Esztergom és Vidéke, 1892

1892-11-06 / 90.szám

közvetlenül ft gyakorlati életbe, a kereskedelmi pályára lép. Az igények, melyeket kereskedelmi középiskoláinkban a zsenge korban álló tanulókkal szemben támasztanak, aránytalanul nagyobbak, mint a többi középiskolák követelményei, egészen , eltekintve attól, hogy ez utóbbiakban egy évvel hosszabb idő áll rendelkezésére. De éppen tekintettel arra, hogy a kereskedelmi iskolák tanulósága, az idő rövidségénél fogva, tul vau halmozva, több gondot kellene fordítani arra, hogy az anyaghalmaz ne csak feldolgoz tassék, hanem meg is emésztessék. Ezt azonban csak ugy lehet elérni, ha a tanulót korán hozzászoktatjuk a gondolkodásra, illetőleg arra, hogy gondolkozva tanuljon. Ismeretes tény, hogy a tanuló ifjúságnál a gondolkozásnak egyik legnagyobb ellensége az úgynevezett «magolás» és némelyik tanuló e tekintetben annyira megy, hogy eldarálja leczkéjét* a nélkül, hogy tulajdouképen tudná annak az értelmét, a mit felmond. Nem gondolatról-gondolatra megy, hanem az egyes szavakhoz ragaszkodva, mondatról-mondatra halad és gyakran előfordul ilyen tanulóknál, hogy abban a pillanatban, melyben az épeu utána következő szó nem jut eszébe, megakad, sőt egyáltalában folytatni sem bírja. Ez lehetetlen oly tanulónál, ki miudenek előtt jól átértette leczkéjét ós csak az után haladt a szöveg megtanulására ; mert az ellen bizonyára nem lehet kifogás, hogy azon tanuló, ki gondolatainak saját szavaival kellőképen kifejezést adui nem bir, megtanulja a könyv-1 ben levő szöveget, do az mindenesetre kívánatos, hogy e szöveget előbb teljesen megértse és esetleg képes legyen, habár nem is válogatott kifejezésekkel, a tartalmat saját szavaival elmondani. Még károsabb e gondolkodás hiánya a kereskedelmi szaktárgyaknál, mint például a kereskedelmi és politikai számtannál, sőt a könyvvitelnél is. Mintha hallanám az ellenvetést, hogy: Uram Istenem, hiszen csak nincsen tanár, ki e lárgyaknál megengedné hogy n tanuló magoljon ; hiszeu e tantárgyakat nem is lehetne megtanulni gondolkodás nélkül. És épen itt van a baj ; persze, hogy nem lehet alaposan megtanulni, de hány esetben nem tanulja az ifjúság a lényeget, hanem a formát «képletek» alakjában, akár tisztán belükön, akár pedig körülírva szavakban. Mily jellemző a gunynyal mondja e tanítási módra Mephistopheles a tanítványhoz: «Im G-auzeu haltét Euch an Worte ! Danii geht Ihr durch die sichre Pforte Zum Tempel der Gwissheit ein.» A tanuló ifjúságot — tisztelet, becsület a kivételeknek — sok esetben arra szoktatják, hogy «chablon» után dolgozzék ós ez által elölik benne az önállóságot, melyre pedig ok ve tétlen ü ós feltétlenül szükség van, hogy a gyakorlati óletbeu boldogulhasson. Kitűnő eszköz a tanulót önálló gondolkozásra bírni: a gyorsírás. Ha a tanuló jó eleve oly jártasságot szerez benne, hogy képes vele a tanár előadása után jegyzeteket készíteni, mindenesetre nagy figyelemmel kell az előadást kisérnie, a czélból, hogy csak a foutosabb dolgokat jegyezze. A gyorsírás alkalmazásával — egyéb előnyöktől teljesen eltekintve — a megfigyelő képesség és gyors gondolkozás határozottan kifejlődik. E kisczikknek nem lehet felada'a e tekintetben részletes programmot nyújtani ós bizonyára megfelelt rendeltetésének, ha sikerült a méitékadó körök figyelmét e körülményre felhívni. Annyi azonban bizonyos, hogy oly tanuló, ki már az iskolában is hozzászokott. az önálló gondolkozáshoz, a gyakorlati életben is sikerrel fog haladhatni, mert kétségkívül meg fog felelni azon igényeknek, melyeket a kereskedelmi pályán kezdővel szemben támasztanak. Róna Zsigmond, A2 kíifa