Esztergom és Vidéke, 1892

1892-09-08 / 73.szám

nevü mágnásaink nemcsak a lovakért s a szép asszonyokért, de az arany kulcsokért és keresztekért is nem jár­tak máshová csak Bécsbe. Bécsbe vittek mindent, a mi a mienk. A ki megfordult a császári és ki­rályi bécsi palotás múzeumokban, annak a szive vérzett, szive fájt, hogy mennyi magyar műkincset literáitak ki a mi magyar mágnásaink. Ott van Hunyadi Mátyás majd minden történeti ereklyéje 8 ott vannak az erdélyi fejedelmek ra­gyogványai káprázatos pompában és megszégyenítő halmazban egyaránt. A mi Nemzeti Muzeumunk csak öt­ven év óta kezd világhírűvé válni. Hanem a magyar régiségtudomány idehaza még mindig szélhámosság. Nincs hitele, nincs tekintélye. A ki kincset talál, az első sorban is a maga vagyonosodására gondol ; pénzelni akar a leletből. Másutt a mu­zeumok jobban fizetnek, mint a kéz­alatt dolgozó szatócsok. Azért olyan gazdagok a gyűjtemények. Mindenekelőtt tehát felolvasásokkal és archeológiai apostoli körutak kai or­szágszerte be kelleue bizonyítani, hogy a régiségtan voltaképeu nem hazugság, hanem olyan tudomány, mely nélkül a magyar história koldus. Azután a vidéki muzeumokat nem a vármegyékre kellene bizni, bánom a professzorokra. A vármegyei tisztviselők nem érnek rá ócskaságok gyűjtésére. Elég dolguk van odahaza. A vidéki tanárok között azonban mindig akad egy-két ember, a ki hisz az archeoló­giában s a ki a tőrvényhalóság támo­gatásával minden megyében helyi mu­zeumot tudna teremteni. Koierás levél. I. Csak két kis levelet intézek önök­höz, t. olvasóim, mert a szorkesz'ő ur kérlelhetetlenül kijelentette, hogy eb­ben a koierás idegességü saisoubau még ez a kettő is sok. De hát a I. olvasóközönségnek mégis -csak tartozunk egy kis vigasztaló re­«zipével. Nagyon rövidre fogjuk venni koierás észrevételeinket. A kolerának három fő kiadása van. Az első stádiumban gyakori hasmenés jelentkezik minden fájdalom nélkül. Ez a koierás hasmenés. A második stádiumban a hasmené­sek gyakoriabbak, de már hányás, gyen­geség, nagy szomjúság és lábikra görcs is jelentkezik. Ez a kolerin. A harmadik stádiumban a bel eg meghidegül, összeesik, az érverés alig érezhető, a hang elváltozik, gfircsök, hányás és rizslészerü hasmenések gya­koriak. Ez a kolera. A két előbbi stádiumából kellő or­vosi segítséggel a kigyógyulás biziosra vehető. A kolera ritkán tör ki rohamosan, hogy néhány óra alatt öljön. Teljes kifejlődését többnyire napokig tartó has­menés előzi meg s igy a kolera orvos­lásának első szabálya, hogy járványos időben a legcsekélyebb hasmenéssel is azonnal ágyba feküdjünk s mindaddig pihenjünk, mig a baj el nem múlik. De maga a fekvés nem elég. Nagyon szigorú életrendet kell követnünk. Nyá­kos leveses, vizes boron vagy ásványos vízen kivül semmit se vegyünk be. A hasra hideg borogatást kell alkal­mazni s ezt szaporán váltogatni. A lá­bakat ellenben nagyon melegen tart­suk. A gyötrő hányás és kínzó szom­júság ellen tanácsos, ha a betegnek jeget vagy fagylaltot adunk. Jégbehü­tött pezsgő, coguac vagy tiszta friss viz 10—15 csepp sósavval nagyon enyhít. Az elhidegült kolerabetegnek erős, forró fekete kávét, rumot, cognacot ad­junk, váltogatva jég darabokkal. Teát csak addig szabad adnunk, mig hányás nem jelentkezeit. Mert a tea a hányást fokozza. Fődolog a kifejlett koleránál a szer­vezet nagyfokú nedv veszteségét pótolni s a beteget ízzadásba hozni. Épen azért a betegeknek folytonosau husitokét kell adni s a testet jeges ruhával erősen dörzsölni. A lábikra görcsök ellen, az orvos megérkezéséig, szeszes dörzsölé­seket alkalmazzunk. Jövő levelemben a kolera félelem ellen fogok irni. Doktorandus. , UHUIK. — Vaszary KolOS herczegprimás tegnap déli egy órakor elhagyta váro­sunkat s dr. Kohl Medárd titkár kí­séretében magánfogatáu Budapestre haj­tatott. — Ferencz Ferdinánd főherczeg a keddi utolsó gyakorlat után még né­hány órát töltött a nánai tisztilakban s az esti budapesti futárvonattal uta­zott el. lyét, gyors galoppban a saját ezrede elé vágtatott és átvette annak vezetését. A csá­szár ezrede elé érve, kardját magasra emelte és hangosan adta ki a vezényszót, mire egészen addig vezényelte az ezredet, mig az a császári család tagjai előtt elvonult. Ekkor a császár visszalovagolt régi helyére és tovább nézte a többi ezredek elvonulá­sát A nagyszerű defilét a hosszú ágyusor dübörgő moraja fejezte be. Ezután az összes ezredek hazavonultak a nélkül, hogy a császár eltávozását bevár­ták volna. A gyakorló téren nem maradt! senki, caak a császár és katonai kísérete és a meghívott vendégek uri fogatai. És ekkor a császár (mialatt a meghívott vendé­gek kedélyesen villásreggeliztek az uri fo­gatokban) lóháton maradva, csaknem egy óra hosszáig időzött még cercle-t tartva s előbb a parancsnokoknak mondta el meg­jegyzéseit, azután pedig a külföldi attachék­kal beszélgetett Általános feltű­nést keltett, hogymonarchi­ánkzöld tollas tábornokával leghosszasahhan beszélge­tett s ijgen kellemes d o 1 g o­hat mondhatott neki, mert monarehi á n k képviselője alig győzött lován elegét hajlongani a császár előtt] Nem lehettünk fültanúi e magas beszélge ' tésnekV dé aligha; csalódunk, ha azt hisz , szűk; hogy 4' béázé'ígetés' sábros ősszefüg- ] gésoen állott azzal a meleghangú félköszőn­tővel, melyet későbben a potsdami császári ebéd alkalmával Il-ik Vilmos császár I-sö Ferencz József ésászár és király egészsé­ré mondott Mikor a német császár á gya­korló térről kíséretével haza lovagolt, a nép lelkes hoch kiáltásokkal kisérte ha­záig. S ezután a meghívott vendégek hosszú kocsisora is elvonult a gyakorló térről, a porosz lovas rendőrség gondos és kitűnő rendezése mellet. Az egész idő alatt semmi disszonnczia nem történt és mikor két gazdátlan ló elragadt és a kocsik felé ro­hant, a porosz lovas rendőrség oly ügye­sen fogta el néhány másodpercz alatt mindakettőt, mintha Amerika őspusztáin ta­nultak volna meg futásközben fogni el a vad lovakat. Lehetetlen, hogy elhallgassak még egy epizódot, mely a külföldi meghívott ven­dégeket élénken foglalkoztatta. Az egyik fogaton ugyanis aranyzsinóros huszár ru­hában különös sárga karddal oldalán gye|­mek-arczu kis katona látcsővezett nagy fi­1 gyelemmel és jobbról balról vizsgálták, hogy micsoda hadseregből való lehet ? Bi­zonyosan nem tudták kitalálni és az an­gol, franezia, olasz és más diplomaták előtt még sokáig rejtély fog maradni. Én Áb­rányi Kornél képviselő társaságában lát­ván a kis katonát, azonnal kitaláltam, hogy nem lehet más mint az ö fia, a ki a Fe­rencz József intézet egyenruhájában uta­zik. De nem árultam el a titkot, mert örültem, hogy a német hadsereg mellett egy kis magyar katona is magára tudja vonni á nagyhatalmasságok képviselőinek figyelmét. . SZÁLÉ LAJuS. — Frigyes főherczeg hadtestpa­rancsnok, ki mint a herczegprimás ven­dége négy napig időzött városunkban kedden délután tért vissza székhelyére Pozsonyba. A főherczeg tiszteletére mind a négy napon szűkebb körű ebédet adott, melyen a főbb katonai notabilitások s az itt időző ezredek törzs­tisztei váltakozva vettek részt. A keddi ebéd ideje alatt háziezredünk zenekara szerfcnádotfc adott, mely ebéd után a főherczeg egyenest kihajtatott a nánai indóházhoz. A főherczeg legszivélye­sebben búcsúzott el a herczegprimástól, megköszönvén házigazdái fáradozásait. — Föherczegek a városban. A nagy hadgyakorlatokon részt vett fö­herczegek, kik egyúttal tisztáu katonai minőségükben szerepelvén, a polgári elemek tisztelgését már eleve elhárí­tották maguktól, még sem kerülhették ki azt, hogy a város összes rétegei a legnagyobb érdeklődéssel ne kisérje min­den utjokat. A gyakorlatokat, melyeken részt vettek, a városból nagyszámú kö­zönség nézte végig s a gyakorló-térről visszatérve, utczaszerte bámuló töme­gek verődtek össze. A föherczegek itt időzésük alatt naponkiut a tisztikarok­kal a «Fürdő» vendéglő kerti helyisé­gében töltötték az esti órákat, mely­nek minden zegét-zugát formálisan el­lepte a város előkelő közönsége. A Schleiffer Lajos dicsőségéből kivettek egy részecskét azok is, a kik valame­lyest közelibe férkőzhettek A magas vendégeknek, kiknek érkezése és távo­zásakor az egész közönség tisztelettel­jes hódolattal felállott helyéről. A fö­herczegek több izbeu szóval is kifejez­ték elismerésüket a város közönségé­nek szerény és korrekt magatartása fölött. — Schulenburg gróf altábornagy tegnap a dól$ lkakban tette bucsálá­togatását a város fejénél, dr. Holc Antal polgármesternél. Az altábornagy a csapatok nevében köszönetét fejezte ki azon minden tekintetben kifogásta­lan magatartásért, melyben azok, ugy a város, mint annak közönsége részé­ről részesüllek. — Mailáth György gróf, megyénk főispánja, ki a föherczegek itt idozése alatt székhelyén tartózkodott, kedden délután visszautazott a fővárosba. — Főpapi kinevezések. Mint a Budapesti Hírlap értesül, H a u d e k Ágostonnak zágrábi érsekké és F t a If­it ó 1 Vilmosnak nyitrai püspökké való kinevezése még e hónapban fog meg­történni. Haudek ellen Rómában bi­zonyos oldalról azt a kánoni kifogást tették, hogy hátát három kilonyi pup ékteleniti, ballába pedig tizenöt czen­timóterrel rövidebb, vagyis sántít. A kánonika vizitáczióra kiküldött orvos azonban kellemes meglepődéssel kon­statálhatta, hogy Haudek testi épsége ellen a legcsekélyebb kifogás sem tehető. — Ferenczrendiek a prímásnál. Ösmeretes dolog, hogy a pápa ujabban lényegesen megszorította a Ferenczesek klastromi szabályait s ez olyan vissza­tetszéssel találkozott a ferenczrendiek között, hogy sokan elhagyták a szerze­tet. E tárgyban a napokban a Feren­czes barátok uagygyülóst tartottak Po­zsonyban s elhatározlak, hogy egy me­morandumot nyújtanak be a herczeg­primáshoz. A rend küldöttsége, mely Nagy RÍ ütni nád római biztosból Bartos Arnold pozsonyi, Baau Sándor buda­pesti, Tamási Bonaventura szombathelyi rendtartomány tanácsosokból és Maszary Viktor titkárból állott, tegnap előtt tisz­telgett a herczegprimásnál ki átvéve a memorandumot, megígérte, hogy a Fe­renczesek ügyét a legjobb iuulattal fogja mog vizsgál ni. — Sarlay Ede temetése a városi közönség nagy részvétele mellett va­sárnap délután 5 órakor ment végbe. A gyászszertartáson a megye küldött­ségét gróf Mailáth György főispán ve­zette, mig a város tisztikara élén dr. Helcz Antal polgármesterrel testületi­leg jelent meg s a fáklyákat a koporsó mellett városi képviselők vitték. A ko­porsóra a városi tisztikar, a család s a rokonság több koszorút helyezett. A gyászszertartást dr. Fehér Gyula városi plébános végezte. Az engesztelő szent mise-áldozat hétfőn reggel 10 órakor volt a Ferencz-rendiek templomában. — Uj szerkesztőség. Komióssy Ferencz dr. szerkesztette eddig a Bu­dapesten megjelenő legtartalmasabb és legelterjedtebb kath. paedag. szaklapot a «Népuevelő-»t. Most, hogy főtanfe­lügyóvó lépett elő* bokros elfoglaltsága miatt a nevezett láp szerkesztését le­téve, az uj szerkesztő Zelliger Vilmos, Cenuer Lajos és Gryőrffy Lajos főmun­katársakkal együtt fog a « Népnevelő* fontos hivatásának további betöltéséről gondoskodni. — Mai tárczánk a Pesti Naplóból való, a hová Szálé Lajos irta, kinek családja Esztergomban kozbecsül.ósbeu részesült s a ki városunkban végezte középiskolai tanulmányait. Az általáno­san ismert név után miudeuki érdek­kel fogja olvasni ezt a csinosan meg­irt utitárczát attól ki Simor herczeg­primás pártfogása alatt szervezte is­mereteit s a ki, mint Császka György kalocsai érsek gazdasági ta­nácsosa Vaszary Kolos herczegpri­uiáshoz annak idején olyan üdvözlő be­szédet intézett, mely oszágszerte feltű­nést keltett. A tárcza egyébkéut, el­tekintve ezen személyes körülményektől, már önmagában is figyelemreméltó. — A nagy hagyakorlatok, melyek városunkat egészen kiforgatták rendes ábiázatából, immáron véget értek. Ked­den délben fújták le az utolsó pihenőt s a kifáradt, agyonhajszolt csapatok boldog arczczal tették meg az utolsó nagy «Marsch»-ot — hazafelé. A két utolsó döntő gyakorlat közül kivált a hétfői volt fáradságos, melyről délutáni 3 órakor ért be a legénység. A keddi befejező ütközet a dorog-csóvi határon esett meg szakadó esőben. Frigyes fő­herczeg hadtestparancsnok a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott ugy a fárad­hatlanság, miut a harczképességet ille­tőleg. A legénység között alig fordult elő csak egy megbetegedés is s a ká­nikulai forróság sem lud|a megritkítani a sorokat. A veudégezredek részijén már kedden, javarészben pedig a. tegnapi napon vonultak hazafelé, a legmelegeb­ben búcsúzva el az itteni bajtársaktól. A városban elszállásolt tisztek Bem egy

Next

/
Thumbnails
Contents