Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-24 / 60.szám

•~ ~7~ ~T Városi és megyei erdekeink közlönye *~ ~~ ~^7TTTTTTTT^ ~ # MEGJELENIK ÜEIENKÍNT KÉTSZER : °* J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I 100 Hí Ö kr, íoo­„.T " lV1 "1; tói 200-ig 1 frt 50 kr, 900-tól 300-ig 2 frt 95 kr. : : . PFAI.Z-HAZ, FÖLDSZINT, 8 BÁlv^dn 30 kr ELŐFIZETÉSI AB: hová alap sz.-llemi réezf iM«»W kö/Jeménj-nk küld^adSk. , 3 6 J E»ész évre 6 fr» — <T . Á-'''IÍ'Ki—-r * ! MAGÁN HIRDETííSEK megállapodás szerint Iegjuiányosab­FeltíTre - .'! frt. — l-r. KIADO-HIVATAL: ban közölletnek. Negyed évre 1 frt 50 kr. jsgÉ< IfWNYI-TÉU R32, . ~, Egy SZáni ára 7 kr. hová a lap lihahíloa ós m«gáii hi ni«(ós«i, a nyih térbe szint; köz le- NYILfJER sora 20 kr. % .— — — $ menyek, eJüíi/.cté.-i pénzek és reklamálások intézerulök. £ • — # MEMORANDUM. Esztergom vármegye és szab. kir. városa valamint a szomszédos városok közönsége nevében az állandó dunai hid s az ezzel kapcsolatos téli kikötó' tárgyában Mailáfch György főispán a következő memorandumot nynjtotta át Wekerle miniszternek : Nagyméltóságú Miniszter Ur ! Kegyelmes Urunk ! Azon reánk nézve nagyfontosságú kijelentés, melyet Nagyméltóságodnak a dunai állandó hidak tárgyában az ál­lami költségvetés felett tartott vita folya­mán az ország színe előtt a parlamentben tenni méltóztatott nemcsak régi remé­nyeinket keltette uj életre, de ismer­vén Nagymóliósiigod alkotó erejét és a magyar városok felviragozására fordí­tott különös figyelmét, azon kellemes meggyőződést érlelte meg bennünk il­letve Esztergom vármegye közönségé­ben, hogy immár félszázad óta egy ál­landó dunai bid iránt táplált óhajtá­sunk, a megvalósulás stádiumába jutott. Midőn ezen, kihatásaiban ós eredmé­nyeiben nemcsitk^ Esztergom várme­gyét, de az orsz.áf e g. v llíl gy vidékét közelről érintő államférfiúi bölcs gon­doskodásért mint első rendben érdekel­tek legmélyebb köszönettel járulunk Excellentiád elé, méltóztassék megen­gedni, hogy a helyi viszonyokból me­rített ós a hogy közlekedési mű léte­sítésével kapcsolatos tanulmányainkat és óhajásaiukat mély tisztelettel tol­mácsoljuk. Már Nagyméltóságod kegyes volt kie­melni, hogy a komáromi állandó dunai hid után, főképen azon okból követke­zem! az esztergomi hid, mert ez mái­meglevő városokat — közgazdasági gócz­ponlokat — van hivatva egybekötni. Ennek alapján nem lehet hiú azon re­ményünk, hogy az állandó hid helyéül a Duna oly pontja fog kiválasztatni, amely valósággal a városokat fogná összekapcsolni s nem fog a forgalom oly módon el terel let ni, amely a már élet­és fejlődés képes városrészek rohamos hanyatlását, a közgazdasági élet gyors elhalását vonná maga után. Ezen feltételből indulván ki, hisszük, hogy az állandó hid még technikai ne­hézségek esetén is, a jelenlegi forgalmi élet keretén belől helyeztetik el hogy annak uj, hatalmas élet-erejét képezze, amely esetben nem képzelhető más el­helyezés miut közvetlenül a Dunagőz­hajózási társulat kikötője felett húzott vonal iránya, mely az úgynevezett szi­geten ós a belső kis Duna ágon kérész­iül, egyenest a város szivébe, annak fő!erére vezet. Bárhol épitessék is e tájon a czélba vett s immár fölöttébb szükséges összekötő hid, kétségtelen, hogy ugy annak feljáróikoz mint a hoz­závezető utakhoz nagy földmunkálatok és felső töltések fognak szükségelletni s ezek mikénti kivitelének tanulmányo­zása, mintegy önmagától vezet egy má­sik kiváló horderejű alkotás tervéhez, mely épen a bid építésével kapcsola­tosan könnyű szerrel kínálkozik a ki­vitelre. Ugyanis a hid építéshez, de külö­nösen a feljárók és az ut fölsőtőltó­sóhez szükséges óriási mennyiségű töltő anyag legolcsóbban ós legkönnyebben jt város és a sziget közöttelfutó