Esztergom és Vidéke, 1892

1892-09-01 / 71.szám

? Városi és megyei érdekeink közlönye* ~T7T7T7T77T - ' • ? MEGJELENIK HETENKINT*KÉTSZER PJ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I nm 100 szói* 75 kr, 10i \ . . PFAU-HÁZ, FÖLDSZINT t61 ^Oa-ig 1 frt ^^^1^00-^2 frt 9

&

k

r

. ELŐFIZETÉSI AR: hová a lap szellemi részét iiJ*t« kö/Jeménjek küldendők. • J 6 J , fcáfx évre - 6 frt — kr- _ A ' 1,1 . _ . . MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint leau'ányosab* .Fél évre - - íj frt — br KIADO-HIVATAL: ban közöltetnek. Negyedévre 1 frt W kr. RZÉCHKNYh-TÉIí 832, T F T>

, ' 11 . Egy SZáiH ára 7 kr. hová a lap hivatalos és mngán hirdeiésef, a nyílttérije szint közié- NYÍL T1ER sora 20 kr. h • II 1—, ——;-— —— (n menyek, elöít/.et«HÍ jiénzek és reklamá'ások intézen-lBlr 9 ; .— j§ NYILATKOZAT. A t. közönséghez. Tiltott két évig szolgáltam szülővárosom szellemi érdekeit mindenesetre több jó akarattal, mint képességekkel « most midőn a fővárosba költözködöm, nehezen találom meg a válás formáját s azokat a hálaszókat, melyekre szükségem volna. Mig az uj pályatörós nagy gondjaival megmérkőzöm s mig nyugodtabban rendelkezem a megfelelő nyilatkozattal, egyelőre e«ak egész röviden vagyok bátor jelenteni, hogy a lapot L á ny i A d o I á r szerkeszti s e a 1 a 11 tovább vezetem s azt minden erőmmel támogatni fogom, ugy hogy az előfizető törzsközönség a kölcsönös érdekű viszonyt jobbnak találja az eddiginél. Eövid idő múlva el fogok búcsúzni a közönségtől, de nem a laptól s az olvasóktól, a kikkel a mig élek 8 a mig •érdemes leszek rá, szellemi összeköttetésben óhajtok maradni mindig. Néhány szót kell még ejtenem a városi reáliskolánál elfoglalt állásomról is. jjlSíeptember elején búcsúzom el az intézettől, á tanári kartól s a tahi tv áifyoktól. Addig már megbízza a város utódomat katedrám átvételével s a tározó helyét fog adni az érkezőnek. Szülővárosomtól egy évi szabadságelást azért -kérek, hogy tíz esztendei rendes tanári * működésem folyamatossága ne szenvedjen csorbát, különbeu elveszteném ösz*• 'fiizes szolgálati éveim egy harmadát, melyet sem az állam sem a főváros nem - írna javamra. Ezt az egyetlen előnyt jogom és kötelességem kikérni szülővárosomtól. És reménylem is, hogy ezt Esztergom meglagadni tőlem nem fogja, a ki irodalmi működésemmel folytonosan szülővárosom érdekeit tartottam s fogom tartani nagyobb hatáskörben is, szemem előtt. Én nyit egyelőre rövid tájékozásul. Logközelebb megfelelőbb formában iparkodom örökre hálás köszönetemnek nyilvános kifejezést adni. Addig is szerény ügyeim érdekében kérem a t. közönség szíves jóindulatát, mely eddigi életemnek és múködésemuek mindig erős alapja volt. Teljes tisztelettel . Esztergom, aug, 31. KÖRÖSI LÁSZLÓ dr. Iskolai uj esztendő. Esztergom, aug. 31. Esztergom összes iskolái takarosan kicsinosítva egy-két nap múlva megnyílnak a múzsának számára. Kulturális középpontunk minden sugarából hozzánk jönnek a szülők, a tanulók s uj élet pezseg a vakáczió csöndjétől békés városban. Sok szegény család megélhetése forrását keresi és találja íi diáktartásban, a fölszerelő és kiállító iparosok műhelyeiben fölszökik a munkakedv, az iskolai czólokat szolgáló kereskedésekben uj ós tevékeny forgalom kezdődik. A tanulók pihent erővel kezdik meg az iskolai uj esztendőt, mely tiz hónapon keresztül sok iparkodást s nagy seréuységet követel a legifjabb nemzedéktől, hogy a nagy munka-anyagot eredményesen feldolgozhassák. Esztergom műveltségének, jóhiruevének, vérkeringésének, sőt jövőjének legszebb biztosítékai az iskolák. Ha ezek virágzanak, virágzásnak indul nemcsak szellemi, de anyagi életünk is. A legszebb törekvés a leghálásabb programúi Esztergom iskoláinak fejlesztése, szaporítása, magas színvonalra emelése. Mert ezek az irányok felelnek meg azon áldozatkészségnek, melyet a szülők hoznak. Még politikai súlyt is adnak városunknak, sőt megyénknek az iskolák, mert ha ki nem mutathattuk volna már számtalanszor, hogy milyen vidék fölött dominálunk szellemi hegemóniánkkal, a kis Esztergom vármegye már régóta nem volna megtalálható a magyar térképen. A város kulturális fejlesztését kezdte meg maga a herczegprimás is különféle korszerű terveivel. Maga a város az áldozatkészség legszélsőbb hataráig elmegy gimnáziuma, reáliskolája, elemi és egy óbb iskolái támogatásában, fentartásában ós felvirágoztatásában. Főgimnáziumunk országszerte elismert jóhirnevü minta intézet. Reáliskolánk régi, kipróbált alsó középiskola, érseki tanítóképző intézetüuk fényes jövő előtt áll, a vízivárosi zárda polgári iskolája ós kisdedovóuŐkópző intézete a legszebb kilátásokra jogosít, városi elemi iskoláink kitűnő vezetósüek. Szóval nincsen kivetnivaló iskolánk ; valamennyi a kor követelményeit iparkodik szolgálni s épen azért a szülők teljes bizalommal hozhatják ide gyermekeiket, mert az esztergomi iskolák megfelelnek