Esztergom és Vidéke, 1892

1892-09-01 / 71.szám

szervezettel mely megfelel Esztergom közönsége igényeinek. A legközelebb lezajlott s a nagyobb nyilvánosságtól teljesen elzárt előadások pedig arról győződtett ók ineg az elméikedőket

} hogy a színészetet elvégre is komolyabb hivatása faktoraik kellene venni s épen azért a színészet ügyét külön tanácsosra kellene bízni, a ki úgyszólván a város összes kultur-igyeijiek szín vonalán állő tanácsosa lenne. Akkor hasonló botrányok, mint a Yeszprémyék szórnom előadásai aligha ismétlődnének Esztergomban. A színészet ügye mindenütt komolyabb ngy, mint nálunk. Tegyük, már egyszer mi is egészen IromeJyan, mert a színi előadások ugy az izlés, mint az erkölcs fejlesztésére a legfontosabb tényezők. Épen azért kérjük^ hogy az uj szervezési szabályokban a városi iskoláknak s egyúttal a színészetnek és egyéb kulturális érdekeknek külön kuUurtauácsosa legyen. Ezt ki vauja a jövő., ezt kívánja a magyar színészet és ezt kívánja Esztergom jóhirneve. Nyílt levél Nagys. és főt dr. K o m 1 ó s s y F e2: e né z •esztergom-egyházmegyei tő- tanfelügyelő úrhoz, Nagyg. és főt. főtanfelügyelŐ ur j A legnagyobb örömmel értesültem a lapok ntjáu Nagyságodnak esztergomegyházmegyei fŐiaufelügyelovó történt kiiieveztetósóről. Ebbeli örömöm pedig annyival is bensőbb, mert ón Nagyságodban még a modori állami tanitóképző-intézetbeu való hitoktató ruukö4óse alatt, egy oly kiváló tánforffut, tanultam megismerni, kinél a kellő szakképzettség ritka erélylyel és buzgalommal párosul s ki elég bátorsággal bir a felismert igazságot minden személyes tekintet fél re ve lése mellett, ott, a hol kell, mindenkor ki is mouó*ani, és épen ezen utóbbi tulajdonságánál fogva szerelem hinni, hogy Nagyságod egy ház-megy éje népoktatási ügyének kiváló szolgalatokat fog tehetni. A midőn pedig Nagyságodat ezen uj állásában a legmelegebben üdvözlöm, engedje meg, hogy a népoktatás szent ügyének érdekében, leplezetlenül és nyilt őszinteséggel hozzak e sorokban fel egyet mást, melyek, habár talán magukban csekély fiilóreket képeznek Vtil Apolló is megzsarolta az elszitt füstért a kétségbeesett franczia asszonyt, a mit az -életéért aggódó férj észre sem vett. Apolló jóllakott. Gúnyosan mosolyogva nézett a kiábrándult asszonyok után, a kik gyorsat! menekültek is férjeikkel együtt, rendőri födözettel hagyták el a várost. Egyedül maradtam az angol növel a dula kodás csataterén. A rémítő ember még mindig szidta a franeziákat s bocsánatot kért tőlem. Távozni akartára, midőn Batrice helépettaz ajtón s olyan édes mosolylyal borult az urára, mintha először csókolta volna meg életében. A kik igy szeretik egymást, azok nem csalhatják meg egymást. Apolló hűségéről személyesen meggyőződtem Beatrice hűségéről pedig elég adatot halottam a Rómába menekülő fianczia társaság férfi tagjaitól. A korcsmárosnak született tivoli Apolló minden esztendőben lejátsza ezt a furcsa komédiát, melyből mindenesetre művészeiéhez mért jövedelme és igen sokszor telt háza van. Mikor 'teljesen tisztában voltam a korcsmárosnak született Apolló s a szép Beatrice becstelen ós mégis- becsületes kenyérkeresetével, kitörültem emlékezetemből mind a két szép alakot és megint meggyőződtem róla, hogy az a szépség, melyben nincsen jóság, sohase gyönyörűség, hanem veszedelem. A tivoli Apolló nem isten volt, a férfiSftépség megcsodált istene, hanem élelmes haramia és Beatrice nem istennő, a hűség és szerelem

