Esztergom és Vidéke, 1892
1892-09-08 / 73.szám
LMILMUM es UVhM # • Városi és megyM érdekeink közlönye • 1I1 „ f ,^ Tor .„ "• MEGJKLENfK HETENKTNT KÉTSZER: 0,7 ______ , ? HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I ™t<A 100 s^í? 75 kis io>-, ; PEAI.Z-HAZ, FÖLDSZINT, ... e Bélyegdii 80 kr. ELŐFIZETÉSI ÁR: hová a lap szellemi részét ihlető közlemények küldmdífk. • Ei'éH7. évre 6 frt — kr. .... _ z '". ,' . _. . MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjufányosabFél évre .'í frt — l r. K I A D U-H I V A I A L : ban közöltetnek. Negyedévre - 1 frt 50 kr. SZEUHKNYi-'J'Élí «32, *> tgy SZám ára 7 kr. hová a lap hivatalos Ás m»gán hirdetései, a nyílttéribe színt kőzte- NTILT'JER sora. 20 kr. % : £ menyek, elöfi'/.eténi pénzek és reklamá'ások intessen'líílt £ # A kapitányi hivatal. Esztergom, szept. 7. A városi kapitányi hivatal nem Sarlay Ede halálával üresedett meg. Üres volt az már löbb egy évinél s helyettese pótolta hivatalában a tehetetlen beteget. A kérdés már jó ideje föl volt vetve : ki lesz a város kapitánya ? Erre a %: < kérdésre azonban most már a legrövidebb idő múlva megjön a felelet. A kapitányt a főispán nevezi ki, ellentétben a többi városi tisztviselői állásokkal, melyeket a közgyűlés bizodalma tölt be. Éppen azért ennek a kinevezésnek többrendbeli érdekeket kell szem előtt tartani és lehetőleg harmóniában lennie a várofi közönség hangulatával. — Az első kellék, meíyet a város kapitányától mindenki joggal megkövetelhet, hogy arra való rátermett férfiú legyen, a kinek ^ismereteivel karöltve járjon a tapintat és erély. Ezek a kellékek azonban ne legyenek azonosak az .élcziapok hasábjai* ról ösmeretes magyar királyi tapint altul és erólylyel, melyek a szó zsörtölődósejiben, kicsinyes piszka lódások ban, okuélküli pasáskodásban merülnek ki : — hanem igen is érvényesül jenek ott és akkor, a hol és amikor igazán szükség van reájok. A leendő kapitánynak alaposan kell ismernie u város összes polgárságát, annak erényeit és fogyatkozásait s mig egyrészről észre kell vennie a bajokat és hiányokat ott, a hol azok valóban mutatkoznak és orvoslásra várnak, másrészt tartózkodnia kell a tnlszigorn föllépéstől, akkor a mikor a mutatkozó hibás jelenségek talán egy udvarias intelem ós előzékeny közbenjárás által is jóra fordíthatók. Mert a kapitánynak nemcsak rideg tekintélyre vau szüksége, hanem a polgárok rokonszenvére, bizalmára, szereletére egyaránt. Súlyos a felelőség, mely ez állás viselőjének vállára nehezedik, de annál dicsőbb eredmények koronázhatják működését, ha nemes ambiczióval foglalja el kapitányi szókét. Az uj kapitánynak mindenekelőtt a rendőrség organizálását kell sürgetnie, mert, hogy lépten nyomon ereznél Ők a hiányok," azt tagadni nem lehet. Pedig alkalmas és elegendő számú közegek nélkül, a legjobb igyekeze't is kárba vész. Itt volna az ideje, hogy komolyan tárgya Itassák a csendőrségnek belevonása a városi rendészetbe. Az ez iránti javaslatok már régóta várják megoldásukat. A kinevezendő kapitány a régi rendszerek nem egy mulasztását lesz hivatva pótolni és jóvátenni s éppen azért NSs ispánunk elhatároz^fesy legnagyobb érdeklődéssel várják azok, ki!-: Esztergom fölvirágoztatásat szivíikön Mílik. Vihar vagy béke. JÉ Esy.fWgom, szepi. 7. A szomszéd Komáromban Tisza Kálmán negyedszázados egyházkerületi fogondnokságát jubilálták. Ezen az ünnepen olyan fáklyákat gyújtottak meg, melyek nem a béke hajnalába, hanem a vihar éjszakájába, világi tanak. Pap. Gábor szuperintendens olyan kritikát gyakorolt Vaszary Kolos herezegprimás ról, mely hangjánál fogva meglepő, czélzataiban elkeseredett, de igazságánál fogva egyúttal fogyatékos is. A 8znperitenáens harczias föllépése tapintatlan volt s felekezete ügyének sokat; árió. Pap Gábor az ő jelentésében igy nyilatkozott a herczegprimásról : «A helyzet nem változott, hanem veszélyesebbé lett az által, hogy az alapságnak békebontó mozgalmához, most már a főpapság, élén az ország pri másával csatlakozott s ez által annak erőt kölcsönzött. > Nagy