Esztergom és Vidéke, 1892

1892-11-06 / 90.szám

ESZTERG OM, XIV. ÉVFOLYAM. 90. SZÁM- VASÁRNAP, 1892. NOVE MBER 6. LMIJIIUUJH es V llfLIVL # _ • Városi és megyei érdekeink közlönye • LlinnrTéo ^„ MEGJELENIK I1ETENKINT KÉTSZER: OJ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVA J, A ^ S- *\ Ü ??S S ? K oL* r ^V^ '1% 2 KÍ 10 °­—— f FMzi 75. szám, a szállodával szemben. ío1 m '* 1 frt ^ 0 ""­lg 2 frt 9í> ftft ELŐFIZETÉSI ÁR: hová u >p ..Kellemi restét iUetn kő/leaiények küldendők. " , J ° J Egész évre 6 frt — fa. 7;—""" ' _ MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint Iegjutáuyosab­Fél évre 3 frt — kr. KIADO-HIVATAL: ban közöli étnek. . Negyed évre 1 frt 50 kr. SZÉOHIONYI-TÉU 332, ''• ' , Egy SZám ára 7 kr. hová a lap hivaia'os és ni-igán hirdetései, a nyilttérhe színt közle- NYILT'IER sora 20 kr. 0 ——^ : 9 menyek, előfizetési pénzek és reklamá'áFok intézendfík #——-—- ; • Népünk szegénysége. Esztergora, nov. 5. A milyen kicsiny az egész vármegye, olyan nagy a szegénység benne, mely­ről a plébánosok egész az érseki szé­kig s a közigazgatás közegei egész a miniszteri irodákig folytonosan jelenté­seket tesznek. Százával érkeznek belénk int az esz­íergommegyei szegényektől folyamodá­sok pénzbeli segítségért nemesak a pri­mási de a főkáptalani pénztárakhoz. A pénzintézetek folyIonos zavarban vannak, aunyi nem egészen megbíz­ható kölcsönügyletet kell elntasilauiok. Az uzsorások remegő kézzel olvassák Össze, a hálójukba került szerencsétlen áldozatokat s ördögi kéjjel reményiének — még jobb időket. ' A kereskedők panaszkodnak, a vásá­rok üresek, gabna nincs, a bor már csak híréből ismeretes, a pálinka móg inkább fokozza a nép elkeseredését, mert felbujtja idegeit és indulatait. Ilyen sivár képet látuuk. a tél kü­szöbén. " Es ez sokkal szomorúbb kép, mint Verescsagin legkomorabb festménye. Ha a kolerát sikerült városunk és megyénk küszöbénél leverni, nézzünk szembe az Ínséges időkkel és enyhít­sünk a nép nyomorán. Mindenekelőtt olcsó kölcsönhöz kel­lene juttatni a népet, természetesen az uzsorások tönkre tevéséveI. Azután ínség munkát kellene kérni a kormánytól. Van itt elég szabályozat­lan «folyó ügy», van vasúti előmunká­lat is, de lehetne még egyéb dolog is, lia jó akarat volna. A megye nagyobb községeiben in­gyen-kenyeret kellene süttetnie, az óbező népnek. A jótékony-egyesületnek pedig hat­ványozott tevékenységet kifejteniük, mert — fájdalom — ez az Ő saiaonjnk. A lömeges koldulás járvány lesz nemsokára. Gondoskodjunk tehát a baj enyhí­tésére. Nagy a szegénység, nagy a teher, legyen a közigazgatás is emberséges az adóterhek behajtásánál. Adjunk keve­sebb foglalkozást a végrehajlóknak s több munkát az izgalmas szamaritánu­soknak. U j vasút. Lapunk is közölte azt a hirt, hogy a kereskedelmi miniszter elhatározta a b u d a p e s t-d o r o g h-e s z t e r g o m i vasútnak első rendűként leendő kiépí­tését sahozzádirekt csatlakozó esztergom­aluiás-füzitŐi h. é. vasútnak elsőrendűvé leendő átalakítását, mi által Budapest­Bécs között a legrövidebb összeköttetés fog létesülni. Erre vonatkozólag a Budapesti Hír­lap olyan felszólalást tesz közzé, mely első sorban Esztergomot érdekelvén, azt a következőkben mutatjuk be. Igaz, hogy ezáltal az ut Bécsbe mintegy 5—7 km.-rei megrövidülne; de a tervbe vett budapest-esztergoini vo­nal a Duna áthidalásával Esztergo m-N ánáig'megho­s z a b i 11 a t n é k, ugy, hogy itt a bal parti vonalhoz csatlakozzék : ezáltal még további 7 km. utrövidülés volna elérhető, vagyis az ut Bécsbe összesen 12—14 km.