Esztergom és Vidéke, 1892

1892-02-21 / 16.szám

ESZTERGOM. XIV. ÉVFOLYAM. 16. SZÁM. VASÁRNAP, 1892. FEBRUÁR Jlí ~~ WJ| ^ ^^^ ^ ~ ~• Városi és megyei érdekeink kdKloiive-t ~, jmnrTrpri/ " ~ * MEG.IKLKNIK HIOTKNKINT KÉTSZER: r? " _ HIRDETÉSEK: VA S Á R N A P ÉS CS ÜTÖ RTÖKÖN SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I &&m JOH néig ?~> h-, ion. « * PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, W> !l| 0-iíí 1 írt 50 kr, 20o-tól 30n.jg % fn 95 kr. KI.ŐJj'TZKTÉ&I Ali • ' l0Ví * a ^ a|J S!r,e 'lenti ''észét iiliíto közlemények kiilrtenclíJk. Bélyeg dij 30 kr. Egész, évre 6 frt — kr KIADÓ - UTv ATA L " MAftÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjulányosab­F.-I óvie 3 frt — kr , " ban közöltetnek. Negjed évre 1 frt 50 kr SZEOIIENYJ-TER 381, fjvifWr '• Kny sikm ára 7 kr. hová a lap hivatalos és inagánliinietései, a nviittérbe szánt közle- NY1L11ER sora #0 kr. 0 —. Q menyek, előfizetési pénzek és reklamálások inttízeiidők. . @ . Q tziUtgm munka - programmja. Esztergom, febr. 20. A napokban Gnjári váczi polgár­mester kinyilafkoztaita Vácz város kö­zönsége előtt munka-programmját. Tó­telről-tótelro, több esztendőre előre, kitűzte, hogy mily irányban kell fej­leszteni a városi. Fölsorolta a fásilandó és kövezendő utczákat, az építkezések egymásutánját s a Lenni valókat általában. A kis Vácz előrelátó és biztosan dolgozó munkatervvel van tehát meg­áldva. Igen sokszor hivatkoztunk mi már Esztergom program ml alanságára. A vá­ros rendszeres fejlesztéséről nincsen munkatervünk. Tennivalóink egymás­utánjáról nincsen programmunk. Esz­gom nem évekkel előbbié, hanem napról-napra él s ez az oka annak, hogy már olyan sokan vagyunk, a kik kételkedünk városunk szebb jö­vőjében. Nem tartozunk azok közé, a kik a város hanyatlásának forrásait egyes em­berek indolencziájában keresik. Az egész közszellem olyan ez idő szerint Esz­tergomban, hogy azt egy-két szellemes férfiú nem győzheti le eszméivel s nem terelheti egységes mederbe. Városin ón tőink legnagyobb részében sok a szó, de kevés az eszme, sok a jóakarat, de kevés a kiviteli erő. Helcz Antal polgármester az eszmék embere s ha megfelelő apparátusa volna, már régóta virágzásnak indul vala városunk. De nocsak a sivár ós meddő jelen­nek dolgozzék, hanem a jövőnek is, melyet mindannyian megbűnhődtünk, a kik a haladás fiúi vagyunk. Adjon nekünk mielőbb munka-prog­rammot. Határozza meg évekre előre Esztergom fejlődésének irányát. Készít­sen tervet az alkotás és keresztülvitel módozatairól, ne a levéltár, hanem az ujabb nemzedék számára. Esztergom jövőjének irányt kell adni. A haladás útját ki kell jelölni. A bol­dogulás tényezőit össze kell adui. Ilyen munka-programm rövid idő múlva meg fogja találni nemcsak az ócsárlókat, de a megvalósításra képes vállalkozókat is. Mert vau polgáraink köztmárnagyon sok, aki nemcsak kifogá­solni, hauem alkotni is tudna. Esztergom redoutja. Esztergom, febr. 20. A kultúrának meg van a maga saját kijegec/edése.Ainilyen remek törvények szerint képződnek pl. a fhwm JkicJAaj geczek, olyan szabályossággal alakul egy-egy kis város is a maga nézeteivel, a maga házikóival s a maga em­bereivel. Szigorú stílje van mindennek, a mi él és megnyilatkozik. A kisvárosi szellem nem enged egye­bet érvényesülni, mint kisvárosi szel­lemet, a mi egyéb, azt be nem veszi. A mi nem illeszkedik gondolkodása] foglalatába, ez népszerűtlen neki. Már most ebből a tételből megma­gyarázhatunk majd minden jelenséget, a mi — fájdalom — épen nem a ha­ladás czinieróvel van ékesítve. Ne a mi elfogult esztergomi szemeink­kel nézzünk körül. Mert a hiányokhoz s a hibákhoz sokkal jobban hozzá le­het szokni, mint az előnyökhöz. Hanem hívjunk meg valami intelli­gens fővárosi embert, a ki ismeri Euró­pát és a kényelmet. Hozzuk be ide farsang végén és mu­tassuk meg neki mulató csarnokainkat. Meg fog döbbeni. A Fürdő nagy termőinek nincs elő­csarnoka, nincsen ruhatára, nincsen toilette helyisége, nincsen parkettje, nincsen erkélye, nincsen bútora, nin­csen világossága. Pedig ez a varos re­douttja és nem lehet hozzá hasonlítani semmi más mulató helyiséget. Ez a nagy vendég fogadó még a negyvenes években épült. Az akkori Esztergom a magas fokáptalannak kö­szönhette. De félszázad óta nagyot változott a közönség igénye s az idők szelleme. Á mélt. Főkáptaian alig érezné meg azt a csekély átalakító költséget és építkező kiadást, melylyel Esztergom első vendéglőjét újjáteremtené. Kitől várjunk általános érdekű vív­mányokat, ha nem a dúsgazdag gazda­testülettől, mely már oly sokat adott Esztergomnak. Egy szavába kerül, hogy Esztergom­nak olyan csarnoka legyen, melyre büsz­kén mutathatunk s hol a közönség niéginkább megtanulná, a hála és el­ismerés erényeit. Uj könyvek. — Petőfi Sándor összes költe­ményei. Első "végleges teljes kiadás. Életrajzzal ellátta Jókai Mór. 1—9. füzet. Budapest, az Athenaeum kiadása. Megjelenik 30 füzetben ; kéthefcenkiut 1 füzet. Ara füzeten kint 30 kr. A fényesen kiállított uj Petőfi kia­dásnak immár 9 füzete vau kezünk­ben, melyekről olvasóinknak annyival is inkább tartozunk beszámolni, mivel ezen füzetek nemcsak azt tartalmazzák, amit mindenki már ismer és bír, vagy legalább is bírnia kellene ; nemcsak Petőfi elbeszélő költeményeinek tete­mesb részét, hanem azért főképen, mi­ezen füzetekben az előre hirdetett Jó­kai által irt Petőfi-biographia jó részét is megtaláljuk. A kiadó-társulat eddig négy ivót adta emez általános feszült­séggel várt, irodalmilag nagybecsű, ol­vasásra felette érdekes életrajzi beve­zetésnek. Jókai nem merev életrajzot, nem száraz adathalmazt, nem is didaktikus méltatást nyújt Petőfi működéséiül ós műveiről. «Eu azt, ami saját lelkem­ben ól — mondja Jókai — elő tudom adni ; de három idegen ész müvéből egy negyediket összealkotui : ehez nem értek. Én csak azt irom meg, hogy k milyennek ismertem éu Petőfit ; milyen­nek azt a korszakot, a melyben ö élt, s hogyan töliötte ő be azt a helyet, melyet a korzjllem számára kiszabott. Épen ezt vártuk, ezt reméltük Jó­kaitól : Petőfi egyéniségének, jellemé­nek és ezekkel anuyira összeforrott al­kotásainak hiteles rajzát, melybői ama Fel ! mulatásra legények, Kézbe a csengő kis poharat ! Sutba a gonddal, a búval, Gyáva legény, a ki bátra marad ! Ah, hiszen oly gyönyörűen .Forg kerekén a világ szekere, — Sutba a gonddal, a búval, Pajtásom, poharazni gyere ! Ünnepi fényben a termek. Csillog a díszes, a nagy sokaság, Lágy suhogással a selymek Söpnk a parkett sik viaszát. Bűvös ez isteni összhang, Illatos lágyan langyos a Jég, Ah, ezer édeni érzet Csap cherabok szárnyával eléd. Bachus a bort aranyozza, Ámor a lányka szemébe búvik, Ifjú legény szive dobban, Csillapítóért megy Bachusig. Ott iszik őstüzű mérget S vissza a harezba hiába rohan, Pattan a nyil s neki vége ; Ámor örül, deli foglya ha van. Nézem az isteni képet, ' ­S lelkesülök gyönyörű színein ; Vonz oda büve, varázsa, Könnybe ragyognak rá szemeim. Hej, poharat nekem is hát, Éljen az élet, a kedvet adó ! Aljén a bor, a barátság, Éljen a sziv, meg a bennelakó ! Fel, mulatásra legények, Kézbe a csengő kis poharat ! Sutba a gonddal, a búval, Gyáva legény, a ki hátra marad ! Ah, hiszen oly gyönyörűen Forg kerekén a világ szekere, — Sutba a gonddal, a búval, Pajtásom, poharazni gyere I SZÁVAY GYULA. BiiEioii szilám. (Farsangi história.) Nem olyan nagyon régen volt. Azután nincs világosabb valami, mintha egy diák szerelmes. Mellesleg idejegyzem, hogy én már a dajkámba is szerelmes voltam. Mire föl­értem a VIII. osztályba huszonnégy nőn év volt feljegyezve naplómba, akiknek szerel­met vallottam. Mikor maturáns lettem volna, a 25. nő­nevet irtam naplómba : Etelka. Ahelyett, hogy Pythagoras, vagy Ohm törvényeit ta­nulmányoztam volna, Etelkának búzavirág szinü szemeiről ábrándoztam s olyan vi­lágfájdalmas verseket irtam, hogy akárhány­szor kilelt a hideg utána. Végre is volt eredménye kinos vergő­déseimnek. Etelkáék a farsang egy napján házi mu­latságot rendeztek s a nyolezadik osztály farsangi szellemű tagjait mind meghívták, persze engem is. Keblem csak úgy duzzadt az érzelemtől. Megfogadtam, hogy szerel­met vallok s a mulatság előtt már egy héttel papirosra vetettem szerelmi, kínos nyögdeléseimet. Mikor elérkezett a nagy nap, beállítot­tam társaimmal Etelkáékhoz. Még ilyen szívesen sehol sem fogadtak. Etelka papája egy öt literes üveggel, mely telve voit a legjobb esztergomi terméssel, üdvözölt. Mondhatom nem igen kérettük magunkat s olyan szellemesek lettünk az italtól, hogy a hölgyeket folyton Tacitus Germá­niá-jával mulattattuk. Vettem észre, hogy Etelka vonzódik cse­kélységemhez s búzavirágszínű szemeivel olyan pillantásokat vettett rám, hogy men­ten szivgörosöket kaptam, amit kénytelen voltam egy korty r hegymögivei elmulasz­tani. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Etelkával egy mindenkitől elhagyott szo­bában találtam magamat. Me^g indultam. Eszembe jutott, hogy nekem most tulajdon­képen szerelmet kellene vallanom. Gondol­kodtam, miként ' is fogalmaztam meg a vallomást, de csak egyes részletek jutottak' eszembe. Odaléptem Etelkához, megfogtam kacsóit s isteni pathosszal elszavaltam Petőfi e versét. «Mintha a nagy, nehéz világot tartanám Leányka, hogy az ne szakadjon rám Ugy reszketek Ha megfogom könnyű kis kezedet* Etelka azt monta rá : —* Én is, Pedig nem is fogta a kezemet, csak egyik ujjamat. Maganion kivül lettem. Le­térdeltem lábai elé ; ő fölemelt vállamnál fogva, minthogy kétszer olyan magas és., erős volt, mint én és tüzes ajakkal meg­csókolta még tűz'esebb ajkamot. Erre az­tán azt mondtam, hogy : „Lányka ! oh, mézes ajkú lányka ! A csókod olyan édes, Hogy egy kinos élet összes keserveit Megédesitni képes." — Jaj be szép ! sóhajtotta Etelka miköz­ben nyakamat átölelve tartotta. Hanem oh ! szent Jeromos. Kinyilik a szoba ajtaja és Etelka mamájának szigorú arcza jelenik meg a nyilason, Ugy meg­ijedtem, hogy rögtön, eldőltem, azonban Etelka feltartóztatott, • mamája pedig azt mondta, hogy igazán szép pár válnék be­lőlük aztán nagyobb nyomaték kedvéért hozzá vetette valami elegáns gőgösséggel, hogy van ám még 10,000 (mondd : tízezer) forintocska is. Mély indignáczióval utasítottam vissza e kijelentést azzal, hogy éu csak szerelem­ből házasodom, nem kell a pénz . . . Annál jobb, szólt a,mama és elsietett ; sietett a papához. Lélekzet nélkül elmondta, amit tapasztalt, amire a papa azt jegyezte meg, hogy önnek örömére inni kell egyet. Mig a mama és papa között folyt ezen párbeszéd, hátuk megett egy osztálytár­sam, egy Jágó epigon mindent meghallott. Ez az osztálytársam már két hónapig sze­relmes volt Etelkába, de reménytelenül. Egyszerre irigyem lett s boszút esküdött ellenem. És czélját érte. Egy fél nap alatt be­á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents