Esztergom és Vidéke, 1892

1892-08-28 / 70.szám

nyál kodnak kenyértelen proletárol, és zúgolódó lazzarouik. A szülőknek számításukba- kell foglalniuk nemcsak az iskola, de a pályakezdés nagy áldozatait is, ha azt akar ják, hogy gyermekeik életörömmel fogjanak hozzá boldogságuk megalapításához. A szünidő utolsó napjaiban üdvös less. tehát meggondolni mindezeket az észre véld eket, főkép azoknak a szülőknek, a kik gyermeik jövőjét még el nem döntőitek észszerűen választott pálya hiányában. Tan még erre néhány alkalmas perez éppen a tizenkettedik óra előtt. Dr. —i—ó. Esztergom jó hírneve. Budapest, aug. 27. A kormány elrendelte, hogy a nagyobb vidéki városok csatornamunkálataikról tervrajzokat kószitteseneks azokat föllerjeszszék. Esztergom ugyan nem tartozik a nagyobb vidéki városok közé, de mindeuosetre azok közé, hol a csatornázás mizériái nagyobb vidéki bajokat szoktak előidézni. Legkevésbé sem aesthetikuslátvány a rezidencziás város nyilt kloáka-rendszere. Az egész várost eléktelenítik ezek a kimondhatatlan szagú leírhatatlan szinü pocsóták, melyekből mérges miazmák áradnak. Járvány idején főkép a város területén folydogáló nyilt csatornákat megkiutegetik desinfiáciális szerekkel. De a fertőtlenítés ha szakadatlanul tartana is, nem sokat ér, mert a nyilt csatornák eleven malasztja elmossa a szereket. Valóban itt volna az ideje, ha városunk derék mérnöke, Szilágyi Lajos mielőbb alapos tervrajzot készítene Esztergom csatorna-rendszeréből, melyet a haladás polgárai még nagy áldozatok árán is szívesen iparkodni fognak megvalósítani. Esztergomnak közegészségí tekintetben nagyon rossz hire van az ország_ bair Épen azért nem is lesz városuuk_ hói mindaddig pensionopolis és nyaraló város, — mig köztisztasági és közegészség! tekintetben el nem követünk mindent, a mit az első soríhau a magunk ós gyermekeink erdőikében már régen meg kellett volna bennünk. Történeti hangverseny. Azt hisszük nem kell külön hangoztatnunk Esztergom kiválóan zeneértő művelt közönsége előtt, hogy az a hangverseny, melynek alább közöljük teljes program útját, milyen eredeti különlegesség a maga nemében s menynyire érdemes arra, hogy azt teljes lélekkel pártfogásunkba vegyük. A Káldy Gfyula zeneiskolai igazgató vállalkozása hazafias, tanulságos, magas nívón álló ; melyet már csak azon nemes czól is ajánl, melyet kitűzött magának. Zrínyi Ilona s Rákóczy hamvainak hazaszállításáról van szó s ehhez a szent czólhoz hozzájárulni egy élvezetes este árán : — az, a mire fölhívjuk városunk közönségét. Műsor: I. szakasz (Tököly idejéből). 1. Tábori dal. (1672.) Ének, zongorakísérettel, Előadja Veress Sándor. (E dal a legrégibb magyar népdalok közül való; dallama Bethlen Gfábor idejében keletkezett.) 2. Magyar gályarabok éneke. (XVII. század.) Ének- és zongorakísérettel. Előadja Szegheő Vilma k. a. (E dal 1674-ben keletkezhetett, amikor a pozsonyi vértörvényszék Mazári Dániel ós Korodi János ágostai hitvallású evangélikus lelkészeket több társaikkal együti gályarabságra küldte.) 3. a) A fentebbi énekből keletkezett régibb népdal. Zongorán előadja Káldy Gfy. b) A fentebbi énekből keletkezeti ujabb népdal. Ének ós zongora. Előadja Kolozsváry Etel k. a. 4. Bujdosó éneke. (1695.) 5. Bujdosó éneke. 6. Bujdosó legény dala. XVII. század vége. Ének és zongora. Előadja Veress Sándor. (Mind a három dal melódiája Erdélyből származik s mint a székely népdalok ősi prototipja tekinthető.) II. szakasz. (Rákóczy Ferencz idejéből.) 7. Kuruez dal. (1704.) Énekre, zongorára. Előadja Veress Sándor. Töröl metszett, szilaj kuruez nóta. 8. Erdélyi hajdu-láncz. (1704.) Énekre, női karra, zongorára. Előadja Veress Sándor. (Székely eredetit dallama kissé oláhos, dudával kisérték, mint verse mondja.) 9. Kuruez tanya. (1709.) Énekre, zongorára. Előadják Szegheő Vilma, Pallay Vilma, Kolozsváry Etel k. a. 10. Rákóczy Ferencz dala. (1708.) (ElsŐ verziója.) Énekre, zongorára. Előadják Szegheő Vilma k. a. és Veress Sándor. A kuruez világ e legmeghatóbb s legszebb zenei terméke, azért is különösen kiváló, mert dallama 16 sorból álló strófára van végig komponálva. A népdalok közt unikum. 11. Rákóczy Ferencz dala. (2-ik verziója.) Előadja Veress Sándor. 12. a) Rákóczy nóta tárogatóra, zongorakísérettel. Előadja Mayer Adolf a in. kir. opera zenekarának tagja. (E nótából készült a század elején a világhírű «Rákóezy-induló.») b) Rákóczyinduló. Zongorán előadja Kuliffay Izabella. 13. Rákóczy-nóta. Zongorán előadja Káldy Gfyula. (Dallama kissé oláhos, de bevezető tiliukószerü czifrázata egészen magyar. E század elején Erdélyben még játszták.) 14. Bercsényi-nóta (mint azt még a múlt század végén Bihari János játszta.) Zongorán négy kézre előadják : Kuliffay Izabella és Káldy G-yula. (A régi dallam ez 1-ső és 2-ik részben van meg, a «Figurát» és az «Ugrós nótát* Bihari irta.) 15. Rákóczy kesergője. (XVIII. század.) Ének, tárogatóval s zongorakísérettel előadják : Szegheő Vilma és Mayer Adolf. 16. Balogh Ádám nótája. (1709.) Énekre, zongorára. Előadja Veress Sándor. (Dallama mai napig is fennmaradt.) 17. Bujdosók éneke. (1710.) Magánénekre tárogatóra, négykezü zongorakísérettel. A magánrószeket énekli : Szegheő Vilma, Pallay Vilma, Kolozsváry Etel, Veress Sándor, Mayer Adolf. (Fentebbi éneket a «Darvak nótájá»nak is nevezték.) 18. Rákóczy Ferencz imádsága. Énekre, zongorára. Előadja Kolozsváry Eiel. 19. III. rósz. Magyar nóta. Czinka Pannától. Zongorára, négy kézre. Előadják : Kuliffay Izabella és Káldy Gfyula. (A legremekebb «hallgató magyar*, valóságos gyöngy zenei tekintetben ós minden később szerzett e fajta zenemüvek mintája.) 20. Tréfás dal a német fánezra (a XVIII. század 3-ik negyedéből.) Előadja Kolozsváry Etel. 21. Gfunydal az uralkodó német divatra. (XVIII. század végéről.) Énekre, zongorára. Éneklik : Szegheő Vilma és Pallay Vilma. (Dallama igen régi, alkalmasint a XVII. század elejéről származik.) a kit ez a tékozlott szépségű férfiú szeret -s & kit nem akar még esak egy csók erejéig sem megcsalni. Bebarangoltam az Anió völgy vadregényes grottáit, rémséges barlangjait, meglátogattam az örök szivárványhidra zuhanó vizomlatagot, mely ezüst köddé poTlik szét a sötét-barna sziklákon. Útközben igen sok érdekes társasággal, nevető leányokkal, vidám asszonyokkal, bánatos képirónÖkkel találkoztam, de engem senki sem érdekelt más, mint a korcsmárosnak született Apolló Annak a nőnek vagy olyan szépnek kell lennie, mint a férjének, vagy csodálatos rútságnak, hogy az eddigi események némi magyarázatot találjanak. Szentül