1 istennője, hanem a kifosztás művésznője. A természet sokszor a legszebb virágokba rejti eí a legöldökvö

rt

3b- níérget. is, de Nagyságod kezóbeu egy ház megyéje népoktatási ügyének nagy kamatokat hozó tőkéjévé válhatnak. Népoktatási törvényeinknek lehetnek s kétségtelenül vannak is hiányai s gyarlóságai, de azt az egyet nem lehet megtagadni tőlük, hogy a szabadéivüség szelleme hatja át fczekat. Népoktatási törvényeinkben a tanítás szabadságának elve a lehető legnagyobb mértékben van érvényre emelve. Hazánkban bárki állíthat és tarthat fenn iskolát,, h a a törvény követelményeinek megfelel s ezzel megegyezőieg igen természetes az is, hogy az egyes felekezeteknek a népoktatásra való befolyása a legnagyobb mértékben biztosi!va van. A felekezeti iskolák ügyeiben jelen népoktatási törvényeink szerint nz állam csak felügyeleti jogot gyakorol, de nem rendelkezkedik ; minél fogva igen természetes, hogy a legszélesebb alapokra fektetett önkormányzat mellett az egyes felekezetek népoktatási ügyeikben maguk által megállapított s a törvények által csak felelte csekély mértékben korlátolt szabályok pedig azok is, melyeket a kath. püspöki kar még az 1870. évben adott kis mely rendszabályok nem csak, hogy népoktatási törvényeink összes intézkedéseit felölelik, de minden tekintetben oly alaposak, kimeri tők és célszerűek, hogy valóban a kath. népoktatási ügynek lehelő legnagyobb felvirágzására nem kellene egyéb, mint hogy azokat a gyakorlatban teljesen foganatosítsák. Ez azonban sajnos, de eddig nem törtónt meg s lehet mondani, hogy azok legnagyobb részt csak is a papiroson tündökölnek, de a gyakorlati életben csak ritka helyen és csekély mértékben érvényesüllek. Már pedig, a mint emiitettem, ezen rendszabályok a népoktatás ügyének ' oíőuiozdithatására nézve felette czélszerüek ós igen sok jót tartalmaznak. Hisz megvannak azokban az iskolaszékeknek, az Iskolaigazgató plébánosoknak, a kerületi tanfelügyelő espereseknek s az egyházmegyei fő tanfelügyelőnek teendői oly részíeíeseu határozva, hogy ezen iskolai közegek ós hatóságok a legnagyobb czél tudatossággal és határozottsággal járhatnak el magasztos működésükben. Ebből folyólag bizonyos az is, hogy ha mind ezen elősorolt faktorok mind azt teljesítenék, a mit, nekik a jelzett rendszabályok szerint fe'JHsiteniök kell : a kath. népoktatási ügy föl virágzását a lehető legnagyobb mértékben előmozdíthatnák s a mutatkozó hiányokon még oly esetekben is segíthetnének, melyekben a törvény által támogatásban nem részesülnek. Épen abban látom én Nagyságodnak főfeladatát, hogy egyházmegyéjének egész népokiatási ügyére kiható fontos állásának betöltésénél a legnagyobb erélylyel követelje, hogy a nevezett rendszabályok a gyakorlatban lehetőleg érvényesüljenek s hogy az iskolaszékektől kezdve felfelé népoktatási ügyéuok minden hatósága ós közege meg is togye azt, a mi kötelessége. Első sorban pedig az iskolaszókeket kellene intenzivebb működés kifejtésére serkenteni s oda hatni, hogy üléseiket I az iskola-igazgató plébánosok elnöklete alatt pontosau megtartsák s az iskola ügyeire nézve behatóan iutózkedjenek. Itt pedig kell, hogy reá mutassak egy nagy hiányra, mely különösen a kath. népiskolaügy felvirágzását a legnagyobb mértékben gátolja. Az iskolák anyagi ügyeinek rendezése képezi ugyan is első feltételét annak, hogy az iskolákat a törvény követelményeinek megfelelőn szervezzék; ám de a felekezeti iskoláknál ópon a bevételeknek és kiadásoknak évi rendelés költségvetés alapján való megállapítása az, a mi teljesen figyelmen kiv ül van' hagyva;

