Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-07 / 55.szám

weszifoti igéket effektuálni, oig^y intézkedett, hogy a gyermekek: nevelését illetőleg kötött szerződések meg tartandók, ahol „pedig ilyenek nem léteznek, mindkét nembeli gyermekek az atya vallásai kövessék. Ez intézkedés sem -szüntette meg a vallási harczot~, ott, hol a cnius regio eius religio elv állott fenn, az illető tartományok urai liorlátlaiml intézkedtek ; oly tartományokban azonban, liol mind a katholikus, mind a protestáns jogosan, szabadon "gyakorolhatta vallását (beidé Coníessioueu waren berechtigt,) a szülők szabadságára bízatott a házasságot oly fórum előtt kötni, gyermekeiket azon vallás lelkésze által kereszteltetni *B oly vallásban neveltetni, melyben akarják:; ezen, a természeti jogon alapuló gyakorlatot hosszú sikertelen próbálgatás után Poroszország is elfogadta, hol pedig a /protestanizmus az uralkodó vallás. Bár a röviden említett események mellettem szólnak, mégis azokra nagy súlyt nem fektetek, tudván azt, hogy .ti .protestantizmus a szabad vizsgálódás rendszerén alapulván, egyik ország protestánsainak intézkedése a másikra nem lehot . irányadó, hanem igenis nagy súlyt fektetek a magyarországi protes. tansok álláspontjára, melyet a következőkben ismertetek. Történelmi tény az, hogy a protestánsok azon időben, midőn a legfelsőbb királyi rendeletek értelmében a vegyes házasságok a kath. lelkészek előtt voltak kötendők és az azokból származott gyermekek kizárólag a kath. vallásban voltak nevelendő!?, sőt a protestáns vallásfelekezet éknek részben már kedvező II. József állal 1781. évi október 25. kiadott türelmi pátens, illetve az 1790/91-ik'evi XXVII. czikk fennállása idejében egészen 1825/27. évi országgyűléséig ós ismét 1865-ik évben a természeti jog álláspontjára helyezkedtek. I. Józset alatt ugyanis az 1708-diki 'Országgyűlésen a protestánsok köveleltek «irrestrictam libertatém proles ex diversae religionis matrimoniis pro párén tum arbitrio baptisare facieudi et edueandi exclnsa catholicoruui Plebanorum in his eausis in persouas evangelieas sibi vindicata potestate», magyarul ; követeltek korlátlan szabadságot, hogy a különböző vallású házasságból származott gyermekeket a szülők szabad tetszésök szerint kereszteltethessék meg ós neveltethessék, kizárván a katholikus plébánosoknak ez ügyben a protestánsok iránt igényelt hatalmát. Az 1715-diki országgyüléseu pedig sérelmüket igy formulázták : «hoc de jure naturali est, ut in casu matriínonii dispai'is cnílus ab arbitirio contrahentiuin tani id cuius religionis miuistri opera in eopulationa uti, qnam id in quanum religioue proles suas educaii velint, dependeat» .; magyarul : természeti jog az, hogy a vegyes vallású házasságoknál a házasulandók maguk határozhatják meg azt is, melyik vallású lelkész adja őket össze, azt is, melyik vallásban neveltessék gyermekeiket. » Végre az 1790-ik országgyűlésen a protestáns rendek projectuma ez vala ; «ut proles ex conjugió disparis religionis natae usque annum discrefcionis educentur in illa dequainter pardies eonveuit relígione» ; magyarul : «a vegyes házasságból született gyermekek egész addig, mig eszükkel élni kezdenek, abban a vallásban neveltessenek, amely iránt szüleik megegyeznek. Igaz, hogy ezen álláspontról a protestánsok az 1825., 1836., 1840. és 1844-iki országgyűléseken letértek és a saját álláspontjukat, saját előbbi követeléseiket elfoglaló királyi propozicziókkal szemben azt kívánták, hogy a vegyes házasságból született gyermekek az atya vallásában neveltessenek. A protestánsok ezen megváltozott álláspontját a rendek 1840-ben elfo-i gadíák, a korona azonban július 5-éu kelt leiratában a protestánsok eredeti — a természetjogi — álláspontjára helyezkedett, kimondván : «ut sponsis (diversarum religiouem) ius oceasíeue coiitrabendorum per eosdem mátrimoniorum super eo in quanam e lege receptís ehrístianae fidei eonfessionibus proles suas edueatas habere velint liberas eonventiones pagendi perfecta cum reciprocitate omni modo salvum praestetur,» magyarul' «a vegyes vallású jegyeseknek házasságuk kötésekor mindenképen megadassék a kölesöuösen szabad megegyezés joga az iránt, a bevett keresztény vallások közül melyikben akarják gyermekeiket nevelni» és már a koronás király 1844. márczius 25-iki leiratában ismétel Ion azon óhaját fejezte ki «ul vitate omni imperativae legis dispositione de religationaria prolium e mixtis maírimoniis irascituraruin educatione, per privatis mutuo liberó cousensu ineuudas seriptas vei orales eonventiones statuere, ad ipsos hujusmedi matrimonia contrahentes pertíneat, magyarul : minden kényszerítő törvényes intézkedés elkerülésével a vegyes házasságra lépőkhöz tartozik születendő gyermekeik neveléséről akár szóbeli, akár írásbeli kölcsönösen szabad egyezség utján határozni. Báró Eötvös József ékesszólásának egész erejével kelt a korona ezen álláspontjának védelmére, kijelentvén, hogy a korona javaslata szabadelvűbb, igazságosabb is és jobban megfelel a vallási jogegyenlőség ós viszonosság elvének, mint a rendek törvényjavaslata, kijelenté továbbá «hogy a lelkiismeretnek mindennemű erőszakölása megtermi káros gyümölcsét, hogy alkotmányos országban főkép oly törvényhozás, mely mindig a vallás szabadságáért küzdött, nem járhat az abszolút kormányok nyomdokain és a gyermekek vallási nevelésének tekintetében kényszerítő törvényt nem hozhat, miután egyesek, egyes vallásfelekezetek szabadságának megsértésével jár, a melynek pedig mint a napnak minden honpolgár fölött egyformán kell ragyognia. » Daczára Eötvös ez ékesszólásának a protestánsok megmaradtak akkor elfoglalt álláspontjuk mellett ós sem a rendek javaslata, sem a királyi propoziczio törvényerőre nem emelkedett; de csakhamar bekövetkezett az 1848. XX. t. cz., a melynek értelmében, a mint már fentebb említem, a protestánsok 1865-ben visszatértek előbbi azon álláspontjukra, hogy a szülőknek jogukban álljon gyermekeik nevelése felett szabidon határozni. Ezzel kapcsolatban szabadjon még felemlítenem a protestánsok eredeti felfogását a vegyes házasságokról álIalánosság bau. E tekintetben sem reflektálok más államokra, hanem szorítkozom hazánkra. A Pouezi György által 1577-ben összeállított «canones majores», valamint a komjáthi protestáns zsinat statútumai a legnagyobb erkölcsi büntetés alatt tiltották a vegyes házasságokat. Az emiitett protestáns kánonok 26. artikulusa igy hangzik : Quieuuque contra ecclesiae (protestáns vallás) artikulos dispares illegitime copulant, depositione et exeommunicatione puniantur ; magyarul: akik a (protestáns) egyház törvényei el le; nére különböző hitüoket összeadnak, letevéssel és kiközösítéssel büntetendők.» E tiltó törvényt a protestáns komjáthi zsinat szélesebb alapra fektette s a lelkészekről a szülőkre is kiterjesztette, 40-ik kánonjában igy szólván : «Ne pnellae fideles (protestantes) infidelibus (catholicis) conjuugantur . . . si vero contra interdiefum hoc fecerínt Parentes scientes et volentes censurae canonicae obnoxiae sunto.» Magyarul : diivŐ protestáns leányok ne adassanak össze hitetlenekkel (katholikusokkal), ha pedig a szülők tudva és akarva ezen tilalom ellen cselekednének, egyIrázi büntetésekkel sújtassanak.* E kánon indokolja is miért: «ne öcilicet alterutra persona in religioue corrumpereUtr» magyarul : <nehogy egyik vagy másik hitében niegronLssséJg.* E mellett ismeretes az, hogy a pro testáusok az emiitett szigorú kánonok daczára előforduló vegyes házassági esetekben vallási érdekeik biztosításáról reverzálisok segítségével gondoskodtak. Igy a 17. század elején Topián Thurzó György protestáns vallású nádor előtt az evangélikus vallású 'Zerdahelyi Dersffy Katalint nőül vevő kath. Vesselóny István állította ki tudtommal hazánkban az első reverzállst, melynek eredetije a primási levéltárban található. Tal-án kissé hosszasabban is időztem e tételnél : de szükségesnek tartottam aunalcseinkből merített bizonyítékokkal beigazolni azt, hogy a protestánsok a vegyes házaságbó! származó gyermekek vallási nevelése tekintetében azon elvhez : «sexus sexum sequitui» nem ragaszkodtak továbbá, hogy az 1868-ik LIII. t.-czikk 12. §-ának módosítása hitelveikkel nem ellenzik, sőt, hogy fent kifejlett óhajaik és idézet kánonjaik éri el méhen a törvény megváltoztatását ép ugy kell kivánniok, mint a ka tho likasoknak. A katholikus egyház ugyanis, mint a protestáns vallás a vegyes házasságokat nem helyeselte, nem helyesli, sőt tiltotta és tiltja ugyanazon indokból, mint a fenoemlitett protestáns komjálhy zsinat kifejezte s azt tekintetbe ha vesszük még hogy a kath. egyház a házasságot nem egyszerű polgári szerződésnek hanem szentségnek tekinti: hiszem könnyen megfejthető, hogy a kath. egyház ép ugy, miül a protestáns vallás, csak nagyobb baj nieggállása végett és bizonyos foltételek alatt engedélyezi a vegyes házasságot; e feltételek egyike, a melytói a kath. egyház hil el veinél fogva dispenzácziót nem is adhat az : hogy a vegyos házasságból született gyermekek kaih. vallásban neveltessenek, ennek teljesítéséi pedig a többször idézett szakasz jelenlegi magyarázása és alkalmazása akadályozza. Áttérek tóteleim utolsó pontjára, az osztó igazságra. Nem kutatom azt, következetes-e az a törvény, mely fel jogosulja amaz egyéneket, a kik «Ielenczeket vagy oly gyermekekot, a kiknek szülője nem tudat ik,» felfogadnak, e felfogadott gyermekeknek vallását meghatározni ós őket abbau neveltei ni, de saját gyermekük vallását ós nevelését nem engedi meghatározni : azt sem kutaiom, következetes-e oly törvény, mely szerint, ha a szülők valamelyike más vallásra áttér, mint melyet előbb elkövetett, a 7. évét be nem töltött gyermekek nemük szerint követik az átlértet ; de a kath.. apa halála esetén a protestáns özvegy anya figyermekei habár- 7 éven aluliak, mégis kalholikusok maradnak és megfordilva ; azt sem hozom fel, hogy Magyarország igazságügyi miniszlere 1883. évben, tehát a szóban levő 68. törvény fen állása alatt, mint feltételeznem kell, a magas kormány beleegyezésével a képviselőházban szórolszóra igy nyilatkozott: «az én meggyőződésem az — igy szóllolt a miniszter ur — hogy a gyermekek nevelése felett határozni a szülőknek jogköréhez tartozik, még pedig a nevelésnek minden ága felett, akár vonatkozzék az a fizikai, akár a szellemi, akár