Esztergom és Vidéke, 1892

1892-05-19 / 41.szám

(17. Kis molnárité.) S tnjá no vita Jenő operetteje eredeti ösvé­nyeid n jaró zenéjében mindenesetre job­tinn u-tszett a keddi közepes közönségnek, mint Ü léha librettó. Juhászáé a fejedelemben fogyaté­ius megjelenésű alak volt ugyan, de ér­zelmes énekével többször tetszett. Pogány Janta Gzelesztában vas­kos vénásokkal jellemzett. Néhány dalát azon baji megújrázták. H « « I f y Oláh Péterben csinosan éne­keit, 8 z i k 1 & y pedig a főpohárnok mes­terben nem tudott hová lenni a túlzá­soktól. P o u r in a H e « r i e 11 e festői meg­jelenését mindjárt szinre léptekor megtap­solták. Opecaí allűrökkel énekelt csinosan, mint rendesen, csak kissé bágyadtabban, mint rendesen. A ndorf f y a moJnárb&n sok humort 4ntött a garatra. Ha lesz -u kaezagók j utaló raját éka, a leg­furcsább bohózat, valóságos Színházi 4 é p ; 4 e 1 e *n s -é g. < Jfoli«ip -a katomizenekar elutazása miatt ímír tét 8 órakor kezdődik Traviata iepera. Szombaton a Nagyon s z é p a s z­s / o ii y fog hódi tani. II i ItiJli. — A herczegprimás betegsége. ¥asznry Köles herczegprimásuak, noha *\gészsego foJytonosan javul még min­őiig tartózkodnia kell n beazédtoL Környezetének is csak Írásban adhat rendeleteket.. A nyarat valószínűleg iOinssben tölti a ht>rezegpnmás, még ,pedig orvosának határozott tanácsára, •mert ő maga Balaton-Füreden szeretne nyaralni. Egészségére mmi annál jobban kell vigyáznia, mert a kultusz-tárcza tárgyalásakor mindenesetre beszédet monda főrendiházban az elkerosztelésről. — Herczegprimásunk meggyó­gyult. Örömmel értesülünk úrról, hogy herezegprimásunk már teljesen vissza­nyerte egészséget s titkárával már sé­lakgcsizást, végez. — Beszélgetés a hgprimássat A N. \V. Tagoiait-ban intemewot ol­vasunk, mely szerint Vaszary Kolos " iu reAegpnmás a többi közt eként nyi­Jatko/.ot. volna : «C-»ak akkor fog örülni 4>rima-si uiéLóságának, ha sikerűi neki meggyőzni a klérust, arról, hogy a jó *gyet< rtes az állam ós egyház közt az egyház érdekében áll. Ez a meggyőző­dés, — tette hozzá a ptiuiás — most már általános, mindazáltal vannak tagjai a klérusnak, kik Kóma jóakaratának túl­buzgó keresésében nem tesznek megj mindent, viire a magyar állam erdőké­ben kötelezne volnának.* — Ő felsége kézirata. A hivata los lap tegnapi száma 6 Felségének Fehér Ipoly pannon halmi főapáthoz in tézett kővetkező legmagasabb kéziratát közli ; « Vallás és közoktatásügyi ma­gyar miniszterem előterjesztésére Fehér Ipoly, a szent Márton püspök és hit­vallóról czimzett panonhalmi szent Be uedek-reud főapáijává kinevezett sze­gedi tankerületi főigazgatót, ezen utóbbi állásától felmentvén, megengedem, hogy ueki ez alkalommal — a tanügy terén és különösen főigazgatói minőségében sok éven át kifejtett buzgó és sikeres tevékenységéért — elismerésem nyilvá­nitassék. Kelt Sebőnbrunnbau, 1892. évi április hó 27-t.'u. Ferencz József, s. k. Gróf Csáky Albin, s. k.» — A kongrua rendezése. A püs pöki konfereuezía, a moly máj. 10-ón Buda várában, a primási palotában tar­tatott meg, s a melynek jegyzője Fir­czák Gryula munkácsi püspök volt, ke­beléből a kongrua-ügy rendezésére bizottságot küldött ki. E á/.oi.tság Császka kalocsai érsek elnöklete alatt behatóan tanácskozott a kongnia-ügy megoldása ról. Tagjai a bizottságnak Bende Imre besztorezobányai, Szabó János számos­ujvávi, Mihály Viktor lugosi és Firczák Gyula munkácsi püspökök. A tanács­kozást e bizottság hétfőn délután ugyan­csak az érseki palo ában folytatta. Jegy­zői teendőkkel az értekezlet Mihályi lugosi püspököt bízta meg. — Értekezlet az elkeresztelési Ügyben. A N. Fr. Presse énesülesc szerint Esterházy Miklós Móri ez gróf és Zichy Nándor gróf meghívására, '»•• hó 13-áu este a főrendiháznak számos egyházi és világi tagja konferencziáni j ö 11 ö ssze az,e I ü 1 n e v eze u fő u r i ak ásá n. Oi t voltak a főpapok közül : Samassa és Császka érsekek, Schlauch, Bubies, Stei­ner, Schuster, Bende, Hornig és Vályi püspökök; a világi főrendek közül ; Hunyady Imre gróf, Szapáry Géza gróf, Szécbeu Antal gróf, Dessewffy Aurél gróf, Gervay Mihály és mások. Vaszary herczegprimás levélben gyöngéikedó­sével mentette ki elmaradását, kijeleutve egyúttal, hogy ő helyesli ugyan az ér­tekezlet tendeneziáját, formaszerü ha­tározatok hozatalát azonban nem tartaná czéiszerüuek, minthogy az ügy még nem jutott utolsó stádiuma' a s hirlapokban a püspöki konferencziáról eddig megje­lent közlemények nom felelnek meg a valóságnak. E levél felolvasása után Samassa szólott s iudi váuyozta, hogy mivel a . herczegprimás távollétében a kouferonczia uem nyerhet az ügy felöl, miut szükséges, az árnyalatokra is ki­terjedő tájékozást s mivel különben is a megjelentek nem miut valamely tes­tület tagjai, hauem csakis egyesokkó­pen jöttek össze: egyelőre mondjanak le a határozásról s várják be a kép­viselőház vitáját, moly, ugy lehet, vi­lágot fog az ügyre deriteui. — Zichy Nándor gróf egyetértését tejezte ki az az egri érsekkel, egyúttal azonban azt a nézetét, hogy az 1868-ik 53. t. cz. revíziója tárgyában a kouferonczia az elkeresztelési kérdéstől függetlenül nyi­latkozhatnék. — Szécbeu Antal gróf és Schlauch Lőriucz püspök Samassa indítványát támogatták, mire a konfe­reuezia abban állapodott meg, hogy formaszerü határozatot nem hoz, hauem bevárja a primás felgyógyulását. — Röpirat jelent meg ismeretlen helyen, ismeretlen szerzőtől s eddig ismeretien czóiial a primási gazdatisz­tek érdekében. A rendkívül homályosan fogalmazott röpirat Lóskay Jeromos íükonuányzóuak vau ajánlva. Még vissza fogunk r térni ismertetésére. — Érettségi vizsgálatok írásbeli részét már megkezdték a főgym­nasiumban. — A tornakert minden reggel hattól kilenczig s délután négytől áll a tagok s a közönség rendel­kezésére. — Nagy gyakorlat lesz július kö­zepétől kezdve Esztergomban, hol egy egész hadtest fog megjelenni gyalog­sággal, lovassággal és tüzérséggel. A kánikulai hadgyakorlat körülbelül hat hétre terjed. — Nagy nyári terem készült a Fürdő vendéglő udvarán. A többi kerti pavilonnal kapcsolatos nyári he­lyiség kétszáz vendég befogadására al­kalmas. A nyári tánczieremnek épült, óriási bódénak nagy hasznát veheti a közönség s a kirándulók társasága. — Szabadságharczi emlékek. Az 1848—49-ik emlékeknek a fővárosi vigadóban levő gyűjteménye már fel­kérte a közönséget mindama dalok be­küldésére, melyek a szabadságharcz idején a nép ajkán termettek ós a melyek leginkább csak az illető vidéken ismer­tek. E felhívásra számos és becses küldemény étkezett, de a legtöbb dal szövegéhez iiiisc^eaek hangjegyek, Az 1848—49-ik emlékek gyűjteményének rendezői igen kérik a szabadságharcz dalainak beküldőit, hogy a versekhez a hangjegyeket is odaírni szíveskedje­nek. Joleutik egyúttal, hogy szabadság­harczuukiiak a fővárosi vigadóban levő múzeuma vásárol és Kossuth vagy Petőfi stb. képekórt becserél 1848— 49-ik kéziratokat, nyomtatványokat, fegyve­reket és egyóbb erelyókef, de különö­sen katonai öltözeteket és képeket. Kül­demények az 1848 --49-Jki emlékek gyüjteménóuyéuek a fő város 'f vigadóba Budapestre ezimzendők. — Kirándulás. Vasárnap avatták föl a Kovács-patakot a kirándulók, ötszáznál