Esztergom és Vidéke, 1892

1892-03-03 / 19.szám

ESZTÜR.QOM. XIV. ÉVFOLYAM. 19 . SZÁM. CSPTÖRT()K,J892. MAKC/.IÜS 3._ ^^^^^^^^^^^^^ 1^^^^^^^^^^^^^^E ^I^SI^li *~ ~~. ° Városi es rne.gY.ej érdekeink kö/Jönve.* SííSÖíF 7 ^ MEGJEblíNIK HKIKNKÍNT KI5TSZEU: n * • HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: iiívmiiOS Í 11 n i> w T É 8 E K I S Z ».t 01 J 01 > Mfc 75 j<r ion­• - PPA 1-Z-liAZ FÖLDSZINT, f "' ^"0-ig 1 frt 50 kr, 20O-h>l ííQn-ig 2 frt 9o kr. KliŐli'IZJ 1 TÍíSl Áll" liovtí a lap szellemi részét illető közleményok kiiM^iulfSk. lífljegdíj 30 kr. l'iiíÓH/. évre 6 frt T- kr lf 1 A n fi u i \l A T A 1 • MAGÁN llllíDETÉSEK iiie^állapotláa szerint legjutáuyosab­ftil évre 3 Irt - kr l\IMUU-nlVA I ftU. b , u) j<ö/jühetnttL Negjed évre 1 frt 50 kr SZKCIIENYJ-TKlí. 88J, > ' ^ ; Ffly 8?ám ára 7 kr. ' ,ova * ' a P hivatalos és magáiihini.lései, a uyilltfírbe szánt knzle- NYJLIlEll sora 20 kr. Q- ——— — _— ______ . menyek, előfizetési ptnizek és relclamálások intézi;iid<"lc. IP> — ; —— ——— 0 Képviselőinkhez. Esztergom, niárez. 2. Az ország figyelme, áldozatkészsége és egyetlen büszkesége még mindig ra­gyogó fővárosunké. Budapestet emelni, föl virágoztál ni, világhírű várossá fej­leszteni legédesebb törekvésünk. Évtizedek óta minden Budapesté. Összes országos intézeteink a főváros­ban vannak összezsúfolva. Magyar po­litika, irodalom, művészet, műipar, gyár­ipar, kereskedelem, forgalom nagysza­básban és elismert tekintélyben csak fővárosi lehet. A többi vidéki magyar város Buda­pest hatalmas emelkedésvel szemben a maga erejére volt utalva. Élelmes vá­rosok nem banyatlottak el minden mel­lőztetések daczára sem, de a gyöngéb­bek elsorvadtak. Egy-két év óla. azonban uj fordulat felé tart az ország közvéleménye. Gon­dolkodóink belátják, hogy nemcsak Bu­dapest alkotja Magyarországot, hanem az ország nagysága a többi magyar város gyors fejlődésében és virágzásá­ban keresendő. Kezdünk decentralizálni. A vidék megszűnik hamupipőke lenni. A városok emelése már sok vozérféríiu programmja. De a módok még isme­retlenek. Minden városnak meg van a maga jól-rosszul működő képviselője az or­szágházbaií. A városi képviselők mar nem lokális, hanem országos érdekokei szolgálnának akkor, ha városaik eme­léséről nyilt programmot valInnának s azt az ország közvéleménye elé vinnék. Mi kell Esztergomnak? Mindenekelőtt egyesítés. Vasuli ösz­szek öt totós Ipar- és kereskedelem gya­rapítása. Kulturális intézetek alapítása. Mindezekre pedig az ország áldása. Képviselőink Esztergomot képvisel­jék első sorban. A mi érdekeink nem lokális érdekek többé. A magyar vi­déki városok emelése országos érdek. Budapest után a vidék elhagyatott vá­rosainak is lépést kell tartaniok a ha­ladássá I. Mert azt mindenki tudja és tapasztalja, hogy nagyon visszamarad­tunk. Országos támogatás teremtette Bu­dapest ragyogó emelkedését. Országos rokonszenv fogja kisérni nemsokára az elhagyatott vidéki városok sorsát is. Esztergom sokat vár az országtól, mert sokat adott az országnak és nem ka­pott még eddig cserébe egyebet biz­tatásnál. Fogjanak hozzá országgyülósl kép­viselőink Esztergom érdekeinek kép­viseléséhez. Az ő kötelességük ós ér­demük a kezdeményezés. Böjti elmélkedés. Esztergom, márcz. 2. A tél összehozza a közönséget, a tavasz eltávolítja, a nyár elválasztja s az ősz közeledteti, A farsang a tél leghálásabb korszaka társadalmi éle­tünkben. A jég összetartja a közönség sportkedve'ő részét, a farsang pedig a szórakozni vágyó összes elemeket. Igen tanulságos megfigyeléseket le­het tenni ilyenkor mikor az egész éven át madártávlatban élő közönség egész közel jut egymáshoz, A közönség idegen. Újra ismerkedik minden télen, újra ősszel, hogy aztán is­mét szerteszét szakadjon. Más városokban az állandó színház kapcsolja öss>;e a klikkeket. Mert klik­kek még ott is vannak, ahol a semmi társadalmi élet sincsen. A felolvasások és concertek szintén kitűnő tényezők a közönség összeolvasztására. De logfontosabb mégis csak