4 Itt egy iskola nincs felszerelve s hiányoznak abban a legszükségesebb tanszerek; ott a tanító fizetése szégyenletesen csekély, ugy, hogy az alamizsnára szorul; amott az iskolaház van rossz állapotban-s még az iskola-terem fülesére sincs gond és igy tovább számtalau dolog van, melyeket rendes iskolai költségvetés alapján s ebből kifolyó intézkedések által könnyen rendbe lehetne hozni; de daczára annak, hogy az említett püspöki rendszabályok az iskolai évi kölségvetés megállapítását elrendelik, — ez alig lörióuik meg csak itt-ott is reudesen, pedig az egyes felekezetek az 1868. 38. t.-cz. 1'1-ik szakaszánál fogva mely szerint híveiket az iskolaszók által megállapítandó kulcs szerint megadóztatják, vannak e tekintetben a lehető legkedvezőbb helyzetben. Az iskolaszékeknek egyébként sok fontos kötelességet kell teljesíteniük, igy például az iskolák rendes meglátogatása, a tankötelesek pontos iskoláztatásának, a tanitó működésének ellenőrzése ós a többi; de ezek mind oly feladatok, melyeknek teljesítésére főkép magának az iskolaszék elnökének kell megadnia a kellő impulsust. Az iskolaszék elnöke, kell, hogy az iskolaszék lelke legyen ; neki kell az iskolák meglátogatása körül is a legnagyobb buzgóságot kifejtenie. Nagy hiány a felekezeti iskolánál különösen a tanítók fizetésének rendezetlensége is, melyből azután számtalan az iskolaügyre bénitóiag ható viszásság származik. Egy ezek közül külüuöseu a segédtanítók fizetésénél tapasztalható ; azon esetben ugyanis, midőn valahol a kántortanító köteles a segédtanítót fizetni és ellátni, minélfogve azután a segédtanítói állások rendesen betöltetlenek maradnak, meri a kántori anitónak ezer módja van a segédtanítónak tőle függő állását oly kellemetlenné tenni, hogy a századik tanitó sem hajlandó végre az ily már mintegy híressé vált segédtanítói állás betöltésére vállalkozni. A kerületi tanfelügyelő esperesnek is kötelessége volna iskoláit évenként többször meglátogatni s az iskolaszókeket a szükséges teendőkre né z v e 1 ajékoziatni s folyton buzdiuLni s bizton állíthatom, hogy ott ahol ez megtörténik, a kivánt eredmény ritkán marad el. Be hát még magára a szoros értelemben vett oktatásra és a szak fel ügyoletre vonatkozólag mily fontos föladat várhatna az iskola-igazgató plébánosokra ! Hisz az állami tanfelügyelő évenként alig juthat el egyszer is minden iskolájába s az azokban tölhető rövid idő alatt vajmi csekély alkalma nyiiik, a tanítók módszertani eljárást alaposan megbírálni, vagy nékik a szükséges útbaigazításokat megadni, mig az iskolák igazgatóinak akár mindennap módjukban áll a taiiitók eljárását behatóan megfigyelni s azokat netalán tapasztalt hiányokra figyelmeztetni. Végre pedig tagadhatatlan, hogy a főtanfelügyelőknek az iskolai admiuisztráczióra, magára az oktatásra, á tanterv betart ásása, a tankönyvek használatára ós sok másra vonatkozó felügyeleti jogánál fogva tágas tér nyiiik érvényesítetni fen hatóságát. Nem lehet ugyau kívánni, hogy az egyházmegyei főtanfelügyelő egyházmegyéjének iskoláit sorra látogasa, mert ezt tőle követelni képtelenség volna, de ott, a hol az egyez iskolák körül nagyobb hiányok ós bajok merülnek fel, a főtanfelügyelő szeraóiyos közbenjárása felette szükséges volna s ' igy kell, — hogy az legalább évenként egyszer-kétszer eltekintsen