magasztos hivatásuknak s hazafias misziójukat tökéletesen betöltik. Esztergom és a színészet. Esztergom, aug, 31. A legujabbi színházi saison szomorú sorsa rendkívül taiíuíságós Esztergom művészeti viszonyainak megitrésére. Mindenekelőtt azonban ki keli jelentenünk, hogy Veszprémy színtársulata nem állott azon a magaslatot)^ melyen az esztergomi közönség szerette volna. Veszprómyt a nyári hadigyakorlatok hozták Esztergomba s a színtársulat keservesen csalódott számításaiban. Az idei nyár rendkívüli hőségével egyáltalán lehetetlenné tette azt a számítást, hogy az arénát tömegesen látogassák. A tisztikar farradt, a közöuség unott volt este, mikor Veszprémiek felhuzat ták a kortiuát. Az eltávozott színtársulat bukásának tehát uem mi vagyunk az okai, hanem szervezete és számítása. Egészen másról elmélkedünk a mai alkalomból. Esztergom városától MaÜ?ó Lajos engedélyt kért a legközelebbi saisonra s azt meg is kapta. Az eugedélyen kivül még azt is kérte, hogy ne routsa meg az ő czikkulűsait más futó társulat, mert Makó előkészítette a talajt 8 vissza akar jönni Esztergomba. A városi tanács azonban Veszprémyékkel szemben túlontúl ldjális s he-* csátotta őket anélkül, hogy- előzetesen tájékozódott volna, vájjon a társulat 'olyan izj^oiísfilékelámája. EMess&áma&k ssiietstt Apolta. ^— IRTA j*VŐRÖSI pÁSZLÓ. (Vígé.) — Apolló szemei a haragtól lángoltak, hangja a fölindulás tói reszketett. Majd megint a kocsishoz sietett. Fordulj meg és hozd haza Beatricet. Parancsolom, hogy rögtön itt legyen ! Ráütött az egyik lóra és meglökte a kocsit, azután megint visszatért az osztériába. — Mi lelte magát Caesarini ? — Mindig idehaza volt hat órakor. ~ Hát mért ne tegyen kivételt legalább egyszer? . — Nem tűrök kivételt 1 'w Apolló, maga féltékeny 1 — ífeia vagyok féltékeny, de Beatriceraek mar öt órakor a konyhán kellett volna lennie. Azért vettem feleségül, hogy engedelmeskedjék és megossza munkámat. Nagy csődület keletkezett az osatória ajtaja előtt. Az egyik franczia no centesimiket dobált a Tiodibeli lazzaronik közé, a többi' hárem kaczagta a felnőtteket, a mint versenyezve a gyerekekkel, mohón kapkodták | a guruló rezet/ Az angol nő a jelenetről uj, 'képet rögtönzött. Jó félóra múlva megérkezett Beatrice az Urakkal, hanem csák gyalogszerrel. Aligha kerültek haza a Hadrián villa tájáról. Beatrice aggodalmasan lépett be az oszjériába. Magas termetű olasz nő volt, a mi egyúttal azt jelenti, hogy rendkívüli szépség. Tekintete csupa tűz, arcza égő láng, mozdulata gyújtó szenvedély hangja édes melódia. A négy idegen ur dúdolva követte a remek asszonyt. A mint a küszöböt átlépték, nagy volt a kölcsönös megilletődés. A négy férj ott találta a négy asszonyt és Beatrice ott látta Apollóját az asszonyok közt kacsingatva és nevetgélve. A franczia megilletödések azonban sehogysem tartottak sokáig. Annál hevesebbek voltak az olasz kitörések. Apolló az aszszony elé állott : — Hol csatangoltál ? — Tudod ! -— Miért nem jöttél haza főzni, mikor itt vendégek vannak ? — Itt vagyok. Mit vesztettéi különben, Caesarini ? — Semmit. Jól mulatok. Hanem most takarodjál ! Beatrice szeme föl lángolt a megszégyenítéstől s besietett a kamrába. A férjek helyet foglaltak az asszonyaik közt s a Hadrain villa classikus romjairól kezdtek beszélni. De mind a négyen félrebeszéltek s különösen a sánta, az osztott hájfürt tulajdonosnőjének férje, a ki csakhamar magasztalni kezdte Beatricet. — Eltűrném érted a Dante poklát és Petrarca keserveit, édes Jeanettem, ha olyan kedves tudnál lenni, mint ez a Beatrice. Jeanette nem válaszolt erre a gorombaságra, hanem nagy humanitással felosztotta rémséges eledelét a körülötte, nyüzsgő házi Apolló megint olyan ábrázattal forgolódott a vendégek közt, mintha egészen rendben volna minden. De egyszerre csak megáll a kopasz sánta franczia és haragosan néz reá. A frauezia megdöbben, a hölgyek elvesztik a szavukat, az angol piktoruö uj lapra kezd pingálni. Apolló arczát elborítja a vér, lélegzete elmarad s miut a ragadozó madár tör rá vendégére és lerántja a nyakában lógó keresztet. — Ki adta ezt neked, kutya ? — kiáltotta vadállati szenvedélylyel. A franczia dadogott valamit. A többi védelemre készült. — A korcsmárosnak született Apollóból kitört a haragos Isten. — Beatricétől kaptad, vagy loptad, az mindegy ! Beatrice 1 Ide, Beatrice ! Beatrice át akart tömi a zűrzavaros tömegen, de Apolló kést ragadva rohant utánna. Nem volt már szép többé, hanem szörnyű. A sánta franczia reszketve emelte föl botját, a többiek megragadták az őrjöngő korcsmárost, a nők hangosan sírtak, jaz angol képirónö uj lapot kezdett telerajzolni. Én is belekeveredtem az életmentők közé s nekem is kijutott néhány hatalmas csapás, mig az Őrültén tomboló korcsmáros kezéből ki bírtuk csavarni a {nagy konyhakést. Beatrice szereocsésen megmenekült. Egész Tivoli összesereglett az osztéria előtt.

