Esztergom és Vidéke, 1892

1892-05-22 / 42.szám

ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 42. SZÁM. VASÁRNAP, 18

92. MÁJUS 22._ ESZTERGOM és TIME Mi?G.iKriKNik*HIÍTENKINT KÉTSZER: * Városi és megyei ér

dek

eink közlönye.' HIRDETÉSEK: ~~* VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSÜK I szótói 100 szóig 75 kr, 100_ PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, tói íJOO-ig 1 frt 50 kr, 200-tól 300-ig % frt 95 kr. FJjÖD'IZKTÉSI ÁR: ^ová a ^

a

P sze

"

em

' részét illulö közlemények küldeixlífk. Bélyegdij 30 kr. Egész évre • 6 frt — kr K I A D Ó - H I V A T A L : MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabEel évre 3 frt — kr , * bau közöltetnek. Negyed évre I frt 50 kr SZECHENY1-TER 382. ^ Ffly szám ára 7 kr. l

|0Va a I

&

P hivatalos ée niagáiihirdntései, a • nyilto'rlie szánt k<ízle- NY1LTTEH sora áO kr. O 0 menyek, előfizetési punzek ós reklamálások intézemtfík. & ___— ~—f> Halnak, halnak, egyre halnak, Szine, java a magyarnak. Itt is egy név. ott is egy név, fMennyit elvisz minden egy ! Arany. K 1 a p k a György. Két nagy oszlop dőli. ki a magyar szabadságharcából. Az egyik a nagy Klapka György, a másik a nagy Teleki Sándor. Klapka György honvédtábornok korosabb volt egy évvel, nagyobb rangot viselt. Meg kelleti, tehát előznie nagy kortársát a halálbsn is. A hős honvédtábornok, Komárom vára halhatatlan parancsnoka s a szabadságharcz utolsó vitéz vezére már évek óta szerényen megvonulva lappangott közőtliink. Csak akkor rázott föl ismét hétköznapi részvótlenségünkbŐl, mikor meghalt. A nemzet szive megdobbant, érzése felocsúdott, fájdalma kitört, csodálata megszólalt. A nagy Napóleon párisi di;i dal kapuján csak nevek vannak. A többit szent kötelessége tudni.i, az olvasónak. Klapka sírkövére sem kell életrajz. Lapidaris rövidséggel véssük be oda fényes diadalai emlékéül a következő Jnevekei : Toknj, T;tJCXÍI 1, Kápolna, Verpelét, Tápió-Bicske, Isaszegh, Nagy-Sarló. Ennyi diádul n*íji már a történet múzsája veszi át a szót s teszi le a koszorút a nagy bős sírjára. Teleki Sándor. Teleki Sándor a szabadságharcz vitéz ezredese; Erdély felügyelője és biztosa, Klapka után ment át az örökkévalóságba. Az ő élete valóságos történ eü regény, Begényhős és csatákhŐse volt egyszerre s vidám mosoiylyal és derűs philosophiával küzdötte végig kalandos életét. Már a szabadságharcz kitörése előtt Olaszországban ós Spanyolországban viaskodott. A forradalom alatt csakhamar honvédezredessé lett. Világos után Aradra került. Aradról való megszabadulása után halálra Ítélték. Hontalansága állomásai 1867-ig: Belgrád, Konstantinápoly, Paris, London, Jersey, Guernescy, Krim, Törökország, Swajcz, Itália. Legnagyobb barátai voltak: Liszt, Liehnovszky herczeg, Petőfi, Kossuth, Bem, Hugó, Garibaldi. A hetvenegy esztendős aggastyán nem vendéglőben halt meg, mint Klapka elhagyatottan, hanem szerető családja karjai közt. Talán azért is halt meg nehezebben. Emlékét kiküzdötte kardjával s megírta tollával. K I a p k a emléke. Felhívás a, magyar hölgyekhez! Klapka György koszorújára cz. a. Jókai Mór a következő felhívást adta ki : Ki érdemelné meg jobban a magyar hölgyektől a koszorút, mint Klapka György? Milyen legyen e koszorú? Olyan, a mely nem hervad e), nem hulla'ja el levelét, addig él, a mig hős neve fog élni. Olyan koszorú, mely még a nemes érczből készültnél is maradandóbb legyen. Felhívjuk hazánk hü honleányait, hogy veszendő zöld ágak helyett fonjanak olyan koszorút a hősök hősének emléke körül, melyet el nem enyésztet az idő. Gyűjtsünk össze egy alapítványt: « Klapka koszorújának» czime alatt, olyan gyorsan, a mint a hazafi fájdalom\ szétterjed minden szivekben, mely alapitványuak czólja legyeu magyar ifjakkiképeztetése a Ludovika akadémiában arra a pályára, melyen ez elhunyt hős nevét halhatatlanná tette. Fény nyel, ne gyászszal kísérjük hősünket sirjába. Igy örökítsük meg a nevét. A ki felhívásunkat megérti, átérzi, cselekedjék velünk együtt szive szerint. Maradandó, nem elmúló koszorút a hősök hősének ! A honleányoknak a honleányokhoz intézett szavát legyeu szabad férfiaknak FÁJDALMAS ARA. Miként egy elhullt, hideg kődarab, Ugy