kis Duna ág medréből volna kiemelhető. Ezen nagy mennyiségű töltő anyag­nak emberi erővel való előállítása figye­lembe véve, hogy a magántulajdont ké­pező területen az anyagárkokat meg kell venni, ki kell sajátítani, számításaink szerint költségbeli ós időben rendkívüli áldozatokat követel, inig ellenben a a kotrógépek gőzerejével való kiemelés, nemcsak jutányosabbnak Ígérkezik, de tekintve a nagy mennyiségeknek rövid idő alatt való kimozditását — bizo­nyosra vehető, —hogy időben ahidépitós haladásával, csakis a gépmunka leszen képes tartani, melynek kiemelt anya­gát az útvonal mentére fektetett ideig­lenes vasúti síneken önsulylyal lehet az eltérítés és feldolgozás pontjára ol­csón továbbítani. A töltő anyagnak ezen módon való előállitásáuál, egy oly országos jelen­tőségű közmű kiemelkedése jelentkezik, a mely csupán a hid-épitósi munkála­tok czóliráuyos beosztásával, úgyszól­ván ugyanazon költségekkel mintegy önként áll élő, a mely Nagyméltóságod magas figyelmére érdemes t. i. egy uj dunai kikötő. Az esztergomi kis Duna-ág már is­mételve tétetett tanulmányozás tárgyává s a dunagózhajozási társulat igazgató­sága Rauch ós Kudriáfszky vezetése alatt már a negyvenes években a Duna e pontját találták legalkalmasabbnak téli kikötőül s csupán a főváros min­dent, központosító irányzata s ezen tár­sulat forgalmi igazgatása vonták, ugy a hajógyára', mint a kikötőt Ó-Buda partjaira! Hasonlóképen belátható ta­nulmányozás tárgyává tétetett ezen Duna-ág — nem ugyan kikötő alakí­tási, de közegyészségügyi szempontok­ból 1882. évben a magyar kir. köz­munka és közlekedési minisztérium ál­tal, a mely 20554/1882. sz. alatt nevezett minisztériumban fekvő ira­tok szerint a kir. folyammórnöksóggel a terveket elkészítette, a műszaki ta­nácscsal letárgyal tattá, mely feltételek különösen a helyi viszonyok ós a kis Duna medrének fekvési viszonyaira vo­natkozólag ma is teljesen positiv hiva­talos adat okul szolgálhatnak ! Ezen Duna-ág 2800 méter hosszu­ságban egy összekötő sziget által fedve nyúlik el 60 méter szélességgel s mini egy a természet által is kikötőnek van alkotva azon rendkívüli előnynyel, hogy alsófele a beömlő és a benne fakadó 22 R. hőfokú meleg források vize miatt télen át sem fagyhat be. — Mesterséges uton, — jelesül az alsó kiömlésuél alkalmazandó egyszerű zsilipművel az egész ág könnyen tehető jógmentessé a mennyiben a melegfor­rások pontos számitások szerint óráu­kint 1440 s ekként naponkint 34.560 hektoliter hő vizet szolgáltatnak, mely vízmennyiség felszöritás esetében, még a természetes elszivárgás mellett is elégséges arra, hogy az egész Duna­ágban a jégkópződést megakadályozza s ekként a 150.000 Q méter kiterjedésű viz felületet, hasonlithatlanul előnyös téli kikötővé tegye. JTT VAGY SZIVEMBEN. -JLtt vagy szivemben, most is, érzem, r Emléked, mint árnyék kidért; ? A régi sebből újra vérzem: Mért nem tudlak feledni, mért ? Azt hittem már, hogy végre vége, Hogy uj tavasz derül reám ; A régi láng, ba már kiége, Más hévre gerjeszt más leány. Szere tkezésb/Bl jobbra-balra Bőven kivettem részemet, De minden röpke diadalra Elém tündöklött éj-szemed. Mindig, mindig jóságos arezod, Miként ha rám mosolyogna És látom, hogy e kába harezot Megnverni nem fogom soha. Itt vagy szivemben, most is, érzem Emléked, mint árnyék kisért ; S én eltűnődve egyre kérdem: Mért nem lehetsz enyém, miért ? LÁNYI ADOLÁR. (Vége.) — Tehát pusztán csak szerelemhiány nél­kül nem akarták. Nagyon helyes. Nos, tehát kimondom, bár a kisasszonyt soha nem lát­tam, hogy kölcsönös szerelem önökben nem támadhatott, mert a kérdéses két indivi­dium : . . . hogy hívják öt ?» — Widder Renée. — ... Widder Renée és Lecoeur Er­vin testileg nem illettek egymáshoz. — ön csinos ember. (Soha se hajlongjon, nem udvariaskodás­ból mondom. Ezt nem szoktam tenni.) Hirtelen magas termetű, a baja és bajusza egészen világosszőke, kissé szükmellü, vál­lai nőiesen lefelé baj lók. Egyáltalán sok a lányos megjelenésében ; a modora is fé­lénk és gyöngéd. Szóval fiatal barátom, ön nem eléggé férfias. (Ugy-e, ezeket a bókokat már nem köszöni meg?)Lássa ez nagy hiba, mert a nők rut férfiakat gyak­ran szeretnek, férfiatlan férfit azonban soha. A mint ön előttem áll s tudva, hogy Re­néet nem tudta meghódítani, le fogom irni pontról-pontra ideálját. Widder kisasszony magas, finom testalkatú hölgy. Nem so­vány, amolyan csibehusu. Szőke, Modora gyöngéd . . . — Éppen ilyen, mester, — mondám cso­dálkozással. — Azt hiszem, csinos is. Szóval nagyon hasonlít önhöz. S ez a második nagy hiba. Ha Renée csakugyan ilyen, ugy önbe, vagy hogy kézzelfoghatóbban fejezzem ki magam, az ön testébe sohasem fog bele­szeretni. Renée az ő élő ellentétét fogja ideálul választani. Egy tagbaszakadt, izmos, kissé tömzsi férfit, a ki lehet ügyetlen mozgású, de okvetetlenül erősnek kell lennie . . . Nem minden szatíra nélkül kérdeztem Schoppenhauertől : — Szóval olyan legyen, mint ön. — Szerénység ide vagy oda, én azt hi­szem, hogy én . . . csakugyan én . . . És itt elmosolyodott a zord bölcsész. Eurcsa egy mosolygás volt ez. Szinte csi­korgott bele a szája, hogy Petőfiből idézzek. — Mindazonáltal legyen nyugodt, nem fogóin^ Ön elől Renéet elhalászni — foly­tatá. En csak az oivos vagyok, ne feledje, a ki tanácsot ád, de a gyógyszert maga nem veszi be. Hiszi ön a lélek létezését ? — Hiszem. — Hiszi azt, hogy ez a testtől külön­böző valami s nem mint a természettudó­sok állítják, valami az idegrendszer ősz­hangzó működése ? — Hiszem. — "Különben az ön hite a tényeken mitsem változtat. Ez uram igy van. A lélek és test két különböző dolog ; csak esetleg van együtt az emberben. Az enyém az én testemben, az Öné az önében. Halálunk után mindkettőnk lelke felsza­badul. De felszabadulhat az még életünk­ben is . . . Karonfogott és sétálni vitt a kertbe. Ott az árnyas platánok alatt, titokzatos hangon minden szót erősen megnyomva, fülembe suttogá : — Sejti már a tervemet ? Én azt aka­rom, hogy Renée önt szerelmével boldo­gítsa e czélböl átengedem önnek az én testemet örök időkre. Esküszöm, hogy nem fo­gom visszakérni soha ... Értsen meg. Az em­berben az énta lélek teszi, ön azért Le­coeur Ervin marad, áz ő érzelmei és indu­lataival, jellemével, de az én testemmel. Én is lényegileg Schopenhauer Arthur mara­dok, bár az ön alakját fogom viselni. — Hogyan visszük ezt végbe ? Elcserél­jük a lelkünket, mint a mi elcse­rélhető. Evvel ugyanazon czélfc érthetjük el. Akarja a cserét ? szóljon. — Akarom. De miként lesz ez. kivihető ? Igen egyszerűen. Mikor ezt a szót ki­mondta, hogy akarom, a csere már féligmeddig végbement. Erős akarat annyi,, mint a tett. — Kivette zsebóráját, a minek fekete zsinórját kiakasztotta gomb lyukából. — Nézzen ide. Ez az óra szabadon inog­hat a zsinór végén. Tökéletesen függélyes helyzetbe hozom, ugy, hogy egész nyugod­tan áll. Most igy szólok magamban ; Aka­rom, hogy ez az óra ón felé mozogjon. És ha ez az én akaratom olyan erős, hogy idegszálaimnak minden energiája ez egy gondolatba, mint középpontba fut össze, akkor . . . nos akkor . . . mit lát ? — Az óra csakugyan ingaszerüen felém mozog. — Lássa, ad oculos demonstráltam az akarat erejét. Igy létesülhet a lélekcsere is. Ha Lecoeur Ervin napokig képes kizá­rólag az egy gondolattal foglalkozni, hogy az ő lelke Sehoppenhauer Arthuréba megy át, akkor . . . Kedves anyám ! Mikor meglátogatsz, jó fl^Esitípístiíík'tároziia.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents