Esztergom és Vidéke, 1892

1892-08-25 / 69.szám

Ötlött az eszünkbe, hogy a kirándulók szániát ama nagyobb kikötőkbou félvegyük,]melyek induló állomásokul szolgálnak a tengerentúli kirándulás számára. És mily rettenetes volt az eredmény ! 1800-ben Ausztria-Magyarországot illetőleg nem kevesebb miut 75 ezer kivándorlót konstatáltak ugy, hogy mindjárt Anglia és Németország után következünk az európai kivándorlási területek sorában* És ez a 75,000 még nehezen lesz a helyes szám, mert különösen a magyarkorona országaiból sokan váirdorohmk szárazföldi utou a Balkán-államokba. Csak két mód van, a melyen kt alaposan segíteni, javítani lehetne:: belső gyarmatosítás, telepítés és kereskedelmi szerződések a Balkán-államokkal, Ne ámítsuk magunkat ! Kivándorol a nép, mert a terméketlen föld a megmunkálására fordított minden szorgalom mellett sem képes a szaporodó lakosságot eltartani, az ipact pedig, melynek uj kenyéradó munkát kellene szegezni, lehetetlen -oly gyorsan kielégítő mértékben előmozdítani, hogy pótolja a mezei és erdei gazdaság sikertelenségét. Erdélyből és a keleti részekből épen az iparos elemek vándorolnak ki többnyire a Balkán-országokba, hol — különösen Romániában — a vámháboru kitörése és ez országnak kivitelünk elől való elzárása óta azok az iparok virágzanak és gazdagon elömoz-dittatnak, melyeknek termékeit mi vittük oda be s oly haszonnal értékesítettük, hogy az egész Székely- és Szászföld élhetett belőle. Ezek szerint világos, hogy egyrészt arról kell gondoskodni, hogy az északi földművelő nép magában az országban kapjon földet és mezei munkát, a keleti országrészek szükséget szenvedő iparos népe pedig a Balkán-államokkal kötendő kereskedelmi szerződések által visszanyerje előbbi piaczait. A kormány jól tudja ezt s beható figyelmére is méltatja e fontos kezdeményezést annak megoldására. — Isméi jük Bethlen András terveit s azt a körültekintést, - melylyel azokat fogalmazta s részben már a gyakorlati alakításhoz elvezette. És tudjuk, hogy végre, elég hosszú és megerőtető fáradozások után sikerült Szibériával uj kereskedelmi szerződést kötni. J)e ez kevés fóka a sok eszkimónak. Lehetségessé kell tennünk a földművelési miniszternek, hogy nagyobb mértékben ós gyorsabb tempóban valósithassa meg nagyszabású reformjait s rajta kell lennünk, hogy Romániával újra szerződéses viszonyba jussunk. Különben nem szűnik meg az emigratio nostras szép hazánkat elnépteleteni, tőle derék munkaerőket elvonni, melyek aztán künn az idegenben elzüllenek, el romlanak. A Kovács-patak. Alig van már vendéglős, ezukrász s egyéb étel- és ital teremtő, a ki ne irt volna hozzánk neheztelő levelekel a Kovács-patak veszedelmes divatjáról. Oda özömlik as egész város s fogyasztja a legpompásabban sikerült libaczombokat s egyéb szárnyas röppentyűket a maga konyhájáról. Es annyira bele van szerelmeskedve az egész publikum az iratos katlan árnyába az ozondus dunai levegő illatába, a szerpentinutas kilátókba, a regényes hepehupákba ós titoktartó kulisszákba,hogy valóságos szenvedélylyé változott a Kovács-patak látogatása. A propellerek alig győzik az utasokat. Az utasok alig győzik a kosarakat. A kosarak alig győzik a rakományokat. Palriarchiális kiránduló hangulat