Esztergom és Vidéke, 1892

1892-09-22 / 77.szám

hazánk szellemi fejlődését és tokéjét — a másik polgári foglalkozásával annak anyagi jólétét gyarapítani. Sokan a bujdosás keserű napjai után sóabad hazaszeretetért nyerve visszasiettek, hogy hátralevő napjaikat e honunk határain belül szentelhessék a közjónak, mig Kossuth Lajos lemondott arról a mi neki legédesebb, a vágyaiuk netovábbja ; hogy magyar földöu, magyar levegői szívhasson. Lemondott hazafiságból, mert ő csak a teljesen szabad ós független Magyarországba ki ván visszatérni. Tiszteljük az ősz hazafi ezen határozottságát és erélyét; s habár tárt, karokkal vártuk és várjuk őt mindég haza •— mert hisz' megjelenése elég lenne felrázni milliókat a politikai lethargiából, amelybe estek, mégis azt kérdezhetjük, nem a gondviselós-e — mely egy évezreden át védte hazánkat és vódui fogja beiáthatlan időkig — irta elő Kossuth Lajosnak a követendő irányt és magatartását s gyakorolt-e a láugszerü bölcs hazafi sokkal nagyobb befolyást hazánk viszonyainak fejlődésére a távolból, mint gyakorolhatott volna itthon. Igen a gondviselés kezében állott és áll ő most is, mert valamint a legmozgalmasabb állás Isten kegyelméből érhető el, ugy Kovssuth Lajos is Isten kegyelméből érte el e magas kort bizonyára azért, hogy nemes, magasztos és önfeláldozó példájával buzdítson bennünket hazánkat mindenek felett szeretni. Ünnepeljük tehát meg e mai napot s ha nem világítjuk is ki fellobogózott házainknak ablakait, engedjük lánggal égni sziveinkben a hazaszeretet szén' tüzét, hogy annak fóuye és melege elhasson odáig, hol a hontalanság ós ágkor ridegsége uj tavaszt már nem remélhet — hogy érezze szivünk dobbanását azon nagy férfin, kinek oly igenigen sokat köszönhelünk. Avagy nem- egyedül a korszakot alkotó Kossuth Lajosnak köszönhftjük-e hazánk milliónyi jobbágyának felszabadítását ? nem neki köszönhetjük-e a népképviselőiét és sajtószabadságot? miudmeganuyi vívmányt, melyek nélkül Magyarország nem volna a művelt nyugati államok közé sorozható. De ón számtalau ós nagy érdemei között még egy érdemet isniore:u, mely méltón sorakozik az előbbiekhez. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy nálunk a közszellem — bár már nla-| csony fokra alászállott — teljesen megsemmisült volna, ha Kossuth Lajosnak időnként, különböző alkalmakkor megmegújuló apostoli kinyilatkoztatásai erkölcsi hatásukkal a közszellem fokozatos sülyedését egy-egy időre meg nem akasztották volna. Szabad-e hát megfeledkeznünk a dicső inalt ez élő nagy alakjáról ? tartozzunk bár azokhoz, kik az ő politikai nézeteit követik, avagy azokhoz, kik — miként csekély személyem is — a változott viszonyokkal számolva más utou törekszünk hazáukat boldoggá és nagygyá tenni. Nem ! ős ezerszer nem ! s mindazok, kik sziveinkből a hazánk nagyjai iránt érzett tiszteletet, szereletet és ragaszkodást, ki akarják irtani, nagyon rossz munkát végo/ndí, inert ez utou haladva jutnánk el oda, a hol a nemesebb érzelmektől megfosztott uóp előtt, nem lesz többé szent senki és semmi'. Isten óvja meg hazánkat ily korszaktól! mely ha bekövetkeznék, számoljanak be érte azok, kik most a fenségest és nagyot kicsinyítő gondolkozásnak magjait elhinteni igyekszenek. De mi bizunk ós reméljük, hogy e mag nem hullhat fogékony talajba, mert a magyar polgárság zömének szive még romlatlan s míg nemes eszmék iránt könnyen lelkesül, az ezekkel nem azonosokat elutasilja magától. Dicsőítsük tehát hazánk nagy fiát, e történeti nagyságot, kire büszkék lehetünk, hogy magunkénak nevezhetjük s ki daczára, hogy annyi keserűséget ós megaláztatást kell eltűrnie honfitársaitól, mégis szinte büszke arra, hogy magyar. Diesőitsük őt minden vallásfelekezeti, társadalmi állás, foglalkozás és politikai pártkülönbsóg nélkül mindnyájan, mert csakis igy bírjuk legalább részben leróni larlozásiuikat azon férfiú iránt, ki többet tett; a magyar nemzetért, mint előtte bárki : mert ő tette szabaddá a népet. Igen, Uraim ! dicsőítsük és szeressük Kossuth Lajost, tanítsuk meg erre gyermekeinket is, mert ennél többet ugy sem nyújthatunk neki és mással nem bizonyíthatjuk hálánkat. De mégis ! Bizonyságot teltünk iránta érzett e szeretetünk ós ragaszkodásunkról akkor is, midőn hozzá zarándokolva átnyújtottuk a nagy hontalannak I szülőföldje, szülőháza, az ő és a mi szerelelt hazánknak földjét s a midőn távolmaradása fedett bánkódva, igy hangzott fel a költő lantja : Nagy a mi szivünkben a vágy és a bánat, De nemcsak a/, ember sóvárog utánnad, Nézd: eljött tehozzád a hazának földje, Hogy ui át még egyszer lássa, üdvözölje, Hogy megbizonyítsa a régi hűseget. Ha te netn jösz hozzá, ö keres fel téged ! • Egykor hősöket szült ajkad lángszavára, Most csak arra kér, hogy fejedet hajtsd rája. Kossuth Lajos áldólag tette kezeit hazánk szent porára s azt könnyeivel áztatva, susogta : „Jó lesz síromban vaskosul." Mi pedig kérjük buzgón az Egek Urát, hogy ez minél későbben történjék meg, s hogy a nagyok nagyját, Kossuth Lajost, Esztergom város díszpolgárát., még soká, igen soká éltesse. Éljen ! ! ! A lelkes hangon t;trtoí.t, sűrű tetszéssel kísért beszéd utáu dr. H e l c Antal polgármester szólalt föl: Annak akar — ugy mond — kifejezést adni, hogy Kossuth Lajos halhatatlau nagy hazafiúi érdemei ünneplésében Esztergom város polgárai pártkülönbség nélkül szívvel-lélekkel vesznek részt. Erre őket hazaszeretetük ösztönzi, melynek parancsa az is, hogy a honfiak hálával és kegyelettel emlékezzenek meg azokról, kik életüket a haza szolgálatának szentelték s annak nagyságát ós dicsőségét mozdították elő. Hazánk ezredéves történetének nagy alakjai közt mindenha a legnagyobbak egyike lesz Kossuth, kinek dicső neve a történet ércztábláiba vésve fenumaradand még akkor is, ha e véráztatta föld a jövendő ezredév vérzivatarai közt megszűnnék a magyarok nevét viselni. Helyesli, hogy az ünnepély rendezői ezt pártpolitikai színezet kizárásával tették, mert Kossuth nagy alakja nem egy párté, hanem J az egész magyar nemzeté s benne és általa történetünk egyik legfényesebb korszakának, az 1848-iki törvények alkotásának és az ezt követő dicsőséges szabadsághareznak emlékét ünnepeljük. Ezeket magyar ember soha meg nem tagadhatja, mert a hálátlanság helóták tulajdonsága; hála ós kegyelet a hazafias érdemek iránt s azok uyilt elismerése a szabad polgár erénye. Hogy uemzelüuk mai helyét, a világ népei közt elfoglalhatta, azt az 1848-iki alkotmányos átalakulásnak köszönheijük melyet törvénykönyvünkbe Kossuth keze irt s köszönhetjük az erőfeszítésnek, melylyel az ország ezen törvények által biztosított állami függetlensége, alkotmányos szabadsága és uemzeti léte védelmére Kossuth lángszavára talpra állott. E mai ünnepen — ugy vógzi szavait — üritsűk poharunkat arra, kinek boldogságáért, nagyságáért ós dicsőségeért szivünk legforróbb kívánságai törnek ég felé s utjokbau bizonynyara a Kossuth lelkéből fakadó hasonló imaszerű kívánattal találkoznak: a szabad magyar hazára és annak mige föld áll dicsőséges föumaradására ! Éljen a haza ! A gyújtó hangon tartott szónoklat nem téveszthette el hatását s a polgárság lelkesedése meg-megujulva hangzóit föl. A diszlakoma hivatalos része ezzel véget ért s miután még az ünnepi szónokokra hangzott el egy-egy tölköszöutő a Jónás Pali bandája vette át a szót s a társaság még sokáig fesztelen hangulatban időzött együtt. lilKEK. — A herczegprimás bajcsí pihenését hétfőu reggel megszakította s dr. Kohl titkár kíséretében déli egy órakor székhelyére érkezett. A primás bajcsi tartózkodása alatt egy ízben berándult Érsekújvárra is, a hol is meglátogatta a plébánia templomot, a szent szüzek kolostorát, a fereuezrendiek kolostorát, a városházát s rokonát Horvát Józsefnó úrnőt. Hazaérkezvén ő herczegsóge, kizárólag a foutosabb ügyek elintézésével foglalatoskodik. Az eredeti terv szerint a primás az országgyűlés megnyitásáig időzött volna székhelyén, de mint értesülünk, már a mai nap folyamán a fővárosba utazik. — Kinevezés és lemondás Csáky Albin gróf vallás- ós közoktatásügyi miniszter Kőrösy László dr. esztergomi reáliskolai tanárt a budapesti V. körüle ti állami főreáliskólához nevezte ki helyettes tanárnak Alexander Bernát dr. egyetemi tanárrá lett tanár helyébe. Kiuevezletóse napján KŐrösi László dr. a következő lemondást küldte be Esztergom városához: Tekintetes Közgyűlés. Tíz eszteudeje műit, hogj Esztergom városa Tekintetes Képviselőtestülete egyhangú bizalommal városi reáltanárnak megválasztott. Szerettem hivatásomat, tiszteltem szülővárosom bizalmát s igy reámruházott kötelességeimet híven teljesítettem. Régi vágyam valósult meg azonban, midőn ő Excellentiája Csáky Albin gróf közoktatásügyi miniszter nr a budapesti V. kerületi állami főreálískolához tanárnak kinevezni kegyeskedett, mert most hatványozott mértékben élhetek az irodalomnak s a tudományosságnak a magyar szellemi élet tűzhelyén. Azon helyzetbe jutottam tehát, bogy esztergomi tanári állásomról s egyúttal a városi képviselőségről, a Tek. Közgyűlés bizalmának forró megköszöuóse mellett lemondjak. Nem mondok le azonban sohasem azon kitűzött életczélomról, hogy ugy irodalmi, mint tanári működésemmel, szülővárosomnak a távolban is javára szolgáljak. Esedezem a Tek. Város további jóindulatáért s maradok örökre bálás alázatos szolgájuk KŐRÖSI LÁSZLÓ dr. budapesti állami főreáliskola! tanár, a Magyar Hírlap belső mukatársa. Midőn az országgyűlés Debreczenbe helyeztetett át, még többoldalú tevékenységet fejtett ki s előkészítette a diadalokat, melyeket az 1849. tavaszi hadjáratban a magyar hadak arattak. E győzelmek hatása alatt mondatta ki ápril 14-én az országgyűléssel Magyarország állami önállóságát s s Habsburg-uralkodóház trón vesztességét. Junins 5-én bevonult a felszabadított Budapestre, de az osztrák-orosz hadak" előnyomulása következtében csakhamar ismét vidékre ment s a temesvári vesztett esuta után aug. 10. és 11. közti éjjel lemondott a kormányzói állásról s aug. 17-én török területre menekült. Előbb SumIában* azután az osztrák kormány sürgetésére az ázsiai Kiút ah iában internáltatott, honnan 1851. augusztusban távozhatott. Angliába