az, hogy legyen egy-két elöljáró család, a me­lyik nem roskadozó vendégasztalokkal, hanem szellemes és nyájas családi­körrel tartaná össze a könnyen szét­züllő közönséget. Társaságaink azonban azért egye­sithetők olyan nehezen, mert az em­berek nálunk egymást eszik meg. Jelszó az, hogy mossuk a távollévőket s hízelegjünk a jelenlevőknek, mig el nem tűnnek. Igy is el lehet szórakozni, sőt sokan még azt is konstalálják, hogy a nagy mosásban igen jól mulattak. De ez nagy un sivár kenyérkereset. Különb thómák különb tónust és kü­lönb társadalmi viszonyokat terem­tenének. Hiányzik a finomabb és tartalmasabb társasági élet, ha három-négy család összekerül, az urak a kártya-aszlalok­hoz szegődnek, a hölgyek pedig maguk közt kénytelenek aprócseprő divat ügye­rői ós igénytelen napi kérdéseikről elcsevegni. Egyetlen egy eszme so foglalkozlalja ós tartja össze társaságainkat. Irodalom, művészet, szolleni exolicus. Egy elzüllött mágnás iiiegjelenóse sokkal fényesebb esemény, mintha egy kitűnő szellemít ber szórná a gondolalokat. Egy vagyo­nos omber sokkal nagyobb tekintélynek örvend, mint egy tanult ember. Az anyagi erő s a raugsuly legyűr min-; dent, mi másut fölfelé tart. Nálunk: nem a tejszín vau felül, hanem a savó, Nem az olaj, hanem az eczet, mert sok­kal nagyobb mennyiségű. A társadalmi chiuai falak ledöntésére legalkalmasabbak volnának a jerichói trombiták. Vontcsövű ágyukkal nem nagy eredményt érnénk el. Uj tónust honosítsunk meg. A szellemesebb ós és hatalmasabb családi körökben tör­jük össze a klikkek bilincseit s fújjuk meg a jobb érzés ós izlés trombitáit. Rögtön összeomlanának a kis szellemek pletyka bástyái s a nagy nyelvek sánczai. A ki megtudná alapítani nálunk a társadalmi élet kellemeit, az hivatva volna megteremteni mindazt, a mi még hiányzik a XÍX-ik század vivmá­m ány ai bó 1 v á ros un k bau. Egyesületi élet. (A bátorkeszi kaszinó.) Meisermaun Ignáez bátorkeszi rk. plébános, mint a polgári olvasóköi elnöke az évi rendkívüli közgyűlést febr. 28 án a következő hazafias beszéd­del nyitotta meg. Polgári olvasókörünk t. igazgató választmánya febr. 14-iki választmányi gyűlésről fölvett jegyzőkönyv 6-ik pontjába foglalt ha'ározati értelmében Az,,E-_tergQm QS Vidcke^tárc-ája. ÁETMLMÜL ELÍTÉLVE. Elbeszélés. Miss Nelly Örömmel fogadta kedvesét, bevezette a szobába és Gyula szive is any­nyira örült kedvese láttára, hogy csaknem elfeledte jöttének szomorú okát. Henry azonban rögtön félreszólitotta anyját, ki­mentek a másik szobába és itt elbeszélte neki a történteket. Mrs. White — egy körülbelül negyven éves, szép és fölötte okos asszony — mély szomorúsággal hallgatta végig fia beszédét. Neki soha sem tetszett, hogy Gyula el-el­jár lányához, szerelmi viszonyukról volt ugyan tudomása és, noha nem sokat szá­mított rá, mégis olykor-olykor szívesen foglalkozott azon gondolattal, hogy a gaz­dag Mr. Smith szép fia az ő leányának férje leend. És keveset számítva a fiatal ember gyengeségére, nem akarta ellenezni a viszonyt. Most azonban teljes tudatára jutott annak, mily elérhetetlen magasság­ban áll a gazdag fiu leánya számára. Nem habozott sokáig, bement és felkérte Gyu­lát, kövesse öt. Gyula tudta, mire czéloz és némán kö­vette őt a másik szobába, — Uram 1 — szólitá meg a háziasszony — fiam elbeszélt mindent; atyja akarata szent előttem. Kérem tehát, mától fogva kerülje leányomat. — Hát ön is asszonyom! ön is meg­akarja semmisíteni életemet! — kiálta fáj­dalmasan az ifjú.'"