hittem, hogy nem lehet közönséges nö, a ki sem szép, sem rut. Végre délután hat órakor nyakamba vettem a rongyos kis várost, melyben sokkal több volt az ordító öszvér, mint a csöndes nyárspolgár. Mindenki az utczán vasalt, mosakodott, porolt ós veszekedett. Leírhatatlan arezok és illatok elől menekültem az osztóriákba, végre a harmadikban megtaláltam Apollót. Az osztéria két kamrás helyiség volt. A nagyobbik kamrában valami négy keskeny, hosszú asztal a falak mellett, a másik a konyha és a pincze. Mind a két kamrát az utoza világította; ablakot hiába kerestünk rajta. Apolló az osztéria függönyét vonta félre, hogy Tivoli összes dongóinak és darazsainak; szabad vásárt biztosítson. Az osztéria bizonytalan szinti falain bizonytalan eredetű ós száneteket rovarok tartottak országgyűlést. Az agyagos padlaton néhány elszánt maeska és elkapatott kutya vivott elkeseredett háborút. A bejárattal s egyúttal ablakkal szemben levő falon egy olajfestésü Madonna uézte az előtte pislogó melancholikuá lámpát. ÍTégy közönséges, de fölül muláatatlanul piszkos faasztal körül ingadozó lóezák unatkoztak. Magam voltam az első a rongyos osztériában. Apolló angolnak nézett, tehát francziául kérdezte, hogy milyen ital tetszik. Le akartam ülni a leghosszabbik asztalhoz. A remek ember édes mosolylyal mutatott a másik kisebbik asztalra. Alig telepedtem le, belépett egy kétségbeejtően pedáns angol nő s egyenesen egy üres kis asztalhoz telepedett. Tivoli környéke tele van művésznőkkel, a kik minden kaozér pillangót ós jókedvű dongót megörökítenek. Apolló a szomszéd kamrából kisietve, nagy örömmel üdvözölte a hervadt hölgyet, a ki nem tudott hova lenni elragadtatásában s gyorsan elővéve kopott vázlatkönyvét, a kocsmáros minden mozdulatát lekapta. Csakhamar megjelentek az én franezia hősnőim. Fellegtelea vidámsággal lépték át a küszöböt. Apolló eléjök sietett s egészen elfogadható szeretetreméltósággal üdvözölte őket. Gyorsan megterítette az asztalt olyan abroszszal, melyen már évtizedek óta meg vannak a különféle nemzetkőzi szinek és ködfátyolképek. A franezia négyes mint mindig, ugy most is kicsapongó kedvű volt. A fekete hajfürt tulajdonosa olyan erőteljesen rázta meg a szép korcsmáros kezét, hogy az angol képirónő rögtön leejtette a vázlatkönyvet. — Mit esinál aranyos Caesarini ? — Hogy van édes Apolló ? — Hol vannak az urak ? — Hol a felesége ? Egyszerre kérdezősködtek, de Apolló csak egymás után birt felelni. fj

. — Vártam önöket, szép asszonyok. _£í>~ szőnöm, jól vagyok. Az utak még ninose-? nek itt. E szerint még a feleségem se lehet idehaza. Mit parancsolnak. — Hozzon egy kis vörös bort és üljön közénk. Apolló hat lépésre itt volt a nádmellü üveggel és néhány durva pohárral, öntöttek. — Éljen a felesége ! — Éljenek a vendégek ! — Mikor térnek meg ? — Már eléjök küldtem a kocsit. — Mikor ? — Egy órája. Ugyanebben a pillanatban megáll a kocsi. Apolló, mintha villanyos ütés érte volna, fölpattant s a kezében tartott poharat le sem téve, az osztéria elé sietett. A kocsi üres volt. A korcsmárosnak született istenből megint kitört a korcsmáros s olyan értetlenül kezdett káromkodni, hogy az acclimatizált angol hölgy mind a két kezével eltakarta a fülét. — Visszaküldték a kocsit! képzeljék csak hölgyeim, visszaküldték a kocsit a limlommal, mert ők gyalogosan térnek haza ! Várj csak Beatricze ! (Végö kov.) 22. Szatirikus dal. II. József idejéből. Éuekre, zongorára, előadja Veress Sándor. 