-e s/.einíöde'et ? S rá birhat-e majd egy ifjú szerelme. Hogy elhagyod érte az én nevemet ? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd : Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén s oda leviszem azt, Letörleni vele könyüimet érted, Ki könnyedéi; elfeledó-t hívedet, S e sziv sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is örökre szeret! Mi bírhatta e végzetes lépésre az özvegyet, a ki e perctől fogva a nemzet tiszteletteljes kegyeletét elvesztette ? Vájjon ki tudna egy nö szivébe belátni. Petőfi Zoltán a költő fia, a ki atyjától a szilaj szenvedélyességét és függetlenségi vágyat örökölte annak lángesze nélkül, 20 éves korában hunyt el. Petőfi testvéröcscse István, apja mesterségét követte, a szabadságharcban honvéd százados volt, mely után három évet osztrák fogságban töltött, majd gazdatiszt lett. Benne is volt poétikus ér, a mit néhány csinos népies dala bizonyít. Meghalt 1880. april. 30-án. Petőfi művei nagyobbrészt Iyraiak. Tárgyai: a haza, szerelem, családi érzések, táj és természeti képek, hazafias és erkölcsi eszmék, a szabadság, demokratia és forradalom eszméi. Ő volt az első magyar költő, ki a magyar nép sajátos érzelmeinek világából merítette tárgyait s azokat a nép nyelvén .irva, eltilálta a nemzet szivéhez vezető heljes utat s a nemzeti géniusz lengvén át költeményeit, a magyar nemzeti költészetnek megteremtője lett. Petőfi népdalaiban örömujjongással ismerte fel önmagát a magyar nép s saját nyelvén zengett érzéseit, a Petőfi dalait, csakhamar énekelni kezdte s énekli ma is és énekelni fogja addig, migi egy magyar él. S az által, hogy igazi nemzeti költő volt, egyszersmind egyetemes világköltővé is vált, mert általános értéke csak annak a költőnek van, a ki a népek nagy szellemi hangversenyén egy sajátságos uj hanggal növelte az egyetemes egészet. Költeményei részben minden európai nyelvre le vannak fordítva. Az epikai költészet terén, minthogy az eposzi alkotás bizonyos nyugalmat és objectivitást feltételez, Petőfi nem áll oly magas fokon, mint a lyraban. E nemű nagyobb költeményei közül kiválik «János vitéz* citnű eposa, mely a magyar népies elbeszélő költészet legsikerültebb és legszebb alkotása, annak hőse, tárgya,) hangja és humora a magyar ntp életéből lévén merítve. A prózairás terén sikerült ftrditásokon kivül eredeti műveket is producált s jóllehet ugy a regény mint a dránairás nem szaporították ugyan költői baiérjait, de nem is vonnak le semmit a maryar nemzet; legnagyobb költőjének világ-aszóié di» csőségéből. GYŐRFFY LAJOS. —>oöcH-^ — A Manci utódja. Ámult hó végén a hercegprímás kedven? kanária, ii Manci az esztergomi palotíiban egy mosdótál vizébe falt. A főpapmk egyetlen szórakozása a kis madár volt, melylyel szívesen játszadozott s gy szinte érezte a hiányát a kis madármk. Éppen ezért a Mancit pótolni kellet s már pótolták is. Az uj madárka é) oly szelíd s tanulékony s egész napa primás szobájában röpkéd szabadon. Jellemző, hogy a Manci halála hírére a kanári tulajdonosok és terjesztők mlósággal elárasztották ajánlataikkal a hercegprímás titkárát. — Nemzetközi lóvásár Érsekuj* várott. A kereskedők és enyésztők részéről jött ismételt kérdése: folytán a nyitramegyei gazdasági egyesület értesíti az érdeklődőket, hogy z érsek* újvári nagy lóvásár mindig ehát a f, évben is május hó első héfőjón fog megtartatni.