-rel válnék rövidebbé, mint a bicske-brucki vonalon.Ha az esztergom­esztergbm-nánai összekötő vasút kiépí­tésével csak ez az egy előny kínálkoz­nék is, ez egyért is érdemes azt léte­síteni. Pedig volna ez összekötő vasút­nak még egy másik fontos rendelte­tése is, t. i. az, hogy az Esztergom­Náuától kiinduló garamvölgyi vasútnak Lévától (a jelenlenlegi végállomástól) Craraui-Berzeuczéig leendő folytatólagos kiépítésével s itt a rnttkai vonalhoz való csatlakozásával kapcsolatban létre­hozza a budapest-oderbergi legrövidebb összeköttetést. Az ut Budapestiől Gfaram­Berzenczéigcsak mintegy 160km.-t tenne, mig jelenleg Hatvanon at, 228 km.-re rug. Hiitvauuyolcz km. utrövidülés pe­dig oly eredmény, meJy magában is megéri nemesak a mintegy 55 klmuyi, tehát aránylag rövid ós a mellett tech­nikailag könnyű lóva-garam-berzenczei vonalnak, hanem e mellett még az esztergomi összekötő vasútnak is összes építési költségeit, feltéve, hogy utóbbi a bécsi összeköbtésre nem szolgálna is többé, mint az esetben, ha a Duna balparti vonalát idővel villamos vasuttá alakítanák át. Igen jelentősnek tartjuk ez eszme megvalósításához füzödő állami érde­keket és azért azt hisszük, e vonal kiépítésével egyidejűleg kellene — az esztergom-füzitői h. ó.jasut átalakítási tervének elejtésével — az esztergomi összekötő vasút építéséhez is hozzá­fogni, annyival is inkább, mert a Dunának Esztergomnál való áthidalá­sával az esztergomi állandó közúti hid immár napirenden levő kérdésnek megoldását is előnyösen lehetne kombinálni. Az esztergomi összekötő vasút, mint a budapest-esztergomi voual folytatása, főkép a garamvölgyi vasút teljes ki­építése után a magyar állam leghasz­nosabb vasúti beruházásává válnék, moly bőven kamatoztatná azt a 2 —3 milliót, mibe építése kerülne. Az iskola és a gyakorlati élet. „Ne az iskolának, hanem az életnek tanuljunk." «Cogito, ergo snm;» a mindenen való kételkedés utján jutott el végre Descartes az igazsághoz, melyre tud­valevőleg később philosophiájáuak egész rendszerét építette. — Ha e mondat: «gondolkozom, tehát vagyok» ez alak­ban igaz, ugy bizonnyára helyesnek kell maradnia akkor is, ha megfordítom a gondolatot és azt mondom : «lótezem, tehát gondolkozzam.* És ez — szerény nézetem szerint — azon elv, melyre a fiatalság figyel­mét jó eleve fel kell hivni és a taná­rok hálás feladata volna bizonyára az, hogy a fiatalságot, legalább nagyobb mértékben, mint a hogy eddig ez tör­tónt, gondolkozásra tanítaná, szoktatná. Ha ez elvnek alkalmazása helyes a fiatalságnál általában, ugy kétszerte az, sőt feltétlenül szükséges azon ifjú­ságnál, mely az iskolából kikerülve, Az^EssUrgom és VidékG^tárczája. MENTÜNK A PAPHOZ •. JÍJ LÉG soká szerettük egymást, Elég soká gyötört a láng, Az irigyek s a jó barátok j Ujjal mutatnak már reánk, ' Elég soká epedtem érted, Szálljon szivedbe irgalom, ; Hallgasd meg esdő unszolásom : Menjünk a paphoz angyalom! Ki ezt a verset irja hozzád, Mig két szemében köny fakad, . Igaz, csak egy szegény poéta, De hát te sem vagy gazdagabb. Padlás-szobám nagyon szegényes, De nálad sincs külön szalon, Tüzd ezt a rózsát szöghajadba, Menjünk^a paphoz angyalom ! Valósünü, hogy éhezünk majd S ha jő a tél, nem lesz tüzünk, De akkor csókjainkból élünk S ha fagyni fog — ölelkezünk. A mig telik czérnára, tűre Es tinta lesz az asztalon — Nem csüggedünk a küzdelemben. Menjünk a paphoz angyalom ! S ha háztetőnkre száll a gólya És kis fiúcskát hoz nekünk, Nem, nem cserélünk tiz Mrálylyal És minden Krőzusi megvetünk, Szivemből ekkor fog fakadni Legszebb, legédesebb dalom, — Vedd föl fehér muszlin-ruhádat, Menjünk a paphoz angyalom ! Ha életünk már télbe hajlik S homályba vont az alkonyat, Ifjan marad mindig szerelmünk, Rár ifjúságunk elfonnyadt. S együtt fogunk pihenni ott is, Hol ránk borul a sirhalom, Fond gömbölyű karod