ment, hol a lakosság a legnagyobb ovátiókkal fogadta a magyar szabadsághőst; innen az északamerikai Egyesült-államokba ment, hol szintén a legnagyobb kitüntetésekkel fogadták mindenütt. Később Angliában telepedett meg ; felolvasásokat, beszédeket tartott, érintkezett a politikai pártok vezetőivel, más népek emigrátiójával s folyton fenntartotta az érdeklődóst a külföldön a szenvedő magyar nép iránt. Az 1859-iki osztrák háború idején érintkezésbe lépett IH. Napóleon császárral, Cavour gróffal, megalakította Klapkával és Telekivel a Nemzeti Igazgatóságot s midőn a haza felszabadítására irányuló terveit nem valósíthatta, 1861-ben Olaszországban, előbb Oenuában, azután Collegno alBaracconeban, végül Turinban, hol jelenleg is él, telepedett meg. Az 1867-iki kiegyezést nem fogadta el s számos levélben kárhoztatta. Nyolczvanadik születésnapja alkalmából 1882-ben nagyszerű óvácziókban részesült s majdnem valamennyi törvényhatóság üdvözölte s díszpolgárrá választotta. Evek óta a hazából sokan tisztelegnek nála, néha tömeges kirándulók is. Kossuth 1841. szept. 9-én vette nőül Meszlényi Terézt, kivel boldog házasságban élt 1865-ig, midőn hű felesége meghalt s Genuában temettetett el. Házasságukból három gyermek született. Az egyetlen leány, Vilma, született 1843-ban, f 1862-ben. Két fia : Ferencz (szül. 1842-ben) és Lajos Tódor (szül. 1844-ben) Angliában tanult, jelenleg olasz állampolgár s előkelő állásban működik. A politika mellett Kossuth mint szónok és író emelkedik ki ; beszédei, melyeket itthon s a külföldön angol, olasz nyelven tartott, szónoki remekek ; a külföldön tarjtottak egy része magyarul megjelent az Irataim az Emigráczióból munkában ; orjszággyülési beszédei összegyűjtve egy kötetben. Az agg remete, 90 éves korában, élete alkonyán újra a tollhoz, legelső fegyveréhez nyúlt, hogy megélhessen. Dolgoznia kellett véres verejtékkel a mindennapi kenyérért ; fájó szemmel, ki| merülten Íróasztalához ülnie s még az emigIráczióra és a szabadságharezra vonatkozó j okmányokat is magának kellett Irataihoz másolgatnia, mert annyira sem telt neki, hogy íródeákot fogadhasson. Igy él a mi jó Kossuth apánk rideg száműzetésben., Nem léphetett honi földre, nem láthatta a szép, viraló, csodás gyorsasággal fejlődő Budapestet, országunk szivét, remek nagyságában, nagyratörő ifjú erejében. De azért senki se higyje ám, hogy Kossuth Lajos ebben az országban el van felejUe. Nem ! Ez a vád nem illetheti a magyar népet. Mert népszerűbb az ő neve minden királyokénál, diadalmasabb az ő híre minden hösökéoél és a költök megirigyelhetnék az ö halhatatlanságát. Kossuth Lajos már életében a magyar nemzet prófétája, a magyar szabadság szentje, a magyar nemzeti eszmékért küzdők zászlaja lett. Milliók szivében él Kossuth Lajos és a népdal gyönyörűen zengi : Esik etsö karikára, Kossuth Lajos kalapjára, A mennyi osepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája. Bele van az ő dicső neve a nép költészetébe szőve. Országszerte éneklik, hogy «Kossuth Lajos azt üzente*, meg hogy «Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos.» És tudjuk mindnyájan, hogy ez mit jelent. Jelenti azt, hogy a magyar nép bálványa Kossuth ; és jós ihlet szállja meg a költőt, midőn rajongó lelkesedéssel azt énekli, hogy Kossuth: a szabadság ; Kossuth: a dicsfüség ; Kossuth : ez a nemzet ; Kossuth ; a jöv8.