Esztergom és Vidéke, 1892

1892-08-20 / 68.szám

BnÜM éslíílE T Városi és megyei érdekeink közlönye.* ^TTTTTTTT"^ T MEGJJOLENIK IIETENKINT KÉTSZEE : OJ •> HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG* HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól loo szóig 75 kr, 100• PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, ' tÓi 1 frt * * 95 *' ELŐFIZETÉSI A R : hová a lap szellemi részét ilietfl közlemények küldendők. , Jíel

>

e

J^_l Evére évre 6 frt — )«r. _ A _ _ _ . MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás amint IegjutányosabFél évre 3 frt - kr. KIADO-HIVATAL: ban közöltetnek. I Negyed évre - 1 frt 50 kr. SZÉCHENYI-TÉR 332, J: Egy Szám ára 7 kr. hová a lap hivatalos és magán hirdetései, a nyílttéribe szánt közle- NYILTTEB sora 20 kr. # • 1— — —____ £ menyek, előfizetési pénzek és reklamál ások i»tézend5k £<—• > % Szent István emléke. Esztergom, aug. 19. Esztergom őrök dicsősége, hogy ősi falai közt született az országalapitó Szent Jstván. Itt töltötte gondtalau gyermekkorát, Ht keresztelte meg Adalbert prágai püspök, itt koronázkodott első magyar királyivá, itt ajánlotta Magyar országot a boldogságos Szűz pártfogásába s itt huuyia le örökre szent szemeit. S/,ent István szülővárosának épen azért mindig meg kell jelölve lennie nemcsak a történetben, de a mai Magyarországban is. 0 alapitottaaz első tiz magyar püspökséget s tette valamennyi fölé az esztergomit. Az esztergomi érsekség tehát Szent István alkotása. Ennek sz. István szülővárosában kell maradnia az idők végeztéig, ha a nemzeti történet szellemén csorbát ejteni nem akarnak. Szt. István ez az ősi alkotása emeli ki szülővárosát az ország többi, szerencsésebb fejlődésü városa közüí. Szent István emlékét hirdeti az esztergomi főszékesegyház, melynek védőszentje, Adalbert prágai püspök, az első király megkeresztelje. Oltárképe a szentségoltár átellenében, szobra a Bakács-kápolna oltárfülkéjében, kápolnája élénk üvegfestményekkel a legrégibb magyar papnővel ő*intézetben, az esztergomi szemináriumban. Szt István első esztergomi bazilikájának kőmaradványai a várfalakban. A legenda szerint szülőhelye ott volt, a hol most a várromok között a Szt. István-kápolíiája található. Ez a legbecsesebb román slilü épitőművészeti emlék Esztergomban. A magyar nép ma is Szentkirály földeknek nevezi azokat a szántóföldeket, melyeken hajdan a város külső része terjedt el s a Ixol a szent király gyakran megjelent apostoli jóságát gyakorolni. • Mindenütt az ő* nagy emléke szól hozzánk. Legyünk méltók az ő emlékéhez. Szenteljük meg az ő ünnepét szivünkben és szülővárosunkban egyaránt. Nemcsak az ő szent koronája és dicső jobb keze van meg, de áldása is él, imája is pártfogol, ha hozzája folyamodmik. Kérjünk tőle a mai országos ünnepen áldást az Ő szülővárosára s annak minden lakójára. Lassan magyarosodunk. Esztergom, aug, 19. Az esztergommegyei svábok és tótok nagyon lassan magyarosodnak. Pedig annyira elszigetelten élnek a felsőmagyarországi titkos pánszláv maszlagtól •wic Bchulvereinek sugalmtiitól, annyira be vannak ékelve a magyar elemek közé, hogy a lassú magyarosodás méltán feltűnő. Törvényhatóságunk, tan felügy el ősegünk, papságunk és jegyzőink álalában mindent elkövetnek, hogy hazafias feladatuk színvonalán maradva, a tőt és német elemet megmagyarositsák. Templom és iskola tehet legtöbbet. De az állam és a társadalom is hatalmas tényező. Az állam szereti a fényes de jutányos eredményeket. A társadalom óhajtja, de nem támogatja a magyarosítást. Azért vesztegel megyénkben a magyarosodás ügye. Vannak kitűnő plébánosaink, a kik eddig a magyarosítás apostoli munkájáért nem részesültek méltó elismerésben. Az uj korszak hazafias szelleme serkentse ezeket még több tevékenységre. Mert jutalmuk már most nem fog elmaríidni. Sok derék tanítónk van, a kiket ezüstforintosokkal szokott tauév végén meglepni az ország. Ezeket se csüggeszsze ez a mérsékelt, borravaló. Fölvirrad még nekik is. Tartsa nyilván az ő órdemöket a tanfelügyelőség és a sajtó. Buzdítsa Őket a nyilvánosság s akkor nem fognak csüggedni nehéz muukájukbau. A legszorgalmasabban magyarul tanuló sváb ós tót gyermekek közt több nimbuszt kell szerezni a magyar szónak. A hatóságok tekintólyök teljes súlyával tüntessék ki a magyarosodás 'legcsekélyebb vívmányait is, hogy haladásra serkentsék az elmaradókat. Az államot áldozatokra kell kérni. A társadalom ajdon össsze jutalmakat s a falusi vizsgálatokat olyan ünnepekké kelleni emelni, a hol a nagy közönség is kifejezhetné örömét és háláját. Szóval nagyon sok módja van a magyarosítás felvirágoztatásának. Csak erősebb akarattal fogjunk hozzá. Harmadrendű vasutak. Budapest, aug. 19. Németország vasutügye már sokkal fejlettebb mint hazánké. Tudvalevő, hogy ott alig vau község, mely két-három mértföldnól távolabb esnek valamely vasúti állomástól. Be a németek ezzel sincsenek megelégedve, hanem most azon vaunak, hogy még az ilyen községeket is bevonják harmadrendű vasutak építése által a vasúti hálózatba. Érdekes, hogy erre vonatkozólag minő nézetek uralkodnak. A legalsóbbrendü vasúti rendszer kifejlődése attól függ, hogy nyívános eszközökből olyan kedvezmények adassanak az efféle vállalkozásnak, melyek lehetővé tegyék, hogy még olyan helyen is, a hol a vasút ki nem fizetheti magát, a magán-tőke e vasutak építése felé forduljon. Vagy pedig azt kell tenni, hogy ki kell az ilyen vas utakat építtetni a nagy városok, a megyék vagy tartományok által, még pedig ugy, hogy az üzemet is ők vigyék. E tekintetben első sorban a tartományoktól lehet megvárni azt, hogy segélyt adjanak, miután a muntak építésének segélyezése is a tartományok dolga s a községi ós járási utakat is a tartomány segíti elő. Igaz, hogy az 1875 jul. 8-iki törvény e végből dotatiót rendelt a tartományoknak állami eszközökből és ennek az az oka, hogy előbb a községi utakat is az állam építtette. S a tartományok most körülbelül akkora dotatiót kapnak, részint pótaddk, részint járadékok alakjában, mekkora összeget az említett állami feladat igénybevett. A harmadrendű vasutak építésének kórdósónéi máskép áll a dolog. Ez nem képezett állami feladatot s ezért annak DALOK. I. • 3yKi.IT ér a gazdagság aranyban, ti V Ha a lélek földüijz ragadt ? ?

Mit ér a hófehér kebol, Ha hideg sziv teng az alatt ? Mit ér a márvány-homlok is'j ha Nemesre, szépre képtelen ? Mit.ér a rózsa-ajk, ha rajta A. gúny vonaglik Bzüntelen ? Mit ér, hogy ugy csillog-ragyog Á te két szép, sötét szemed, Hogy ha az csak nevet, nevet — de i Kern ismeri a konyakét ? ? ' 1 ' ' ' II. ' Keserű vagyok, mint a méreg, Egy tőrdöfés minden szayam ; F'ldig szerelnélek tiporni, S/zivem oly (Srült lázba' van. S ha láí ím már, hogy sáppadt arezod, Hogy perezre megtérítelek: Ha fűtek ói megsiratlak, Átkozva, bánva tettemet. SZABÓ ENDRE, Oi.^ ^ 11 ^ 3IP @ §í (Novellette.) — Én azt hiszem hölgyeim, — szólt Konticezare és ingerkedő mosolylyal sodorgatta ösz bajuszát, hogy nincs leány a ki tizenhat éves koráig szerelmes ne lett volna. Három fiatal leány tagja volt a társaságnak, egyszerre ugrottak fel s gyors tempójú beszéddel bizonyították, hogy ez az állítás valótlan túlzott. Egy időben spekheltek mind a hárman és kedves csiesergésük a trieszti Hotel de la Ville tágas verandájáról szétáradt a holdvilágos, enyhe nyári éjszakán. A napsütött arczu öreg hajóskapitány nem szólt közbe, csak mikor elhallgattak, kezdette csendes flegmával; nem érzem magam elég erősnek, hogy védekezni tudjak annyi ékesszólás ellenében. Ezért a bizonyitgatás helyett engedjék meg egy régi történet elmondását. Általános «halljuk» — ezután mindenki lehető kényelembe helyezkedett, az urak czigarettára gyújtottak, a hölgyek pedig hamarjában közölték egymással elmaradhat: lan apró észrevételeiket a mik elhalgatva bizonyosan az oldalokat fúrták volna. Azután Cesare imigyen mesélt: «Hát bizony én sem kezdettem pályámat az Indiákra járó gyors gőzösökön, hanem ilyen kis játékszerre tettek meg kapitánynak, mint a milyen most iniul onnan a kikötőből. Hallgassák csak, most húzzák a horgonylánczokat. Triesztből Velenczéhtf Velenczéböl Triesztbe, ez volt a mindennapi programm. Szürke élet, de azért voltak napok a mikor nem unatkoztunk. Néha ugyanis igen szép társaság verődött össze hajóm födélzetén. A mostanihoz hasonló szép éjjelen tizenegy órakor elindítottam gőzösünket; fél óra múlva átadtam a vezetést másodkapitánynak és miss Sarah melíé telepedtem. Ez a miss Sarah akkor még nem volt tizenhat éves és tüzvérü lánya volt egy hideg ángliusnak, a ki Miramáréba szokott uyaralni. Istenem ha rá gondolok milyen gyönyörűen festett piros ruhájában a minek viszfénye érdekesen halvány arczára gyönge pirt vetett, még most valami névtelen nyugtalanság fog el. Varán nagyon gazdag volt s nagyon szép. Jutott is minden napjára egy tuczat udvarló, a kik iránt csak addig volt barátságos a mig gyöngédebb húrokat nem kezdtek pöngetni. Aztán rövid határozott szavakkal szélnek bocsájtotta valamennyit. A visszautasított imádott mögött pedig ezúttal nem rejlett egy meghallgatott imádó, j Mindenki mesélte ő maga a legtöbbet, hogy j képtelen valakibe beleszeretni. Sarah boszantó hidegsége talán engem | bántott legjobban, mert mondanom sem • kell", hogy a misset őrülten szerettem s az) nap elérkezettnek véltem az időt, a mikor} nyilatkozni fogok. Dőljön el sorsom jobbra \ vagy balra — gondolám — de a bizony-; talauságot többé ki nem tarthatom. Egymás közvetlen közelében ültünk a hajó köz- ] vétlen salonjában. Sarah tüzes szemei j majdnem megvilágítottak ruhájáról, szerel-1 mes illat áradt, 4 ha valaki figyelemmel; kisért bennünket azt kellett hinnie, hogy a szenvedélyes lány egy alkalmas egyedül való pillanatban agyon fojt csókjaival. Az ám . . . Mikor mindenféle kerülő' utakon eljutottam az önök előtt is bizonyára nagyon ismeretes banáli fordulathoz, hogy igen e vagy nem, ő szinte bosszúsan mondta ki többször és határozottan a nemet. Ezentúl nem is hederített rám és másik szomszédjával merült érdekes eszmecserébe — ha jól emlékszem ** a Mars csillag bokosairól. Istenemre én nagyon meggyűlöltem marsbeli lakosokat pedig még nem ' volt szerencsém egyikhez sem. A ki jutott mar hasonló körülmények:' közé az elképzelheti, hogy milyen vegyüléke a kellemetlen érzéseknek, fojtogatta torkomat. Sértett hiúság álmaim vágyának meg— semmul«se, óletuuság világgyűlölet és szerelem ... Oh ez a határtalán szerelem 1. Fogalmam sincs, mennyi időt tölthettem tompa kábultságban és nem tudtam a körülöttem történtekről, csak arra a nyomorult ficzkóra szorongattam a sötétben ök-* lömet, a kivel, Sarah, már-már a Venua. bolygó hsikai sajátságairól beszélt. Egyszerre fülsiketítő tompa dörgés rázkódtatta meg a levegőt, .utána ijedt futV kosá'st" hallunk 'a födéizotröi, összevissza' hangokat. sikoltást és káromkodást. Egy, matróz jön lélekszakadva' jelenteni, hogy a, gőzgép kazánja szétrobbant. Mire fölértem a hajó eleje már lángokban állott. Gyorsan vészlövéseket adattam és leeresztettem a mentő csóuakokat. Matt ózok éü utazók, férüak és nök futkostak eszüket vesztve idestova és jajvto-