a pragmatikai nevelésre. Hogy a nevelés jogköréhez tartozik a valláserkölcsi nevelés is, ezt, azt hiszem senki kétségbe nem vonhatja. A szülőkuek ez a joga gyökerezik a szülők és a gyermekek közti viszonyban ; ezt a viszonyt nem teremti az állam törvény által, hanem ez magában a természetben gyökerezik. Végül arra sem reflektálok, hogy ugyancsak az 1868. törvény fennállása alatt a keresztények és izraeliták között kötendő házasságra vonatkozó, a képviselőház nagy többsége által el fogadott törvényjavaslatnak 38. §-a szóról-szóra igy hangzik : «a gyermekek vallása iránt a szülők egyetértése határoz . ennek hiányában a fiuk az atya, a leányok pedig az anya vallását követik,* özekre, mondom, nem reflektálok, de azt már mint a törvényhozás egyik ígónyleleu tagja kérdezhetem : osztó igazság-e az, hogy az 1868. törvény csakis a törvényesen bevett keresztény, hangsúlyozom, hogy csakis törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek tagjait kötelezi arra, hogy a közöttük kötött vegyes házasságból származó gyermekek közül a fiuk atyjuknak, a leányok pedig anyjuknak vallását követik, holott a bo nem vett vallású honpolgárok, nevezetesen az izraeliták, nazarénusok, baptisták, sőt még az úgynevezett konfessziouslosok is nevelhetik gyermekeiket azon vallásban, melyben akarják ? Vagy tán azért vette volna be az állam a keresztény vallásfelekezeteket, hogy lelkiismereti szabadságukat megszorítsa ? összefér e a liberalizmussal ? Melynek a b c-je a cuique snum és a iiil liberale quod non una est justum ! Vagy táu a czivilizált világban csak is mi volnánk liberálisok, a többi mivolt népek mind illiberálisok, mert sehol a világon ily törvény manapság nem létezik. Méltóságos főrendek ! A felhozottakban igyekeztem kimutatni azt, hogy az 1868-ík törvóuy 12. szakaszának jelen magyarázása ós alkalmazása nem egyeztethető össze sem a vallási jogegyenlőséggel és viszonossággal, sem a 'protestánsok óhajával ós kánonjaival, sem a kath. fgyíláé hífelveivel, sem az osztó ígazfáglfif. és az igazi liberalizmussal. Ha indokaim alaposak, akkor az 1868-iki törvény okvetlenül megváltoztatandó, vagy — ós ez javaslatom —• oly értelemben magyarázandó ós alkalmazandó, hogy az 1868. törv. 12. §-a nem imperativ, nem kogens, hanem csak deelarativ, mint akár hány más törvény : vagyis : a szülők nem kényszeríthetők, gyermekeiket a jelzett szakaszban kimondott elv szerint nevelni. A törvény ily magyarázata, illetőleg alkalmazása legkevésbbó sem csorbítja az állam tekintélyét, sőt az által a vallás szabad gyakorlata, a szülők joga, a vallás ós po gári béke biztosíttatván a törvényhozás ós a kormány iránti tiszteletet szilárdítja es emeli. Méltóságos főrendek ! Ez ügy nem csupán vallási, bánom a polgári békének, egyetértésnek kérdése, melyet pártkérdéssé tenni nem lehet. Kell, hogy ezon nagyfontosságú, jobban elmérgesedne! ő kérdés megoldásánál az egész törvényhozás és a kormány épp ugy érezze, miut. ón átérzem a felelőség nagy sulyái, állásomnál fogva reám nehezedik. Ez ügyben azonban, Isten, egyházam és hazám előtt azon ön!adattal állok, hogy részemről az illetékes és legilletékesebb helyen kötelességérzetemből kifolyó igaz hüssóggel, nyílt ősszinteséggel, békés szeretettel igyekeztem e szövevényes kérdést megoldani ép azért a további kedvezőtlen fejleményekért eseményekórt, minden felelősség súlyától meutve érzem magamat. Dixi et salvavi auimam meam. A költégvetóst elfogadom.