Esztergom és Vidéke, 1892
1892-12-22 / 103.szám
ESZTERG OM, XIV- ÉVFOLYAM. 103. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1892. DECZftM BER 22. • ; ' # Városi és meev^i érdekeink közlönye.* •.-••„,»„ P T *«- „ '* r T MEG J KLEN IK HETENKINT KÉTSZER: — . - HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG í HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 *?MÓ\ 100 U kr, ío^ HöPi7FTPm ÁR- , UUNA-UTCZA 48. SZAM, Bélyegdíj ao kr. El/ur J£I<;XKÖI AK. hova ft j >sS .,e))p m i részét iileW közlemények küldendők. . . . -—i— Egéw évre - - 6 frt — l<r. ~——— MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjuiányosabFél évre 3 frt — kr. KIADÓ-HIVATAL: ban közöltetnek. Negyed évre - - - - 1 frt 50 kr. hZÉOHKNYI-TÉR utó, KVITTao i Efly 8Zám ára 7 kr. hová a lap hivaia'os PS magán hir<Més«i, a nyilttérhe s^aiit kő/le- ISXllillMí 8ora M kr. M) Í £ menyek, élőikétől pénzek PS reklamá'ások infézeiultfk |p , • '• : —'•— : fi Értekezlet a ministernél. (Az állandó hid.) Két nagy fontosságú kérdés dominálja oz idő szrrint Esztergom közvéleményét: a kaszárnyaépités és ujabban a dunai állandó hid. Az előbbi lassú tempóban mozog, mig az utóbbi ugy látszik, hamarabb dűlőre jut hogy sem reméltük és Lukács Béla kereskedelmi minister, aki a nagy emlékű és felejthetetlen Baross hagyatékában annak vas kezét is örökölte, komolyan el van határozva e hatalmas alkotást néhány rövid év alatt kérésziül is vinni. Semmisem bizonyítja jobban e remény alapos voltát, mint éppen az a szaktanácskozmáuy, melyről már e lapok hírt adtak s a mely a miniszter személyes elnöklete alatt f. hó 17-én a kereskedelmi ministeriumban tartatott meg. ' A tanácskozásban a következő tagok, illetve meghívottak vettek részt: Lukács Béla kereskedelmi uiHiittter elnöklete alatt Roiszig Ede államtitkár, Csörgheő Gyula min. tanácsos, Kricsfalusi Vilmos min. tanácsos, Vájna Miklós cs. és kir. táborkari őrnagy a hadügyministerium képviseletében, Zsák Hugó műszaki tanácsos, Cekeliusz Aurél műszaki tanácsos, az eddig épült bidak geuiális tervezője, Hóim Péter IDÍU. tanácsos, a vasúti osztály és Kenepsey felügyelő a hajózási osztály részéről, a helyi érdekeltség képviseletében pedig Kruplanic alispán, Revicky OyŐző, Csaby Andor, Vimmer Ferenc, továbbá az országos képviselők : Frey, Kobek és Revicky, a városrészéről dr. Helc és dr. Földváry, a primás uradalom műszaki képviselője Prokop János. Lukács Béla minister az értekezletet magvas bevezető beszéddel nyitotta meg, melyben utalt a dunai hidak fontosságára s a kormány közgazdasági törekvéseire s minden szava azon meggyőződést keltette a jelen voltakban, hogy Esztergom fejlesztését kiváló figyelemre és gondoskodásra méltatja. Kiemelte többi közt, hogy ezúttal csupán közúti hídról vau szó, melynek azonban ugy kell épülnie, hogy esetleg egy kisebb forgalmú vicinális vasút vonatait megbírja s esetleg a közúti hidtest mellett egy sinpár elhelyezhető legyen. Ezen általános előterjesztések alapján sorra vétettek a kitűzött kérdéseit, melyek közül legélénkebben foglalkoztatta a felszólalókat e hid helyének kérdése, összefüggésben a bevezető utakkal. Vimmer Ferenc kiküldött különösen Párkány,- Víziváros és Szint-1 tamás érdekeit hangsúlyozta, mivel azonban jly nagy mű létesítésénél alig lehet minden igényt egyaránt kielégíteni s általános, magasabb szempontok lehetnek csupán irányadók, bevezető útvonalul a Lőrinc-utca, esetleg a Plébánia-utcá jelöltettek ki, mégis a minister magának tartotta fenn a döntést a felett, hogy a kettő közül melyiket válassza, a mennyiben a Lőrinc-utcai bejárónál a primási diszkért is átszelendő volna s magának a hercegprímásnak jelenvolt kiküldöttje által tolmácsolt óhajtása is az, hogy az uj hid lehetőleg a palotától távolabb, körülbelül