— Henry elmondta ön­nek atyám tervét; abból azonban nem lesz semmi. Istenemre esküszöm, szeretem leá­nyát és nem szűnöm meg öt szeretni, mig élő lehellet lesz bennem. — Ugyan, fiatal ember, ne esküdözzék olyan dolgokra, melyek megtartása nem öntől függ. Első sorban nem szabad meg­engednem, hogy leányom beszéd tárgyává legyen a világ előtt és ön is, fiatal ember, hallgasson egy tapasztalt asszony tanácsára, ki sokat tapasztalt és helyesen tud ítélni. Menjen haza, boruljon le atyja lábai előtt és kövesse parancsát, ha saját fejére vészt hozni nem akar. Az idő — ez a kitűnő mester — elfeledteti Önt TSTellyvei és vi­szont . . . Különben hagyjuk most a sze­relmet és beszéljünk egy másik dologról, mely önre nézve is fölötte fontos, fiamra nézve meg éppen végzetessé válhatik. Mint fiamtól tudom, atyja annyi pénzt bocsát önnek rendelkezésére, a mennyire csak szüksége van; érre számítva, ön e napok­ban Ötszáz dollárt kért fiamtól azon pénz­ből, mely atyjáé ugyan, de a melyért fiam felelős, ön megígérte, hogy megtéríti ezen összeget még a hónap elseje előtt, a mi­dőn t. \ f atyja leszámol fiammal. Ha ön követni akarja atyja parancsát, ugy nem búsulok emez összeg miatt; mert ez esetben tízszer ily nagy összeg is fog rendelkezé­sére állani, hogy szép, drága ajándékot vehessen menyasszonyának, miss'Placknak. Ha azonban ön ellenszegülne atyja paran­csának, bizony nem kap tőle semmit, hogy ezáltal is büntesse makacsságát. Es most, fiatal barátom, gondolja meg, ha a neve­zett ősszeg a kitűzött időre nem lesz he­lyén, atyja nemcsak, hogy elcsapja fiamat, de valószínűleg átadja öt a törvénynek és jön tönkre teszi fiam egész jövőjét. — Hallgasson asszonyom, az Istenre kérem! — könyorge az ifjú — ezen cse­kély összeg szót se érdemel. Még holnap megszerzem ós átadom Henrynek. — És honnan szerzi meg ? — Honnan ? Még magam sem tudom ; de hát van elég jó barátom, ismerősöm. — De ezek nem önnek, hanem atyjá­nak adják n pénzt . . . Különben nem akarom önt többé szomoritani és fárasz­tani; csak arra kérem, esdve kérem, ipar­kodjék fiamat a bajból kisegíteni. Gyula udvariasan megbújta magát, el­hagyta a szobát és vissza akart térni ked­veséhez. — Nem ugy uram — szólt a nő, — útját elállva — kérem, ne menjen vissza Nellyhez, hagyja Őt el örökre. Isten önnel. Gyula tántorogva hagyta el a" házat. Oh — gondola — mily szerencsétlen terem­tés vagyok én ! Atyám erőnek erejével rám akar erőszakolni egy leányt, kit nem szeretek és a kit én szeretek, azt meg sa­ját édes anyja rejtegeti előlem. Oh, ón szerencsétlen ! . . . Egész éjjel kerülte szemeit az álom, egyre csak azon törte fejet, miként találhatna utat-módot, hogy Nellyt biztosítsa magá­nak es miként szabadulhatna miss Black­tól. Kedvesére való gondolata örömmel tölte be egész lényét, mert meg volt győ­ződve, hogy ez viszont szereti öt, de. csak­hamar eszébe jutott atyja kémény parancsa és ismerve atyja szilárd akaratát, borzalom­mal nézett a jövőbe. Majd Henry becsü­lete jutott eszébe, mely ez idö szerint az ő kezében van. — Honnan veszem,a pénzt? — Furcsa kérdés ! Hiszen atyám gazdag és én egyetlen fia vagyok! Csak nem fogja egyetlen fiát tönkre tenni! —.f oly tata az önámitást. Követni fogom amaz okos asz­szony tanácsát, de csak részben, holnap reggel lábaihoz borulok atyámnak, kitárom előtte egész szivemet, bevallom szerelme­met s nenrtitkolok előle semmit és igy, meggyőződve őszinteségemről, könyörülni fog rajtam, visszavonja kegyetlen paran­csát ós újra boldog leszek. Ily szép remé­nyekben ringatódzva, csakhamar mély álomba merült. Atyját is kerülte az álom, ő is fölötte izgatott volt. Kiütött házában a háború, először tapasztalta, hogy fia vonakodik parancsát követni. Azonban meg lévén győződve, miként fia boldogsága és jövője csak ezen, általa tervezett házasságtól függ és minthogy becsületszavát is adta, elha­tározta, hogy akaratának meg kell lennie, habár erőszakhoz kellene is nyúlnia. IV. Másnap reggel, alig hasadt a hajnal, a város utczái már csak ugy hemzsegtek a nagy sokaságtól. Falusi parasztok jöttek szekereikkel, megrakod\a gabonával, fával, élelmiszerekkel és egyébfélékkel,; csakha­mar, eljöttek a városbeliek is és egy óra elteltével telve volt az egész nagy térség emberekkel, kocsikkal és barmokkal, ugy, hogy alig lehetett keresztülhatolni a nagy tömegen, — Félre, félre! utat engedjetek! — hallatszott hirtelen a tömegben. Feltekint­vén, megfúllajitottak egy pompás hintót,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents