Esztergom és Vidéke, 1892
1892-08-25 / 69.szám
ESZTERGOM"b WDIE •" • Városi és megyei erdekeink közlönye.* ulBnr . Téor „ • MEGJ KLEN Hí HE1ENKINT KÉTSZER: OJ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I «ÜÓI 100 szóig 75 kr, 100, —-T^ . PFALZ Híz FÖU^SZINT * 1 * fg^™ 1 * % ^ " ÉLÖFIZE'IÉSÍ AB: hová a lap szellemi részét illetH közlemények küldendők. , ., E-é»z i'vre 6 frt. — )<r- , . • 7?" " MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabFél évre 3 f r t _ kr KlADU-HlVATAL: ban közöltetnek. Negy«-d évre 1 frt ő0 kr. BZÉOHKNY1-TÉU 882, ( ~ Egy Szám ára 7 kr. hová a ikp hivatalos és magán kirdeíései, a uyiftiérbe szint közle- NYIL11EK sora 20 kr. || __— _. ^ menyek, előfizetni pénzek es reMamá'ápok intézendök — ~ ——~^— A trónörökös Esztergomban. Eszteigom, aug. 24. Az idei országos hadgyakorlatok közt igen emlékezetes és tanulságos az esztergomi, höl rövid idő múlva két főherczeg fog megjelenni. Az egyik a katonás szellemű Frigyes főherczeg, Albrechtnek nemcsak örököse, de helyettesi tője is ; a másik Ferencz Ferdinánd, a prezumtiv trónörökös, a ki kijelentette ugyan, hogy nem óhajt a közönség részéről óvácziókat, mert nem mint főherczeg, hanem mint katona jön hozzánk ; de azért nem tilihaija meg, hogy Esztergom polgárainak hódolata ki ne törjön, mikor ő először lép szent Istváu városa Ősi falai közé. Ez lesz az idei kánikulai hadgyakorlatok legnagyobb eseménye. Ferencz Ferdinánd főherczeget még nem ismeri a magyar nép. Meg kell ismerkedni leendő királyával. Ferencz Ferdinánd főherczeg még nem ismeri a magyar népet. Meg kell ismerkeduie jövendőbeli alattvalóival. Közös sors, közös jövő, közös öröm és közös bánat várakozik reánk. Épen azért ismernünk kell egymást, a kit a sors egymásra utalt. Ferencz József királyi trónja a magyar nép szeretetére épült. Azért olyan rendületlen. Ilyen alapon kell állania Ferencz Ferdináud trónusának is. A magyar nép hódolata nem haszonleső. A romlatlan nép érdekek nélkül szereti azt, a ki koronás ura és szent István utóda. Ezt a szeretet nem utasíthatja vissza senki, mert ezeu épül a magyar király ereje, hatalma és nimbusza. Van még sok virág Esztergomban. Van sok szép asszony és leány is, a ki patyolatkezével csokrot köthet a leendő magyar királynak. Ezek a virágok az igazi hazafiság kertjében nyílnak ős az őszinte szeretettől illatosak. Van még ifjúság Esztergomban ós van még lelkesedés a fiatalság lelkében. Araszsza^ ki ezt az ideális érzést minden tartózkodás nélkül. Obligát hódolat ugy sincs Esztergomban. Számítás szerint senki se lelkesedik, önzés után nagyon kevesen járnak. Ne nyomjuk el tehát szivünk sugalatát s mutassuk meg a trónörökösnek, hogy Esztergom a trón városa, igazi szabad királyi város. Szabad érzelmeiben és lelkesedésében. Királyi erónyü, hűséges város a királyi család kultuszában s Magyarország leendő királyáuak hódolatábau. Szt. István és korunk. Budapest, aug. 24. Szent István nemzetközi ünnepe az idén oly auspieiumok alatt virradt fel az országra, melyek büszkeséggel ós megelégedéssel töltik el minden magyar szivét. Az első magyar király trónján oly férfi ül, a ki a szent államszervező valamennyi utóda közt legközelebb áll hozzá a szellem tisztasága, a sziv szelídsége, az érzelem egyenessége, az Ítélet igazsága a tapasztalat gazdagsága, Istenfélelem és népe iránti szeretett tekih terében. És a dicsőséges uralkodó fóuyővezte alakja mellett oly férfiak állanak, kik tisztában vannak czéljaikkal, Szt. István birodalmának népét a gazdasági jóllét, műveltség, európaiság, szabad s rendezett intézmények magaslataira vezérelni. És a másik felén a trónnak, melyet mint első egy szent foglalt el, a birodalom katholikus egyházának az időszerinti fejeképeu az az ideál lis pap áll, a