reményeket kötött a nemzet az uj primás működéséhez J hittük, hogy miután jelszavául a «Pax»-ot választotta s a hajthatatlan Róma is ott, hol bármi okból akaratát sem érvényesítheti, a «pati posse»-ra hivatkozással meghajol a változhatatlan előtt : a bókét tényleg helyre állitandja s elrendeli, meghagyja az al papságnak a törvény előtt való meghajolását s békeszerető telkével és erős akaratával sikerülni fog e magas állású főpapnak «motos componere fluctus.» — Fájdalom csalódtunk. —- Nem elnyomta, hanem terjedelmesebbé s élesebbé tette a mozgalmat azzal, bogy annak élére ált s ez által az igazítást, mely egyházi szempontból sem volt legálisnak nevezhető addig mig a püspöki kar hozzá nem csatlakozott, egy házilag legalizálta. Eiőt kölcsönöz a mozgalomnak azon sajnos körülmény, hogy a főrendiház többsége tüntetőleg csatlakozott ahhoz.» Hogy hová fog vezetni az ilyen hang, azt a viharpróféták sokkal jobban meg tudnák jósolui. Békéhez soha. Nekünk pedig békére van szükségünk. Csak az imént nyilatkoztatta ki a herezegprimás, hogy nagyon áldatlannak találná, ha a nemzetiségek izgalmak mellé az ország bókéjének rovására még a vallási viszályokat is felidéznék. A komáromi ünnepségeket nem azért rendezték, hogy ilyen kitöréseket hallgasson onnan az ország. — Az ország üdve nem kívánhat ilyen alkalmakat s a béke emberei nehéz szívvel veszik a szuper in tendes kifáradásait. Vihar vagy béke ez most a jelszó. A ki a komáromi szuperintendens kifáradásait helyesli, az nem a béke hive. A hol vihart vetnek, ott földrengésre számítanak. Vidéki muzeumok. Esztergom, szept. 7. A vidéki muzeumok dolgában szólalt meg a napokban a legnagyobb harang. Pulszky Ferencz is elmondta az ő végtelenül rokonszenves causerieját a vidéki muzeumokról. Valamiképen az európai civilisatióval, ugy az archaeologiai kultuszával is megkéstünk néhány száz esztendővel. De ennek nem mi hanem ostoba politikai viszonyaink voltak az okai. Még száz esztendeje sincs a Nemzeti Múzeum, megalapításának. Azelőtt a mi fényesiz„EsztiirjDiiiésTiiík!"tárczája. l mum DÍSZSZEMLE. E^y szerencsés véletlen folytán, úgyszólván páholyból nézhettem végig azt a pompás és nagyszabású hadgyakorlatot, a mit a német császár, kiváló és gyöngéd figyelemmel az ö szövetségese és a mi uralkodónk irányában, eltéröleg más esztendők hagyományaitól, aug, 18-ára, vagyis I. Ferencz József császár és király születésnapjára tűzött ki. Az a Világtörténelmi glória, mely ma a német hadsereget körülveszi, egészen természetessé teszi az érdeklődést e hírneves katonai szervezetnek minden mozdulata iránt. És föltűnt már a kivonulásnál, hogy a német katonának, a ki a fegyelem szigoráról és annak megtartásáról híres, mennyivel több van meg engedve a katonai szolgálat kényelméből, mint más hadsereg katonáinak. Oly hő nyáron például, mint a jelenlegi (a mit Berlinben kiváltképen érezni lehet) a német katona még a diszgyakorlatok alkalmával sincsen arra kényszerítve, hogy posztónadrágot viseljen. Könynyü vászon nadrágban masíroz és a kivonuláskor nem köteles ütemben lépni és a fegyvert mereven tartani, hanem léphet tetszése szerint és fegyverét viheti akár jobb, akár bal vállán még az unter den Linden népes vonalán is, kitéve a kritikus szemeknek. Es ha ez a kényelem egy kissé pongyolaságnak tűnik is fel első tekintetre, de annál jmponálóbbak azután a biztos, az erélyes és összevágóan könnyű mozdulatok a komoly akczíó perczeiben. — Valóban bámulatos és elragadóan impozáns volt már a hadtestek felállása a tempelhofi gyakorlómezon. Azt is meg kell itt említeni, hogy a katonaság csak reggel 7 órakor vonult ki, arra való tekintettel, hogy a katonák ne legyenek hosszasan és feleslegesen kitéve az égető nap hevének. A látvány oly festői volt, hogy a néző nem tudott betelni a szinpompával melylyel a különböző egyenruháju, és fővegü gyalog és lovas-ez redek egymást kiegészítették. Az ember Önkénytelenül a német fegyverek dicsőségére gondolt, és minden irigység nélkül érezte át azt az öntudatot, mely más déli