! Szidták a francziákat éa az angolokat egyjárást s én is végrendeletemre gon-> doltam, mikor a veszedelmes csőcselék forradalmát láttam. Megjelent három városi rendőr is. Kettő a küszöbön maradt, a harmadik belépett az osztériába. A haragos isten ekkor már megjuhászkodott. Arcza krétafehér volt a felindulástól, karjai remegtek. — Mi történt Caesarini ? — kérdezte a rendőr. Caesarini a társaságra mutatott. — ílzek itt, ezek a franczia urak . , . — Mit csináltak ezek az urak '? —- Botrányt Látja ezt a korall-keresztet ? Beatrice még menyasszony ko^ábaa kapta tőlem ós ez az ur . . . — Hogy hivják ezt az urat ? — Valami gazembernek — vágta oda gyűlölettel Apolló, a ki már ekkor nem volt szép, hanem visszataszító. A sánta franczia ur fölkelt s űzetni akart. — fizesd meg nyomorult a becsülete? met! — kiáltotta Apolló 8 megint dühöngeni kezdett. A három ur ós hölgy a kijárat felé sietett, csak a sánta ur és a felesége, maradt vissza. A városi rendőr vésztjósló pillantásokkal, de elég érthető francziasággal súgta : előtt altunk. -— De nem történt kérem egjr'éTjj ''ffigkis tréfánál! Arra, fp|a^unk, hogv ;

éí jjieg merek jelenni' darwini jjjjWi&q^tá,resztjével, tanúim rá tt&'Jft<-gj^

d

^y tréfa az egész —.feledte, a'S^^ftE nyugodtan. , - .? — Ilyenek a fvanoziák I háj|og'átta a re ti dőr, azután megint odasúgj: '^fi'össcn uram £s menéküljiim. ' * .• \ ' Mit volt mist tennie.'Fizetett. A/.ÜÍ.UÍ-