Esztergom és Vidéke, 1892
1892-08-28 / 70.szám
ESZTERGOM és TIBIKE # • Városi és megyei érdekeink közlönye.* ulBni?T . c . p . IX • MEGJPJLENIK HETENKINT KÉTSZER: . OJ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól 100 nóig- 75 kr, 100A ^ > PFAI-Z-HÁZ, FÖLDSZINT, tó1 1 frt * * 95 te ELŐFIZETÉSI AR: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. t , y 6 J U * Evész évre 6 frt — kr. _-T—,. " MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint IegjutinyosabFél évre - - - - - - - - 3 frt — kr. KI AD D-HIVATAL: ban közöltetnek. Negyed évre 1 frt 50 kr. SZÉCHIflNTI-TÉR 332, h Efly Szám ára 7 kr. hová a lap hiraUlos és magán hirdetései, a nyüttérbe szánt közié- NTILTTER sora 20 kr. 9- ——— ———j— ——— ———— — # nttMiyek, tíwfiv.ftteni pénzek és reklamálások intézendők. f) i 1 , . A budapesti vikariátus. Esy.teigom, aug. 27. A boldogult Andrássy Manó gróf Jiattyudala még nem egy viszhatigos akkordban fog fölcsendülni azoknak az Öblös hangú hazafiaknak az ajkán, a kik azt hiszik, hogy a legtetszetősebb .szolgálatokat azzal teszik, ha tüsköubokron keresztül csak az ország «székes fővárosának* emelkedését hangoztatják. Ez a hattyúdal pedig nem kívánt se többet, se kevesebbet, minthogy Magyarország herezeg prímásának szók helye — melyet Szent István király a tiz magyar püspökség legelsőjéül az esztergomi érsekségben tűzött ki és állapított meg — manu brevi elkoboztassák Esztergomtól s ünnepélyes meghatottsággal átadassék a sokkalta arisztokratikusabb Budapestnek, Mit nekük a vidék ! Mit nekük a Budapesten kivül létező városok fejlődése, a legszentebb tradieziók, a legjogosabb törekvések, az évszázados hagyományok ? Mi szegény szerencsétlen vidékiek peshedve lelkesedhetünk, a sutba dobva ábrándozhatunk s boldogok lehelünk, hogy a zóna áldásos olcsósága mellett a nagyobb ünnepi parádékra el-el zarándokolhatunk Magyarország Mekkájába, hálát adva a magyarok Istenének, hogy ilyen hatalmas tündöklő metropolissal lepte meg ezt az adómentes nemzetet. Szegény embernek nem való a gyémánt— gondolták magukban ezek a jó urak — s hogy lehetne Esztergomot meghagyni ilyen pazar fényben ? Esztergom elpusztulhat, Esztergomnak jók lesznek a morzsák is s még jó szerencse, hogy a bazilikát nem követeilék el tőlünk a Gellért-hegy számára. E városunk múltja, jelene és jövője ellen megkisérlett ezen merénylet azonban csakhamar hajótörést szenvedett. Vaszary Koios herczegprimás megtalálta a tfmodus vivendi»-t, hogy mig egyrészt csorba ne essék a kilenczszáz éves primási székhely nymbusán, másrészt az ország fővárosa se maradjon tovább az őt jogosan megillető főpap nélkül. Budapest tehát megkapja a maga érseki helyettesét s a székhely-kérdésnek ilyetén való végleges megoldása immáron a küszöbön áll. Ezen vikáriusi állás betöltése foglalkoztatja jelenleg az egyházfejedelmet s az e körüli természetes és szükséges intézkedéseket a fővárosi lapok olybá tüntetik föl, mintha ezzel legalább is a fél érsekséget elhódították volna tőlünk. A többi között már most is jeleznek auuyit, hogy «az esztergomi főszentszék elveszti jelentőségét* s hogy a megalakítandó fővárosi káptalan az esztergomi főkáptalant «a megosztás veszedelmével fenyegeti*. Ez a kihasítandó káptalan azonban épenséggel nem olyan «apróság», mint a hogy azt a túlbuzgó hódi tó k képzelik s egyelőre ne vegyék (fokon ettől a vakmerő Esztergomtól, hogy görcsösen ragaszkodik ősi előjogaihoz s nem hajlandó semmi áron sem oda adni azt a fényt, azt a dicsőséget, melyet az ország első főpapja áldásthozóau sugároz reá ! (—r.) A szünidő utolsó napjai. Budapest, aug. 27. Az uj tanév küszöbén országszerte az iskoláztatás gondjai kerekednek fölül valamennyi napigondou. A szülők készülődóseket tesznek gyermekeik utazására ; a