kinek sikerült a nyilvánosság ellőtti első fellépésekor kivívnia Krisztus helytartójának őszinte becsülését a korona legmagasabb kegyét ós határtalan népszerűséget. Hogy az idei szt. Istváu-üunepen Vaszary Kolos pontifikált, az különösen felszentelttó tette az ünnepet, a mi kell, hogy teljesen ós mélyen hasson a nemzetre s nem mulaszthatja el, a legtartósabb benyomást hagyni maga után. De a hol sok a fény, kell árnyóknak is lenni. Magyarország belpolitikai viszonyaiban is van néhány sötét rósz. A felhők azonban nem vészthozó zivatart, hanem termékenyítő esőt hordanak móhökbbeu s igy nincs okunk csügedni. Borura derü. Az augusztusi ünnepek Ő Felsége a király születése uapjával kezdődnek. Szent István ünnepe azután a legmagasztosabb. Nemsokára Kossuth Lajos estéjének jubiláris ünnepére készül a nemzet. Az Ő legendaszerü alakja szeplőtlen fénybeu ragyog előttünk. Mert Kossuth már a történeté. Köztünk élnek ugyau jósló szavai, ha ö nem is látja már hazáját s az igazi Kossuth-kultusz nem szemólybálványozás vagy pártpolitika görögtüze, hanem valami magasztosabb. Az igazi Kossuth-kultusz : igazi hazafiság. Szent István áldással tekinthet le reánk. Korunkból nem halt ki még a lelkesedés, mely teremtője mindennek, a mi szép és ami nagy. Csak tekintsünk vissza mindig szent Istvánra, mikor megtévesztenek, ő megint megmutatja nekünk azt az utat, melyen a jövő évezredbe kell tartanunk. Lrgyünk hazafiasak határtalanul ; de bölcsek és körültekintők is, ha méltóak akarunk maradni Szt. István magasztos tradiczióihoz. A kivándorlás. Budapest, aug. 24.! A kivándorlást Magyarországon épp oly figyelemre kell méltatni, mint a kolera noslras-t. Kiirthatlau krónikus pestisnek látszik az, mely elnépesíti az országot s melylyel ugy törvényhozási, mint executiv uton okvetlen erélyesebben, nyomatékosabban kell szembeszállni, mint eddig történt. Sajnos, nálunk nem. hivták össze azokat a beható, a hivatalos statisztika ügyelete alatt működő szaki anácskozmányokat, mint Angliában, Olaszországés Belgiumban, a melyek által alaposán ismerni tanulták a kivándorlás jelenségeit. Még az a mód is csak későn Az„Esatergom és Vidóks^tárpaija— ÜDVÖSKÉMNEK. — ^^AN egy csodás könyvem : az 8 két szeme, A jó Isten minden titkával tele. & Nyilt könyv az előttem, olvasom sokat, T Onnan irom ki a legszebb sorokat. Dalaim forrása, rejtelmes világ! Lelkem éjjel-nappal tündökölni lát. Nappal napvilágom, éjjel csillagom, Vezetsjz ismeretlen bűvös utakon. Üdvöm bibliája, könyvek könyve te! Benned a mindenség szent költészete : Két harmatcsepp fehér rózsalevelén : Neved örökélet, örök szerelem! EDDNYÁNSZKT GYULA. KommáfosMk siiletott Apolló. ; IRTA JÍŐRÖSI j^ÁSZLÓ. — J Pompeiből visszajövet, Rómától Tivoli- ( ban akartam elbúcsúzni. Tivoli alig van Í messzebre negyven kilométernél, de gond- < űzőnek teremtette az Isten már a régi ró- 1 maiak számára is. Itt nyaralt a hiu Au.- i gusztus császár és az Ö finom ízlésű barátja Maecenas. Ide rakta óriási nyári pa- i lotáját a szeszélyes Hadrian. Ide menekült 1 Rómából mindenki, a ki ráunt az örökös zajra, a hatalom és dicsőség bókjaira s a hízelgők hazug mosolyára. A régi Tiburnak csak néhány bús omladéka maradt. Itt egy csonka nyaraló, amott egy templom foszlánya. De ami természeti szépság volt kétezer esztendő előtt, az megmaradt most is. Narancserdei csak most is olyan hűvösek, olajfái ma is olyan illatosak, mint a büszke Caesarok évszázadaiban. Vízesése, szivárványa és rejtelmes völgyei ugyanazok, csak azok egészen mások, a kik megbámulják. Maga az olasz kis város csak annyiból érdekelt, hogy hat-hétezer lakója a régi rómaiaktól örökölte a zegezugos házak ablak-diszeit, homlokzat-ékességeit s egyéb czifraságait, melyeket készen talált a gazdátlan ősi