a volt magyar gőzhajózási állomás táján építtessék. Nehogy azonban akár egyik, akár a másik utcán át való bevezetésnél a kisduuai hidak magassága miatt magában a városban is feltöltésekre legyen szükség, a téli kikötő kérdése függőben tartatott, annál is inkább, mert a földmivelési minister kiküldöttje kijelentette, hogy I. rendű kikötőt Esztergomban létesíteni a terület mérete miatt nem lehet. Cekeliusz műszaki tanácsos azonban egy II. rangú téli kikötő lótesitésót oly módon ajánlja, hogy a két sziget közötti csatorna újból kiuyittassók, bejáróul ez használtassék, mely esetben a Plébánia-tértől az Augyal-hidig; ahol a kis Duna szélesebb is, jó kikötő lehet, a hidak pedig egyenlő niveauban lesznek építhetők, a mennyiben alattuk hajók járni nem fognak. Ily módon a kisduuai hidakon tul, vagyis a városban feltöltésié szükség legfeljebb igen csekély mértékben lenne. E/.en vélemény helyesléssel találkozván, a kis hidak ezen egyenlő niveauban foguak terveztetni. A nagy hid össznyilása 480 méterben állapitatott meg olyképen, hogy az 6 pillérre építtetik, melyek közül a két parti pilléméi 90 — 90 méter, a 4 középső között pedig 100—100 méter nyilas tartat ik fenn a hajózás érdekében. A hid legnagyobb magassága 0 felett 15 méterbeu állapíttatott meg, tehát az esztergomi hid a lánchiduál valamivel magasabban fog állani, számítván arra, hogy a Duna szabályozás rendén a partok kitöltetnek, a víz össze szorul s ekként annak színe is nyilván emelkedni fog. Végül tárgyaltatott a hozzájáró utak költségeinek kérdése, melynél azonban sajnos, sem a törvényhatóság, sem a város nem tehetett valami fényes igeretet, mégis az elnöklő miniszter kijejelen tette, hogy legalább is a hozzájáró utak céljaira szükséges földterületek megszerzését az érdekeltség feladatává teszi s hogy a város a kis Dunán oly hídról fog gondoskodni, ti mely a nagy hídnak megfelel és aunalc elegendő forgalmát felvenni képes leend. A városi kiküldöttek külön kérelmére a minister megígérte, sőt nyombau el rendelte, hogy a kis dunai hid terve ós költségvotóse is elkészíttessék, hogy az ugyanazon vállalkozóval egy munkában kiépíthető legyen. Ezekben adhatunk számot az enquette főbb tóteleiről a rendkívül érdeklődő közönségnek azzal, hogy a tárgyalások során kiváló örömet keltett ő nagyméltósága azou fontos megjegyzése, hogy az Esztergom-budapesti direkt vasút is «nemsokára meg lesz !» Lesz tehát élet és fejlődés miudeu vonalon, csak most a közönség ne forgácsolja el erejét partikuláris érdekek meddő vitatásával, de minden erőfeszítéssel azou legyen, hogy az állam által építendő hidhoz kellő előműveleteket létesítsen s ha talán közvetlenül uem előnyös is Viziváros és Szt. Tamásra, az eddig tervbe vett útvonal, vegyük fontolóra azon nem csekély horderejű indítványt, melyet az enquette-ou itt Az „EntorEom ú Vidóko" tároája. NÉLKÜLED. [KÉNT ketten azelőtt, Felkeresem a mezőt, Hej, de rajta virágot Nélküled uem találok. Hó boritja a rétet, A legszebbik emléket 3 a sok virág alatta Boldog múltját siratja. Cíókem is a két szemem Könybe lábad hirtelen, Kiért a mire gondolok Az oly fájó, bús dolog. A. mely virult az előtt, Hó takarja a mezőt, B az a sziv, mely szeretett Nem enyéin már — elveszett! TORBÁGYI. Ai utolsó kosár ssilS. i. Az édes apámnak még száz akó bora termett a családi szőlőben. Nekem mindössze már csak egy kosárra való. A többit megette a fillokszéra. Azt mondom a megyei hajdnnak : — János, fogja ezt a kosár szőlőt. Ez a vármegye utolsó szüretje. Vigye «1 a principálisomnak, a főjegyző urnák. Mondja meg, hogy famíliájának ajánlom. Ugy sem esznek több szőlőt tiz esztendeig. Az utolsó termés szőlőt megkapta a főjegyző, aki megint igy szólott a hajdúnak : — Köszöntetem az aljegyző urat, nagyon jól esett