23. A híres Chlopitczky-nóta. Zongorára. Négy kézre előadják : Kuliffay Izabella és Káldy Gfyula. HÍREK. — Vaszary Kolos herezegprimás pénteken délelőtt dr. Kohl Medárd titkár kíséretében fogatán a fővárosból székhelyére érkezett. 0 herczegsége még az nap délután nagyobb sétakocsizást telt városunkban s hat óra tájban látogatásaival tüntette ki a városi közkórházat, melynek újonnan renovált helyiségeit a kórházi főnöknő s a véletlenül jelenlevő dr. Fehér Gfyula városi plébános kíséretében alaposan megtekintette. A primás a látottak íölött teljes megelégedésének adott kifejezést. Az egyházfő a legközelebbi napokban érseki vizsgálatokat fog tartani az egyházmegyében s jövő hó első napjai _au Frigyes főherczeget fogadja palotájában vendégül. — A budapesti érsekhelyettesség kérdése már megoldottnak tekinthető, ugj, hogy a helynökség már a folyó évi november elsején megkezdheti működésót. A kinevezendő vikárius személyére nézve a herezegprimás Cselka Nándor pozsonyi kanonokban állapodott meg s bár a fővárosi lapok többékevésbbó zavaros kombinácziókba bocsájtkozuak, ugy tudjuk, hogy a jelölés végleges. Az érseki helyettes egyelőre bérházbau fog lakni, mig számára megfelelő palota épül. Székestemploma a lipótvárosi bazilika lesz. A mi a fővárosi káptalant illeti, az egyelőre még csak a jövő zenéje. — Frigyes föherczeg hadtestparancsnokunk —• mint most már véglegesen meg vau állapítva — szeptember 2-áu érkezik meg városunkba s 6-ig lesz a primási palota vendége. Érkezése után Mailáth Gfyörgy gróf főispán vezetése mellett egy megyei küldöttség fog tisztelegni a fő berezegnél, melynek tagjai a következők lesznek : Majer István püspök, Palkovicb Károly, Niedermann Pál, Frey Ferenc, Mészáros Károly, Mattyasovszky Lajos, Audrá

;

ssy János, Bariba Ármin, Hamar Árpád, Perényi Kálmán, Ivanovics Béla, dr. Helcz Antal, dr. Földváry István, Magos Sándor és dr. Feichtinger Ernő urak. — OvótanitónÖk. A herezegprimás által létesített ovótanitónői intézet, mely egyelőre a Szt. Anna zárdába lett elhelyeve, már szeptember hó 15-ón megkezdi működését. Az erre Yonatkozó pályázatok már ki lettek hirdetve ^•szeptember 5-ón járnak le. A pályázó közül az első évben uegyvenen fognak fölvétetni. — Nyilt levél. Tek. Szerkesztő ur! Folyó hó 18-án kelt becses lapjáuak 67. számában megjelent" «megbicskázott bucsús* közleményre egy kis helyreigazítás fér. Ne sértegessük szegény tót ajkú hazánkfiait, jobb ba Esztergomba jönnek, mint Moskovába. Megakarván győzódui az igazságról, elmentem a sz. tamási és vízivárosi bírósághoz, mindkettő mit sem tudott mondani. Elmentem a városi kapitánysághoz, ez sem tudott mást mondani, mint hogy két esztergomi gyerek veszek©^ dett s ezek közül az egyik le is tartóztatott s igy ez sem bucsús. Elmentem a közkórházba, itt már felvilágosítást kaptam. Éjjel odahoztak egy holtrészeg embert, arcza ós nyaka keveset összekarczolva, de nem volt bucsús, hauem B. János téglavető. Hideg borogatásokat használva, egész éjjel jól aludt, másnap reggel, mikép nekem a főorvos mondotta, veszélyes-