uralkodik a hontmegyei esztergomi üdülőhelyen. És ezen nem segítenek sem az obligát panasaok, sem az elkeseredett megróvási kalandok. A közönség elvégre is odamegy, a hol jó találja magát s a honnan könnyen visszatérhet. Ez idő szerint Esztergom csak Hontmegyében talál jó levegőt. Ha a Széchenyi-tért már előbb megengedték volna parkozni, ha a közönség hozzá szokott volna ahhoz a gondolathoz, hogy a város közepén is kereshetne kifogástalan levegőt, akkor nem kellene naponkint Hontmegyóben félezer embernek leszavaznia Esztergom egészségtelen atmoszféráját. Színházi szemle. Veszprémy Jenő színtársulata a kánikulai hadgyakorlatok aproposja — Esztergomban, a hol a közönség karminezhat foknyi hőségben egyáltalán nem s azon alul nagyon ritkán jár színházba augusztus iduszáu. Az eddigi bemutató előadásokat egész ügyesen eszelték ki. Csak az arénát kellett volna óriási jégszekrónynyé átalakítani, hogy a közöuség martiromságot ne szenvedjen benne. Szombaton operetté járta. A katonás kisasszony épen a katona világból nem hódított meg senkit, mert a hadjáratos tisztikarok másfelé voltak lefoglalva. Igen gyér közönség előtt ment tehát az operetté s épen azért nem is vesszük bemutató számba. Bátrau előadhatják másodszor is — újdonság gyanánt. Vasárnap Klárné Szép D a r i nkája került színre. A népszínmű azonban szintén nem hódított egyebet impozáns karzatnál. A tisztelt karzatok egyáltalán nem közönséges faktorok nálunk a színház látogatás történetében. Tudnak betelni nemcsak tömeg, de élvezett dolgában is. Hanem azért a földszint tökéletes ürességgel ásított bele az előadásba. Hétfőn Váljunk e 1. Az ismert ötletes franczia vígjáték egy nem egészen sikerült kis égiháború után mégis esak sikerültebb látogatást érdemeit volna. Veszprémy Jenő átalábau be akarja mutatni társulatát. Közönségünk erre eddig nem adott alkalmat ós igy a nagyobb nyilvánosságtól elzárt főpróbákról majd akkor adunk részletesebb tudósítást ha előadásokká válnak. Addig is kevesebb közönyt, több bizalmat s mindenekfölött kedvezőbb időjárást óhajtunk. Kedden a legnépszerűbb operettek egyike a « madarász* került sorra s bár a nagy hőség már alábbhagyott, nem ugy a közönség közönye. Üres ház, fogyatékos hangulat. A két primadoua M á t r a y és G u t h y legjobb igyekezettel törekedtek érvényre jutni s míg M á t r a y (Postás Milkábau) ügyesen elevenkedett, jóllehet hangja nem állja ki az erősebb kritikát, Gr u t h yii a k inkább a hangjában vau az ereje. Tenoristája nincsen a társulatnak, a mi operettnél öreg hiba. A két baritonista KissósÉrczkövi megáll ák helyüket s T i s z t a i, a komikus a közönséget képviselő karzatban hálás publikumra talált. Még ha N ém e thr ő 1 emlékezünk meg dicsérő leg s följegyezzük, hogy D a r óc z y n ó tulimpozáns komikáuó, csak az a mondani valónk van, hogy a katonazenekar nem miudig quadrál az énekhangokkal s hogy Fodor szakértő, ügyes karnagynak mutatkozik. HÍREK. — Szerettél-e már Caesarini ? — kérdezte egyszerre kaland tábornoka, a legjobb kedvű asszony és sokáig tartotta piros ajkai közt a durva szivarkát. Apolló a szép asszonyra nézett és csodálatos nyugodtsággal felelte : — Azért nősültem. — Szeretsz-e most is, Caesarini ? — kérdezte ugyanaz a