országok hadseregeinek hadgyakorlatai alkalmával a kardjaikat túlságosan csörtető tisztek láttára önkénytelenül is megjelenik. A német hadseregnél még talán jobban érzi az ember, mint a magyar-osztrák közös hadseregnél, mely szintén kifcüno anyagból áll, hogy a csatatéren semmivel sem viselné magát másképen, mint viseli magát a gyakorló téren. S ez éppen az a momentum, mely az ily hadgyakorlatok nézését oly rendkivül érdekessé teszi, kivált oly fényes társaság közepette, a milyennek közelében helyet foglalhattam. Körülbelül 300 uri fogaton jöttek ki azok, a kik a diszgyakorlatra külön meghívást nyertek. Ezek közt voltak a Berlinben időző összes nagykövetek, a miniszterek, a legmagasb udvari méltóságok és az arisztokráczia legkiválóbb tagjai családjaikkal együtt. Oly sok volt az illusztris nagyság, hogy a profán szem szinte elvesztette aj kellő mértéket, és a kedélyesen diskuráló' nagyköveteket éppen olyan szemmel nézte, mint bármely más közönséges halandót. Kivételt persze itt is c^ak a nők tettek, mert a szép itt annál inkább feltűnt, miután egészen méltó volt hozzájuk a keret. Es valóban a szépnem gazdagon volt képviselve, ugy az asszonyok, mint a leányok köréből. — A berlini hölgyvilágban is nagy tórfc foglalt a párisi divat (valószínűleg a legyőzöttek iránti udvariasságból), de azért hagyományos német komolyság és tartózkodás még mindig a legfőbb etikettet képezi náluk. Ha Il-ik Vilmos mint egyéniség is nem volna rendkívüli, hát maga a német császári glória is eléggé megmagyarázná azt a kellemesen izgatott zúgást és mozgást, mely akkor keletkezett, mikor reggeli 9 óra után a császár pontosan és katonásan megjelent a gyakorló téren fényes és szingazdag kíséretével, melyben az összes nagy és kis államok katonai képviselői részt vettek nemzeti katonai diszökben. A császár katonai kíséretében nagyon festőileg tűntek ki a magyar huszárok fehér kócsag-tollai és az osztrák tábornoki zöld kakas toll. Nemkülönben a török fez és angol katonai attachék fényes réz sasai, melyek a fehér vérttel és egyébb kellékekkel együtt valósággal a legendabéli Arthur király öltözetére emlékeztettek. A császár délezeg lovas, és fiatalságát, mely arczárói mosolyog, uralkodói komolyságával egyesíti. Nem nézve sem jobbra, sem balra, lassú tempóban lovagol végig a sziklafalként álló ezredek előtt. Mikor azután a császár a hadseregnek megadja azt a mi a hadsereget megilleti, akkor viszont a hadsereg adja meg a császárnak azt, a mi a császárt megilleti. A császár a mező közepén feláll, mögötte az összes katonai kiséret és a császári család női tagjai, a kik kocsikon mentek a gyakorló térre és megkezdődik az ezredek felvonulása a császár előtt. Itt kulminál a látvány érdekessége ós itt hágnak tetőpontra azok az érzések, a mik a német hadsereg dicsőségesen megviselt zászlóinak láttára feltámadnak. Legelőször vonul fel a gárda ; zenekara nem áll egyébből, mint tilinkó és dobszóból ; a jobbszárny 24 embere tilinkót fuj egy hangon s a balszárny 24 embere dobot ver mellé. Ez a sajátságos zene Nagy Frigyes hagyománya, a ki maga is szenvedélyes tilinkó játékos volt s az egyetlen, a kit mint ilyent szerencsétlen furulyásnak nem lehet nevezni. Ez a sajátságos zene oly lelkesítő hatást gyakorolt minden poroszra, hogy azt csak látni lehet, de leirni nem. Ehhez a zenéhez vannak kötve a legszebb hagyományok és érthető az a büszkeség, melylyel a porosz katonák kilépnek e hangok hallatára és oly ruganyosan marsiroznak, hogy a legkitűnőbb betanított operai ballett-karral versenyre kelhetnének. Nem kevésbbé impozáns látványt nyújtanak a lovasezredek, mikor bámulatos egyöntetűséggel és fesztelen könnyedtséggel lejtenek el az uralkodó előtt, a ki minden ezredet katonásan üdvözöl, amint előtte elvonulnak. A sceneria maga is megragadó ; a táti zó és közelgő ezredek hullámzása, a különböző fegyvernemek és egyenruhák csillogása, kápráztató benyomást tesz. És nagyon s/ép pillanat volt az, mikor Il-ik Vilmos a saját ezredét közeledni látta B ott hagyván beÍ t