többen voltak odakint dél­után s a propeller utolsó előtti bevo­nulása alkalmával egyszerre kétszáznál több kirándulót szállított a városba. — Uj fürdő épül a fŐkáptalau ál­dozatkészségéből a vágóhíd fölött fakadó forrásoknál. Az uj fürdő méltán ki fogja elégíteni a kényesebb közönség igényeit is, fÓkép a vágóhíd eltávo­tása után. — A koronázás jubileumának méltó megunueplése már a társadalom­ban is uapikórdéssó vált. Magánosok ós háztulajdonosok versenyezve készíte­nek terveket a kivilágításra s a díszí­tésre. Igy Bokros Károly, a Magyar Király vendéglőse reukivül fényesen di­szitteti és világítja helyiségeit, melye­ket a nagy népüuuep számára ren­dez be. — Zarándoklat Esztergomba. A pünkösdi ünnepek alkalmából június 5-én, a Budapest-belvárosi főplébánia­templomból zarándoklat" indul Esz­tergomba. A feltételek a plébániáu vagy a sekrestyében tudhatók meg. — Dalegyesületi közgyüléünk is­mét meg választotta régi tisztviselőit, csak a titkár uj : Perényi Árpád. Az egyesület elhatározta, hogy részt vesz az augusztusi országos dalversenyen. — A színtársulat halottja. Makó Lajos színtársulatának diszi tó mestere Vorzák Henrik élete negyvenkettedik óvébeu hirtelen elhunyt. A diszitŐ* mester külföldön tanult, volt az opera, a népszínház s a német színháznál a igen ügyesnek bizonyult. Vasárnap este még vidáman borozgatott s héttőn haj­nalban, szí vszél ütésben egy-két óra alatt kimúlt. A színtársulat a következő gyászjelentést adta ki : A «Szegedi szín­társulat» szomorodott szívvel jelenti, — Lili vár reád a szobájában. Ingadozva ment végig a szobákon. A leány ajtaja előtt habozva vesztegelt, majd 'gyöngén, felénkén kopogott, miut a bűnös deák az igazgatójánál. Lili mosolyogva fogadta. Bátran, habo­zás nélkül tette parányi kezét hatalmas te­nyerébe s pajzán kedvteléssel nézett vé­gig a piruló, esetlen kolosszuson. —r Hat igazán el akar venni Bekény ur ? János hebegett valamit. — Nos, hat vegyen ! Az életemet úgyis önnek höszönhekm. Önnek adom. Az ismerősök hiabu akarták Lilit lebe­szélni, Kimondották, hogy Jani iszákos, durva, műveletlen ember, valóságos vad­állat. Lili csak a vállát vonogatta. — Sebaj ! Hiszen tudjátok, hogy min­dég tudtam az állatokkal bánni. A kanárim mindég ugy énekelt, ahogy én fütyöltem neki, az én cziczáiin voltak mindég a leg­ügyesebb, legszelídebb cziczák. Jánost is meg fogom szelídíteni. A vőlegény lázasan dolgoztatott a bagoly­várban. Pocsékolta az aranyat, bársonyt, rózsafát. Külön vonatok hozták a bútoro­kat Becsből, Parisból. Három hold krumpli­földeb alakíttatott narancs ligetté. Képes lett volna a legdrágább moir-ral behuzatni minden kis zugot, amelyre majd Lili tal­pacskajat ráteszi. S mikor minden elkészült, egy napsuga­ras téii délután az uj e/.inieres Viktórián hazavitte kis feleségét, A kocsisnak lépés­ben kellett hajtatnia, a* rettenthetlen vak­n-ié lovas minden zökkenésnél halálra imUfc. É* iuuian honunkig senki sem hal­lott semmit sem felőlük. A vadállat ott kuporgott a földön a kis asszonyka lábainál és hizeikedve nyalogatta törékeny, puha kacsóit. Óraszámra elhall­gatta, amint vékonyka madárhangján áj­tatos Mária-dalokat dúdolt a fülébe és mindenféle naiv, érdektelen törfcéuetkéket mesélt a marienstit'ti nénikékről, meg a zárdai növendékekről. Tartotta a pamutot, hámozta a mandolát és érzelmes költemé­nyeket olvasott fel neki. Tejjel és csókkal élt. S valahányszor félrehúzta a nehéz, se­lyem függönyöket a széles, franczia ágyon, megreszketett a gyermek. A farsang végén tartott megyebálon tit­kolódzva súgtak össze az emberek. Itt van­nak