no, mig a többi három csupa hódolatból megkímélte a korcsmárost a kiszolgálástól. Apolló ugyanazzal a nyugodtsággal válaszolta : — Meguntam már szeretni. — Kit ? A feleségedet ? — Azt 18. — Hát másokat ? — Másokat is. — És miért te elkapatott ficzkó ? — Jóllaktam az asszonyokkal. — Mind a négyen kaczagva koczintottak a csodálatos emberrel s még tovább mentek a bizalmaskodással. — Igyuk meg egymás közt a barátság poharát í — indítványozta a legfiatalabbik asszony, akinek egészen kigyúlt az arcza. —Igyuk meg nem bánom, tréfából — válaszolta Apolló és teli öntötte a poharakat — ugy sem zavarhat meg senki, mert bereteszeltem a templom rácsajtaját. — Milyen kedves fiu vagy te ! — Milyen ügyes ! — í)s te nem tudnál szeretni ? — Velem kezd el, Caesarini ! A legfiatalabbik asszouy szomjasan és ittasan nézett a nekimelegedő Caesarinire, kinek antik szépsége tökéletesen beleillett a Sibylla templomba. Talán valamikor maga Apolló is igy mulatott a sibyllákkal, mikor még ez a templom ép volt s mikor az oltáron még a jósnők áldozattüze égett. Az osztériás Apolló kiitta poharát s nyugodtan öntött bele megint. De a nekihevült asszonyka fölpattant, Apolló elé térdelt és i»y szólt hozzá : — Ne maradj adósom, Caesarini. Csókolj meg ! Caesarini ingadozni kezdett. Mereven nézett a szomjas, gyönyörű asszonyra. — Nem tehetem meg, asszonyom ! — felelte azután isteni határozottsággal. A fiatal asszouy átfogta Apolló vállait. — Es mi'Írt nem ? — Mert nekem feleségem van, — De te azt nem szereted ? — Azt csak mondtam. — Hát minek mondtad ? — Hogy el ne rontsam a tréfájukat. Erre azután mindjárt vége volt a pajkos asszonyok kedvének. Apolló fölkelt és összeszedte a poharakat s.a nádba font karcsú, üres palaczkokat. Valami tivoli dalt kezdett dúdolni munkája közben, de annak csak a melódiáját értették az aszszonyok. — Hol volt feleséged, mikor mi nálad voltunk ? — kérdezte a kaland tervezője. — A Hadriáu villájához szállított villásreggelit. — Kik számára ? — Négy urnak

% — Négy urnák? És te nem vagy féltékeny ? — Egy csöppet se. ő se féltékeny reám. —Hát tudta, hogy velünk mulatsz ? — Hogyne tudná, hiszen ez a mesterségem. — Hátha az a négy ur sokkal veszedelmesebb neki, mint mi négyen neked : — Lehetetlen. — Miért ? — Mert az asszonyok veszedelmesebbek, s mert azok az urak valószínűleg a maguk férjei. — Nagyszerű ! — kaczagtak mind a négyen. — Látta maga azokat az urakat Caesarini ? — Láttam. — Miiyen az egyik ? — Sánta. — Az az én férjem! No várj csak Luczifer! — Különben itt van a nevök a jegyzőkönyvemben. Apolló elővette a jegyzőkönyvét és fölolvasott négy rémséges ortographiával el-> torzított franczia nevet, de azért mindegyik asszony ráismert a magáéra. — Tud maga hallgatni, Caesariui ? — Tudok, ha jól fizetnek. Mind a négy hölgy fanyarul nézett a korcsmárossá aljasodott istenre. — Jól megfizetünk, de ne árulj el a feleségednek sem. Különben ma nálad ebédelünk, hogy lássuk azt az asszonyt, a kihez te hü tudsz maradni. — Megnézhetik, mert szép asszony. — Mióta? — Két éve. —- Hová való ? — Nápolyi. És megint énekelni kezdett valami bűbájos nápolyi dalt, azután diadalmas mosolylyal emelte a kosarat vállára. (Vége köv.) — Szent István ünnepét a hagyományos kegyelettel