vakáczió gondtalansága véget ér : a megpihent erők uj ambiczióval óhajtják a félbeszakadt munka folytatását ; az apák útra valóról gondoskodnak s az egész országban a diákok nagy népvándorlása idéz elé pezsgő elevenséget, nyüzsgő mozgást. De a szünidő utolsó napjai nemcsak az iskolai előkószülödósre vonatkoznak. Ilyenkor szoktak döuteui a gyermekek jövője fölött, főkép azok a szülők, a kik még vagy nem értek rá, vagy nem tudtak még dönteni a pályaválasztás nagy kérdése fölött. Az utolsó szüuidei napok csakugyan arra valók, hogy a pályaválasztás tópelődóseit gyorsan eloszlassák, gyakran elsiettesók. A ki eddig nem határozott, annak már nincs módjában habozni a pályaválasztás fölött. De a ki uem bízza a vaksorsra gyermekei sorsát, az vessen még egyszer lelkiismeretével ós gyermekei jövőjéről. A kinek tiszta látása van, annak nem szükséges részletesebben magyarázgatni a pályaválasztás fontosságát. A tudomány-egyetem még mindig túltermeléssel látja el az országot. A műegyetem végzett növendékei azonban még mindig azonnal kenyeret találnak. Leggyorsabban végződnek a praktikus pályára készülődő ifjak. A kereskedelmi és felsőbb iparos szakiskolák uöveudókeiuek szép jövőjük, gyors pályafutásuk van. Ne okozzon egyetlen szülőnek sem fejtörést, hogy gymnasiumba vagy reáliskolába kellene-e adui gyermekét. Mind a két helyről akárhová előkészülhetnek a tanulók, mert a bifurkáczió napról-napra vészit éles határvonalaiból és. nemcsak érleli, de sietteti az egységes középiskola ügyét. A fink neveltetésénél majd több gondot ád a drága ós még sok tekintetben igeu hézagos leánynevelés. PelsŐ fokú leányiskola nem sok vau az országban. Áldott még az a város, a hol legalább női polgári iskola van. Ezt keressék egyelőre a szülök s a hol nem találnak, ott mielőbb teremtsenek, ha vau létjogosultság hozzá. Tauitani, műveltetni, biztosítani kell gyermekeinket, mert a közel jövő még több iutelligencziát és munkaerőt fog követelni. Ne feledjük ki azonban számításainkból a praktikus életnézeteket, mert csak ezekkel biztosíthatjuk mai uapság a jövőt. Vessüuk számot anyagi erőnkkel éppen ugy, mint gyermekeink szellemi képességeivel, ha nemcsak taníttatni, de végeztetni is akarunk. Válasszunk gyors ós biztos életpályákat, a hol a kereseti források még üdén csörgedeznek s melyek közül még nem ttfAz M EsztergGm is ViiskB'Uárcsája LjŐLÉBRED bennem a vadállat, fj>{ Ha az otczái) e/.emben találtak, » Az arczom hozzád oly közel, í Hogy erezhetnéd, miut tüzel 1 É>i köszöuő karom femeg • A vágytál, hogy öleljelek — Mi volna, hogyha rád rohannék, Ajkadra csókra csókot adnék ? Mi volna, hogyha üldenélek, Tépnélek, halni küldenélek ? HÜ elkékülne hónyakad Szőri tó ujjaim alatt S a miattad szenvedi sok órát Piros vérrel magad lerónád ? Oh, hogyha egyszer ezeket Az éveket, meg perczeket, A napokat még éjeket, Melyekben szivem vérezett Romlásomon, czélom íe'edtén : Ha rajtad őket megvehetném ! Ha dühöm égő indulatja Öklözne, tépne, fojtogatna ; És a mi bennem forr, a méreg Szived kivágva ölne téged! "VTagy aat hiszed: nem vagy hibái? Nem ban a báj, a esábitás ? Nem orv, ki védtelenre tör? Nem gyikos, a ki izívet öl? Tűnnél elembe, hogyha leslek t Jönnél felém mikor kereslek; Tűnnél elém. jönnél felém. Lennél enyém, lennél enyém ! — TJgy, ugy teszek! ha ugy esett, Hpgy újra látlak tádlesek, Rádrohanok és rádtörök És csókolok — meg jó: ölök. Az Őgyelgő nagy csőcselék Mely ójí're sem vett tán elébb, Mig átrohantam sorait utánad ott, utánad itt: Csalt hadd ijedjen ós hadd álljon, Hadd nézzen és hadd kiabáljon — Hogyha nem üdvölhetek, Kárhozzam el, de teveled ! Bűnhődnöd kell, mert nagy a vétked, Hogy oly nagyon szeretlek téged í IGNOTUS. Koioamáns&ak eifibtett Apallo. — IRTA JÍÖRÖSI j^ÁSZLÓ. — (Folytatás.) — Kijövünk holnap is ? — kérdezte egész üzletszerű, hangon. — Kérdezd meg a feleségedtől, hogy hová mennek holnap azok az urak ? — A hová maguknak tetszik. Azután megnézte a louisd'orokat s minden megindulás nélkül mondta ; — Meg vagyok elégedve. De adjanak a templom portásnak is egy aranyat, mert vesztett annyi borravalót egy óra alatt, hogy ide nem bocsáthatott senkit. Megcsappant a csintalan asszonyok dévajsága. Meggyőződtek róla, hogy kalandjuknak szabott ára van s a rendkívül szép korcsmárost mások is ki szokták bérelni. Ritka férfias szépsége pedig többet jövedelmez, mint piszkos osztériája és Ízetlen főzte. De meggyőződtek még arról is, hogy szivének nincsen taksája s hogy azt az antik szépségű olasz parasztot még négy furfangos párisi asszony sem képes meghódítani. Valamennyi mellékgondolat közül talán ez volt a legkellemetlenebbik. Apolló folytonosan' dalolt, miközben nem mulasztotta el, hogy valamennyi szép aszszonyra külön-külön ne kacsingasson és édesen ne mosolyogjon. A mint egy elgurult poharat kotort ki az omladék alól, az egyik asszony hirtelen kivágott egy kis fürtöt a korcsmárosnak született férfi szépségisten hajából. Apolló először megrémülve kapott a fejéhez, de mikor látta, hogy milyen csekélységtől rabolták meg, a kaczagókkal kezdett kaczagni. — Mit csinál maga szép asszonyom ezzel az emlékkel ? — Elteszem a többi közé. — Valamennyi olyan kellemes emlék ? — kérdezte az oszfcériás némi hiúsággal, azután^ kezet adott valamennyinek s volt benne annyi irgalom, hogy meg is csókolja azokat az ideges kis fehér kezeket. Apolló dalolva távozott s nemsokára megjelent a romok Őre, egy végtelenül szurtos ruhatisztogató képében, egyenesen a hölgyekhez tartva, a kik sehogysem voltak a kalanddal megelégedve. Ezt is ki kellett fizetni, a mi Tivoliban nem könnyű mesterség. Végre megint a maguké voltak. Először is férjükre gondoltak, azután a gyönyörű ember feleségére, a ki a természet kontrasztjai szerint mindenesetre nagyon rut lehet, majd a neveletlen korcsmárosra, a kit minden együgyüsége és szemtelensége mellett is még mindig bámulatosnak találtak. Magasztalták elefántcsont fogait, izmos karjait, apró füleit, dallamos hangját, sőt ravaszságában még némi szellemességet is kerestek. És habár mindannyian meg-j győződtek róla, hogy ez az ember óriási számlát képes kiállítani egy tréfás csókért, mégse riadtak vissza a kaland folytatásátólJó negyedórai tanácskozás után még: hangosabban csevegve távoztak az antik templom romjai közöl, anélkül, hogy csak egy pillantást is szántak volna az Anio fölséges vízesésének vagy a Hadrian-vülája tájának, a hol négy férhu kereste ugyanazt a kalandot és talán nagyobb eredmény nyel. Maga a Sibylla-templom csak néhány lépésnyire van a piszkos kis várostól, de olyan gondosan válik el tőle, hogy a kirándulókat tökéletesen elszigeteli. A mint megnyílt a rács, rögtön megjelentek a legünnepélyesebb ábrázatú augol nok a legridegebb angol urak társaságában, közéjők keveredtek az okoskodó német turisták* is, a kik rögtön meghatározták, hogy mennyi eleven erővel omiik le a kis Anio a száz méteres örvénybe. Most már magam is alkalmasnak találtam a távozást, a mi ae elrácsolt bejárat előtt ólálkodó portásnak sem tünt föl. Benne voltam a legérdekesebb novella közös közepében, anélkül, hogy legcsekélyebb befolyásom is lenne az események fejlesztésére. Folyton növekedő érdeklődés fogott el s akármerre is csatangoltam Tivoli panorámájában, mindenütt nyugtalan nul siettettem az időt. Nagyon érdekes társaságot vártam. Négy szerelmetes asszony ideálját vágytam látni odahaza, de a négy férjjel is különös kedvem támadt megismerkedni. Legjobban érdekelt azonban a korcsmárosnak született Apolló felesége. Micsoda asszony lehet az,