a fiatalok Bekényről. Lili ép, egész­séges, piros. A füléből, orrából sem hiány­zik. Gömbölyű karjain nincsenek kék fol­tok, a hófehér nyakon sehol harapás nyoma. János kifogástalan frakkot viselt, kissé meg­vékonyodott és véres, szürke szeme mintha egészen megtisztult volna. A régi czimbo- j rák ujjongva fogták körül. Beczipelték azj ebédlőbe és sorban koczintotfeak reá. — No még egy pohárkával, Jancsi ! j A régen nem élvezett ital hamar a fe­jébe szállott. És mikor már határozottan | meg átszőtt rajta az erős poinery hatása, j az egyik lelketlen fráter karon fogta. — Nos, és most jöjj be a terembe, paj­tás ! Nézd meg a feleségedet. Ott tánezol azzal a nyurga huszárkapitánnyal. Nézd, hogy ölelik ; nézd, hogy fogdossák ! És az asszony hogy mosolyog, hogy simul a kí­sértőkhöz. Hát érdemes volt ezért az asz­szonyért szaki tanod velünk ? A felizgatott vérű ember felszisszent, ki­tépte magát a barátja karjából és a fele­} ségéhez rohant. Durván, va^erövel megkapta a kezét. — Gyere haza ! Az asszony csodáihozva nézett reá, de nem szóllott semmit sem. Szótlanul ott hagyta a tánezossát és sietve felöltötte bun­dáját. Jani az egész uton egyetlen szót 1 sem szólt, csak folytonosan fészkelődött és összeszorított fogakkal dörmögött magában. Mikor a kocsifeljáró üvegfedele ala értek, hevesen kilökte a perronra, azután felro­hant a szobájába. Lili azonnal vetkezni kezdett. A szokásos szelíd mosolylyal ajkán bontotta ki hosszú selyemhaját és ugy elmerült gondolataiba, hogy észre sem vette férje belépését. Egyszerre csak közelében állott annak sötét, hatalmas alakja. Bekény ráordít: — Nyomorult ! Az asszony elejtette a fésűt és felugrott. A férj szitkozódott tovább : — Nyomorult ! Olyan vagy te is, mint a többi, akikért csak a kis ujjamat kellett kinyújtanom. Utálatos rongyok vagytok valamennyien asszonyok ! Aki csak feltátja a száját, felfalhat akármelyiteket. De raj­tad senki sem fog torkoskodni esküszöm rá, kígyó ! Es vérben forgó kidagadt szemmel, ösz­szeszoritott ököllel közeledett feléje az ittas paraszt-Othelló. De egyszerre megállott. Az asszony ki­egyenesedett. A csipkés, unom ing lecsú­szott a válláról. Félelmes, halálos határo­zottságai szilárdította meg szelíd vonásait. Mintha egy fejjel megnyúlt volna a rette­netes perben a vézna kis teremtés. Percze­kig mereven, paráncsolólag, megvetéssel nézett a feldühödött férfi zavaros szemébe. Valami csudálatos, kápráztató, tiltó tüz áradt ki abból a két vizes gyermekszemből. Bekény megingott, felordított, karja le­hanyatlott. Szeméhez kapott, idomtalan fe­jét válla közé húzta és lábujhegyen tá­molygott ki a szobából. Egy sötét sarokba bukott odakünn, szinte belefúrta fejét a hideg falba és nyögött ziláló mellel két­ségbeesetten. A megdühösült vadállatot megverte a sze­lídítő a puszta néma tekiutetével. MUNKÁCSY KÁLMÁN. — Filigránmunka. Egy fiatal bécsi nő engedélyt kapott az egész monarchi­ára saját lelemónyü filigrán munkája ta­nítására. Theben Josephine eddig har- * mincz-negyven tanítónőt helyezett el. Folytonosan szervezi a kurzusokat* Teg­nap városunkban alapított tanfolyamot a filigrán munka számára. A tanítónő a Szóchetiyi-tóri Niedermauu (Beszédes)­féle házban lakik s már meg kezdte a női kézimunka tanítását. Volt alkal­munk látni a sok kitüntetésben ré­szesített különféle virágokat, csillago­kat, leveleket, pillangókat érez és gyap­jufonáiból összeállítva s a munkát meg­lepő szépnek találtuk. Egyebekben mai hirdetésünkre és a Sehwarz üveges kira­katában kiállított mutatványokra utaljuk áz érdeklődőket.

Next

/
Thumbnails
Contents