ülte meg városunk, az első magyar apostoli király szülővárosa. Miut óvönte, ezúttal is rendkívül sokan zarándokoltak föl ős Buda várába, hogy részt vegyeuek a «Szent Jobb* ünnepi körmenetében. De azért a bazilikát is ugyancsak megtöltötte az itthon maradt ünneplő lakosság, a hol a megye és város hivatalos személyiségei ünnepi díszben jelentek meg. Az ünnepi szent miséhez Palásthy Pál püspök pontifikált nagyobb segédlettel. — A herczegprimás a szent István napi. ünnepséget az ország fŐvárosábau emelte fényével, ő pontifikált a budavári Zsigmond kápolnában, 5 vezette a nagy diszmenetet s ugyancsak budavári palotájában tartotta meg a szokásos ünnepi diszebédet, melyről előzetesen egy fővárosi kőnyomatos után azt a téves hirt kolportálták, hogy azt a herczegprimás helyett dr. Kohl Medárd titkár fogja rendezni. Az ünnepi lakomáu, moly délután 2-kor kezdődött s 5-kor végződött, a következők vettek részt: Szögyény-Marieh László ós Lukács Béla miniszterek, Szalavszky G-yula államtitkár, Szabó Miklós a kúria elnöke, Lobkovitz Rudolf, berezeg hadtestparancsnok, Forinyák altábornagy, honvédségi adlátus, Török Ferenca tábornok, Steiuitz ezredes, Szabó Kálmán a korouaőrség parancsnoka, báró Eötvös Lóránd egyetemi rektor, G-erlóczy Károly h. polgármester, Jekelfalussy Lajos min. tanácsos, Csernoch és Maszlaghy esztergomi kanonokok, gróf Széchenyi Miklós apát, Bogisich Mihály prépost, Kanovich és Vozinger apátplébáuosok, Gombár Tivadar, Vaszary G-yula pécsi városkapitáuy, Venzel szemináriumi aligazgató* dr. Prohászka, az esztergomi papnevelő intézet lelkiatyja és dr. Kohl Medárd titkár. A pecsenyénél Vaszary Kolos herezegprimás felemelkedett he* lyéről s rövid, de meleg hangú, hazafias felközöutőt mondott az első magyar király ünnepén a jelenleg uralkodó magyar királyra. A felköszöntőt a jelenvoltak mind állva hallgatták végig s a beszéd végén az előkelő társaság zajos éljenzésben tört ki. Kis vártatva Szögyény-Marieh László miniszter emelt poharat, a házigazda herczegprimást éltetve. Az ebéd végeztével a társaság eloszlott a termekben s a herczegprimás hosszabb cerclet tartott. — A primacziális javak bérbeadásának kérdése mind nagyobb és nagyobb hullámokat ver a fővárosi sajtóban. Nap, nap utáu egymást érik a hiteles, hitelesebb ós leghitelesebb tudósítások, melyek váltakozó szempontokból világítják meg az országos jelentőségű kérdést. Legutóbb a «Pesti Hirlap* adott ki egy illetékes értesítést, mely szerint a 30 e z e r hold bérbeadása visszavonhatl a n u 1 el v a n h a t á r o z v a. A főkáptalan «szanlccziójáról» nevezett lap ugy véli, hogy a főkáptalan csak az esetben «tanácsolhat, ha azt a berezeg kikéri, de a primási javak bérbeadásához semmi köze.* Mi ngy vagyuuk értesülve, hogy a főkáptalan, mint az érsek «törvéuyszerinti t a ii á c s a d ó j a* teljes erejét latba fogja vetni a bérleti kérdés ellenzése körül. Vezérczikkekben eddig a kérdéshez csupán a «Neues Pester Journal* szóllott pro, mig a bérletek elleti a «Magyar Újság* s az Egyetértés, mely legutóbbinak névtelenül megjenfc ezikkeit, mint látszik Boucz Ferencz miniszteri tanácsos irta. — Rudnyánszky Gyula, ki nejével Réthy Laura asszonynyal városunkban időzik, lapunk mai számát egy