r fekszel itt, szerelmes gyermekem, Testedben egy csepp élet sem maradt, Bést furt a tompa ólom kehleden, Amelyen lelked tán pokolra száilt. ó, lányom ! mért kerested a halált ! Anyád szivét megőrli gyötrelem, Nagy vesztesége nem pótolható . . . Élő halál lesz többi életem, Mert gondolatnak is irtóztató, Hogy halva vagy s lelked pokolra szállt.. . ó, leányom ! mért kerested a halált! Nem, nem. Anyád ilyet nem érdemelt, Ki minden fényt, gyönyört rád halmozott, Ki téged olyan szépen felnevelt És kedvedért bármit feláldozott; Most holt vagy s lelked tán pokolra szállt... ó, lányom í mért kerested a halált. ..! Mindent, mindent megtettem kedredér', De mennyit, mennyit tettem volna még, Éa tudtam volna azt, hogy ilyenér, Ha tudtam volna ó, hatalmas ég ! Hogy ifjú szived ólom fúrja át, Mert nem kaptál ez egyszer uj ruhát . .. 8<8M ISlMWAia (Karrikatura.) — Audiat ! Audiat ! — Itt vagyok kérem. — Hát, miért nem szól, hiszen tudja, hogy én nem látok semmit, még a világosságot sem. Úgy van ! Persze, persze ! Tudja-e Audiat, hogy én azért vakultam meg, mert két egész éven át éjjel és nappal dolgoztam. Nem pedig ifjúkori bűnök következménye, mint ellenségeim állítják. És mit dolgoztam ? Magyarország összes naptárait én állitottam össze. Ugy van. TJgy-e ez nagy dolog Audiat ? — Elhiszem, nagyságos ur. — De hányszor mondtam, Audiát, hogy én nem vagyok nagyságos ur, én csak tekintetes Karó-Rágkó Sándor köz és váltó ügyvéd vagyok. Ne gondolja ám azért, hogy én nem lehettem volüa nagyságos ur ! de nem ám. Igen, lehettem volna de nem akartam. Nézze csak ! ott vannak régi osztálytáisaim, azok mind nagyságos urak, egyik meg hozzá miniszter. Hát azt hiszi Audiát, hogy nekem nincsen annyi érdemem, mint azoknak ? Persze, maga csak három napja van nálam, nem tudhatja, nem érti még. Húzza csak elő azt a ládát az asztal alól ! Előhúzta ? No ! Ugy van. Hát vegye csak ki, ami legfelül van ! No, mi az ? — Egy árkus tiszta papiros. — Eh ! nem az ! mi van alatta ? — Egy viselt mellény. — Az sem az. Hát az alatt mi van ? — Egy könyv. — No olvassa csak, olvassa ! — A hírlapirodalom befolyása a fegyenczek szellemi életére. — No, no ? tovább, olvassa tovább Audiat . . ! Irta . . ? — Irta: Karó Eághó Sándor köz és váltó ügyvéd. Budapesten. 