romok között. De hogy Hadrian, Augusztus vagy Maecenas palota omladékaiból olyan házat is tudtak volna építési, a melyikben az antik nagysághoz méltó szellem született volna valaha, azt nem tudta nekem megmondani senkisem. A mint a Sybilla-templom tiz korinthusi oszlopa árnyékában megpihenve az Anio pompás zuhatagját bámultam, valami négy vidám franezia nő kaczaja és hangos beszéde ébresztett föl merengéseimből. Nemsokára meg is jelentek az ősi templom omladékai között. Mind a négyen fiatal asszonyok voltak, a kik férjüket mindenesetre megkímélték az augusztusi rekkenő hőség viszontagságától s ott hagyták Őket valahol a vízesés hűvös völgyében. A csengő kaczagásu fiatal asszonyok után egy csodálatos szépségű férfi hozott valami kosárfélét. Mind a négyen egyszerre kérdeztek s egyszerre nevettek. A kisérő kalauz tivoli korcsmáros lehetett. Legalább olyan ruhája, modora és holmija volt, a minőt már láttam odabent a tivoli osztériákhau. Az osztériás nagyon hibásan beszélt francziául, a mi a pajkos asszonyokat kimondhatatlanul mulattatta. Efsö megjelenésökre is tisztában voltam vele, hogy ezek a kicsapongó kedvű asszonykák e%y korcsmárosnak született Apói lót fogtak maguknak, kinek társaságában a Sihylla-teinplom omladékai közt akarnak átmulatni valami regényes villásreggelit, A korcsmárosnak született Apolló első perezre iiiajd jobban megragadta figyelmemet, mint az egész kedves frauezia négyes. Eszményi szépségű férfiú volt. Előkelő termetű, korom-fekete, egészséges hajú ; classikus homloka, orra, ajka és szeme egészen a beivederei Apollóé, a fejtartása isteni, a hangja dallamos, tekintete szerelmes és sóvárgó, csak a szava nem volt Apollóé. Apolló bizonyára classicusabban csevegett volna a csintalan párisi asszonyokkal s nem türfce volna, hogy kiejtésén mulassanak, mielőtt teljesen meg nem fosztja őket az eszüktől. — Segítsenek rajta ! Szegény Caesarini már alig szuszog ! — mondta az egyik kiránduló hölgy a többinek s ezek nem is késtek udvariasságukkal, mert gyorsan leemelték Apolló vállairól a kosarat. A társaság még mindig nem vette észre a köztemplom oszlopai közt, de annál inkább észrevettem én, a mint egyik jókedvű asszony megveregette a remek fiatal ember pompás vállát s a másik megfogta mind a két kezét s ugy nézett b«le egy ideig egyedül Apolló szemeibe. Dédelgették, istenitették az istent, a ki mind anégy fiatal asszony segítségével rögtön megterített valami néhai oltár romjain. Apolló öntött mindegyik asszony poharába langyos olasz vörös bort s tőle fogadta el mindegyik a hevenyészett villásreggelit. Koczintottak vele és biznlmasan s multak hozzá. A boldog ember pedig ugy adta a szerepét, mint valami nagy művész, a kinek óriási gyakorlata van. Nem tántorodott el, hanem egészen természetesnek találta, hogy ezek az idegen nők imádj'ák. Gondosan meghúztam magam a bokrok között, hogy annál tovább tanuja lehessek: e festői jelenetnek. A Sibylla-templom omladékai közt ez az egész modern pogányjelenet pompásan mulattatott. A ragyogó asszonyok körül feküdték az oltárt, csak Apolló maradt ülve, a mig szolgált. — Caesarini egészségére 1 — kezdte a jelszót az egyik-hölgy és fölemelte poharát. Ragyogni kezdtek a szemei, de nem a dicsőségtől, hanem a hiúságtól. Ekkor láttam, hogy nem Apollóval, hanem egy remek korcsmárossal van dolgom, a ki veszedelmesen szép ós műveletlen volt egyszerre. Talán ez ingerelte az asszonyokat még inkább. Apolló nem viszonozta a bókot, haiíem czigarettet sodort és rágyújtott. Alig szTppantott belőle egyet, a legközelebbi szomszédasszony gyöngéd ós biztos ügyességgel kivette a szájából s mosolyogva folytait; 1 , azután tovább adta. Apolló boldog volt, uV mégis meglátszott rajta, hogy sajnálja az ! elkobzott czigarettet.