karomba, Menjünk a paphoz angyalont! HELTAI JENŐ. • >—><r><g>c><«—. ABAWY JilQS EHLÉEB. (Halála tiz Éves fordulóján.) ^— Az „Ország-Világ"-ból. — A nemzeti költészet legnagyobb Örömére és legnagyobb gyászára termett a babér Magyarországon tiz esztendő előtt. Akkor avatták föl az összehegedült Pe­tőfi szobrot országos ünneppel október ti­zenötödikén. Az ünnep oktáváján pedig, október huszonharmadikán hunyta le örökre szemeit Arany János. Petőfi diadalmas érczalakjától az aka­démia oszlopcsarnokába Arany János gyász­ravatalához zarándokolt a kesergő nemzeti géniusz. Arany megérte Petőfi halhatatlanságát s akkor halt meg, mikor Petőfi föltáma­dott. Petőfi dicsőségének harminczhárom esztendeig kellett várakoznia Huszár Adolf vésőjére. Arany Jánosnak már ravatala előtt kezdtek gyűjteni a szobrára s alig tiz esztendő múlva már érezemléke is élni fog közöttünk a nemzeti múzeum előtt Stróbl művészetéből. Petőfi és Arany, a magyar költészet ez a két legfényesebb alakja kiegészíti egy­mást a valódi nemzeti géniusz kifejezésében. A milyen nagy és páratlan Petőfi a lyrában, olyan nagy és páratlan Arany az eposzban. Beteljesedett rajta az, a mit Petőfi irt hozzá : Mit ón nem egészen dicstelenül kezdek, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel. Arany nemcsak folytatta, hanem be is tetőzte. A nemzet megértette két legnagyobb köl­tőjét s kegyeletét méltóan be is bizonyította. Tiz esztendő előtt szobrot emelt Pető­finek s Arany János koporsóját másfélszáz­ezer ember kisérte a temetőbe. Talán nem is temetés volt az, hanem a diadalut. A ki látta, örökre fogja látói. A Fürdő-utczán, a. Váczi-köruton, a Kerepesi- és Temető­uton, majd négy kilóméternyi távolságban, ember ember hátán sorakozott. Fejedelme­ket szoktak ilyen részvéttel temetni. Arany János temetése valóban fejedelmi volt. De utolsó utja csak tetemét illette. Az ő szel­leme nemzeti örökség egyaránt örökre kö­zöttünk marad. Arany János megírta ugyan végrende­letében, hogy «temetése a legegyszerűbb legyens, de a nemzet nem birta teljesíteni az utolsó akarat ezt a részét. Ki kellett törnie az ország kegyeletének. Hiszen a szelid bárdos mindig kitért minden ünne­peltetés elöl, a mig élt. Halála után már nem akart kitérni előle a nemzeti nagy­rabecsülés impozáns és megható kultusza. A daliás idők békés költője, a kunyhók egyszerű és tiszta erkölcsén lelkesülő, szi­vében, szavában, jelleme minden porcziká­jában valódi magyar költő ravatala előtt megszólalt a koronás királyi pár részvéte is,. A margitszigeti tölgyek hulló leveleiből pedig a fenkölt szellemű József főherczeg küldött koszorút. Ezek afonyadfc levelek hű­vösárnyékot vetettek valamikor a margitszi­geti tölgyek alatt üldögélő fehér fejüköltőre.. Arany János özvegyét a koporsó utao, fia László, veje Szél Kálmán vezette. ISfé* güttük következett a halhatatlan halott unokája, Szél Piroska és Arany Lászlóné.. Hányan elköltöztek már tiz év óta azok közül, a kik végső tisztességén megjelem* tek. Egész erdő dőlt ki utána, csupa tölgyfa^ Andrássy Gyula gróf, Haynald Lajos bí­boros érsek, Mailáth György országbíró, Lónyay Menyhért gróf, Csengery Antal, Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Henszl­mann Imre, Tbl Miklós, Sztoczek József, Kerkápolyi, GyŐry Vilmos, Zsigmondy, Frankénburg Adolf, Salamon Ferenez 3 még egy egész nagy raja a magyar szel­lemi élet előkelőségeinek, a kik ott voltak Arany János temetésén, rövid tiz esztendő alatt már ott vannak vele együtt a föld méhében. Az «emberi mértékkel mért tökéletes ember» — a mint Török Pál mondta Arany sirja szélén — örökre eltávozott körünk bői* De azok az emberek, kik a költészet mér,

Next

/
Thumbnails
Contents