minden vármegyéjébe s annak központján, vagy valamely más alkalmatos helyen tanácskozásra hívja össze a kerületi espereseket s esetleg az állami főianfelügyelővel is érintkezzék, hegy igy egyes iskolák ügyeiről felvilágosítást nyerjen s a szükséghez képest intézkedhessek. Az egyházmegyei főtan felügyelőnek az eddigi szokástól eltérő s az imént főbb vonalakban körölirt működése által a r. kath. népoktatási ügyre bő áldás fog áradni s tekintve azon körülményt, hogy hazánk népiskoláinak zömét $p a kath. iskolák képezik, az bizonynyal az egész ország népoktatási állapotára is a legkedvezőbb hatással leend. Hogy pedig a herczegprimás a népiskolai ügyekre vonatkozó elaő lépését az egyházmegyei tanfelügyelői állás újra szervezésével kozdette meg, ez csak a tanügyben való mély belátásáról és bölcsesógéről tanúskodik s ebbeli intézkedését különösen mi állami tanfelügyelők a legmelegebben üdvözölhetjük. Én pedig magam részéről a legnagyobb Örömmel nézek azon pillanat elé, midőn Nagyságod mint Esztergom egyházmegye főtaufelügyelője át fogja lépui tan kerületem küszöbét s meg fogja kezdeni erélylyel párosult ama buzgó működésót, melyben a haza és a tanügy iránti együttes szeretete által sarkalva oly sok jót fog tehetni s mely működésében ott hol a körülmények kívánják bennem mindenkor a leghívebb és legőszintébb támogatójára fog találni. Maradok hazafiúi üdözlettel kész szolgája ROTH JÓZSEF, tanfelügyelő. MIIEK. — Ferencz Ferdinánd Esztergomban. Magyarország leendő királya, Ferencz Ferdinánd presumptiv trónörökös városunkba érkezett, hogy mint akilenczedik huszárezred parancsnoka részt vegyen a nagy dandárgyakorlatokon. A föherczeg érkezésének, ideje nem volt előzőleg hivatalosan megállapítva, de azért már szombaton híre ment a városban, hogy Nánára érkezett, a hol a számára berendezett főtiszti lakban szálIon meg. A trón leendő örököse vasárnap reggel kocsizott be a városba, hogy miudenekelőtt a katonai formalitásoknak tegyen eleget. Tíz órakor jelentkezett gróf Schulenburg ai tábornagynál, ki Frey Ferencz országgyűlési képviselőnk házában lakik. A trónörököst, ki a prímás fogaián járt, városszerte a legcsöndösebb hódolat kísérte, mert magának kívánsága, hogy minden ünnepélyes ováczió elmaradjon. Ez első útja utáu a föherczeg Vaszary K. bor-, czegprimást látogatta meg, a hol színién egészen váratlanul érkezett. Miután dr. Kohl Medárd titkár bejelentette a magas vendéget, a primás előzékenyen sietett annak fogadtatására. A társnlgás a legfeszteleuobb stílusban körülbelül egy negyed óráig tartott s kizárólag magyarul. A herczegprimás nyomban másnap délelőtt viszonozta a föherczeg iátogalását a u&tiai lakban. - A herczegprimás ajándéka. Vaszary Kolos herczegprimás — mini. Balatonfüredről irják — a fürdőhelyről való távozásakor megajándékozta Ecsy Józsefet, a fürdő gondnokát, a ki felügyelt a prímás uj nyári lakásának építésénél. Hogy az ajándék osetleg ne sértse Écsyt, a primás ritka tapintattal juttatta kezeihez az ajándékot. Écsy a hajóhoz kísérte a herczegprimást és. ez, mikor már a hajón volt, igy szólt a parton várakozó Écsyhez : — Még egy szívességre akarom kérni, kedves barátom. Fáradjon el lakásomra. Az asztalon felejtettem az órámat, vegye, ezt magához ós vigyázzon reája. — Igenis exezellencziád l A lakásomra vigyem az órát ?