paitjaből. Abbázia, oki. végén. Abbázia a quarnerói öböl gyöngye. Remek tavaszi napsugárban fürdenek babér erdei, pálmái, mirtusai és blazírt angoljai. Az elegáns villákban a dolce far mente bársony lágy karjai közt ásítanak a fin de siécle filigrán hölgyei, a kik már megunták Zolát s a tenger hullámait. A nemzetközi vendégek első alakja volt Sándor porosz föherczeg, a ki Winterfeldt gróf porosz tábornok és családja társaságában nyújtott fejedelmi élvezetet azoknak, a kik védtelen boldogok, ha végtelen nagyokat hajlonghatnak. Az orosz jegesmedvék a tizennégy fokú tengeri hullámokban sem tagadták meg magukat. Az angolok nagyokat ásítottak az osztrákok rajongásán, mert a bécsiek azt hiszik Abbáziában, hogy annak partjain udvarolnak a legremekebb tengeri hullámok, annak ligeteiben nyílnak a legfelségesebb exotikus növények s annak hoteljeiben fizetik ki legnyugodtabb arczizmokkal a legrettenetesebb számokat. A francziák nevetgélnek, játszadoznak s naponkint szerelmi vallomásokkal udvarolnak a legbüszkébben nyiló yucca gloriosáknak. A magyarok nem csinálnak egyebet, mint kolerahireket olvasnak folytonosan, a zongora teremben csárdásokat vernek, a kártyaszobákban megdöbbentő művészettel verik meg Európát s a szabadban hangosan szidják a mai menüt s a holnapi kormányt. Nagyon kedves kis történet játszódott le előttünk vagy tíz lépésnyire a tenger partján. Schönborn gróf osztrák igazságügyminiszter csevegett Pálffy grófnéval épen, mikor az egyetlen egy benszülött abbaziai kutya elég vakmerő volt a grófné arisztokratikus ölebecskéjénéi minden bejelentés nélkül visitet csinálni. Az osztrák igazságügyminiszter olyan erélyes arczu ur, mint egy czivilben járó porosz generális. A magyar grófnő pedig olyan kényes előkelő kutyusára, mint minden grófnő. Az abbaziai parvenü a megrémült kis kék szivü kutyusnak déli hévvel udvarolni kezd. Már-már mesalliance van kilátásban, midőn a kékvérű kis szörnyeteg hirtelen visszaidézve őseit, szenvedélyes haraggal ront neki a neveletten tengeri kutyának s kimutatja a foga fehérét. A grófnő megrémül. Csata kezdődik. A vendégek feszült figyelemmel nézik a páros viaskodást. Az abbaziai paraszt vér erősen megrázza a finom dongáju kis pudlit. A sétatér kavicsai pattogni kezdenek. Ekkor fölemelkedik Ausztria igazságügyminisztere. Kezében a hagyományos abbaziai fegyver — az esernyő. A távolból amateur fotográfusok rontanak elő. Egy sápadt angol hölgy pillanatnyi felvételt rajzol a nagy jelenetről, a mint Ausztria igazságügyminisztere igazságot szolgáltat egy ártatlanul megtámadott kutyuska érdekében. A jelenetben csakugyan sok komikum rejlett. Az abbaziai négy lábu haramia nem akarta régi hírnevét koczkáztatni és szenvedélyesen rázta a kőszívű kis grófi ölebet. Az arisztokratikus csöpp nem akarta kompromittálni őseit és négy kéz láb mászott az útonálló ábrázatára. Ekkor közéjük üt a deus ex machina az osztrák igazságügy miniszter ur esernyője alakjában. Az irridentista abbaziai kutya belevési a fogai visitekártyájat az osztrák igazságvédő miniszter esernyőjébe, azután vészjósló pillantással menekül. A lovagiasan megmentett kis mágnás Őleb kecsesen meghajtja magát s hálás mosolylyal néz végig a hallgatóságon, azután diadalmas farkcsóválással siet úrnőjéhez a jól kiérdemelt czukIlyen az igazságszolgáltatás Abbáziában. Gyors és bélyegmentes. Ilyen apróságokra mulat és cseveg a villák közönsége napokon keresztül. Ilyen hangulatok közt azután nincs más dolgunk, mint jóllakni a nedves tengeri levegővel, fürdeni a tenger vizében, sé

T tálni a tenger partján, nevetni semmin, gondolkodni semmin, tenni semmit, érezni még kevesebbet. Ezt ugy hívják, hogy dolce famiente. Mindenütt drága pénzen árulják ezt a foglalkozást, mely mindenesetre nagyon kellemes annak, e ki már ismeri a lázas munka kimeritő fáradalmait. Egy hetet töltöttünk Abbáziában tökéletes doloe farnienteben, a mi semmibe se került. Hanem mikor kiállították a számlánkat, akkor vettük észre, hogy ez az édes semmittevés a legdrágább mesterség a világon. G ASTON. J1IREK. — A herczegprimást névnapja alkalmából Hele Antal polgármester snrgöuyileg üdvözölte szókvárosa nevében. A főpap nyomban válaszolt az üdvüzletre s köszönetének adott kifejezést a közölt jó ki váltatokért. — Halottak napján a főszékesegyházi kriptában gyászistentisztelet volt boldogult Simor János herczegprimás emlékére. A sirtol ti oltárnál tartott istentiszteleten a főpapság nagy számmal vett részt. — A Szapáry-kormány lemondott. Az ellenzéki lapok közül egy-kettő mái számában Szapáry gróf és kabinetjének lemondását, mint megtörtént tényt regisztrálja. Az országos horderejű híresztelést egyelőre csak fönntartással vehetjük tudomásul, annál is inkább, mert a kormány félhivatalos lapjai egy szóval sem emlékeznek meg a lemondásról. A híresztelés szerint a miniszterek a péntek déli minisztertanács végeredményéül 1 órakor írták alá a lemondási okiratot. Szapáry gróf utódjaként a korán értesült újságok Széli Kálmánt és Wekerle Sándort jelölik — aligha nem kissé nagyon is korán. — I Irányi Dániel. | A magyar közéletnek egyik legkiválóbb jelleme, a politikai élet puritán harczosa, a függetlenségi párt vezére megszűnt lenni. Mire e sorok napvilágot látnak, Irányi Dániel porhüvelye már ott nyugszik a kerepesi-temető csendes lakói k özölt a csak emléke marad az utókorral, mely áldott és tisztelettes marad örökké. Azoknak az eszméknek, melyeknek a nagy halott évtizedeken át rendületlen hive, tántorithatlan apostola volt, követolői nemcsak abban a pártban vannak, mely vezérének vallotta őt ; a független, a dicsőséges magyar haza eszméje minden igaz hazafi szivét általhatja s épeu azért egyaránt gyászolja a nagy hazafit ennek az országban minden fia párt és politikai színezet nélkül. Egy római karakter dőlt vele a sírba, egy — fájdalom — korunkban fölötte ritka jellem. A legnagyobbak között is számottevő alak, a kiért kell, hogy az egész ország gyászba boruljon. «Egósz élete tiszta volt* irja róla a legelső magyar publiczista s a gyászjelentés szerint »Tizeuuyolcz évet bnjdosásbau, félszázadot* a haza szolgálatában, egész életét becsületben tölttötte el. Hamvait az anya* föld, érdemeit minden hü honfitárs, emlékezetét az örökkévalóság őrzi ! — Uj püspök. Megbízható forrásból — irja a Magyar Hírlap — érte* sitik lapunkat, hogy Roskoványi Ágoston nyitrai püspök utódául Bende Imre beszterczebányai püspököt nevezik ki. Bende utóda pedig a beszterczebányai püspöki széken Rosszival István esztergomi apátkanonok volt országgyűlési képviselő lesz. Rosszival felsőmagyarországi származású ugyan, de jó magyar. Az esztergomi főkáptalanban gazdasági szakismereteivel Simor János hagyatékának letárgyalásáuál jelentétekével mért tökéletes emberek, a kiket Arany János teremtett, nem halnak meg soha. Toldyja, Rozgonyinéja, Zách Klárája, Ágnes asszonya, Mátyás anyja, Szibinyáni Jankja, Mátyás királya, Török Báliutnéja, Kund Abigálja az örökkévalóság alakjai. Szobrok azok, keményebbek az ereznél s remekebbek a legcsodálatosabb véső teremtményeinél. Tiz esztendő előtt., október végén temettük. ÉB 3 itt él most is közöttünk. Sok nagy halottat sirattuuk meg azóta. De nem volt nála nagyobb halottunk. Daliás időket dicsőitett