ez a megemlékezése. De vigye csak ezt az utolsó megyei termést az alispán urnák. Az nagyon szereti puha kenyérrel. Mondja meg, hogy ugy sem eszik több szőlőt tiz esztendeig. A saját termésem. Az alispán el van ragadtatva. A leányai és a madárkái megcsipegetik a ritka, drága gyümölcsöt. Szeretne maga az alispán is belekóstolui, de eszébe jut, hogy éppen ma a főispánnál az átutuzó miniszter ur tiszteletére díszebéd lesz. Keztyüt huzat a hajdúval : — Vidd el ezt a kosár szőlőt a főispán urnák. Mondd meg neki János, hogy ez a vármegye legutolsó termése. Nem eszünk több szőlőt tiz esztendeig. A saját termésem. János fölérti a nagyjelentőségű « saját terméseket* és viszi a drágaságot egyenesen a főispán úrhoz. A főispán meg van hatva s igy gondolkodik magában: — Elég fillokszéra van a vármegyében. Minek etessem meg ezekkel a legutolsó termést. Magasabb politikai szempontok vannak előttem. Odaadom a legutolsó vármegyei szüretet a miniszter urnák. Értsen belőle a magas kormány annyit, hogy nagyon alacsony pártfogásban részesítette eddig szerencsétlen szőlőbirtokosainkat. A miniszter mosolyog. Az utolsó megyei szüretet szobájába küldeti s összehivatja azonnal a vármegye főtisztviselőit egy kis tarokkra. II. ' n (Főispáni ebéd után. A miniszter a főispánnal négyszemközt.) — Te Alfréd, nem akarsz egy kis vaskoronát ? Tudod még a tavalyi szolgálatokért. Most ugy stilizálhatjuk, hogy magasabb közügyi érdekek hü szolgálatáért.» — Köszönöm, kegyelmes uram. De a szőlő, a vármegye legutolsó szürete, az alispán termése. Nem akarlak félrevezetni. — Jut valami annak is. Küldd ide bizalmasan. — Alispán ur, ön már régóta megérdemli a királyi tanácsosságot. Az összevágó képviselőválasztásokkal remekelt. Gratulálok. Megkapja. Köszönöm hűségét. Utolsó termésével elragadott. Az alispánban fordul egyet a lelkiismeret. — Kegyelmes uram, köszönöm érdemeim iránt tanúsított jóindulatát. De a vármegye utolsó szüreti hódolata a főjegyző érdeme. — Nem baj. Küldje kérem ide a főjegyző urat. Kilencven fokú meghajlás. -T- Főjegyző ur, ugy veszem észre, hogy ön a vezetésem alatt álló minisztérium borászati főosztályában értékesíthetné nagy tehetségeit. Reflektál az osztály tanácsosságra ? Százhúsz fokú hajlongások. — Tehát el van végezve. Gratulálok. Tartsa azonban titokban, mig. a hivatalos lap nem közli. Hanem most vezessen el .engem a szőlejébe, hadd látom, hol termett ez a legutolsó kosár szőlő. A főjegyző kétségbe kezd esni. A kegyelmes ur értvén a megyei rendszert, rögtön segit a főjegyző baján, -— Nem változtat a mi dolgunkon, ha ez az utolsó kosár szőlő esetleg másnak a szőlejében termett. A gyöngéd hódolat mégis az ön érdeme, főjegyző ur. — Az átolsó megyei szüret a harmadaljegyző ur szőlőjében termett, kegyelmes urain. — Annál többet ér az ön figyelme, főjegyző ur, hogy reám gondoit s hozzám származtatta a vármegye legutolsó szőlőjét. Mondja meg a hartnad-alj egy zo urnák, hogy a főispán holnap tiszteletbeli főjegyzőnek fogja kinevezni. Helyet keli csinálni az ilyen fiatal tehetségeknek. Mondja meg azután azt is, hogy ma déiután szakszemlét fogok tartani az ő nevezetes szőlőjében. Mert ez a legutolsó kosár szüret országos jelentőségű. III. Megvolt a szakszemle. A miniszter ur kihajtatott az apám szőlőjébe, ahol a feleségem és az anyósom ozsonnát csaptak. Rágyújtott egy szivarra, gratulált a feleségemnek s olyan kedélyesen érezte magát a feleségem oldalánál, bogy szinte védés dac-szövetséget kellett kötni az anyósommal. A kegyelmes ur nagyon meg volt elégedve a présházamban töltött másfélórával s egész elragadtatással kocintott a feleségemmel az egészségemre. Kezdtem már emlegetni magamban azokat a tehetetlen fillokszérákat, akik már nem tudták elpusztítani az utolsó kosár megyei szőlőt.