1859. — Nos, Audiat ! mit szól hozzá ? Látja azt a könyvet, látja ? Ugy-e vastag ? Százötvenhat oldal. Ugy van ! De ez semmi még Audiat. Ott kell még többnek is lenni. Ernőd vezér sarkantyúja, Pest bfinbarlangjai, Attila boros kancsói; ugy-é ott van mind ? Ezek is ott lesznek : Magyarország kis községeinek büntető eljárása, Jegyzék naptár, 1860. évre, Házi titoknok, (szerelmi levelező). Nos ? Mit szól hozzá Audiat ? ! Ugy-e ? Hanem hé ! Nézze meg Audiat ki kopogat az ajtón ? Mindig zavarognak. — A nagyságos asszony, kérem. — Te vagy az Terka ? Mit zavarogsz mindig, mikor munkában vagyunk. Mi kell ! ? — Pénz. Nyolcz krajozár. — Szent isten, mire megint az a pénz ? hát nem adtam reggel huszonöt krajczárt ? Nos ! Ti el költenétek a Krisztus köntösét is ; aztán mire az a pénz ? — Petkóék vannak itt. Ozsonnára, vagyis kiflire kell. — Már ismét Petkóék ! Borzasztó. Ne a pénz, aztán tisztulj. Ma nem adok többet. Érted. No, híjába beszélsz egy fél krajczárral sem adok többet, Tisztulj a dolgozó szobából. Audiat ! vegye elő a uaplót! Megtalálta ? Nos ! Mi van legutoljára be irva ? — Koldusnak egy krajczár. — Irja mellé zárjelben : gazdag volt. • Irja tovább : Ozsonna Petkóéknak nyolcz krajczár. Nézze csak meg a naplót, ezek • már kétszer voltak itt. Ugy-e be van irva. Ugy van ! Persze rendesnek kell lenni. , Tőlem tauulhat Audiat rendet, tőlem tanulhat, Audiat mindent, mert jegyezze meg, az irodámból már nagy emberek kerültek ki. Érti ! Nos hát, irja Audiat. Pelkóéknak ozsonna harmadszor ; felkiáltó jelet utána ; nyolcz krajczár. Megírta ? Tegye rá szépen az itatot, aztán csukja be és rakja a fiókba ! Megvan ? ? Nos, tehát. Persze ! Ugy-e irodalmi műveimről beszéltünk ? Igen hol is hagytuk el ? No, persze ! a legjavát még nem mondtam el, pedig az az igazi. Nyúljon csak jobbra Audiat! talál ott egy nagy, csomó kék könyvet, Megtalálta ? Nos hát ! olvassa ! — Hely névmagyarázó. — Nos, tovább, irta . . . ? — Irta : Karó Rághó Sándor. II. füzet ; Budapest 1890. — Nos, Audiat ! Tudja-e mi ez ? Hát először is, hol van áz a könyv ? Ez az . Nos hát fogja Audiát! ezt magának adom. tegye el emlékül, becsülje meg. Tudja meg Audiat, hogy ezt csak érdemes emberek kapják meg. Érti ? Elküldtem Szász Károlynak. Gyulai Pálnak és sok más igen jeles tudósnak. Érti ? Audiat, ezt a munkát már boldogult apám, idősb Karó Rághó Sándor kezdte meg, akinek ez volt a jelmondata : őskori helységek neveit lásd, honnan erednek, Nagy lehet az majdan, még a mi most türudék. Ez aztán vers ! Nos ? Csinálnak ilyet a mai poéták ? Dehogy csináluak! , Kik a un