a dalos idők hőse és sírja fölött beváltak saját szavai : Nem bal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja mái. KÖRÖSI LÁSZLÓ dr. A m&glatendevolt A chieagoi spiritista klubban történt. Mr. James Cook, a klub egy előkelő tagja kétségbeesve rohan a titkárhoz. — Uram, estére séancot kell tartanunk. — Lehetetlen, a túlvilág szellemeinek nagy részét estére lefoglalta a bostoni klub, — Ej mit, azt a szellemet, melyet én akarok idézni, senki sem hívja, megelégelték az utódait. — Csak nem Évával akar beszélni ? — De igen, vele magával. Asszony volt s feleség. A bibliából ugy tudom, hogy nem voltak cselédei. Meg akarom interwievolni, hogyan élhetett cselédség nélkül ? Az én feleségemet a cselédek, s miattuk engem a feleségem üldöz, kínoz, tönkretesz. — Kérem, kérem, estére rendelkezésére áll ősanyánk szelleme. Csak az esti séance után Temegve olvasta el a papírszeletet, melyre Éva szelleme felirta feleletét e kérdésre : «Hogyan lehetett ön, nagysád, cselédek nélkül.* Ezeket olvasta: Férjem sohase kérdezte, hogy kész-e már a vacsora ? sohase kellett érte küldenem a kávéházba, sohase szakadt le a kabátgombja, sohase hozott barátokat kalabriásra, a kiknek feketét kellett főznöm, sohase haragudott, hogy nincs kifényesítve a czipője, sohase panaszkodott, hogy nincs rendben az íróasztala, sohase kiáltott fel a földszintről, hogy hozzák le otthon felejtett esernyőjét, sohase dobta össze-vissza a ruháját, hogy órákig kelljen takarítani utána. De meg aztán magam sem jártam kávéházakba, nem adtam jourokat. Mindig tudtam, hogy hová tettem a «kiskulesokat», sohase volt nagymosásom, mert ha a ruhánk piszkos lett, másik fögefa-levelet téptünk le a fáról, s a régi ruhát eldobtuk, sohase küldtem az orvosért, s a gyerekekkel magam mentem a sétatérre. Igaz, hogy a paradicsomot nem kellett kitakarítanunk, de ki kellett takarodnunk belőle. A hurczolkodást magam végeztem.» Cook még azt is kérdezte, hogy mennyi heti pénzt adott Ádám apánk a feleségének, Éva azonban szégyelvén azt a feleletet, hogy «nem jött ki» vele, hirtelen — eltűnt. RENAN HAGYATÉKÁBÓL. A boldogság nem egyéb, mint egy ábrándnak vagy egy kötelességnek való odaadás; ez a feláldozás a legbiztosabb mód arra, hogy nyugalomhoz jussunk* Legyünk szigorúak önmagunk iránt, de ne tegyük az éle tet Kzeg*'nynyé Ne hallgassunk napjaink irodalmi vaffineriiiira. Ne foszszuk meg az emberiséget örömeitől; örüljünk annak, ha örülni látjuk. Mások öröme a mi örömünknek jó része s a becsületes élet nagy jutalma. * A dicsőség az a széna, melylyel az emberi vad állatot tápláljuk. * Az emlékezet minden emberre nézve erkölcsösségének egyrésze-jaj annak, a kinek nincsenek VÍBZs/.aemlékezei! * Nem kell kétségbeesni. Az életben mindig viszszatérnek boldog pillanatok. A természet olyan, mint a sorrentói narancsfák, melyek egyszerre teremnek virágot és gyümölcsöt. # Azt hiszem, hogy AZ utolsó itélet napján, mikor az égi jelek már oly nyilvánvalók lesznek, hogy már minden kétség ki les/, zárva, még mindig lesznek emberek, a kik büszkén fogják hirdetni, hogy ők harmadrangú vidéki városok polgármesterei vagy városi tanácsosai. * A betegség minden embert, minden felekezetet egyenlővé tesz. * A világ egyik végétől a másikig oly rendkivüli látomáuy, hogy csak azt nem bűvöli el, a ki vak. * Az arany bizonyára a legelső dolog a világon, miután az arany nyal mindent megszerezhetünk, a mire vágyódunk. Azonban az arany nem elégséges. Életre és szerelemre van szükségünk, hogy élvezhessük. De ha az emb«r öreg, mire való neki az arany? Olyan ez, mint mikor van egy hordó borunk, de nincs szomjunk hozzá.