Esztergom és Vidéke, 1892

1892-09-22 / 77.szám

SSZTER69H és VIDÉKE # ^ " • Városi es megyei érdekeink közlönye.* u , n n r T • , r (/ . — • MEGJííLKNIK HKTENKíNT KÉTSZER : | °*

7 • . I HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG* HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól 100 szóig 75 kr, io[>-T - PFAI.Z-HÁZ, FÖLDSZINT, * 1 frt » 95 f ELÖF1/KÍ KSI AR: hová a lap tizellemi részét illető közlemények küldendők. , • KgtW, évre 6 frt — !<r , . „"A—, . MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabFöl évre - - - - - :-s in - Ur KIADO-HIVATAL: ban közöltetnek. Negyedévre 1 frt 50 kr. isZÉOHICNYI-TÉK 332, . Egy Szám ára 7 kr. hová a, lap hivafa'os « m»gáu hirdetései, a nyilttórbe sz-'ínt közle- NYILTTER sora 20 kr. #- - —•—— ———-—# menyek, elö*fiV.eW«i pénzek ^s reklamá'ások intézeiKlfik <| —-—— _____ , .—£ KOSSUTH-UNNEP. Esztergom szept. 21. (L.) A nemzet századokon keresztül kipróbált és soha el nem fásult szive megdobbant és Kárpátokról Adriáig fölhangzott az egyenlőkké, testvérekké, és szabadokká tett népek imádságos sóhaja: Isten áldd, meg a 1 e g n ag y o b b magyart! Isten á 11d meg .Kossuth Lajost! Abba az örömriadalomba, abba az ünneplő lelkesedésbe, mely az agg száműzött kilonczyenedik születésnapján a, magyar hazában «kirört és eget kórt* az ürömnek olyan elenyésző esöpjei keveredtek, melyek mm hogy el tudták volna homályosítani a hazafias fölhevttlés fényét, — de talán kívánatos, szükséges hátteréül szolgáltak annak, hogy még inkább és még ragyogóbban kidomborodjék : kije is hát tulajod önképen Kossuth Lajos e viharverte népnek ? Az opportunizmus baglyai üt-ott megMsérlették ugyan belehuhogni a fönséges harmóniába, mely szívvel-lélekkel való Üoueplése volt a szabadság fenkölt bajnokának ; de a magyarság igaz népeinek csak füléhez, de nem szivéhez férkőztek e sötét lelkek aggodalinaskodásai. Nem politikát űzött a nemzet a Kossuth-kultusz megdicsőitésóvol, csak háláját rótta le. Az iránt, kinek nevéhez a legszentebb eszmék, a legdicsöbb hagyományok s a leghatalmasabb vívmányok fűződnek. Mit köszönhet Magyarország Kossuthnak ? Sokat, a legtöbbet, mindent. S ennek a tizennegyedik — a száműzetés — élő vértanujának Esztergom városa is meghozta a hála ós kegyelet adóját. Szerényen, nem tüntetve és tündökölve ; de benső, igaz melegséggel és őszi ti te hazafisággal. Az a csöndes, minden külső zaj nélkül rendezett ünnepély, mely a polgári egyesületben folyt le, díszére, becsülelére válik a derék egyesületnek ós mindazoknak, a kik részt vettek benne. Ez az ünnepség nem csinált virág volt, hanem őszinte megnyilatkozása annak az elemnek, melynek Kossuth Lajos megteremtője, üdvözítője volt. A demokraczia apostolát kik hozsaunázzák, kik ünnepeljék vérük minden fölpezsdülésével, ha nem a nemzetalkotó középosztály,? A hatalmasok félve ejtik ki Kossuth nevét ; á nemzőt zöme imádságába kell, hogy foglalja. örömmel konstatáljuk, hogy Esztergom városában a Kossuth-uapot az a társaság tetie nevezetessé, melyuek ugya,n ei hibázott czime a « Tarkaság*, de melynek szellemét, létjogosultságát ós magasztalni való törekvését : a hazaíiságbati való Összetartozandóság és egyöntetűség képezi. Azt irja Kossuth legutóbbi levelében, bogy : «A. nép ösztönei adnak tápláló nedveta történelem talajának, melyre a röppenő, perez opportunizmusával számításnak szárító heve tikkasztólag hat.» Igen, a nép Ösztöne nyilatkozott meg városunkban is, mikor minden kezdeményező lépés nélkül megtalálta az ünneplés méltóságos formáját, de a röppenő perez opportunizmusa nem talált utat e város fiainak kebelébe. A város székházán lengő nemzeti lobogók hirdették fennen dicsőségét a hősök hősének, ki egykoron annyi dicsőséget szerzett a letiport magyar trikolornak ! A bankett. Vasárnap estéli nyolez órára gyűltek egybe a város polgárai a «Tarkaság» egyesület ünnepélyesen földíszített helyiségeiben. Az egyesület tagjain kívül számos vendég vett részt a hazafias estélyen, melynek patriarchális jellege az ünnepélyes hangulattal a legkívánatosabb harmóniába olvadt össze. A körülbelül 160—180 főnyi társaság politikai vonatkozásoktól tartózkodva, dörgő «Eljeu»-ekbe tört kj valahányszor Kossuth neve fölhangzott s az ünnepi szónoklatok hatása szűnni nem akaró riadalomban nyilatkozott. Az első szónok Késmárki Frey Ferenc országgyűlési képviselőuk volt, kinek beszéde szó szerint a következőleg hangzott: Tisztelt Uraim! Arra kérem Önöket, bogy álljanak fel, mert a kiről — az adott helyzethez mérten bár röviden, de szivem ós lelkem egész melegével — megemlékezni akarok, méltó arra, hogy az iránta bensőleg érzett hálát, szeretetet ós ragaszkodást még a tisztelet azon külső jeleivel is bizonyítsuk, melyeket a hatalom polézáu lévőknek oly készséggel megadnak sokan, de melyekkel, hogy hazánk legnagyobb fia Kossuth. Lajos iránt is tartozunk, fájdalom vaunak a kik feledik, vagy ha tudják, nem emelkednek fel a polgári öntudat ós önérzet ama magaslatára, hogy ezt férfias bátorsággal nyíltan be is vallják. E szomorú és mélyen lehangoló jelenséggel szemben büszkén állithatjuk, hogy Esztergom ós testvérvárosainak' lelkes polgársága soha sem vonta magát vissza ott, hol a hazafiságot akár szóval, akár tettet "bizonyítani" kellett s megjelent íme szép nagy számban' ma is, midőn oly ünnepet ül a magyar nemzet, melyért örök hálával tartozik' a Gondviselésnek, hogy századunk egyik kimagasló alakjának, hazánk nagy fiá? nak, Kossuth Lajosnak élete 90-ik évét teljes testi és lelki épségbén megélni" engedte. Nem hiúság, nem mellókérdekek vezéreltek ós hoztak bennünket o mai napon össze, hanem az emberi érzületek legmagasztosabbja, legnemesebbje: a hazaszeretet, melynek fogalma mindaddig mig magyar ól e földön össze lesz kötve Kossuth Lajos nagy nevével. A hazaszeretet, Uraim! sokféleképen nyilvánul. Egyik a csatatéren ontja vérét, másik a bitófan múlik ki hazájáért, egyik vagyonát áldozza a haza oltárára, a másik tollat ragad s ugy lelkesít e haza szent ügyéért; egyik tudományos munkálkodásával igyekszik IKOE az ősz e'.jö, Sok fekete felhő, Száll a magas égre ; S immár szárnyra keivóu Fecske, daru elmén Molegebb vidékre, Mind, mind arra szállnak Hol Kossuth apánknak Van remetesége. Szállnak, szálldogálnak Talán meg sem állnak Tarinig pihenni, Pedig a kietlen Útban szarnyszegetten Elpusztul, de mennyi; Czélja ,á nagy útnak Ősz öreg Kossuthnak lzenetet vinni. Mondd meg fecske néki, Bús szivünk a régi Hévvel dobog ér$e,i. ,; A .mikor sóhajtuak." •* Imádkozó ajkunk Áldást kór fejére. Mond^áto'k meg darvak,^ Hogy 5 a, magyarnak Ihletett vezére. Mikor az idő már Kikelet fülé jár, S az ég boltja tiszt;* Megjönnek a darvak, Kikre a magyarnak Ízen etje, bizva; Haj, csak o nem ivdul Messzi nagy Turinbul, ÍNein jő soha vi-sza ! Mély barázdát mosnak ősz KosButli Lajosnak Orczáján a könyek! Haj, hisz a durváknak Vándor madaraknak HazaBzállni könyebb ! Őt biliuesre verte Akaratja, elve, Nem jön haza többet. Hanem izenetjét Elho/ták a fecskék El is mondjak menten : „Én hü magyar népem, . Feledd' el, - mit régen Hajdanta izentem; JVfert nem fogy el többé HÜ marad örökké Az én regimentem." HELTAI JENO. KOSSUTH LAJOS 1L1TBAJZA. Hazánk halhatatlan, legnagyobb fia, Kossuth Lajos, Monokon, Zemplénmegyében született 1802. szeptember havában. A napot, minthogy az anyakönyvek elégtek, bizonyosan megállapítani nem lehetett. Atyja udvardi Kossuth László, meglehetős jó anyagi viszonyok között élő ág. evang. vallású nemes ember volt. Anyja tyrlingi Weber Sarolta. Gymnasiumi tanulmányait Nagy-Szombatban és Eperjesen végezte, majd Pesten yolt jogász. Ügyvédi pályáját S.-A.-Ujhelyben kezdette meg, a hol egyúttal Szapáry grófn.0 jogügyi tanácsadója is volt. Az 1832—35. országgyűlésen a távollevők követekép vett részt; e minőségben politikai szerepet nem játszhatott, de szorgalmasan eljárt az ülésekre, a tanácskozásokról jegyzeteket csinált s minthogy hirlapinditásra engedélyt nem kapott, Országgyűlési Tudósítások czimmel irott lapot indított, mely szűk körben mozgott ugyan, de mégis nagy figyelmet keltett. Az országgyűlés után 1836. jul. 1-én Törvényhatósági Tudósítások czimmel uj, de szintén irott lapot indított, mely a megyegyülések tanácskozásait ismertette s oly hatást tett, hogy a kormány 1837. fogságra ítéltette. E miatt erős volt a felháborodás s ez ügy az 1840. országgyűlésen heves vitákra adott alkalmat; végre ez év ápril havában Kossuth is visszanyerte szabadságát ; 1842. január 2-áu átvette a «Pesti Hírlap* szerkesztését, mely csakham'ar elsorangá politikai közlönynyé vált i rendkívüli elterjedésnek örvendett. Itt folytak heves polemái Széchenyi Istvánnal s a eonservativokkal, mig a kormány sürgetésére a kiadó 1844-ben a lap szerkesztését Szalay Lászlóra nem ruházta. TJj lapra nem kapván engedélyt, annál nagyobb tevékenységet fejtett ki társadalmilag. 1844-ben létrehozta az ország anyagi javítására a védegyletet. Ritka jeles írói ós szónoki tehetsége népszerűségét folyton emelte s 1847-beu Pestmegye egyik Orsz. követévé választotta; az alsótábláu Kossuth lett az ellenzék vezére, kiváló szerepet vitt s már márcz. 3-án nagy beszédében sürgette, hogy Magyarország felelős misztériumot kapjon ; abban csakhamar neki jutott a pénzügyi tárcsa. E közben kiváló befolyást gyakorolt azon törvények szerkesztésére, melyek hazánk alkotmányai a parlamentarismus és a jogegyenlőség alapjára fektették s megnyerték a királyi szentesítést. Az uj kormánynak ő volt a lelke a főleg azon fáradozott, hogy a belső lázadások leverésére az ország megfelelő haderőt nyerjen. Az uj, 1848. juh 5-én megnyitott képviselőház nagy többsége támogatta ; de az udvarral támadt összeütközések folytán szept. 12-én leköszönt. Ezután mint képviselő gyakorolt döntő befolyást az ügyek menetére. Csakhamar az országgyűlés az ország kormányzását a honvédelmi bizottmányra ruházta, melynek elnöke Kossuth volt, ki ezzel a nemzet sorsának intézője lett s főleg a honvédelem szervezésével foglalkozott.